Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-21 / 291. szám

1992. október 21., szerda üj Dunántúlt napló 3 Képzés és munkahelyteremtés Baranyában Cigányszervezetek együttműködése Alpok-Adria együttműködés a kultúrában A Komlói Pedagógus Kamara­kórus sikere Olaszországban A növekvő munkanélküliség roppant terhet ró az egész társa­dalomra. A cigány lakosság helyzete azonban közismerten hátrányosabb képzettség, szel­lemi, anyagi tartalékok híján. Időszerű a kérdés Baranya je­lentősebb cigányszervezeteinek vezetőihez: mit sikerült megva­lósítaniuk a munkahelyterem­tést és a hatékonyabb oktatást célzó tervekből.-Kezdetben sokat reméltem -- mondja Kalányos Ferenc, a. Baranya Megyei Független Ci­gányszövetség elnöke de a vállalkozás egyelőre nem jár­ható út a cigányság számára. Kft-ket szerettünk volna indí­tani a Munkaügyi Központ pá­lyázatain keresztül. Hiába volt nagy az érdeklődés, a tervből nem lett semmi, mert a kezdő tőke felét a cigányságnak kellett volna állnia, csakúgy az át­képző tanfolyamokét. A megfe­lelő képzettség megszerzése pedig alapvető feltétel. Bútor­fonói képzést indítottunk volna a KJOSZ-szal közösen, ez tech­nikai okok miatt hiúsult meg, de a szándékról nem mondtunk le. Közhasznú munkavégzésre ed­dig nem sikerült elhelyezni tag­jainkat. A jövő évben azonban fóliasátras zöldség-gyümölcs termesztő beruházást indítunk. Alapítványokon keresztül a volt Jugoszlávia területén tudunk majd munkát biztosítani, ha a háború véget ér. A Megyei Közgyűlés jóváhagyásával se­gítjük a létesítendő Gandhi Kö­zépiskola oktatási programját. A hagyományos cigány szak­máktól sajnos elszakadtak az újabb generációk, most ezeket kell újjáéleszteni... Sajnos újabban a kiváló cigány zené­szeket sem foglalkoztatják, nincs gazdája a fiatalok amatőr zenei tevékenységének sem. A világkiállítás kapcsán a cigány kultúra értékeit, hagyományait, munkáját, zenéjét, képzőművé­szetét felelevenítő kiállítással készülünk majd.-A többszöri kísérlet elle­nére sajnos szinte semmit nem sikerült elérnünk - mondja Ré- cicániczné Mihálylovics Ilona, az egy éve alakult Mohácsi Független Cigányszövetség ve­zetője. - Az Autonómia Alapít­vánnyal csodálatos terveink vol­tak, de a földtörvény rendezet­lensége miatt nem számíthat­tunk az önkormányzat támoga­tására. Fóliasátras primőr zöld- ség-gyümölcstermesztést kezdtünk volna. Rövidesen ko­sárfonói, teknővájó, hordóké­szítő műhelyeket nyitunk. Az utóbbi időben csökkent a kézi készítésű, ám értékesebb ter­mékek iránti kereslet, de most Mohács partnervárosi kapcsola­tai révén külföldön is számítha­tunk piacra. Műhelyünk még nincs, erre a helységgazdálko­dási törvényrendelet megszüle- tésééig kell várnunk. Ugyanak­kor a világkiállítás adta lehető­ségekkel is élni szeretnénk. A Cigány Kulturális Közmű­velődési Egyesület elősorban a kulturális szférában tevékeny­kedik az etnikum tagjaiért. Kosztics István, az egyesület el­nöke:-Nyári tehetséggondozó tá­borokat, Népek Kultúrája cím­mel fiatalok nemzetközi táborát szerveztük meg, kulturális programjaink a magyar polgá­rok érdeklődésére is számot tar­tanak. A tehetséges, rászoruló középiskolások továbbtanulását ösztöndíjjal támogatjuk, miként az egyéni munkahelyteremtő kezdeményezéseket is, lehető­ségeink szerint. Négy baranyai naív művész munkáját segítjük. Jelentős számunkra a Ci­gány-Magyar Baráti Klub ele­ven működése. Kézműves, ko­sárfonói tanfolyamainkról jók a tapasztalatok, a képzések révén sokan enyhíthették megélhetési gondjaikat. A hagyományos szakmáknál szükség van az utánpótlásra. Most ahhoz kere­sünk partnereket, hogy a nyolc általános iskolát el nem végzet­teket is képesítéshez segítsük. A napokban együttműködési szerződéskötést előkészítő tár­gyalásra ültek le a megye ci­gány-szervezetei, hogy a fiata­lok oktatása és a felnőtt lakos­ság munkához juttatása terén dolgozzanak, később pedig a választások idején közös erővel léphessenek fel. Tröszt E. Játék Kolozsvárról kisiskolásoknak A második forduló kérdései A pécsi Szivárvány Gyer­mekház és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület által meghirdetett városismereti ve­télkedő első fordulóját néhány hete közöltük lapunkban. A si­keres megfejtők most az újabb fordulóban bizonyíthatják tájé­kozottságukat. Azok, akik eddig nem vettek részt a Kolozsvárról szóló játékban, még most is csatlakozhatnak a megfejtések beküldésével. A második forduló kérdé­sei: 1. Sopianae - Fünfkirchen - Pécs: különböző korok elneve­zései is jelzik Pécs 2000 éves múltjának történelmi fordulóit. Sorolj fel legalább három olyan elnevezést, amellyel Kolozsvárt illették közel 2000 éves törté­nete során. 2. Milyen történelmi emléket idéz Kolozsmonostor, Kolozs­vár nyugati elővárosa? 3. Melyik magyar királyunk adományozott a településnek városi rangot, s melyik városi pecsétet? Mit ábrázol a város­pecsét? 4. Prágában, a Szent Vitus székesegyház előtt hirdeti az 1373-ban készült Sárkányölő Szent György szobor /a magyar és az európai művészettörténet kiemelkedő alkotása/ a Kolozs­vári testvérpár hírnevét. Nevezd meg a mestereket. 5. A reformáció korában Ko­lozsvár története szorosan ösz- szefüggött az egyetemes ma­gyar kultúra fejlődésével. Ne­vezd meg e kor Kolozsvárott élő és működő jeles alakjait. A kérdések megválaszolásá­hoz a Magyar Rádió Pécsi Kör­zeti és Nemzetiségi Szerkesztő­sége nyújt segítséget pénteken (október 23), a reggel 7-től 9 óráig tartó műsoridőben. To­vábbi segédletet a Kincses Ko­lozsvár című könyvben (Mag­vető Könyvkiadó, 1989) talál­hattok. A válaszokat legkésőbb november 3-ig várja a Szivár­vány Gyermekház, ahol minden egyéb felvilágosítás is kapható a játékhoz. Címe: Pécs, Veress E. u. 6. A harmadik forduló kérdéseit két hét múlva közöljük. Vak és gyengén látó gyerekek készítették azt a szobrot amelyet tegnap délután vett át hivatalában dr. Krippl Zoltán, Pécs város polgármestere. Két évvel ezelőtt érkezett magyarországra Josef Dieter Bauer frankfurti szobrászművész, aki azóta foglalkozik a Világ Világossága alapítvány keretein belül a gyerekekkel. Jó néhány, zsírkőből készült alkotás őrzi már a gyerekek keze mun­káját, amikből kiállítást is rendeztek már ebben az évben Pécsett. Fotó: Szundi György Rozsdamentes rizsa Képernyő előtt A cím klasszikus képzavar ugyan, de mint minden valami­revaló képzavarnak, ennek is a dolgok lényegéig hatoló törté­nete van. Azzal kezdődött, hogy a hét­végén is korán talpon voltam, hogy ismét láthassam Simon Péter kisvállalkozó pirosra fes­tett, keleti relációjú traktorját, mert ha történetesen farmer- kodni akarnék, olcsón megvásá­rolhatnám. Ez azért is meggon­dolandó, mert a mezőgazdasá­got sújtó túltermelési válság el­lenére a zöldség a fiatal, fejlő­désben lévő kiskatonák táplálé­kából is hiányzik. Mert a zöldséghiány, kezdve az otthoni tyúkhúsleves és a vastag zöldség és répahasábok­kal telerakott csülkös bableves hiányáig, tapasztalataim szerint is annyira la'nzó, hogy a Falu­tévé mikrofonja joggal látoga­tott el egyik laktanyánkba erről kézzelfogható bizonyítékokat szerezni. A sertés- és zöldségválság küszöbén azt tudakolni, hogy mikor térnek át a tápláló, zsíros ételekről a zöldségekre, egyéb­ként is vakmerőségre vall. Kis­pénzű nyugdíjasokat kérdez­getni, az még csak hagyján, de katonák közé merészkedni a kérdéssel, amíg azok engedel­meskedve a parancsnak és ősi ösztönüknek, éppen esznek - ugyancsak. Hiányérzetükre, amely azúttal csak a zöldséghi­ányra korlátozódott, föltehetően ezért sem tudtak azonnal szaba­tos, kitekintő választ adni. A kérdés is inkább aggódó volt, népegészségügyi szem­pontú, ezért nem fogalmazódha­tott meg a nézőben hátsó gondo­latként, sőt politikai tartalmú követelésként, hogy a tűzerőt és ütőképességet a technikai szín­vonal emelése mellett a szemé­lyi állomány fizikai teljesítőké­pességének fokozásával is nö­velni kell. A kérdezett kiskatona nem is fogta fel a kimondottan a zöld­séghiányra vonatkozó kérdést a maga teljes, tragikus súlyában, nem látta át azonnal az egész személyi állományt összeom­lással fenyegető veszélyt, amit pedig egy talpraesett, netán csattanós válasszal - például hogy a vagdalt helyett főzeléket javasol -, nagymértékben eny­híthetett volna. Bajtársának, okulva a kudarcon, eldöntendő kérdés helyett már a pedagógia­ilag indokoltabb rávezető kér­dést tették fel: mit enne a leg­szívesebbben? A katona végre a kamerák előtt számolhatott be kedvencé­ről, ami egy tányér hazai, forró tejberizsben testesült volna meg. A válasszal ugyan egy ki­csit melléfogott, mégis pél­dázta, hogy a tejberizs a zöld­séggel vetekedve, akár uralkodó szerepet is játszhatna a kiskato­nák tömeges étkeztetésében, az édességet is mohón égeti el a fi­atal szervezet, és a tejberizs be­vezetését csak a tejtermékek tá­rolási gondjai odázzák el. Csakhogy a rizsa másért is hasznos lehet. Ugyanis nehezen moshatók, ragadnak a ma rend­szeresített műanyagtányérok, nem úgy, mint a mi időnkben rendszeresített, forróvíz alá csapható alumíniumtálkák. Ezért az elöljáró megígérte, a rozsdamentes étkészlet várható rendszeresítését. Namármost azt, hogy red- ves-e a rozsdától a tálka, hulla- nak-e rozsdadarabkák róla, ép­pen a szépen fehérlő, frissen fő­zött tejberizsa tudja majd leg­jobban kimutatni. Egyébként ha alumíniumból van, akkor nem is rozsdásodik. Bóka Róbert Az Alpok-Adria regionális együttműködés keretében 5. al­kalommal rendezett nemzetközi kórustalálkozónak a szervezők „A barátság napjai” címet adták. Az október 2 és 4 között, az olaszországi Pordenonéban meg­tartott ünnepi esemény igazi ér­tékét - az igen magas művészi színvonal mellett - e nemes szándék megvalósulása, éneke­sek és hallgatók, vendégek és vendéglátók öröme adta. Az Olasz Kórusszövetség által meghívott, a zenei események fő résztvevőjeként szereplő öt énekkar közül kettő (a komlóiak és a Nagyatádi Városi Vegyes­kar) a magyar kultúrát képvi­selte. A meghívottakat vendégül látó olasz kórusok mellett to­vábbi helybeli együttesek is fel­léptek, így összesen 17 énekkar vett részt a találkozón. A Komlói Pedagógus Kama­rakórus három alkalommal sze­repelt. Október 2-án este a ven­déglátókkal, a Coro Natissa éne­keseivel adtunk forró sikerű estet a szálláshely, - a római, ókeresz­tény és középkori emlékekben csodálatosan gazdag - Aquileia közösségi termében. A követ­kező napon az esti, a pordenonei Szent Márk katedrálisban tartott koncerten négy másik, szellemi­ségben lelkes műkedvelő, szín­vonalában hivatásos énekkar után a mi kórusunk zárta - zö­mében egyházi művekből álló blokkal - a kórusirodalom reme­keit felvonultató műsort. Karna­gyunk, dr. Szabó Szabolcs - ha­gyományainkhoz híven - műso­runkba ez alkalommal is beil­lesztett magyar kórusműveket. Bárdos Lajos Libera me és Szo- kolay Sándor Ima rontás ellen című művének előadása a hang­verseny legihletettebb pillanatai közé tartozott. Kodály egyik legbensőségesebb alkotását, az Angyalok és pásztorokat a 10-16 éves lányok alkotta, svájci I can- tori della Turrita kórus - iga­zolva a zene határok és nyelvek fölötti mivoltát - magyar nyel­ven, remekül adta elő. Vasárnap, ugyancsak a Szent Márk katedrá­lisban, a délelőtti nagymisén az öt vendég-kórus szolgálata egy­más és a hívek számára is mara­dandó lelki élményt jelentett. A záróünnepélyen a fáradha­tatlan, mindenkire mosolygó Aldo policardi professzor, a ren­dezvény fővédnöke a barbárság sújtotta korábbi Jugoszláviát képviselő kórusok fájó hiányára utalva emlékeztetett bennünket a szomorúan aktuális igazságra: háborúban hallgatnak a múzsák. Ha mindenhol olyan szívvel énekelnének, mint e feledhetet­len rendezvény résztvevői, a fegyverek hallgatnának, nem a múzsák. Wittner Kálmán kórustag A Holdudvar Társaság Nagyszabású musical terve és Dürrenmatt bemutató Csak homályos információk szállingóztak arról, hogy Pé­csett megalakult A Holdudvar Társaság, amely valamilyen kulturális szervezet, de hogy pontosan mivel foglalkozik, azt nem lehetett tudni. Hogy meg­tudjuk, elbeszélgettünk Rendes Zoltánnal, aki a Pécsi Nemzeti Színház stúdiójának titkára, és a fenti társaság művészeti veze­tője.- Mikor alakult a társaság?- Körülbelül fél éve, de csak akkor lesz hivatalos, ha majd a jogi hercehurcák befejeződnek. Addig is működünk.- Kik a tagjai?- Van egy négy-öt főből álló mag, amelyik azon munkálko­dik, hogy minél nagyobb társa­ságot hozzon létre, elsősorban fiatalokból, arra, hogy külön­böző színházi előadásokat szer­vezzen és rendezzen, például most A naplemente a 427-esben című produkciót, melyet ván- dorszínház-szerűen adunk elő egyetemeken, kollégiumokban.- Hol működik a társaság?- Ha kiteljesedik a szervezet, és sikerül támogatókat szerezni, akkor központosulni fog egy amatőröket foglalkoztató új színházban, természetesen megpróbálunk profikat is szer­ződtetni. Olyan színház lenne ez, ahol nem követelmény a diploma, aki tehetséges, az dol­gozhat. Nem titkolt célunk az, hogy önfenntartók szeretnénk lenni.-Nem idealisztikus elképze­lés ez? A világon nem sok ön­fenntartó színház működik.- Mindenképpen az, de ha nem így indulunk neki, akkor biztos, hogy veszteségesek le­szünk. Mindig az volt az életel­vem, hogy többet akarj, és ak­kor abból valamennyit el tudsz érni.- Tulajdonképpen miért van erre az új színházra szükség? A pécsi színházakban nincs lehető­ség az érvényesülésre?-Nagyon kevés a hely, nagy küzdelem folyik itt a különböző posztokért, szerepekért. Azonkí­vül nagyon kevés embert vesz­nek fel a PNSZ-be diploma nélkül. Vannak olyan amatőrök, akik be sem merik tenni a lábu­kat, mert nincs diplomájuk, pe­dig nagyon tehetségesek.-Mit szól ehhez a Nemzeti Színház? Támogatja vagy el­lenzi? ~ - Nem tudom, hogy a felsőbb vezetés tud-e róla, de a színészek biztosan, egy részük látta már az előadásunkat, és többen jelezték, hogy eljönnek majd. Nagyon jó volt a visszhang.- Mivel foglalkozik még a tár­saság?- Különböző egyetemi lapok terjesztésével, és a szerkesztősé­gek közti információáramlás le­bonyolításával. Van saját kultu­rális lapunk is, A Zelig, amely egyelőre néhány száz példány­ban jelenik meg. Az egyeteme­ken terjesztjük. Ezeken túl mi bárkinek bármiféle programot megszervezünk, operaénekest, bohócot vagy akár heavy-metal együttest is szerzünk.- Milyen darabok bemutatása várható a jövőben?-Hamarosan elkezdjük Dür­renmatt A baleset című novellá­jából általam írt, kicsit aktuali­zált színdarabot. Utána pedig egy nagyszabású dolgot szeret­nénk megvalósítani: Sztan- kovszky Miklós kollégámmal ír­tunk egy musicalt, amiben hu­szonkét dal van. Ez egy egész es­tét betöltő, finom hangszerelésű darab. Előtte szeretnénk egy elő-bemutatót tartani, amikor is részleteket adnánk elő, jelzész- szerű díszlettel. Kitesszük a számítógéppel megtervezett díszletterveket is, és néhány jel­mezt. Azért gondoltunk erre, mert ez innen nagyon nehezen lépne tovább támogatók nélkül. Ehhez már pénz kell. Nagyon jó lenne, ha a színház támogatna minket, hogy ez valamilyen belső vagy külső színházi pro­dukció lehessen. Cs. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom