Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-07 / 277. szám

8 aj Dunántúli napló 1992. október 7., szerda Kik a hiteles személyek? Nyilatkozat Baranya megye kisgazdáinak száma kb. 2300. A mezőgazda­ságban ennek a létszámnak sok­szorosa dolgozik. A sorsuk mostanában dől el. Eldől, hogy a régi tsz-szellem eltűnik-e fal- vainkból, vagy a vagyonátren­deződés úgy megy végbe, hogy kevés gazdag ember határozhat a többség sorsáról. A vagyon­nevesítés sok helyen úgy zajlik, hogy a közgyűlés tagjai nincse­nek tisztában a közgyűlés joga­ival, lehetőségeivel, és még az is előfordul, hogy olyan álhírek, keringenek: a tsz megszűnésé­vel elmarad a nyugdíj, megszű­nik a háztáji. Ilyen légkörben természetes, hogy ahol olyan vezetők vannak, akik harácsolni akarnak (ki tagadhatja, hogy van ilyen is?), az eddigi vezetés akarata könnyen érvényesül, és az új szövetkezet olyan alap­szabállyal alakul meg, mely biz­tosíthatja az eddigi állapotok továbbélését. Ebben a helyzetben egy olyan párt, mely a parasztság érdekeit vállalta fel a politika eszközeivel, elsőrendű felada­tául tűzi ki azt a felvilágosító munkát, elég ismerethez juttatja azokat, akiknek szó szerint dön­teniük kell a holnapról, a jövő­ről. Ilyen párt volt az FKgP, melynek az eredeti szellemhez hű tagjai anyagilag nehéz kö­rülmények között járják a fal­vakat, felvilágosítva az embe­reket, hogy most az ő kezükben van a sorsuk. Mi, elfelejtett ötvenhatosok Mi, akik közül sokan kom­munistából lettünk a szovjet tí­pusú szocializmus ellenségei, október 23-át követően elsőként csatlakoztunk a forradalomhoz és alakítottuk meg a munkásta­nácsokat, vettük birtokba a gyá­rakat, üzemeket, szerveztük meg a gyárak, üzemek védel­mét. Mi, akik ebben az időszakban a szovjet csapatok távozását ki­kényszerítettük, nem pártokat, hanem sztrájkokat, tüntetéseket szerveztünk. Mi, akik látva a túlerőt meg­testesítő hadigépezettel szem­beni fegyvere ellenállás ered­ménytelenségét, a meggyőzés eszközeivel próbáltuk tudomá­sára hozni a szovjet hadsereg tisztjeinek, katonáinak, hogy a rend helyreállításának egyetlen eszköze az ő távozásuk, és hogy nem a régi rend urai, hanem kérges kezű munkások, bányá­szok lázadtak fel elnyomóik kellen. Mi, akik november 4-e után sem hagytuk el az országot - a még hosszú ideig működő munkástanácsokon, sztrájkbi­zottságokon keresztül — min­dent megtettünk annak érdeké­ben, hogy a szovjet szuronyok segítségével hatalomra került és magukat a munkás, paraszt ér­dekek egyetlen képviselőinek kikiáltó elitet megadásra, kény- szerítsük. Mi, akik az ezt követő idő­szakban vállaltuk a mellőzött­séget, a hátrányos megkülön­böztetést, elvesztettük munka­helyünket, nem kaptunk a szak- képzettségünknek megfelelő munkát, béremelést, jutalmat, kitüntetést, útlevelet, üdülője­gyet, nem tanulhattunk tovább és gyerekeinket se taníttathat­tuk. Mi, akik közül sokan nem bírták elviselni a megpróbálta­tásokat, feladták elveiket és „harminc ezüstpénzért” eladták lelkiüdvösségüket, megőrizték. Védett munkahely Bolyban A különböző okokból csök­kent munkaképességűek foglal­koztatását akarják a közeljövő­ben megoldani Bolyban. Az el­képzelés megvalósítására a Népjóléti Minisztérium pályá­zatán 900 000 forintot nyertek. A védett munkahely kialakí­tására volt Gelka épületét sze­retnék megvásárolni. A tervük szerint hét-nyolc személyt tud­nának itt foglalkoztatni. Mi, akik a rendszerváltozást nem ölhetett kézzel vártuk, minden eszközt megragadva - ha kellett „levélbombákkal” - is igyekeztünk nyugtalanítani a rendszer embereit és tudomá­sukra hozni, hogy hatalmukat csak á nép közönyének és a szovjet hadsereg jelenlétének köszönhetik. Mi, akik a rendszerváltozás kezdeti támogatói voltunk, csa­lódottan vettük tudomásul, hogy azok akik - okkal, vagy oknélkül - elhagyták az orszá­got, vagy az elmúlt rendszert szolgai módon kiszolgálták, nem tanultak az elmúlt évtize­dek történelméből. Nem az or­szág leromlott gazdasági hely­zetének helyreállításán mun­kálkodnak, hanem egyéni sé­relmeik orvoslására keresnek gyógyirt, utcanévtáblákat fes­tenek át, szoborokat döntöget­nek, szervezkednek - az elmúlt évtizedek verejtékét semmibe- véve - követelnek gyárat, birto­kot, vagyont, bérházakat és a legvadabb kapitalizmusnak, az uram-bátyám időszaknak a visszaállításán munkálkodnak. Mi, akik itt maradtunk és akiknek a nagyszülei, szülei bá­nyászok, gyárimunkások, nincs­telen zsellérek, cselédek voltak és vagyonjegyük a tárnák mé­lyén, kastélyok udvarházaiban, cselédszobák könnyel áztatott párnáiban vannak, ma nyugdí­jasként a kis kereset után járó nyugdíjunkat igyekszünk úgy beosztani, hogy éhen ne hal­junk, ebben a kötélhúzásban nem kívánunk partnerek lenni. Mi, akiknek a gerincét az el­múlt évtizedek sem tudták meg­törni és ma sem tudunk az új rend urai előtt a földig hajolva hajbókolni és akiknek egyetlen bűne, hogy az eseményeket kö­vetően gyanús körülmények közt életben maradtunk, nem kívánunk mást, csak azt, hogy az évforduló alkalmából rólunk se feledkezzenek meg. T. F. Magyaregregy jeles napja Magyaregregy képviselőtes­tülete, illetve a Faluszépítők és Vendégfogadók Egyesülete szervezte ünnepség keretében pénteken, október 9-én az Ar- nold-házban aláírják azt a meg­állapodást, amelyben a német- országi Stockum községgel fel­vett partnerkapcsolatot rögzítik. A rendezvényen a helyi általá­nos iskola diákjai adnak ünnepi műsort. És most kezdett ezek ellen propaganda-háborút a Tor- gyán-párti megyei vezetés (mely makacsul FKgP-nek ál­lítja magát), miután a minap erősítette meg magát az általa kiválasztott küldöttekkel. Jel­lemző, ogy még így is csak 80 embert volt képes összecsődí- teni a tervezett 200 helyett. Pe­dig segítségül jött a kizárt volt elnök (Torgyán) is, aki már a Parasztszövetséget is magának igényli, hiszen ő az egyedüli „hiteles személy”, legalábbis szerinte, és szolgái, a megyei vezetésnek titulált jobbágyai szerint. Csakhogy a szitoközön nem elég az új típusú falu meg­teremtéséhez és egyre többen ismerik föl: kik állnak valóban A Szocialista Párt beszélge­tésre hívta a közelmúltban a Megyei Érdekvédelmi Fórum tagjait valamint a legnagyobb- megyei szakszervezeti tömörü­lések vezetőit. Az összejövetelen részt vett Kósáné Kovács Magda, az MSZP országgyűlési képvise­lője, aki összefoglalta a szak- szervezeti törvényekkel kapcso­latos véleményét, vázolta a mostanra kialakult helyzetet, a várható lépéseket, és válaszolt a megjelent szakszervezeti veze­tők kérdéseire. A szakszervezetekkel kap­csolatban a magyar Parlament a Rubicont akkor lépte át, amikor meghozta a XXVIII. törvényt - mondta. Véleménye szerint a képviselők többsége tudatosan sértette az alkotmányt, s a dön­tés öt párt részéről olyan politi­kai céllal született meg, hogy átrendezzék a magyar szakszer­vezeti térképet. A kormánykoa­líció pártjainak célja világos volt, az állam, mint legnagyobb tulajdonos és munkáltató nem rajong az erős szakszervezeti kontroliért. A liberális motivá­ció szerint a társadalom a sza­bad szerződések világa, mely nem igényel erős szakszerveze­tőket. A szocialisták vallják, hogy az ilyen vállalt alkot­mánysértés vezet egyenes úton a Szabadságtéri tüntetésig. A képviselő asszony a XXVIII. törvényt szakmailag használhatatlannak ítélte, mely fogalmaiban tisztázatlan, jog­következményeit tekintve pedig Kérem a Tisztelt Olvasót, hogy azért, mert a mezőgazda- sági termelés természeti feltéte­leivel egyenrangú körülmény­nek soroltam a címben a politi­kát is, legyintve ne lapozzon to­vább az újságban, hiszen a vilá­gon mindenhol a mezőgazda- sági termelés politikai kérdés is. Csakhogy persze nem mindegy, hogy milyen politikáé! Átalakuló társadalmunk egyik legnagyobb politikai té­vedése pont az, hogy az agrári- umot kizárólag mint gazdasági ágazatot kezeli és nem vesz róla tudomást, hogy ilyen alapon a mezőgazdaság egy civilizált or­szág számára egyszerűen kezel­hetetlen, mert a mezőgazdaság az ország, a vidék, a lakosság számára nem kizárólag csak gazdasági ágazat, egy a több közül, hanem több annál: élet­forma, jóléti ügy, a lakosság vi­déken való megtartásának leg­fontosabb feltétele, a környezet védelmének legolcsóbb for­mája, az élelmiszertermelés mellettük, és kik a valóban hite­les személyek - akik nem hami­sított okmányokkal akarják hite­lüket helyreállítani -, kik akar­nak segíteni, hogy eligazodhas­sanak a gondjaik között. A gán- csoskodó torgyánok igyekeznek akadályozni ezt a felvilágosí­tást, mert ez könnyebb, mint a törvények (átalakulási és szö­vetkezeti törvény) tanulmányo­zása és ismertetése a tájékozat­lanság miatt rászedhető tsz-tag- ság előtt. Ezzel - és nem sárdo­bálással - foglalkozik a Németh Béla vezette törvényes FKgP, mely a történelmi tagozattal karöltve munkálkodik a pártta­gok, a parasztság között. Székely Sándor, az FKgP megbízott megyei vezetője alkalmatlan, hiszen beszél va­gyonról, választásról anélkül, hogy tisztázná, mi a szakszer­vezet, differenciálatlanul ró kö­telezettségeket a helyi, a szak­mai és az országos szerveződé­sekre, a szövetségeknek azon­ban nem biztosít jogokat. Kósáné Kovács Magda ez­után kitért arra a megállapo­dásra, mely a hat szakszervezeti szövetség között jött létre. A minden fél részéről kompro­misszumos egyezséget rendkí­vül törékenynek látja, hiszen csak addig működik, amíg az aláírók valamelyike nem érzi úgy, hogy csak adott, s érte semmit nem kap cserébe. Az a tény, hogy két szakszer­vezeti tömörülés még nem írta alá az egyezséget, a kormány számára hivatkozási alap lehet ugyan, de nem jogi akadálya a törvényalkotásnak. Ugyanakkor tudni kell, hogy a kormány jól érzi magát ebben a helyzetben, amikor nincs társadalombiztosí­tási önkormányzat, s változatla­nul lebeg a szakszervezeti va­gyon. A szocialisták véleménye - mondta -, hogy az üzemi ta­nácsok választását minél előbb meg kell tartani, hiszen ezek nélkül nem egy helyen nem lesznek kollektív szerződések, ami ott a munkavállalók ellehe­tetlenüléséhez vezethet. Ezeket mint szakszervezetek melletti szimpátiaszavazásokat is fel le­het fogni, s ez legyen az ágazati vagyon felosztásának alapja - vallja a Szocialista Párt. egyetlen lehetősége, 3000 falu lakosságának kizárólagos meg­élhetési feltétele, a foglalkozta­tottság leghatékonyabb szabá­lyozója! Belátható tehát, hogy az ag­rárpolitika legalább olyan fon­tos, mint a természeti feltételek, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az. Néhány ténykérdést ehhez: 1989- ben az ágazat eredmé­nyessége pozitív volt. 1990- ben romlik az eredmé­nyesség, de még 13 milliárd fo­rint a pozitívum. 1991- ben a termelők 75%-a megbukik, a vesztesség 21 mil­liárd forint. 1992- ben várható, hogy a veszteség 31-40 milliárd forint között lesz. Tisztelt Olvasó! Ön elhiszi, hogy egy osztályban, ha a tanu­lók 75%-a egyik évről a má­sikra megbukik, hogy ott csak a tanulók hibásak? Hogy ott nem lehet baj a tanári karral és az osztályfőnök úrral is? Az MDF Pécsi Szervezete úgy látja, hogy a társadalom szerkezetében végbemenő vál­tozások 1992. őszére olyan konfliktushelyzetekhez vezet­tek, amelyek a társadalom ket­tészakadásának, az ország irá­nyíthatatlanná válásának a lehe­tőségét is felvetik. Ezek a változások érintették az MDF belső életét is; szük­ségszerű tisztázó viták folynak. Kormányzati szerepünk tuda­tában kijelentjük, hogy ezek a viták szervezetünkben szaka­dáshoz nem vezettek és nem vezethetnek, csak a Demokrata Fórumban részt vállalók nézete­inek tisztulását, erkölcsi fel­elősségtudatuk megerősödését szolgálják. Durva aránytévesztésnek, ér­telmetlen provokációnak tar­tunk minden olyan vélekedést - bárkitől származzék is -, amely a társadalmi elégedetlenség jo­gos és törvényes megnyilvánu­lásaiban szélsőséges és kire­kesztő eszmék térnyerésének, sőt a fajgyűlöletnek jeleit kíván­ják felfedezni. Ezek idegenek mind a magyar társadalom, mind a Magyar Demokrata Fó­rum lényegétől. Alapelveink és tevékenységünk továbbra is az ország demokratikus értékrend­jének tengelyében áll. Úgyszin­tén elutasítjuk, hogy minden ha­tározott intézkedésből, vagy törvényből a hatalomkoncent­ráció rémét vetítsék a társada­lom felé. Úgy véljük, a magyar tömege tájékoztatás nagyobbik hányada képtelen a társadalmi folyama­tok és szándékok hiteles, pártat­lan tolmácsolására. Történel­münkben eleddig páratlan lép­A Pécsi Napok jeles rendez­vényeként lebonyolított Pécs Szépe döntőjéről néhány sorban tudósított a hétfői Új Dunántúli Napló. A jelenlévő újságírónő látha­tóan élvezte a műsort, tán a boci, boci tarkát is együtt éne­kelte Koós Jánossal. Mi viszont - jobb híján - a Kábeltelevízió jóvoltából lehet­tünk (volna) tanúi az esemény­nek. Sok ismerősömmel egybe- hangszó véleményem szerint a tv-közvetítés minden lehetséges határt alulmúlt. Nem kell részle­teznem ugye a rendezési és Vagy: 1991-ben egy sertés hizlalásán kb. 300 forint maradt a termelőnek - ez lenne a mun­kájának és az újabb befektetés­nek az értéke - ez egyharmada annak, ami 1990-ben maradt és pontosan egynegyede annak, mintha a pénzét a bankba tette volna! Csoda hát, ha csökken a ser­tésállomány?! És erre a tárca minisztere, Gergátz úr azt' a megoldást választja, hogy meg­fenyegeti a termelőket a felvá­sárlási árak importtal való letö­résével! Ha ezt a francia, német, holland, osztrák, vagy bárme­lyik nyugateurópai ország mi­nisztere meg merné kockáz­tatni, aznap meg kellene váljon a bársonyszékétől. Látni kell azt is, hogy az élelmiszerárak 1991-ben 22%-kal nőttek,- míg a mezőgazdasági termelői árak 1%-kal csökkentek. Vajon hová lett a kb 80 milliárd forint kü­lönbség? A kenyér ára 1991-ben 100%-kal nőtt, míg a tékű tömegmanipulációs hadjá­rat folyik a kormánykoalíció, a kormánypártok szétzülleszté- sére, a nemzeti alapú politika hitelének aláásására. A tisztességes tájékoztatás, az ország nyugalma, az igazság megismerése érdekében felhív­juk a Köztársasági Elnök Urat, hogy haladéktalanul helyezked­jék vissza az alkotmányosság alapjaira, és mentse fel a Ma­gyar Rádió és a Magyar Televí­zió elnökét. Kérjük a kormányzatot, hogy az eddiginél határozottabb kö­vetkezetességgel törekedjék a történelmi igazságtétel teljes­körű megvalósítására. Nem tűr­het halasztást az elemi igazság­érzetet sértő jelenségek, főként a jogtalan vagyonszerzés meg­akadályozása, a folyamatok és személyek megvilágítása, az azonnali felelősségre vonás. Örvendetesnek tartjuk, hogy vá­rosunkban megállt a munkanél­küliség növekedése, sőt enyhe javulás tapasztalható; növek­szik a szabad álláshelyek száma. Mindazonáltal szüksé­gesnek látjuk, hogy a kormány­zat helyezzen nagyobb súlyt a régió gazdaságának fellendíté­sére, ezért szorgalmazzuk, hogy megfelelő időpontban kihelye­zett ülésén foglalkozzék a testü­let gondjaival. A Magyar Demokrata Fórum tagjai körébe várja mindazokat a városért tenni akaró polgáro­kat, akik a nemzeti értékek és a modern jogállamiság alapján, konstruktív módon kívánnak politizálni. A Magyar Demokrata Fórum Pécsi Szervezetének közgyűlése technikai mélyrepülést, amelyet egy teljesen kezdő, amatőr csa­pat sem produkált volna. Egyszerűen élvezhetetlen volt az egész. Csupán csak azt szeretném ezejután kifejezésre juttatni, hogy úgy is mint pécsi polgár, úgy is mint tv-néző sértőnek és megalázónak tartom a történte­ket. Nem biztos, hogy helyesen teszi az Új Dunánti Napló, ha a fentiekről hallgat. Fekete László Pécs Littke u. 2. VII/21. búza ára 9%-kal csökkent! Ha búza-kenyér árviszonyát 10 évre visszamenőleg nézzük meg, a búza ára 1,9 - szeresére nőtt, de a kenyér ára ugyaneny- nyi idő alatt 6,5 - szeresére! Mindez úgy, hogy a mezőgaz­daságban foglalkoztatottak át­lagkeresete 4 500 Ft-tal alacso­nyabb, mint a máshol dolgo­zóké. A rendszerváltás kezdetekor kijelentették, a mezőgazdasági ágazatnak egyik legnagyobb hi­ányossága, hogy vertikálisan nem szervezett. Mi történik erre egy év múlva? Az élelmiszer- ipar jövedelmező egységeit el­adják (inkább: elkótyavetyélik) külföldnek! Nem a magyar ter­melőnek, hogy kialakuljon a tel­jes vertikum, hanem nyugateu­rópai monopóliumoknak! Akik nyilvánvalóan az élelmiszer- ipari üzemmel együtt mindjárt piacot is vettek! Folytathatnám a példák sorát, de ennyivel is eljutottunk a lé­nyeghez: a mezőgazdaság sorsa és a nemzet sorsa egy és ugyanaz. Kakuk Imre, Agrárszövetség Szocialisták és szakszervezetek Nap, föld, víz, politika Pécsi Napok Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma

Next

/
Oldalképek
Tartalom