Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)
1992-10-22 / 292. szám
1992. október 22., csütörtök aj Dunántúli napló 3 Akik meghallgatják a jajszót Alternatív lehetőség gyermekeknek Új teszt a nyelvi készség felmérésére Miért élünk? Mi célunk a földön? Miért választja annyi fiatal az önpusztítást, az oktalan menekülést ebből a világból? Olyan kérdések, amelyekre sokszor még a felnőttek is nehezen tudnak választ adni, nem beszélve egy csa- patnyi lelkes tizenéves fiatalról. Mégis megpróbálják néhá- nyan a válaszadást, persze a maguk módján, mint a Jonat- hán Társaság tagjai, akik úgy érzik, hogy a mai fiatalság problémáival nem foglalkozik senki. Hogy ez téves felfogás, aligha kell bizonygatni, de két tizenéves, Kántor Boglárka és Csima Tamás kételkedésem ellenére is meggyőzött az egyházi alapítvány támogatásával alig egy-két hete létrejött társaság hasznosságáról. S ehhez elég volt néhány levélét elolvasni, amit fiatalok küldtek fiataloknak. Nem tanácsért, lelki vigaszért, hanem azért, hogy legalább panaszaikat ismerje meg valaki. „Békességet a szeretetben” ez a Jonathán Társaság jelmondata. S tagjaik, mint mondták, annak ellenére, hogy többségükben hívők, egyáltalán nem akarják a vallásosságot ráerőltetni senkire. Nem tartják magukat szektának. Befogadnak minden lelkileg fogékony, segítőkész embert, ateistát éppúgy, mint bármely felekezethez, bármely néphez, népcsoporthoz tartozót. Persze ehhez nekik is elkelne segítség, hiszen még nincs kiterjedt ismeretségi körük. Szívesen vennék, ha pszichológusok, orvosok, rendőrök, tanárok, írók, politikusok utat mutatnának számukra egy-egy beszélgetés során keddenként este Pécsett, a Petőfi utca 7-ben.- Fal veszi körül a minden emberben meglévő jót - mondta Boglárka -, s ezt a falat szeretnénk lebontani, hogy a mögötte meghúzódó lénnyel szót értsünk, úgy, ahogy ő kívánja. Korántsem biztos, hogy az az egyetlen helyes út amelyen mi járunk, de nekünk a hit segített. Közbevetett kérdésemre, mely szerint a magam erejébe, emberségébe vetett hit nem elég egy-egy válságos helyzet megoldásához, azt válaszolta, elképzelhető, de a kívülről jövő támasz sem árthat. Eddig mindössze 18-20-án vannak, 15-28 éves korúak, de ismeretlenségük és rövid tevékenységük ellenére gyorsan nő létszámuk. Ruzsinszky Egymás után alakultak, s úgy tűnik, hogy meg is fémek egymás mellett azok az alapítványok, amelyek speciális problémasorral küszködő gyermekek, felnőttek segítését célozzák. Az utóbbi időben több figyelem és törődés jut ezeknek a csoportoknak, s egyre másra hallunk olyan módszerekről, amelyeket külföldi szakemberek kutatásai nyomán itthon is alkalmaznak. Ezek a kutatási eredmények, fejlesztő programok, azt sejtetik, hogy külhonban is sokféle módon közelítenek ugyanahhoz, vagy hasonló zavarhoz, talán pont azzal a céllal, hogy minden érintett azt választhassa, amelyik a számára a legeredményesebbnek ígérkezik. A napokban egy újabb, a 0-3 éves korú gyermekek nyelvi készségét felmérő tesztről hallottunk. A Segíts, hogy beszélhessek! alapítvány dr. James Coplan, amerikai szakember tesztjét adaptálva. Az alapítvány vezetője, dr. Kárpáthy Magdolna gyógypedagógus szerint a teszt jelentősége abban van, hogy nagyon korai szakaszban szűri a rendellenességeket. Ez azért fontos, mert a fejlődési folyamat sokkal gyorsabban zajlik az élet első három évében, mint a további korszakban. Általános vélemény, hogy minél korábban fedezik fel a rendellenességet, annál nagyobb az esély a megszüntetésére. Mivel a nyelv tanulása fontos szerepet tölt be a korai gyermekkorban, azért az egész személyiségfejlődés érzékeny barométere lehet. A felmérés eredményétől függően pedig megkezdődhet a szakmai segítés, amely az alapítvány esetében pozitív kereső játékokra, speciálisan összeállított zenekazettákra, tematikusán összeállított videó anyagra és fejlesztő naptárra épül. Ezek az anyagok a szülők által is használható segédeszközök. Az 1990-ben dr. Murányi Katalin GYIVI igazgató és Ba- likó Zoltán evangélikus lelkész védnökségével létrehozott alapítvány azt szeretné elérni, hogy ezeket a segédanyagokat sokszorosíthassák és eljuttathassák az érintettekhez. Abban reménykednek, hogy lesznek akik a számlájukra - MHB 88884-10633 - eljuttatott adománnyal, illetve más módon támogatják őket. T. É. Nem idegenforgalmi „nagyágyú” Önkormányzatok haszna a falusi turizmusból Kárászon a szülők, nagyszülők ősi házát újította fel és tette vendégfogadásra alkalmassá Mezei Ottó fazekasmester Fotó: Proksza László Az újságírás aranykorának vége Beszélgetés Dieter Schröderrel, a „Süddeutschen Zeitung” főszerkesztőjével Az Önkormányzati Akadémia Pécsi Területi Központjának Mit nyerhetnek az önkormányzatok a falusi turizmnus- ból? - című konzultációjára várták tegnap a baranyai települések önkormányzatainak képviselőit. Mint dr. Kovács Katalin, a Baranya Megyei Közgyűlés tanácsosa elmondotta, a későbbiekben rendszeres tájbeszélgetések során szeretnék nyomon követni és segíteni a falvak falusi turizmusát.- A falusi turizmust sokan falusi fizetővendég szolgálatnak titulálják, mások szociál-turisz- tikának, vagy az elmaradott települések fejlesztési módjának - mondta Szabó Géza, az MTA Pécsi. Regionális Kutatási Központjának munkatársa. - Mindegyikben van némi igazság, de a falusi turizmus valójában csak az lehet, amelyet nem külső vállalkozók működtetnek, hanem a települések helybéli lakossága. Ugyanakkor véletlenül sem értékelhető idegenforgalmi „nagyágyúként”. Helyi szervezettségű, helyi adottságokra épülő, „alulról” kezdeményezett programszervezésű tevékenységnek kell lennie. Ez a helyi közösségek feladata, helyettük senki nem végzi el. Hazánkban a falusi turizmus már elindult, növekszik, de egyelőre mégsem megy igazán, ezért célszerű lenne átvenni a hazánkban is megvalósítható külföldi példákat. Az előadók csaknem „receptet” kínáltak fel; a településeknek a megfogalmazott helyi Szakvásárok Kőbányán Nemzetközi Anyagmozgatási és Csomagolási Szakkiállítás kezdődik október 27-én a kőbányai vásárvárosban. Összesen 123 hazai és külföldi kiállító vesz részt az idei Budatrans- pack seregszemlén. Ugyancsak október 27-én nyílik meg a Printexpo nyomdaipari kiállítás az „F” pavilonban. Itt csaknem 2000 négyzetméteren, 70 kiállító mutatkozik be, közülök 51a hazai és 19 a külföldi cég. Október 27-30. között további két szakkiállításnak ad otthont a Hungexpo, megrendezik a BIET Nemzetközi Elektrotechnikai és Ipari Elektronikai Szakvásárt, valamint a MED- IKAL + DENTAL Nemzetközi Kórházi, Orvosi és Laboratóriumi, Gyógyszerészeti, Rehabilitációs és Fogászati Szakvásárt. adottságokat programmá kell szervezniük. A reklámot egyfelől baráti, ismeretségi körben lehet megteremteni, másfelől célzottan, propaganda kiadványokkal. Mindez a szomszédos települések együttműködése révén történjék, hiszen a kis falvak külön-külön nem tudnak hosszú távon vendégmarasztaló programokat kínálni. Az olcsó árfekvés önmagában nem kecsegtető. A települések saját vonzerejét elsősorban természeti adottságai nyújtják. Másfelől a szállásadók törekedjenek a természetességre, a változatosságra, hogy a leendő vendégek sokféle lehetőség közül választhassanak. S nem elNemzeti ünnepünk miatt az e heti előzetes már a pénteki műsorral kezdődik, és a hallgatók figyelmét felhívjuk arra, hogy a központi műsorok miatt 6.55-től 9 óráig tart október 23-i ünnepi adás, a megszokott és közismert hullámhosszokon, a Petőfi középhullámon és a Kossuth URH-sávján. A műsor felidézi az ünnephez kapcsolódva az adáskörzet 1956-os eseményeit, szemtanúk közreműködésével. Az egyik helyszín Mohács lesz, mert a Duna-parti város politikai stratégiai fontosságú volt 36 évvel ezelőtt. Kordokumentumok bemutatására is vállalkozik a magazin. Kádár János és Nagy Imre eredeti hangfelvételeit adjuk közre, méghozzá a politikai szempontból nagyon fontos 1956. november 1-4. közötti időszakból valókat. A történészek és a polihanyagolható az egyediség elve; olyat mutatni, ami máshol nincs. Erre számos lehetőség kínálkozik Baranya németlakta, nemzetiségi falvaiban. A hagyományok, a helyi népi kultúra, az eredeti gazdálkodás nyomainak teljes kiaknázása kulcsszerepet nyer a falusi vendégfogadásban, ugyanakkor a falvak infrastrukturális, kereskedelmi ellátottsága, fogadásra alkalmas lakásállománya is alapvető, befolyásoló tényező. Az MTA-RKK két kutatási területet választott alapul, a keleti Mecsek - Magyaregregy, Hosszúhetény, Kárász - és Hí- mesháza, Somberek -vidékét, ahol a lakosság „úttörőként” tikusok még ma sem tisztáztak sok nagyon- fontos részletet ’56-ról. Mindez egyre inkább ellehetetleníti a történelemtanárok helyzetét, akiknek szó szerint nincs mivől oktatniuk a korszakot. Erre a gyakorlatias kérdésre azok válaszolnak, akiknek ma már nem fehér folt, de még politikai csatározások színtere 1956 októbere. A szombati „Jó pihenést!” magazin ezúttal a pécsi Minaret étteremből jelentkezik, délelőtt 9-11 óriág - mondja a szerkesztő riporter, Kovács Imre. A fehér asztalhoz a Möbiusz hívta meg a vendégeket, akikkel ebéd előtti beszélgetésre kerül sor a hangulatos környezetben. A Möbiusz a közelmúltban új utakra tért, osztrák-magyar céggé változott. De korábbi célja, hagyománya változatlan: a fogyasztók, a lakosság mind kezdte a falusi turizmust, s mára népes táborrá nőtt az aktív közösség. Az RKK közreműködésével hamarosan a Ge- resdi-dombság, a keleti Mecsek vidéke és a Villány környéki települések közös tájegység-katalógust jelentetnek meg Zengő-vidék címmel. Dr. Túri Piroska, túronyi vendégfogadó, a Magyar Falusi Tanyai Vendégfogadók Szövetségének tagja arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy a települések elvi és gyakorlati ösz- szefogásán túl a megye önkormányzatának hatékony támogatására is szükség van. jobb ellátása hússal, húskészítményekkel. Szót ejtünk célokról, új termékekről, ízekről, reggeli hangképeket adunk a húsáruházból és a „Jó és Friss” ABC-ből, a húspult környékéről. A műsor vendégei azok lesznek többek között, akik a héten vendéglátás, családi ünnep, hűtőláda-feltöltés okán nagyobb „summát ” hagytak a húsáruház pénztáránál. A műsor telefonos rejtvényein pedig bárki nyerhet Möbiusz-ajándé- kot a helyes megfejtők közül. Búcsúzóul jó étvágyat és kulturált húsfogyasztást kívánunk, ez utóbbi egészségünkre is szolgál. Vasárnap délelőtt fél 9-től 10 óráig tart a „Szerkesszünk együtt!” című zenés kívánság- műsor, melyben a „társ” ezúttal Gungl László lesz, a hallgatók levélben és telefonon érkezett kéréseinek teljesítésében. A svájci Fribourg város egyetemén tartottak nemzetközi konferenciát a „Az újságírás felelőssége” címmel, melyen több vezető nyugat-európai újság szerkesztője-vezetője is felszólalt. Az előadások szünetében jelenlévő munkatársunk rövid beszélgetésre kérte Dieter Schröder urat, aki Németország - és egyben Közép-Európa - egyik legjelentősebb napilapjának, a „Süddeutschen Zeitungénak a főszerkesztője. Az újságok igazságszolgáltató szerepe lejárt- Főszerkesztő úr, ön előadásában nem kertelt, hanem kijelentette, hogy „végétért az újságírás aranykora". Elszomorító ez a tény?- Elszomorító is lehet, de inkább elgondolkoztató. Ám előbb tartozom egy magyarázattal, mit is értek az emlegetett „aranykoron”. Azt hiszem, dátumhoz is köthető, nevezetesen 1974-ben kezdődött ez az időszak, a Watergate-ügy kapcsán, mikor végülis az újságoknak köszönhetően robbant ki a botrány, s ezt akkor senki sem furcsállotta. Sőt, a dolog olyan színezetet kapott, hogy az újságírók, az újságok valamiféle igazságszolgáltató szerepet látnak el, s ez így rendjén is van; lám, most is igazuk volt. Szerintem ezzel a legendával kell napjainkban végérvényesen leszámolni. Azt soha, senki nem tévesztheti szem elől, hogy az információ minőségét a tartalmassága adja, és bizony azt kell látnunk, hogy rohanó világunkban ez nem mindig kielégítő.- De amikor ezt mondja, akkor már inkább a televízióról beszél. Események felfoghatatlan gyorsaságban- Arról is. Mindjárt fogok idézni megtörtént eseteket. Először azonban fel szeretném idézni, hogy három éve, mikor minden média a berlini fal lebontása és a romániai forradalom lázában égett, még valamiképpen követhetőek voltak az események, azonban egy évvel később, az Öböl-háború idején már minden sokkal megbízhatatlanabbá vált, épp azáltal, hogy oly felfoghatatlan gyorsasággal peregtek az események.- Azt állítja tehát, hogy sók esetben nem hihetünk annak, amit mondjuk a televízióban látunk?- Kénytelen vagyok. Az ugyebár be is bizonyosodott - és égbekiáltó botrány lett belőle -, hogy egyes harci manővereket papírmasé tankokkal a mexikói sivatagban vettek fel. Ám ha megfigyeljük a helyszíni, netán élő közvetítéseket, akkor azt kell konstatálnunk, hogy az ott lévő újságíró is csak egy szemtanú, mint bárki más, mert egy hotelba bezárva húsz kollégájával együtt ő is csak az ablakon át lesve látja, mi történik Bagdad bombázásakor, de az „élő közvetítés” semmilyen előnyét nem tudja kihasználni, nem tudja milyen gépek repültek be, hány, milyen típusú bombát szórtak. Amit el tud mondani nekünk, akik otthon borzadunk a tévé előtt ülve-, azt bármelyik bagdadi polgár elmondhatta volna. Olyan az egész szituáció, mint a Stendhal-regényben a Waterlooi csata, ami a főhős háta mögött zajlik le: ő erről tud is, csak éppen azt nem, ki mit csinált, és hogy ki lett a győztes. A jelenlét nem elég ahhoz, hogy tudjuk, mi történik. Hogy mi történik valójában, arról kevesen tudnak-És az újság? Mégis csak „több ideje” van.- Nincsen. És épp azért, mert nincs elég tudásunk a történésekről. Ami jelenleg a volt Jugoszláviában, Szerbiában, Boszniában zajlik, oly bonyolult dolog, hogy egy mégoly alapos híradás is csak egy nagyon kis szeletet mutat be, mert ami valójában történik, arról csak nagyon kevesen tudnak. A közvetített képek is, bármilyen megrázóak, csak a felszínről szólnak. Ráadásul egy ilyen hosszú procedúrában, mint ez a háború is, vagy volt az Öböl-válság, lehetetlen hibát nem elkövetni. Mi is mellé fogtunk annak idején, mikor leközöltük, hogy Hussein Algériába szökött. Mindent összevetve, számomra lassan bebizonyosodni látszik, hogy minden technikai felkészültségünket felvonultatva sem vagyunk még versenytársai a történelemnek. Méhes Károly Tröszt É. A Pécsi Rádió hétvégi műsoraiból