Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-04 / 274. szám
A nagy művészek jelenléte doppingol Dér Krisztina debütálása a PNSZ-ben A Pécsi Nemzeti Színháznak valamiért kedvenc operái közé tartozik a „Don Pasquale”. Nem is olyan régen, 1985-ben játszották utoljára, akkor Marczis Demeter főszereplésével. De jól is van ez így, hisz Donizetti vígoperája hihetetlen melodikusságával az egyik legkedveltebb színpadi zeneművé lett az idők folyamán. Most pénteken a vendég Gregor József alakításával mutatták be újra a darabot. Két nagyszerű basszus énekest említettem idáig, azonban van az operában egy lírai szoprán is, Norina, melynek szerepében a Zeneakadémián tavaly végzett énekesnő, Dér Krisztina debütált élete első szerepében!- Milyen út vezetett eddig az Ön számára is kiemelt naphoz?- Korán kezdtem zenével foglalkozni; családi indíttatás is volt némileg, nagyapám kántor volt. Aztán végigjártam a szokásos lépcsőfokokat: zongoratanulás, konzervatórium, Akadémia. 1991-ben diplomáztam, de szülés miatt az első évet kihagytam, így csak most nyílt lehetőségem bemutatkozni.-Pécsett és „Don Pasquale”-ban . . .- Igen, Pest nagyon telített, és különben is hasznosnak érzem, hogy fiatal, kezdő korában töltsön az ember egy-két évet vidéken; sokkal nyugod- tabb itt az élet, jobban el lehet mélyülni a szakmában. A „Don Pasquale”-t pedig mindig is nagyon szerettem; most, hogy ez lesz az első fellépésem, azt hiszem, örök életre emlékezetes marad.- Most próba folyik, de Ön a nézőtérről nézte, aminek az az oka, hogy kettős szereposztásban tanulják be a darabot. Előny ez vagy hátrány?- Egyik se. Arra viszont biztos alkalmas, hogy a kollégáktól minél többet tanuljak, hisz talán sose fogunk ugyanabban a „felállásban” játszani; így több tere marad a rögtönzésnek is - persze, úgysincs két egyforma előadás.- Partnere Gregor József. Nem nyomaszt egy debütáló énekest a nagy művész jelenléte?- Ellenkezőleg. A Mester rendkívül sokat segít, elsősorban a színpadi mozgásban, egyes szituációknál. De a éneklésbe nem szól bele; a másik munkáját annál jobban tiszteli. Én mindenesetre úgy vagyok vele, hogy nagy művészek jelenléte mindig doppingol. M. K. Dér Krisztina az öltözőben Fotó: Läufer László Thomas Gordon módszerével az emberi kapcsolatok javításáért Kifelé a zsákutcákból Gordon-tréning a pécsi Ifjúsági Házban Foto: Läufer L. A legjobb új magyar dráma Pécsről Újsághír 1992 őszén: „Az elmúlt évad legjobb új magyar drámájának járó Szép Emő-dí- jat Pozsgay Zsolt Viaszmadár című, a Madách Színházban bemutatott darabjának ítélték oda”. Pozsgay Zsolt, a Pécsről elszármazott fiatal drámaíró a napokban „itthon” járt, akkor váltottunk vele szót:- Külön öröm számomra, hogy a VDN megkeresett a díj kapcsán, hiszen összes színházi tanulóévem, eszmélésem, mesterem a városhoz köt. Itt gyötörtük egymást és közönséget az amatőr színpadokkal, mikor ez a mozgalom a virágkorát érte. A Pécsi Nemzeti Színházban akkor dolgozhattam, mikor a Kulka-Balikó-Sipos-Oláh Zsu- zsa-Gergely Róbert csapat ösz- szeállt, az általam mesterként tisztelt barátom, Szegvári Menyhért főrendezősége alatt. Tőle azokat az alapokat tanultam meg, amelyek nélkül nem lehet létezni ezen a pályán. De nem csak ők ... A többi valódi színházi ember, akik különböző szinten elmondhatatlanul sokat segítettek. Az akkori csapat szelleme, ereje, színházcsináló igyekezete a mai napig is elkísér, s ez a Szép EnüLdíj azért is öröm számomra, mert újra gondolhatok azokra, akiknek köszönhetem. Annak is lehet örülni, hogy a Pécsi Nemzeti Színház továbbra is az ország élvonalába tartozik - ez talán Budapestről jobban látszik, mint helyből —, és hogy hazatér az ember, ha ide visszajön. M.K. Tény: nem egyformán éljük meg mindennapjaink gyötrődéseit. Akad, aki jobban eligazodik formálódó-változó társadalmunk szövevényes rendszerében, akad aki kevésbé. Vigasztaló, ha van; mindenütt a világban, még a jóléti Amerikában is akadnak egyént-próbáló konfliktusok. Thomas Gordon, kaliforniai pszichiáter csak egy a szakemberek közül, aki megpróbált olyan emberre alkalmazható viselkedés-technológiát kidolgozni, mely a hírek szerint segíti annak elsajátítóját. Segíti az emberi kapcsolatok építésében, eligazodni a főnök-beosztott viszonyban, a férfi és a nő kapcsolatában, a családformálásban, a gyermek és a szülő konfliktusainak megelőzésében. A Gordon-módszer futótűzként teljed a nagyvilágban, bizonyítva így is létjogosultságát. (Nemrégiben a hazánkban is vizitált Thomas Gordon.) Egyre több kurzus indul nálunk is, melyben a résztvevők, kicsinyek és nagyok elsajátíthatják a legszükségesebbet, készséget az emberi kapcsolataik elviseléséhez. A tanulási program során, - mint azt Irányi Ágota, a pécsi Ifjúsági Házban szervezett Gordon-tréning vezetője említette - a résztvevők elsősorban önismeretre tesznek szert, kialakul reális énképük. Rájönnek arra, hogy miként érvényesítsék saját szándékaikat mások számára is elfogadható, tolerálható módon, valamint elsajátítják az egymással ütköző igények összeegyeztetési technikáját. Nő konfliktusmegoldó képességük. A kurzus személyiségformáló, valahol a mentálhigiénés világba tartozik. A módszer, mellyel sokan perben állnak és melyet sokan az égig dicsérnek, minden bizonnyal hasznos. Vezérelve: megtanulni azt, hogy ha én tisztellek téged, te is tisztelj engem. Megtanulni azt, hogy nem akarok vesztes lenni, miközben te győzői, és nem akarok győzni sem, a te vereséged árán. Tanítja, hogy a tekintélyelv helyett a partner viszonyra van szükség. A diktatúrák helyett a családi, munkahelyi demokráciák kiépülésére. Jellemző: Gordon volt az, aki a vezetőknek, menedzsereknek szóló tréningjével elfogadtatta az USA-ban sokaknál azt, hogy az alkalmazottakat is be kell vonni a cégvezetésbe, kikérve véleményüket. Hiszen szerinte Japán éppen e sajátos cég-csa- lád-harmónia világával képes gazdasági csodákra, tett szert gazdasági vezető szerepre. Mindenesetre hazánkban még igen kevesek járták ki a Gordon-iskolát, s igen kevesek mondhatják el magukról: gyökeres társadalmi változásaink, gazdasági és politikai harcok, szemkivájások közepette képesek voltak önmagukon is felülemelkedve megőrizni emberségüket. Gondolom, mivel az idősebbekre több időt kéne pazarolni, napjainkban a fiataloknak, a 14-18 évesek számára szervezett tanfolyamoknak van átütő sikerük. Talán mert nekik könnyebben szájukon van még, hogy te és én barátok vagyunk ... K. F. Rádió mellett. A buszsofőr jó kis zenét fogott a rádióján, a kocsi zsúfolt, a hangulat kedélyes, mint egy zenés étteremben, a felnőttek örvendezve beszélgetnek a kétkulcsos áfáról, a gyógyszerek áremelkedéséről, a nyugdíjkorhatár hosszabbításáról és egyéb kellemes dolgokról, a diákok csivitelő madárkereskedés zaját harsogják túl, érthetetlen, félbeharapott mondatokkal. Szóval utazunk, a zeneszámok közöü rövid hírek, interjúk hangzanak el, most például dr. Torgyán József válóperes ügyvéd marasztalja el a mikrofonban a földművelésügyi minisztert, aki - szerinte - .. olyan biológus, aki a cserebogarat keresztezte a katicabogárral és azt hiszi, hogy akkor már mindenhez ért __”, de az utazóközönsége t ez nem érdekli, a .jópofa” beköpésen senki sem derül, csak jómagam bosszankodok a legújabb Torgyán-féle szellemességen. Korunk politikusai szinte naponta hangoztatják az egymás iránti tisztelet szükségességét, ám ehhez - a jelek szerint - egyesek nem tartják magukat, a demagógiába belefér az olyan ostoba „viccelődés”, mint amikor társaságban valaki alól kirántják a széket az „igényes” közönség hangos röhögése közepette. Utazunk, a mellettem álló nyurga fiú kinéz az ablakon, az őszi napfénybe, s megjegyzi a mellének feszülő lánynak: „Igazi kirándulóidő...” A lány: „Én ritkán járok a Mecsekre, de tökjóanyám bejelentette, szombaton fölmegyünk, ott is ebédelünk . ..” A fiatalok „nyelvezete” - komikus zsargonja - a felnőttek számára többnyire érthetetlen, de mégis kedves és bájos. Kollégám meséli, a nyáron két hétre vendégük volt egy osztrák kisfiú, cserealapon. Saját fiúk előzékenyen kísérgette a városban reggeltől estig, bemutatva barátait is. Jürgen egyik este így fordult pécsi kis barátjához: „Gergő, was ist tökjó?” Hogy Gergő hogyan fordított németre, nem tudom, de a sikerben biztos vagyok. A világ felnőttéivel ellentétben tisztaszívű gyermekek mindig megértik egymást. Kár, hogy egyszer felnőnek ... A busz ajtajának szorulva két ötvenes, joviális férfi beszélget: „Na mennyi a cukrod . ..?” A másik - rövid tűnődés után - mondja: „Tizennyolc ...” A közeli ülésen két idős asszony egymásra néz, hitetlenkedve és elborzadva: „És még él ez az ember?” - súgják. „Ilyen magas cukorral? Az én férjemnek is, Isten nyugosztalja - magas volt... De ennyi...?!” A két férfi tovább pusmog: „Marad a tizennyolc?” - A fenét! Kicsit meglököm, föl viszem húszra és lesz vagy tizenegy és feles borom a télre. Muszáj, különben nehezen indul meg a forrás. A rizling még tőTökj óanyám 4vasárnapi Egymillió schilling egy „kőért” A megdermedt idő fényei Ketten jöttek az egyik belső szoba felől: egy őszülő szakálú, kissé zilált kinézetű tudósféle, meg egy tornacipős, -nadrágos, melegítőfelsős fiatalember. Nyilván az előbbi a mineraló- gus (ásványgyűjtő, -szakértő). Tévedtem. A 35 éves Kövecses Varga Lajos a Dél-Balaton második leglátogatottabb, Magyarországon páratlan magánmúzeumának tulajdonosa. „A Kárpát-medence ásványai” Siófokon, a Kálmán Imre sétányon, immár hét éve, egy-egy szezonban sokezer látogatót vonzanak. E hét végén többnapos nemzetközi ásványbörze van a Balaton fővárosában. Az ás vány múzeum ilyenkor zarándokhely. Anyagát évről-évre bővíti Kövecses, szerte a világból származó csodálatos szerzeményeivel. Profi e területen, nem csak hozzáértése alapján, de immár 22 éves gyakorlattal, kutatómunkával a háta mögött. Kövületekkel kezdte - az élet időtlen emlékeivel -, ma már azonban a múzeum üvegszekrényeiben jórészt ásványok vannak, az elképzelhető minden színben és formában tobzódva.- Ha most el akarnám adni a gyűjteményem - mondja -, 10 millió körül kapnék érte. Mert nem csak „néhány elgondolkodtató rejtély”-ről van szó - így fogalmaz a fiatalember, hogy jelezze: a felfoghatatlan idő megdermedt fényeit láthatják a múzeumlátogatók -, hanem persze üzletről is. Meglepően nő az ásványok, a gyűjtésük iránt érdeklődők száma, csakúgy, mint a fosszíliákat kutatóké. Ami mögött gyakorta ott kén van, lehet a héten, vagy talán inkább jövő hét elején lekapjuk a családdal. Egyébként nem panaszkodhatok, a nyári aszály után rosszabbra számítottunk ... A tied milyen? Vettél kaposvárit? - érdeklődik, s a másik szótlanul rábólint. Felnőtt téma, ők félmondatokból is értenek. Kivéve a két asszonyt. . . A rádióban valamilyen politikus nyilatkozik a riporternek, de a leszálláshoz tülekedők a nevét is elsodorják: „A kérdés az, hogy a tévé megérdemli-e a költségvetési támogatást... azt az egymilliárd forintot...?” Hozzáteszem: amit egy javaslat alapján - mint ismeretes - visszatartottak erre az évre. Elnézést, politikus úr. A visszatartott egymillárd forint a tévénézők millióit rövidítette meg, egyetlen képviselő fölöttébb okos ötlete alapján. A műsor - ezért - olyan, amilyen. A-JLX. a pénz. A minap - éppen Baranyából - különös lelet borzongatta meg az őslénykutatók idegeit: lehet, hogy egy. ichtyosau- rus - hüllőféle - került elő. Kövecses Varga azt mondja: ha jurakori, akkor az fantasztikus! És hozzáteszi: egy példányát most látta Bécsben, egymillió schilling az értéke. Most néhányan, akik már hallottak a leletről, lázban égnek: ki az unikum, ki a pénz miatt. Szlovének, csehek, lengyelek, horvátok és szerbek adtak a magyarokkal találkát a péntektől máig tartó ásványbörzére. Ahol persze - csakúgy, mint az „ásványmúzeum”-ban - rendkívüli darabok kerülnek elő. Kövecses alakra egy üstre em-, lékeztető, kívülről egyszerű, szürke kőre hívja fel a figyelmem: az üst belseje lila ametiszt ezernyi kristályával van kibélelve. Brazíliából származik.- Muszáj volt megvennem - mondja. Kérdő tekintetemre a válasza:- Mert szép! És ez elég. M. A. Kossuth emlékülés Jászkiséren Kossuth emléke elevenen él népünkben. Ezt tanúsítják azok a hitvallások, amelyet az évforduló alkalmából nyilvánítottak ki szerte e hazában. Igaz Kossuth tiszteletének és becsületének sok próbát kellett kiállnia, volt amikor Kossuth mellett nem volt szabad szólni, máskor diktatúrák sajátították ki eltorzított, vagy meghamisított formában. Az viszont tény, hogy nemzeti, demokrata politikus volt, azzá fejlődött - hangsúlyozta többek között Szabad György akadémikus, egyetemi tanár, az Ország- gyűlés elnöke a jászkiséri Kossuth emlékülést megnyitó előadásában szomaton. A kimagasló államférfi születésének 190. évfordulója alkalmából rendezett ülés további részében neves történészek, múzeológusok elevenítették fel Kossuth Lajos Jász-Nagykunság településeihez fűződő kapcsolatait, majd emlékiállítást nyitottak meg. A tárlaton többek között látható az a levél is, amelyet Kossuth írt a Jászki- sérieknek, miután a helyiek 1867-ben felkérték a megüresedett országgyűlési képviselői hely beltöltésére. Az emlékülés Bartha János egyetemi tanár, elnök zárszavával ért véget.