Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-05 / 275. szám
$ uj Dunántúli napló 1992. október 5., hétfő' Nemzetközi Alpok-Adria College Harkányban Öt szekcióban - érdekes feladatok Média: mindig úton A találkozó egyik legaktívabb csoportja a médiacsoport volt, melynek két tagozatát a videósok, illetve az újságírók alkották. Nagyon tetszett, hogy papírral és ceruzával vagy videokamerával futkározhattunk ide-oda, kikérdezhettük az embereket és jegyzetelgethettük a találkozó tíz napjában történteket. Feladatunk leginkább abból állt, hogy a többi csoport munkáját dokumentáltuk ceruzánkkal vagy a kamerával. Az újságíró csoport elsőként különböző országokból jött ifjúsági magazinokat hasonlított össze, és arra a megállapításra jutott, hogy eléggé egy kaptafára készülnek. Ugyanezt kellett megállapítanunk a slágerekről is, amiket ki-ki kazettán hozott hazulról, bár persze érdekes volt más nyelveken popsztárokat hallgatni. A videósok először Kosaras Attila profi támogatásával a technika trükkjeivel ismerkedtek, első képeiket a környékről és a szállodáról készítették. A csoport Kosaras úr megelégedésére elég jól beletanult a szakmába. Közösen megnéztünk egy szlovén ifjúsági filmet is. A történész csoporttal ellátogattunk a nagyharsányi menekülttáborba is, ahol a menekültekkel beszélgetve nagyon szomorú élményekben volt részünk, hisz egyesek már 15 hónapja távol vannak otthonuktól. Elnéztünk utána a nagyharsányi szoborparkba, ami mindenkinek nagy élményt jelentett. Az irodalomcsoporttal színházba mentünk, a gazdasági csoporttal szüretre, közben pedig sok interjút készítettünk tanárokkal és diákokkkal, akik szívesen álltak mikrofonunk elé. Az Új Dunántúli Napló révén kinyomtathattunk egy IAAC-oldalt, amiért nagyon hálásak vagyunk. A lap rovatvezetőjének, Pauska Zsoltnak előadásai bevezettek minket az újságírás műhelytitkaiba: mi fontos egy interjúban, hogyan kell kérdezni, és milyen is az, újságírónak lenni. Ellátogattunk a szerkesztőségbe is, ahol végülis megszületett az újságoldalunk, íme! Andrijana Gericki/Zagreb Gazdaság és szakképzés A tervezettnek megfelelően a gazdasággal foglalkozó csoport azt a cseppet sem könnyű feladatot kapta, hogy összevesse a szakképzést és ennek a gazdasági életre gyakorolt hatását a különböző országokban. Először mindenki bemutatta hazáját és gondosan összehasonlították egymás adatait. Plakátokat is terveztek, amit mindannyian érdekesnek találtak. A csoport két grazi szakértő segítségével kamera előtt bemutatkozó beszélgetéseket játszott le, amelynél a résztvevőket két csoportba osztották. Az első felkészült, a másik felkészületlen volt, az első tíz percet kapott a felkészülésre. Később az erről készült filmanyagot kielemezték. Emellett alkalmassági teszteket csináltak és azokat kiértékelték. Elsőként egy hozzáértő megmutatta a diákoknak, hogy hogyan is kell üzleti beszélgetések során viselkedni - így még a gesztusokat is gyakorolták. Utána meg kellett írniuk a nagy koncentrációt és gyorsaságot igénylő három perces tesztet. Egy másik napon a csoport meglátogatott egy kékfestő mestert, majd fél napot segédkeztek egy szüret során a villányi szőlőkben és egy egész konténer szőlőt szedtek. Ezen kívül a Harkányban töltött napok során megtekintették a Lengyelben működő mezőgazdasági szakiskolát is. Andrej Ozbic/Maribor A környezetvédelemről Az ökológiával foglalkozó csoport feladata egyfelől a városi közlekedésmegvizsgálása volt. Összehasonlították az otthonról hozott adatokat, a hazai közlekedési szakemberekkel és a lakosokkal folytatott interjúkat. Hazulról ki-ki kérdőíveket is hozott, amellyel arra igyekeztek fényt deríteni, a városi tanárok és diákok hogyan is jutnak el naponta iskolájukba. Az interjúkat összehasonlítva közös városi problémákra bukkantunk: ilyen pl. az állandó parkolóhiány, ami az autósok általános elégedetlenségének egyik fő oka. Gyakran nincsenek kellően koordinálva a városi busz- és villamosjáratok sem. Többször szóba került a környezetszennyezés problémaköre is. Míg a nagyvárosokban a levegőszennyező anyagok leginkább a közlekedésből származnak, addig a kisvárosokban inkább az ipari és a háztartási szennyezés a jelentős. Hogy a kisebb városokban miért nem olyan fontos tényező a közlekedés, nyilvánvaló: ezekben a városokban gyalog vagy biciklivel minden elérhető, míg a nagyvárosokban inkább autóba ülnek az emberek. A keleti országok rosszabb helyzete e téren abból adódhat, hogy az autók nem használnak katalizátort, és az ipari szeny- nyezőanyagokat nem szűrik és tisztítják. Meglátogatván egy tanyát és egy mezőgazdasági nagyüzemet, összevetettük az állattenyésztés és a növénytermesztés különböző helyzetét az egyes országokban. Dank Mathias/Graz-Vörös Gábor/Bp. Az „1AAC” (vagyis a Nemzetközi Alpok-Adria College) harmadszorra megrendezett kongresszusa szeptember 25-től október 4-ig tartott Harkányban. A találkozóra nyolc európai országból érkeztek gimnazista korú diákok, s velük tanáraik, valamint előadók. A most befejeződött találkozó idején a diákok különböző csoportokban dolgoztak, melyek közül már otthon kiválaszthatták az őket leginkább érdeklőt. Öt szekció működött: a mé- Mi is tulajdonképpen az IAAC?- Az IAAC (Internationales Alpen-Adria College) egy egyesület, mely azzal a céllal jött létre, hogy az Alpok-Ad- ria-térség közép-és szakiskoláinak diákjai között támogassa a kulturális találkozást.- Mi indította el a projektet?- Egészen személyesek a gyökerek: lányom utolsó két iskolai évét Duinoban, egy UWC (United World College)-iskolá- ban végezte a világ minden más tájáról összegyűlt diáktársaival együtt. Neki nagyon sok haszna volt ebből az együttlétből. Ez az iskola nem annyira a frontális oktatáson alapszik, sokkal inkább a diákok saját felelősségére apellál. A hangulat inkább az egyetemihez hasonlítható: a diákok kényszer és ellenőrzés nélkül dolgoznak és szakterületeket átfogó projektekben gondolkodnak.- Mikor és hol alakult az egyesület?- 1990 tavaszán Grazban. Akkor rendeztük az első IAAC-hetet is Ausztriában, Stájerországban.- Mi az IAAC-hetek célja?- A végső cél egy állandó iskola megteremtése. Az Al- pok-Adria-térségben még nincs olyan oktatási intézmény, amely testvériskolákkal foglalkozna és összegyűjtene diákokat Kelet-Közép-Európából. Az IAAC-hetek arra keresik a választ, hogyan is működhet egy ilyen iskola.- Ki finanszírozza mindezt?- Legfőképpen Stájerország, az Osztrák Művelődési Minisztérium és privát szponzorok.- Ki segített Önnek az ötlet megvalósításában ?- Elsősorban maguk a diákok, akik lelkesen kaptak az ötleten és nagyon intenzíven dolgoztak témáikban. Persze a tanárok is komolyan részt vettek a dia-, az irodalom-színház-, a történelem-, a gazdasági, és az ökológiai kérdésekkel foglalkozó csoport. Mindegyikük érdekes feladatot kapott, amit a hét során kellett kidolgozniuk és megoldaniuk. A feladat lényegében két részből állt. A résztvevők lakóhelyükön kérdőíveket tölt- töttek ki, interjúkat, videó- és hangfelvételeket készítettek, különböző adatokat gyűjtöttek. A rendezvény során először összehasonlították és kielemezték a házifeladatokat, munkában.- Hogyan érezte magát, amikor először látott ilyen sok diákot összegyűlni?- Nagyon izgatottan vártam, egyáltalán működik-e egy ilyen találkozó. Örömmel tapasztaltam, mennyire szívesen léptek kapcsolatba a diákok egymással és milyen érdeklődéssel foglalkoztak a másik problémáival. Valóban jobban meg akarták ismerni egymást, hogy jobban meg is érthessék egymást.- Milyen alapon választották ki az IÁAC-héten résztvevőit?- Utánanéztünk, mely osztrák iskoláknak milyen közép-kelet európai testvérvárosi iskolái vannak és ezek közül azokat hívtuk meg, akik a legalkalmasabbnak tűntek.- Hogyan nyertek meg az IAAC-hetek számra szakérőket?- Szerettünk volna meghívni iskolán kívüli szakembereket is, mert ők másképp látják a dolgokat, mint a tanárok. Az ötlet bevált, és nekik is nagyon tetszett a munka.- Mik voltak ez évben a fő témák?-A fő téma az ifjúság Volt. Ezen belül az ifjúság helyzete a gazdaságban, legfőképpen a szakképzést érintve.- Mikor és hol lesz a következő IAAC-hét?- A szlovéniai Bledben jövő szeptember végén.- Elnök Asszony leírná részletesebben a leendő nemzetközi iskolát?- Minden valószínűség szerint 1996-ban Stájerországban, Ausztria 1000 éves fennállásának ünnepéhez kapcsolódva indulna be. Mint városra, Rad- kersburgra gondoltunk, mert fekvése az osztrák-szlo- vén-olasz-magyar-térségek találkozópontján szinte kínálja magát. A diákok 80 százaléka az Alpok-Adria-térségből jönne, 15 százaléka pedig a támajd belefogtak témájuk feldolgozásába. Az utolsó napon záróműsorra került sor, amelyben a különböző csoportok képviselői bemutatták munkájukat és eredményeiket. A médiával foglalkozó szekció nyomtatott sajtóval ismerkedő csoportjának eredményeit az alábbiakban olvasóink is megismerhetik. Kérjük olvassák szeretettel és figyelmesen ifjú és - reméljük - leendő kollégáink interjúit, cikkeit, tudósításait. volabbi, egészen a FÁK-ig és Szerbiáig terjedő területekről. A tanítás nyelve egyelőre úgy tűnik az angol lenne és emellett kötelezően kellene tanulni a németet, és vagy a magyart, vagy egy szláv nyelvet. A diákokat a résztvevő országok választják ki. A tanítás az IB-sza- bályok alapján folyna, amit a világ minden országa aláírt és ami azt is jelenti, hogy az ebben az iskolában végzett diákok a világ bármely egyetemén továbbtanulhatnak. Az IAAC-iskolában minden diáknak egyéni órarendje lenne, maga választaná ki tantárgyait, és kiscsoportos tanórákon venne részt.- Van-e az IAAC-nek az éves találkozókon kívül is valami tevékenysége?- Most éppen egy oszt- rák-szlovén-projekt fut, mert kiderült, sem az osztrákok, sem a szlovének nem tudnak semmit szomszédjukról. Júniusban a seggaubergi kastélyban egy természettudományos projekt zajlott, ahol 40 diák a napenergiával foglalkozott, napkollektorokat építettek. A jövő évben Kremsmünsterben rendeztünk egy ilyen hetet, aholis Európa legrégibb csillagvizsgálója áll. A diákok csillagászattal és asztrológiával foglalkoznak majd.- Lesznek-e újítások az IAAC-ben?-Jövőre szeretnénk, hogy a diákok és tanárok teljesen mások legyenek, mit ez évben, hogy minél több új ötlet születhessen. Új alcsoportokat is életre hívnánk: egy nyelvi csoportot, amely a régió nyelveivel foglalkozna, valamint egy sport- és egészségügyi csoportot.- Köszönjük a beszélgetést. Sandra Strikovic/GRAZ Hasan Cansü/ISTANBUL Christopher Bickford/GRAZ Pierre-Jacquelin Romani/ VERSAILLES Történelem, előadások A történészek csoportja Szlovénia, Horvátország és Románia válságövezeteinek eseményeinek vizsgálatát tűzte ki munkája céljául. A történelmi háttérrel, azokkal az okokkal, amelyek az elmúlt három év konfliktusaihoz vezettek, már az első nap megismerkedhettünk a grazi egyetemről jött Molly professzor úr jóvoltából. Egy horvát előadónő révén ismét a jelenbe zökkenhettünk vissza. Megdöbbentő volt számomra, hogy a válságövezet érintettjei hogyan viszonyulnak a témához és mennyire nem hajlandók a megbocsátásra. Sajnos elmaradt a találkozó egy Magyarországon élő szerb tanárral, úgyhogy nem tudtuk összehasonlítani a véleményeket, és talán olyan egyoldalú kép alakult ki, amelyet szerettünk volna elkerülni. Sokak számára megdöbbentő élmény volt a nagyharsányi menekülttábor felkeresése. A Irodalom, színház 0 Engem, a médiacsoport kémjét azzal a titkos küldetéssel bíztak meg, hogy megfigyeljem és feljegyezzem a színházcsoport tevékenységét. íme, elérkezett az idő, az akció indul. Pontban reggel 9 órakor, a lehetőségek szerint feltűnés nélkül az „IAAC” színjátszó epicentrumába. Jól álcázva magamat beültem a sarokba, ahonnan jól áttekinthettem a helyzetet. Természetesen már jó előre információkat szereztem a 20 diákról és a 8 tanárról: szlovének, horvátok. franciák, magyarok, csehek és osztrákok voltak közöttük, akik egyszer csak kettős sorba rendeződtek. Az első pillanattól feltűnt a csoportban uralkodó jó hangulat, de ellenálltam a kísértésnek, hogy feladjam kilétemet. Hirtelen francia zene szólalt meg, és mintha szellemkéz vezette volna, az egész csoport mozgásba lendült. Ezzel elérkezett a döntő fordulat ideje. Az igyekezet, a lelkesedés és a jó hangulat magával ragadott. Két tábor egy kőépületből és több sátorból áll. A menekültek majd egyharmada gyerek, akik nem is igazán tudják áttekinteni helyzetüket, ellentétben néhány felnőttel, akik talán még bosz- szúra is képesek lennének a szerbekkel szemben, jóllehet a tábor más horvát lakosai azon a véleményen voltak, hogy jól megértik egymást a menekült- tábor szerb családjaival. Ellátásuk egyébként megfelelő, csak a friss gyümölcs, táplálóbb ételek hiányoznak. Meg a munka. És a remény. A történészcsoport mindig kapható volt heves vitákra, amik gyakran órákig elhúzódtak. Azonkívül felkerestük a mohácsi Emlékparkot, pécsi városnézésen vettünk részt, jártunk Siklóson, valamint a nagyharsányi szoborparkban, ahonnét csodálatos kilátásunk nyílt Villányra, Magyarország egyik leghíresebb borvidékére. Sandra Strikovic/Graz percre rá én is a csoport részévé váltam, és eufóriámat csak nehezen tudtam kordában tartani. Jó háromnegyedóra múlva szép lassan elfogyott a levegőnk. A táncspecialistánk, Éva Brunner ügyesen olyan lazító gyakorlatra terelte figyelmünket, melynek'során „vak” partnerünket kizárólag kezének érintésével végigvezettük a termen. El voltam ragadatva a kölcsönös bizalomtól és mindenek előtt attól, hogy nyelvi nehézségek egyáltalán nem jelentkeztek. Mikor mindnyájan ismét kipihentek voltunk és tele motivációval, elkezdődtek a színdarab próbái. A lelkesedés leleményességünket csúcsteljesítményre serkentette, és mindegyikünk előállhatott ötleteivel és javaslataival. Ezalatt más diákok a párbeszédeket írták. Számomra túl gyorsan telt el az idő, és remélem, hogy a színház- és irodalomcsoport tevékenysége nem hagy maga után semmi kívánnivalót. Christopher Bickford/Graz A video- és újságíró csoport Interjú dr. Kinsky asszonnyal, az IAAC elnökével Elöljáróban nyolc ország diákjairól
