Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-28 / 297. szám

1992. október 28., szerda uj Dunöntütt napiö 7 Verseny a tanulni vágyó gyerekért Megmozdult a szakképzés Thatcher tanácsai Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök sürgette Tokiót: tanúsítson nagyobb rugalmas­ságot az orosz-japán viszony alakításánál, s a területi vitára való összpontosítás helyett in­kább segítse a gazdasági kap­csolatok fejlesztését. Thatcher Takesita Noboru volt kormány­fővel folytatott megbeszélésén jelezte: Japánnak először a gaz­dasági témákról kellene tár­gyalnia Oroszországgal, s csak ezután a politikai kérdésekről. A UPI egyébként emlékeztet rá: Thatcher előtt már Franciaor­szág és Németország is sürgette a japán álláspont enyhítését, mondván, hogy a két kérdés összekapcsolása csak az orosz konzervatív erőket segíti. Különleges divatházak A legfranciább iparágban, az „haute couture”, vagyis a külön­leges divatházak szakmájában nagy változások várhatók. Át­alakul az haute couture egész szigorúan szabályozott szerke­zete: könnyebb lesz a jövőben megkapni a különleges minősí­tést, amelynek használata külön engedélyhez kötött. Jelenleg mindössze húsz nagy francia divatszalon használhatja ezt a minősítést: olyan nevek, mint Chanel, Yves St. Laurent, Dior és néhány más világhírű divat­ház. A szakma legjobb képvise­lői most azt javasolják, hogy bővítsék a kört, mert ezzel lehe­tővé tehetik a fiatal és nagy te­hetségű tervezőknek is különle­ges szalonok nyitását, s egyúttal a francia divatszakma újabb kö­vetekre találhat. Háromszáz éves levegő Az Amerikai Űrkutatási Inté­zet (NASA) tudósai rövidesen fölnyitnak több, három évszá­zada légmentesen lezárt kopor­sót, és azok tartalma alapján megkísérlik meghatározni, mennyivel nőtt 300 év alatt a levegő szennyezettsége - jelen­tette az AFP. A koporsókat há­rom évvel ezelőtt fedezték föl. A koporsóban lévő, több mint 300 éves levegőt sajátos techni­kával vizsgálják majd: millimé­teres lyukakat fúrnak a kopor­sókba, amiken kiszivattyúzzák belőle a régi-régi levegőt. A NASA azt reméli, hogy szak­embereinek sikerül megállapí­taniuk, hogy mennyiben külö- bözik a koporsók levegője a je­lenlegitől. Egy készülő pályaválasztási kiadványhoz a baranyai közép­fokú iskolák tájékoztatást adtak arról, hogy az elmúlt évben mi­lyen jelentős újításokat vezettek be az oktatásukban, ill. a jövő tanévre milyeneket terveznek. (Az összeszerkesztett változá­sok egy egész kiadványt töltöt­tek meg, amit Profil 93 címen adott ki a munkaügyi központ és juttatott el valamennyi álta­lános iskolához.) A megszokott, a hagyományos formákat, sza­kosításokat a legtöbb iskolában korszerűbb szakmai tartalmú, rugalmasabb rendszerű, ele­mekre bontható szerkezetű ok­tatási-képzési formák kezdik felváltani és kiegészíteni. Képzési piac Ezek a változások már a kép­zési piac működésének előjelei, és a környezeti gazdaság, az egyre piacérzékenyebb társada­lom igényeinek történő minél jobb megfelelési szándékot tük­rözik. Az is befolyásolja a kép­zési piac megmozdulását, hogy az elkövetkező csaknem tíz év­ben a 14-18 éves korosztály lét­száma csökken, a demográfiai lecsengés időszakában pedig verseny folyik a gyerekért, a ta­nulni kívánó gyerekért. Az iskolák rádöbbentek arra, hogy nemcsak az érettségi, ké­pesítő ill. szakmunkásvizsgákig tervezhetnek, gondolkodhatnak, hanem garanciát kell vállalniok a tanulók előtt az elhelyezkedé­sük, vállalkozásuk esélyéért, részt kell venniök a volt tanu­lóik munkához juttatásából, mert csak így lesznek a jövőben is kívánt tanulóik. Az iskola a saját egzisztenciáját viszi a vá­sárra, amikor arról dönt, hogy részese kíván-e lenni munkájá­val a képzési piacnak, vagy nem. A piacérzékeny szülők egyre nagyobb garanciákat igé­nyelnek, várhatóan követelnek meg az iskoláktól, felteszik a kérdést: mit nyújt a néhány évi megőrzésen túl gyermekénbek az oktatásban,szakmaiság­ban,nevelésben? Színes paletta Megújulásra kényszerül tehát Baranya középfokú szakkép­zése! Az 508-as Szakközépisko­lában és Szakmunkásképzőben a tanuló képességétől, tanulási szándékától, kitartásától és munkavállalási lehetőségétől függően gyakorlatilag vala­mennyi évfolyam után kiléphet a szakközépiskolai képzésből, ezzel segítséget kap ahhoz, hogy az adott évfolyamnak megfelelő szintű végzettséggel jusson munkához, vagy tanul­jon másutt. Ez a képzettség nél­küli tanulók számát csökkenti, egyéb pedagógiai előnyei mel­lett. A Világbank támogatásával készíti elő a teljes képzésnek megújítását a Zipemovszky Szakközépiskola, valamint Komlón a Kazinczy. Az előbbi­ben a gépipar és az elektronikai ipar legkorszerűbb ismereteinek oktatása, számítástechnika, ro­bottechnika, tervezés, irányítás, automatizálás stb., az utóbbiban pedig európai rendszerű képzés kezdődik, ahol a jelenleginél lényegesen nagyobb, 13 szak­mai specializálódásra lesz mód, banki, adóügyi, programozói, vám, biztosítási stb. szakterü­letre a közgazdasági szakán, egészségügyi és szociális típusú képzés a korábbi általános ápo­lói és asszisztensi szakon. Az 506. sz. Szakmunkás- képző a képzési idő kiteijeszté- sét tervezi, amely négyéves szakmaorientált általános kép­zést és érettségit kínál, egyéves gyakorlatcentrikus vállalkozó­képzéssel, szakmunkásbizo­nyítvánnyal párosulva. Erre építhető a vállalkozói mester- vizsga is a későbbiekben. A Marek Szakközépiskola ál­talános mezőgazdasági szaka szaktechnikusi, gazda- és szakmunkásképesítést kínál, va­lamint specializációban méhé­szetet, kisállattenyésztést, gyü­mölcs- és szőlőtermesztést, gépkocsi- és vontatóvezetői stb. képzést is.Újdonságnak számít az Alternatív Közgazdasági Gimnázium megjelenése a TÁSI-ban, a Vegyipariban a bi­otechnológus és a környezetvé­delmi technikusképzés, a Szé­chenyiben az autóelektronikai oktatás, az Újhelyi kiterjesztett képzési ideje és átalakított tar­talma, a Zrínyi Kereskedelmi Szakközépiskola már korábban elindult kéttannyelvű idegen- forgalmi oktatása, a Radnóti üz­leti és gazdasági ügyintéző kép­zése, a sellyei gazdaképzés, az 500-as kisipari képzése az IPOSZ-osztályokban, Villány­ban az általános kertészképzés. A Zsolnay kereskedelmi és vendéglátóipari integrált okta­tással, számítástechnikai kép­zéssel, külföldi szakmagyakor­lási lehetőséggel is párosul. He­lyenként megjelenik a képzés­hez párosuló neveés hiterkölcsi színezete is. A nevelés újul? Mi lesz azokkal a tanulókkal, akik a korábbi tantervek, mód­szerek szerint tanulnak? Képe- sek-e az iskolák nekik olyat nyújtani még, amely kellő se­gítség a munkavállalásukhoz, vagy későbbi vállalkozásuk­hoz? Felvállalják-e a pedagógu­sok, hogy megtanítják a tanuló­ikat az álláskeresés technikáira, módszereire, amelyre ezeknek a pályakezdőknek égetően szük­ségük lesz? Az iskolák meg kí­vánnak-e, meg tudnak-e felelni az új szerkezethez és tartalom­hoz tartozó módszertani köve­telményeknek? Az a nevelés, amely egy más szerkezetű kép­zéshez kapcsolódott, meg tud-e újulni, és olyan személyisége­ket bocsát-e ki, akik egy vállal­kozói társadalom követelmé­nyeinek megfelelnek? Czuczor József A pécsi Zipemovszky Szakközépiskolában az elektronikai és gépipar legkorszerűbb ismereteit oktatják Fotó: Proksza L. A külföldiek munkavállalásáról Nem csak ődöng az idegen Nemcsak menekülni, netán áttelepülni akarnak mindazok a külföldiek, akik hazánkba ér­keznek, de többségük dolgozni is. Baranyában eddig 750-en kértek munkavállalási enge­délyt, zöme román állampolgár. Tolnában a kérelmezők jórésze Jugoszláviából érkezett, szá­muk a Somogybán is legfeljebb egy-két százra tehető. A hazai munkaerőpiacot védő, néhány pontjában rövide­sen módosuló 7/1991 .(X. 17) számú munkaügyi miniszteri rendelet engedélyhez köti a szövetkezeti tagsági viszony és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését - függetlenül a munkavégzés idő­tartamától. Az engedélyezési procedúrához szükséges okmá­nyokat a foglalkoztatás helye szerint illetékes megyei munka­ügyi központokban lehet kérni, de a nyugati országok gyakorla­tának megfelelően a kérelmező nem alanyi jogon jut az enge­délyhez, hanem ezt a munkál­tató (munkaadó, vállalat, kft. stb.) kéri meg a külföldi állam­polgár számára, akinek a kére­lem indoklása mellett egyéb okmányait (szakképzettség, or­vosi alkalmasság; tartózkodási hely, ha van; akkor a bevándor­lási engedélyét) csatolni kell. A megyei hivatal az engedély kiadását mérlegelve elsők közt azt veszi figyelembe, hogy a vá­lasztott szakma betölthető-e ha­zai munkaerővel, és a megpá­lyázott állás azon munkakörök sorába tartozik-e, amelyben külföldi nem foglakoztatható. De ha a döntéshez szükséges, a munkáltató tevékenyéségéről, cégbírósági bejegyzéséről is tá­jékozódhat. Az engedély egy évre adható, majd meghosszabbítható. Mindehhez tehát munkaválla­lási engedély, munkavállalási vízum vagy tartózkodási enge­dély szükséges. Ahol a munkát diplomáciai egyezmények, nemzetközi szerződések, kulturális és tu­dományos cserekapcsolatok közvetítik, tehát engedély sem kell. Viszont a gazdaságnál ma­radva; nincs szükség engedélyre „külföldi részesedéssel rendel­kező gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének munkavég­zéséhez. Igaz, hogy ez utóbbi­val, mint kivétellel gyakran ta­lálkozunk - kommentálják a szakemberek - , mivel ez már a társasági jog, a külföldiek ma­gyarországi befektetései és a cégjog körébe tartozik. E sze­rint az a külföldi, akit a deviza- jogszabály annak nyilvánít, s mint természetes személy az 1988-as Gazdasági társasági törvényben - rögzített cégfor­mában alapíthat vállalkozást. (Itt problémát jelenthet a cég, a cégvezetők székhelyének meg­adása, ez utóbbi hiányában ugyanis a Cégbíróság a bejegy­zést megtagadhatja.) A rendelet várhatóan kiegé­szül azzal, hogy kft. - ha van külföldi részesedése - egy ügy­vezető igazgatót foglakoztathat munkavállalási engedély nél­kül. Viszont közkereseti társa­ságnak (személyi felelősségvál­lalással működő gmk-nak), be­téti társaságnak csak engedél­lyel lehet képviselője, beltagja külföldi állampolgár. A munkavállalással is kap­csolatos tartózkodási és letelep- dési engedély nem a munkaügyi központ hatáskörébe tarto­zik. B. R. Ha csak kettő van ... Nem igazán felemelő érzés manapság olyan személygép­kocsi tulajdonosának lenni, amelyet immáron hivatalosan is kinyilatkoztatva a legfőbb környezetszennyezők között emlegetik. A kétütemű autók­ról, a Wartburgokról, Traban­tokról, Barkasokról van szó. Pedig nem oly régen még örült a magyar kisember, hogy hozzájuthatott álmai au­tójához, a trabihoz ... Öt évvel ezelőtt, amikor délelőtt tíz órától téblábolva lestem a Merkur csepeli tele­pén, hogy a sok-sok kék színű Trabant közül vajon melyiket választhatom, még nem tud­tam, hogy milyen helytelen döntést hozok. No, nem ami a színt illeti. Persze, akkor is nyilvánvaló volt, hogy az én autóm, amit délután öt órára átvehettem, csakúgy, mint a többszázezer, már az utakat járó kétütemű társa - nem igazán jelenti a technika csúcsát. Bevallom, még arról is tudomásom volt, hogy a le­endő kocsim által kibocsátott kipufogógáz összetétele aligha serkentené a fóliák alatt termesztett zöldségfélék nö­vekedését. A trabit ennek el­lenére elhoztam, s örültem, hogy autóm van. Mint any- nyian akkoriban. Ám, változtak az idők, az emberek, a személygépko­csikról nem is beszélve - lásd: a „tradicionálisan konzerva­tív” formájú Trabant és Wart­burg is kapott még „két üte­met” de sokunknak meg­maradt a.büdös, kékesszürke gázt pöfögő kétütemű. Hogy miért? Ezt talán nem részle­tezném, a válasz oly kézen­fekvő. Most úgy hírlik, az illetékes kormányzati szervek a kör­nyezetvédők folyamatos ost­romának engedve azt fontol­gatják, hogy adminsztratív úton mérsékeltetik a kétüte­műek légszennyezését. Ho­gyan? Katalizátor felszerelé­sét teszik kötelezővé. Ezzel nem is lenne gond, hiszen ép­eszű ember nem hadakozik a tiszta levegőért való küzde­lem ellen. Nagyszerű dolog a katalizátor, csak egy baja van, kissé drága. Ha utólag teszik fel, akkor is, arról nem is be­szélve, hogy a jelenleg kapha­tóak 30-40 000 kilométer után cserére szorulnak. Sebaj, gondolná az ember naivul, a környezetvédelem közös érdek, évtizedekig hoz­ták be a kétütemű autókat, így az állam bizonyára magára vállalja a költségek egy ré­szét. Úgy tűnik nem vállalja. Információk szerint kizárólag nekünk, „szennyezőknek” kellene fizetnünk. Még pedig nem keveset, mert egy ilyen katalizátor ára bőven megha­ladja a tizenötezer forintot. Akik pedig ilyen kocsikkal járnak, többségükben nem a nagyjövedelmű emberek közé tartoznak, arról nem is be­szélve, hogy az autók egy ré­sze alig ér többet, mint amennyit egy katalizátor. Na­gyon jó lenne, ha erre is gon­dolnának a döntéshozók. Roszprim Nándor Szegény Róth-kutya! Panellakás a város szívében. Ülők az írógépem előtt a hato­dikon. Alattam a nemzetközi műút soksávos forgalma. Átellenben a másik tízemele­tes egyik loggiáján egy hatal­mas németjuhász bámul kifelé. Nevét nem tudom, de olykor -, ha kinézek a kis kilépő erkély­ről -, „elbeszélgetünk” ... Azaz „távkommunikálunk” va­lamelyest. Úgy hiszem, még ta­valy jöttem rá erre, ám lehet, régebben. Szó, ami szó, újra és újra igazolódik most is, meny­nyire várják, igénylik a kutyák az emberi szót! Még így „táv­csevegés” gyanánt is. Olykor, ha kora reggel le­mentem valamiért, láttam, amint nyugdíjas gazdájával sé­tára indulnak pár percre az itt-ott füves parkolóban. S talán este is, ha már besötétedett. Az­előtt napközben is fölbukkant néha, ám egyszer, a kutya meg­kapta egy kissrác kezét. Azóta ismeretlen kutyabarátom szoba-, pontosabban log­gia-fogságra ítéltetett, A hangját ritkán hallani. Nem csahol, nem hörög, nin­csenek indulatai. Nyilván bele­törődött a helyzetébe. Időnként - abszolút tárgyilagossággal - megugat ugyan valakit, valaki­ket. Mint akinek, ha be is zár­ták, azért van véleménye a vi­lágról. Egykedvűen, higgadtan, bölcs rezignációval konstatálja az élet, a külvilág rendellenes­ségeit. Jobbára a soksávos út nyüzs­gését nézi. „Hau, hau, hau” ... Három ugatás, azaz: „Kis vacak Polski megint eléje vágott egy pótko­csis kamionnak!” (Amitől az csikorgó fékezésre kénysze­rült). Négy-öt ugatás: meglátott egy másik „panel-kutyát” alant. Azaz: „fene belétek, ezeket még napközben is elviszik sé­tálni!” ... S ugat még néhányat, de minden indulat nélkül. Mintegy megállapítva a jelenséget. Ku­tyasors - hiába -: ki hogyan fogja ki. Tudván tudva: társai vannak számosán, ki tudja hány ezren, hány tízezren? ... És ne­kik se könnyebb, ők is - moz­gásra termett vizslák, szetterek, dalmáterek s a jó ég tudja még hányféle - nemes tartású, izgé- kony, rövid életű panel-ebek. Ha szólok hozzá, odamegy, leül a loggia középső rése előtt. A légtér elválaszt - az együttér­zés összekapcsol bennünket. Jobb híján a gazdája vezeték­nevén szólítom. Szájmozgás után nem sokat érthet -, ebben a zajban különösképp -, ám azt bizonyosan, hogy én is be va­gyok ide „zárva” magányosán, társtalanul... Ilyenkor lefekszik. Fejét a réshez illesztve, szfiksz-szerű pózban, nagy szomorú szemei­vel néz, néz, moccanatlanul. Szegény Róth-kutya! Szegény többi Róth-kutyák..! W. E. RTL-hálózat Romániában Paradox jelenség, hogy Ro­mániában, ahol a térségben a legerősebb a kommunista örök­ség, a választások idején kisebb volt az állami beavatkozás a tv-ben, mint bármelyik szom­széd országban - írta bukaresti tudósításában a The Washing­ton Post. Peter Maas szerint a román állami tv az elnökválasz­tási kampányban lényegében nem adott szót sem Iliescunak, sem Constantinescunak, nem közölt tudósításokat, elemzése­ket a kampányról. Az országban már hat ma­gánrádió működik, köztük a részben a luxemburgi RTL tu­lajdonában lévő Radio Kontakt, amely jövőre országos hálózat­tal akarja felvenni a versenyt az állami rádióval.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom