Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-29 / 298. szám
10 üj Dunántúli napló 1992. október 29., csütörtök Tárgyalások német küldöttséggel Vegyes vállalatok alapításában is résztvennének Mirelit termékek a fagyasztópultokon a pécsi Konzum Áruház ABC-szintjén Fotó: Proksza László Fél évszázados a mirelit Nincsenek kihasználva azok a munkalehetőségek a németországi Rems-Murr-i járásban sem, amelyet a két ország kormányának megállapodása értelmében, meghatározott kontingensek alapján magyar munkavállalóknak ajánlottak fel. Többek között erre a megállapításra jutottak az elmúlt hét végén itt tartózkodó német járási küldöttség valamint a Baranya Megyei Közgyűlés tárgyalódelegációi. A csaknem két éve megkötött együttműködési szerződés alapján már többször került sor kölcsönös kapcsolatépítésre. A mostani látogatásnak a baranyai nevezetességek megtekintésen és a nemzeti ünnepünkön való részvételen túl a többször megtartott közös tárgyalásokon konkrét megállapodások is születtek. A Horst Lessing járási elnök vezette küldöttség felajánlotta konkrét segítségét a A belga vallon tartomány közigazgatási intézete a kelet-európai rendszerek demokratikus átalakításának megsegítésére pályázatot hirdetett. A 300 ezer ECU-s pályadíjat Baranya megye nyerte el, ennél fogva az önkormányzati képviselők belga szakemberek előadásában négy alkalommal, még Magyarországon két napos előadásokon ismerkedhettek meg a vallon, a belga és az európai közösség államigazgatási rendszerével. Ennek zárásaként október közepén 16 megyei képviselőtestületi tag, a főjegyző és a gazdasági osztály- vezető vett részt a vallóniai Charleroi-ban rendezett hat napos szemeszteren. Mint dr. Kurucsai Csaba, a Baranya Megyei Közgyűlés al- elnöke, a csoport vezetője elmondotta, a testületi tagok az egyhetes kinttartózkodásuk során ellátogattak intézményekbe, megismerkedtek a közép- és kisvállalkozásokat támogató és elemző hivatal munkájával, valamint a munkaerő képzés-átképzés helyi módszereivel. Hasznos tapasztalatokat szereztek a privatizációs ügyekkel kapcsolatban is. magyarországi németek nemzeti építészeti hagyományainak, a kézműves ipar relikviáinak megmentése érdekében. A pénzügyi és szakértői támogatáshoz igénybe veszik a helyi tartományi hivatalt, valamint az alapítványokat is. Azt is szorgalmazzák, hogy a jövő évben erről a témáról tudományos tanácskozást is rendezzenek. Abban is megegyezésre jutottak, hogy - mivel Baranyában jól felkészült szakemberek a gaszt- roenteorológia terén nemzetközileg is kiváló eredményeket értek el - az e tudományággal foglalkozó kutatók cseréjéhez lehetőséget biztosítanak. Mindezek mellett a német vendégek azt is kifejtették: szívesen részt vennének vegyes vállalatok alapításában. Ehhez azonban egyszerűsíteni kellene azokat jogszabályokat, törvényeket, amelyek a gazdasági társulások alapítását gyorsítanák. “ B. G. A küldöttség vezetőjének alkalma volt találkozni J. Reyb- roeck-kel, a vallon tartomány elnökével, akivel tárgyalásokat folytatott az együttműködés továbbfejlesztéséről. Megállapodtak abban, hogy a baranyai képzőművészet megismertetésére Belgiumban kiállítást rendeznek a siklósi mesteriskola tagjainak alkotásaiból, amelyet együtt rendeznének a helyi francia intézettel. Arra is ígéretet kapott, hogy Charleroi város hosszútávra szóló komplett rendezési tervét is megkapják, amelynek nem egy részlete adaptálható baranyai viszonyokra. így többek között ötleteket kaphattak a kisvállalkozások támogatási rendszerének megszervezéséről, a régió gazdasági stratégiájáról, valamint az ezzel szorosan összefüggő infrastruktúra fejlesztéséről is. Találkozott az Európai Régió Gyűlése kelet-nyugati bizottsága titkárával, akivel megállapodtak abban, hogy Pécsen létrehozzák regionális kutatások intézetét, amelyben a gyűlés, az európai közösség, valamint a munkabizottságok döntéseit dolgozzák fel és alkalmazzák a helyi viszonyokra. B. G. Kerek évfordulóhoz érkezett a mirelit. Ez év nyarán-őszén lett 50 éves. Neve idegen csengésű, ámde a MIRELITÉ márkanév („Mezőgazdasági Ipar Elite Termékei”) - bárhol a világon - hazánkból származó gyorsfagyasztott áruféléket jelöl. Kezdettől. Nem licenc, nem átkeresztelt változat, nem divatos „szlogen” - magyar termék, csak valószínűleg alig vagy csak keveset tudunk róla. így első nyomait is a hatvanas évek elejéről származtatta a megkérdezett háziasszonyok többsége. Pedig a mirelit jóval korábbi. A pécsi KONZUM hűtőtáro-. lóiban évente legalább 250-300 féle gyorsfagyasztott áru cserélődik, idényenként és igényenként változó arányban. A mélyhűtő szekrények és ládák elterjedésével a háziasszony otthon tárolhat bármit. Vagy bevásárol a piacon, és az olcsóbb áron beszerzett idénygyümölcsöt vagy zöldségfélét „lefagyasztja”. Némi munka, néhány mozdulat és egy gombnyomás. Ma már ennyi csupán ... Ötven éve azonban, a mirelit hazai születésekor még hihetetlenül hangzott. Nem is tudtak róla szélesebb körben. Jóllehet a technológia, a gyorsfagyasztó iparág nem volt ismeretlen, igaz, szigorúan a hadiiparok, hadiüzemek zárt világában. A háború kitörése előtt az iparág tudományos előkészítésében, majd a gyártásban is az USA és Németország haladt a világ élvonalában. A negyvenes évek elején a hitleri birodalom - hírszerzésük egy téves értékelése miatt - lemaradt ugyan valamelyest, ámde mindent elkövettek, hogy gyorsan utolj-érjék a szövetséges haderők lehetőségeit és termelési volumenét. A gyorsfagyasztás egyre fontosabb szerephez jutott a II. világháború hadtápellátásában. Elsősorban a tengereken. Az amerikaiaknál főképp a Távol-Keleten; de Rommel észak-afrikai seregtesteihez is teljes, zárt hűtőláncot építettek ki a németek - Európából. Nagyjából ez idő tájt néhány megszállott fiatal vegyészmérnök, dr. Török Gábor irányításával éveken át sikeres kísérleteket végzett a gyorsfagyasztás kialakítására Galánta közelében, egy Vág-völgyi kis falu, Magyardiószeg konzervgyárában. A Mezőgazdasági Ipar Rt. (GEORGIA) ottani cukorgyára mellett ugyanis egy, a maga korában modem konzervgyár is működött. Az új fagyasztóipari eljárással - egy kezdetleges gépen - óránként 200 kg jó minőségű idénygyümölcsöt tudtak gyorsfagyasztani. Az árut FRIGELITE márkanéven hozták forgalomba Kö- zép-Európában elsőként. A következő évben növelni akarták a termelést, amihez persze nagy teljesítményű gépre volt szükségük. Ilyennel viszont csak a németek rendelkeztek akkor. Hadicélokra, természetesen. Mégis lett ilyen gépük, s nem is akárhogyan ... A német hírszerzés nyilván tudomást szerzett arról, milyen kísérletek folynak Diószegen. A gyár két fiatal mérnöke, dr. Török Gábor és kollégája, Hidasi Vilmos hamarosan meghívást kapott Karlsruheba, ahol a műegyetem alagsorában a Wehrmacht titkos laboratóriumot alakított ki a háború elején. Itt Robert Plank professzor, a német hűtőipar „pápája” fogadta őket. A laboratóriumban - Hidasi Vilmos szóbeli visszaemlékezése szerint - éppen a tengeralattjárók élelmezésére folytak gyorsfagyasztási kísérletek. Visszatérve tanulmányújukról, nem kis meglepetésükre, már a helyszínen, a diószegi állomáson várta őket egy külön szerelvényben az akkori legmodernebb alagút-rendszerű fagyasztó berendezés, amellyel óránként már 500 kg gyümölcsöt, zöldséget és készételeket lehetett előállítani. (A szerelvény feladó állomása Marseilles volt. Oda evakuálták a németek hűtő-fagyasztó berendezéseiket Rommel észak-afrikai veresége után, vagyis 1942 őszén.) A diószegi konzervgyárban ezen a modem alagút-soron folytatták a munkát 1943-ban. Természetesen a Wehrmacht megrendelésére és céljaira ... Kis tételekben két budapesti csemegebolt is részesülhetett a diószegi FRIGELITE-gyártmá- nyokból, főleg gyorsfagyasztott gyümölcs- és delikátesz-ételfé- lékből. A front közeledtével, 1945 elején a diószegi szakember- gárda többsége Németországba kényszerült távozni. A gépek leszerelésére már nem jutott idő, így az egyik ottmaradó vegyészmérnök irányításával folytatódott a termelés. Az akkor már Sládkovicovo-i konzervgyár gyorsfagyasztó üzeme a hatvanas évek közepéig működött. Akkor a gépek elöregedése és átszervezések okán a gyorsfagyasztást megszüntették. A „kassai program”, a Be- nes-kormány kitelepítési rendeleté nyomán 1945-ben a diószegi gyorsfagyasztó mérnököket is kiebrudalták Csehszlovákiából. Budapesten azonban ismét találkoztak. S rövidesen itt is megteremtették a gyártási feltételeket. Az új iparág a háború utáni Magyarországon Csepel-szigeten honosuk meg először. A termelés 1947-ben indult; termékeiket a MIRELITÉ márkanéven hozták forgalomba, főleg a skandináv országokban. A hazai gyorsfagyasztó iparágat az ötvenes-hatvanas években erőteljesen fölfejlesztették. Mintegy 15 városban működtek hűtőüzemek, illetve a Magyar Hűtőipar gyárai. A mirelit egyre ismertebbé vált a nyugati országokban. A hetvenes évek elejétől már évente 60 000-100 000 t gyümölcs-, zöldség- és ételféle készült gyorsfagyasztással Magyarországon. (Az egy főre jutó termelésben olyan országokat köröztünk le, mint Franciaország vagy az NSZK.) A Magyar Hűtőipari Vállalat 1988 elején megszűnt. Tíz gyára önállósult, privatizálódott, vagy éppen átalakulóban van, miközben új társulások, üzemek is létesülnek, jórészt külföldi tőkével. A termékválaszték állandóan bővül, a nyugati export folyam- tosan növekszik. A Bajai Hűtőipari Rt-nél például évente ezer tonnával. Négy éve még, vállalatként, 4000 t árut, tavaly 8000 t mirelit terméket exportáltak. Ez évben pedig 15 200 t össztermékeikből 9000 t gyorsfagyasztott árut küldtek, küldenek Európa szinte valamennyi országába. A mirelit keresett, megbecsült áruféle a világpiacon. Születése után 50 évvel tisztelet, megbecsülés illesse mindazon mérnökök, szakemberek emlékét, akik bölcsőjénél jelen voltak. Wallinger Endre Baranyai önkormányzati képviselők Vallóniában Kiszolgáltatottan Hat boszniai menekültnek a mohácsi átmeneti szálláson hétfőn délután kezébe nyomták az útlevelét, és mellé a MÁV-sza- badjegyet Nagyatádra. A sebtében elbocsátottak - középkorú férfi a feleségével, asszonylányuk, vőjük és még két idősebb ember - az éjszakát a tábor melletti Szepessi-parkban töltötték. Kedden elutaztak. Az előzmények a távozók szerint: a városi vöröskeresztesek hétfőn a táborban jártak. Beszélgettek, s ők egyebek mellett fölemlítették, szinte naponta valamilyen formában disznóhúst kapnak. Nem tudják, ezután mi történt, csak később összehívta a táborvezető a lakókat, és megkérdezte, kinek nem tetszik az ellátás. Úgy gondol- ■■'kalmuk nyílik meg- 'éssel kapcsola- előálltak, ‘•uek Nagyatádra, ott kedvükre főznek.Bizonygatták, mindennel elégedettek, nincs is különösebb igényük, csak pazarlásnak tartják, hogy veszendőbe megy a meghagyott étel. Azonnal elküldték őket. Aznap már nem ment vonat Nagyatádra, így az éjszaka nagyobb részét a parkban töltötték. A menekülttáborban a két fiatal mohácsi hölgyet találom, a tolmácsot és a gondnokot. Zavartan nézegetnek egymásra, mondják, nem nyilatkozhatnak.- Tudtam, hogy azért jött! - csattan váratlanul a tolmács hangja, amikor a hat embert említem. - Az egész város tele van vele, olyanokat hallok, hogy kisgyerekkel zavartunk embereket éjszakára a szabad ég alá? Ők akartak elmenni!- Elérhették volna a negyed ötös vonatot, ha nem sétálgatnak a parkban - mondja a fiatal gondnoknő.- A negyed hatosat - igazítja ki kolleganője. Név szerint érdeklődöm az általam ismert táborvezető felől, hol érhetném utol.- Gyűdön, vagy Pécsen lehet. A másik főnökünknek pedig dolga van, csak "holnap jön visz- sza - közlik. Az irodából kifelé menet újra látom a horvát nyelvű feliratot: „Kopogj” „Az ajtót csukd be”. Az udvaron szárítókötelek roskadoznak a mosott ruháktól. A gép most is duruzsol, egy asszony hajladozik fölötte, körülötte hárman állnak, beszélgetnek. A hétfői napra nem szívesén emlékeznek. Jó nekik itt, nagyon jó - mondják, és elfordulnak. Ha már itt járok, meglátogatom ismerősömet, azt a boszniai fiatalasszonyt, aki harmadik gyerekét szülte Mohácson, szeptember elején. A szoba öt gyerek és négy felnőtt birodalma. Most a fiúcska oldalára fektetve békésen szundikál. A helyiség másik felében egy héthónapos kislány, ő is alszik. Szülei nagy munkában vannak, kiságyat rámolnak be a folyosóról. A fiatalasszony mosóporos vízzel lemossa, feltörli a padlót is, ahova a fekhelyet állítják. Simogatja, igazgatja az ágyneműt, aztán dobozokat húz elő az emeletes vaságyak alól, és a gyerekruhákat rendezgeti. Férje a szűk helyen suta mozdulatokkal segédkezik. Közben az alagsori konyháról előkerül az ismerősöm. Alumínium tálban gőzölgő krumplilevest hoz magával. Most főzte. Szüksége van rá, magyarázza, kevés a tej, nem tud eleget szoptatni. Mosolyog, mikor meséli, milyen mérges a kisfiú, ha hiába erőlködik és nem jön semmi. Pedig ő mindent elkövet. Naponta 2 liter tejet kapnak, ezt osztja be a két nagyobb gyereknek, a picinek, meg magának. Különben este úgy szokott lefeküdni, hogy a hóna alá fogja a cumisüveget, így langyos marad, mire a pici fölébred és etetni kell. Mást nem tehet, este bezárják a konyhát. Hogy kérhetne a két család egy rezsót? Hova gondolok! Amúgy mindenük megvan, bizonygatja, és mutatja a kiságyukban a szép babaholmikat, a tápszert, a teát. A beszélgetésbe a „társbérlő” házaspár is bekapcsolódik.- Akármilyen szűkén vagyunk, de biztonságban. Kiszolgáltatottak, de mégsem a fegyvereknek - jelenti ki a fiatalember, majd a felesége hozzáteszi: a falujukat fölégették. Kifogásolják-e a sok disznóhúst? Nem! Van hús, igaz, minden nap. Azt nem eszik meg. A tábortól mintegy másfél kilométerre a vásártér mögötti székgyár ebédlőjébe jár napjában háromszor étkezni a menekültek többsége. Csak a beteg öregek és a kisgyerekes édesanyák kapják helyben a reggelit, ebédet, vacsorát. Az ellátásukról a Pannónia Vendéglő üzemeltetője gondoskodik. A heti menüt készséggel sorolják, rizses hús, hagymás rostélyos, pörkölt, sült hús, húsleves mind marhahúsból! A szalámit külön rendelik marhahúsból. Főznek disznóhúst is persze, a többi előfizetőnek. A magyarok nem igazán szeretik a marhahúst, ezért gyakran kétfélét kell készítenük. Egyébként -állítja a vendéglátós - csak az öregek tartják vallásos hagyományaikat, a fiatalok igenis szeretik a disznóhúst! Ha szert tesznek némi pénzre, bemennek a vendéglőbe és disznóhúsból készült ételt rendelnek. Nagyon elmaradott emberek - jegyzi meg az informátorom - először a mákos tésztát sem ették, azt nem tudták, mi az a mák. De már megszokták! A húsra, szalámira is csupán ráfogják, hogy disznóból van! Utoljára csütörtökön jártam a mohácsi menekülttáborban. Eddig még nem értesültem róla, hogy további négy felnőtt és öt gyerek „akart” Nagyatádra menni. Berta Mária
