Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-05 / 275. szám

1992. október 5., hétfő új Dunántúli napló 5 unantüli naponta több mint A HIRDETÉSEIT IS ON TUDJA MAR? A jövőt csak közösen lehet építeni Külföldi diákok a Leőweyben Tegnap elutaztak azok a külföldi diákok és tanárok, akik a pécsi Leőwey Gimná­zium vendégeként a helyi ok­tatási rendszerrel ismerkedtek. A Nemzetközi Alpok-Adria Iskolaalapító Egyesület tag- szervezetei már harmadik al­kalommal találkoztak, s most, az egy hét alatt lebonyolított közös programokon az európai nációk fiatal képviselői azon túl, hogy alaposan körülnéz­hettek Baranyában, tapasztala­tokat gyűjthettek az itteni taní­tási módszerekről is. Szolcsányi Jánosné, a Leő­wey Gimnázium igazgatója a szombaton lezajlott búcsúün­nepségen azt hangsúlyozta, hogy az ilyen találkozók hoz­zájárulnak a múlt jobb megis­meréséhez, a közös jövő fel­építéséhez, hiszen a fiatalok nevelési módszereinek haté­konysága a közös európai fej­lődésen mérhető majd le. A diákcsoport vezetője, dr. Horst Lattinger, az osztrák Steier­mark tartomány iskolai fel­ügyelője pedig elmondotta, hogy az egyesületen belül öt munkacsoport dolgozik egy olyan oktatási reformon, amelynek alapja a tanulási fo­lyamat, az elmélet és a gyakor­lat harmóniájának megterem­tése. A kreatív, gyakorlatköz­pontú tanítás feltételeinek megteremtéséhez szükség van más országokban bevezetett és megvalósított rendszerek meg­ismerésére, hiszen csak ezzel dolgozhatnak ki a térségben mindenhol alkalmazható mód­szereket. Az egy hét alatt szemmel láthatóan jól érezték magukat a különféle országokból érke­zett diákok és tanárok, amit bizonyított a látogatás egy egy mozzanatáról készült, az ün­nepségen bemutatott video­film is. B. G. A termelő sem emeli az árat - egyelőre Nem lesz sokkal drágább a facsemete A kitartó szárazság után meg­lepő módon a legtöbb fa még zöld lombkoronával várja a természetet kedvelő kirándulni vágyókat, a kiskert tulajdono­sok viszont már azt vizsgálgat- ják: hová, mit kell ültetni, mivel pótolják a kiszáradt vagy nem megfelelő termést adó gyü­mölcsfákat, szőlőtőkéket. Mi­közben elgyönyörködnek az egész évi kemény munkával megművelt földjükön, már számolgatni is kezdenek: vajon mennyibe fog kerülni az őszi beruházás, mert hiszen minden­féle hírek terjengenek a facse­meték mérhetetlen drágulásáról. Nálunk nem lesz nagy áreme­lés - mondják a pécsi Bolgár Néphadsereg úti telepen, ame­lyet magánvállalkozó bérel a kertészeti vállalattól. Tavaly 150 forintért adták darabját, s bár még nem döntötték el vég­legesen, az idén átlagosan 6 fo­rint körül fog változni egy-egy ültetni való fa ára. Lesznek per­sze drágábbak is, például a pa- pirhéjú diót termő vagy a sze- lidgesztenye fa (450 forint), de hát ezek értékes növények, s ezt meg is kell fizetni. A másik nagy pécsi forgalmazónál, az Agroker Áruházban is a tavalyi árakhoz igazodnak, nevezetesen 130 forintért árulják most is a szabadgyökerű facsemetéket, s a szőlővenyigéért sem kell majd többet fizetni, fajtától függően 39-41 forintot kémek érte. Most is lehet kapni földlabdás gyü­mölcsfákat, almát, körtét 260, meggyet 330 és diót 550 forin­tért. Viszont jelentősen meg­emelték a díszfák árát, arra hi­vatkozva, ez nem tömegcikk, eddig nagyon olcsó volt, keve­sen igénylik, aki pedig kertjé­ben ilyet akar nevelni, az ne ga­rasoskodjon. A fentiekben elmondottak­hoz azonban mindkét kereske­delmi cégnél hozzáteszik: mindez csak akkor marad így, ha a termelők sem gondolják meg magukat, s körülbelül a ta­valyi árszinten lehet tőlük be­szerezni a növényeket. Dél-Du- nántúl egyik legnagyobb faisko­lájában, a Balatonvilágos mel­lett lévő Alsótekeresi Faiskola Kft.-nél elmondják, ugyan őket is sújtja a költségnövekedés (a tavalyihoz képest emelkedett a víz és az energia ára), ám ezt a nagy tömegben eladásra szánt termékeknél nem szándékoznak érvényesíteni. Inkább növelik az exportot (főleg a skandináv országokba szállítanak díszfá­kat), s ezzel próbálják kompen­zálni a bevételkiesést. Egyéb­ként semmilyen facsemetéből nem lesz hiány, bőséges a kíná­latuk. B. G. Színikritikusok díja 1991/1992. A legjobb új magyar dráma: Forgách András: Vi- tellius. (Pécsi Harmadik Színház). A legjobb rendezés: As­cher Tamás (Kaposvári Csiky G. Színház) (Moliere: A mi­zantróp) A legjobb női alakítás: Básti Juli (Katona J. Színház) (Böll-Bereményi: Katharina Blum elveszett tisztessége) A legjobb férfialakítás: Sinkó László (Budapesti Ka­maraszínház) (Thomas Bern­hard: A színházcsináló) A legjobb női melléksze­replő: Lázár Kati (Katona J. Színház) ((O'Casey: A kezdet, vége: Böll-Beremé- nyi: Katharina Blum elvesz­tett tisztessége) A legjobb férfi melléksze­replő: ­A legjobb díszlet: Khell Zsolt (A mizantróp - Csiky G. Színház; Katharina Blum- Katona J. Színház) A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Hamlet, Katharina Blum - Katona J. Színház; A mizantróp - Csiky G. Szín­ház) Különdíj: Komis Mihály (Kertész Imre: Jegyzőkönyv- Katona J. Színház Kama­rája). Amerikai festőművésznő kiállítása Amerikában élő magyar származású festőművésznő, Kákonyi Konstantina alkotásai­ból nyitottak vasárnap kiállítást az esztergomi Keresztény Mú­zeumban. A reprezentatív tárlat meg­nyitásán Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek mon­dott köszöntő szavakat. Számos nagysikerű amerikai és nyugat-európai kiállítás után mutatkozik be Kákonyi Kons­tantina kalocsai iskolanővér, festőművész Esztergomban. Ezen a tárlaton az utolsó három év alkotásaiból 68 egyházi ihle­tésű, illetve témájú munkája látható. Rendezni a zűrzavaros állapotokat Hosszú sorban várnak utasra a pécsi taxik Fotó; Läufer László Taxizás százezer forintért? Megkülönböztető rendszám, vizsga az autónak és a vezetőnek A személyszállítás mindig jó üzletnek számított, kevés beruházást igényelt, s arány­lag jól meg lehetett élni belőle. Nem csoda, ha a vállalkozói szabadság kiteljesedésével nagy lett a tülekedés, de ezzel együtt olyanok is a pályára kerültek, akiket a tisztességes iparűzők egyszerűen csalók­nak neveznek. A taxisok érdekvédelmi szer­vezetei - legfőképpen a kamara - már régóta szorgalmazzák, kormányszinten hozzanak létre egy olyan törvényt, amely egyértelműen szabályozná: ki, milyen feltételek mellett lehet személyszállító kisiparos. Lip- pay György, a pécsi taxis ka­mara elnöke, az Országos Taxis Kamara ügyvezető elnökségé­nek tagja elmondja, hogy kö­rülbelül másfél éves tárgyalások eredményeképpen most már a kormány asztalára került egy olyan javaslat, amelyet ha elfo­gadnának, szerintük egyértel­műen rendezné a mai zűrzava­ros állapotokat. Ennek alapján, ha valaki ilyen foglalkozásra adja a fejét, mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hiszen azonnal 100 ezer forintot kell letétbe helyez­nie, hogy bizonyítsa a megfe­lelő anyagi hátteret. Ez a pénz nem holt tőke, a pénzintézetnél kamatozik. Arra viszont mód van, ha a vállalkozó tagja vala­mely szakmai érdekképviseleti szervezetnek, a letét helyett ga­ranciaként a szervezet kezes­sége is elfogadható, de ilyet a bankok is vállalhatnak. Az sem lesz mindegy, milyen műszaki állapotban van a vál­lalkozó járműve. Öt évnél ré­gebben gyártott gépkocsiknak ugyanis szigorított műszaki vizsgán kell átesniük. Ez azt je­lenti, hogy a biztonsági szem­pontból kiemelten fontos főda­rabokat szakértői intézmény fogja minősíteni. Ezen kívül a gépkocsit megkülönböztető rendszámtáblával kell ellátni, a szállítás díjszabását pedig jól látható helyen, a hátsó szélvédő jobb alsó sarkában kell elhe­lyezni. A személyi alkalmassá­got bizonyítandó a taxizni vá­gyókat szaktanfolyam elvégzé­sére kötelezik, vizsgát kell ten­niük többek között hely- és ide­genforgalmi ismeretekből. Mindettől azt várjuk - ma­gyarázza Lippay György -, hogy az újonnan jelentkezők már kevesebben lesznek, de a régiek közül sem tud mindenki megfelelni eme szigorú köve­telménynek. Ismeretei szerint a múlt hét csütörtöki kormány­ülésen a kabinetnek már foglal­koznia kellett volna a kérdéssel, ám ez valószínű nem történt meg, hiszen az ülésről kiadott kommünikében ez a döntés még nem szerepel. B. G. Egy emlékezetes koncertről Agysaláta darabok Allegro rutin Lesz gesztenyénk? Mellbevágónak bizonyult már a próba is, de az előadás ... Először lépett fel hazánkban, a Budapest Sportcsarnokban, ta­lán mondani sem kell, telt ház előtt a legendás Emerson, Lake & Palmer trió. Kísérletet tettek a klasszikus és a rockzene ötvözésére, több mint húsz évi munkásságuk eredményének egy részét fel­csillantva a jobbára közép­korosztályú, több nemzetbéli közönségnek. Ez a hármas ruti­nosan bemutatta, hogy mindent tud a zenéről, olyan profik, akik hibáival szemben is elnéző az ember. Megbocsátó néhány apró melléfogás ellenére is, hiszen mind a megszólalás, mind a lát­vány kárpótolta ezekért. Egyveleget adtak elő - egye­lőre - felülmúlhatatlan stílu­sukban, melyben saját szerze­ményeiket Bach, Bartók, Bernstein, Sibelius és más zeneszerzők műveivel keverték. Szavaikkal élve, az „Isten hozott barátaim a show-műso- ron, mely soha nem ér véget” kezdetű előadáson sorra jöttek azok az - egyik albumuk címére utalva, azt variálva - agysaláta darabok, amelyekkel hosszú pá­lyafutásuk során mindig sikerült tűzbe vinni a közönséget. Ezeket a darabokat felesleges felsorolni, hiszen tudásuk javát adva jóformán mindent bemu­tattak: háború ellenes mesejáté­kuk, a „Tarkus”-tól kezdve új lemezük, a "Fekete hold”-ból kiragadott néhány slágeresebb ízű szerzeményen át a folyama­tosan variált ,fanfár az egy­szerű emberért”-ig, a ,,C’ est la vie”-t kivéve, bármennyire is követelte a közönség. Hosszasan kiérlelt, kemény munkára utalt minden meg­mozdulásuk a valamivel több mint 2 órás koncerten. Mind Keith Emerson bravú­ros zongoraszólói, Greg Lake magával ragadó éneke, basz- szusgitározása, Carl Palmer hi­hetetlenül precíz dobjátéka is csak azt bizonyította: fanya­logni lehet - mint azt egy-ketten megtették - nem szokva’ ilyen magas színvonalú műsor­hoz - de csak azon, hogy mind­össze ennyi az ELP eddigi életműve. Ruzsinszky Bizonyára, hiszen itt az ősz, lassanként beérik a termés. So­kan szeretik a kézmelengető sültgesztenyét, a gesztenyepü­réről nem is szólva ... Am hogy lesz-e elég, az még kide­ríthetetlen, hiszen Pécs egyik mindjobban elöregedő városré­szében, Gesztenyésben, a hulló avar között még alig találni sze­lídgesztenyét. A vad fajtából már bőven akad, de az már kit érdekel néhány gyermeken kí­vül? Kevés maradt az egykor oly gyönyörű régi fákból, a bé­kés, hangulatos környékből. Akárcsak a gyermekkor apró emlékeiből: a hancúrozásokból, az első cigarettából, az első csókból. Talán már a tekepálya Esterházy János a magyar ke­reszténydemokrata, keresztény­szociális gondolkodás úttörője volt. Korszerű módon képvi­selte a kisebbségi magyarság érdekeit Szlovenskoban. Száját soha egyetlen türelmetlen szó el nem hagyta. Ide kell visszatér­nünk, ha itt egy normális euró­pai Kárpát-medencét kívánunk létrehozni - mondta Katona Tamás. A miniszterelnöki hiva­tal politikai államtitkára, Buda­pesten a Szép utcában tartott ünnepségen, ahol felavatták a tragikus sorsú szlovákiai ma­sincs meg, ahol először mértük össze erőnket az első pohárka italt kóstolgatva. Hiábavaló a nosztalgia, a mai kép más. Ugyanis egyre több nyom utal a folyamatos, de el­kerülhetetlen pusztulásra. Öreg épületek között idős lakók, fia­talok szinte alig láthatók. A bá­nya terjeszkedése, a külszíni fejtés tönkretette ezt a területet. S ezzel együtt az embereket is. Azért óvják mindazt, ami egykor oly érték volt. A mara­dék fákat legalább gondosan bekerítették az előreláthatóan két hét múlva kezdődő geszte­nyeszüretre váró bérlők. De mit ér egy fóliaszalag a fűrészek el­len? R. T. gyár politikus, Esterházy János első emléktábláját. . A Rákóczi Szövetség által rendezett emléktábla avatón je­len volt és beszédet mondott a Csehszlovákia magyar politikai mozgalmak és pártok számos képviselője. Mindannyian követendő pél­daként beszéltek Esterházy Já­nos politikai irányvonaláról - akit 1945-ben a szlovák nemzeti bíróság távollétében halálra ítélt és 1957-ben csehszlovákiai Mi- rov börtönében raboskodva hunyt el. Emléktáblát avattak Esterházy Jánosnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom