Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-19 / 289. szám

1992. október 19., hétfő aj Dunántúli napló 5 Fiatal plébános Magyarszéken „Elküldött, hogy örömhírt vigyek” Nincs semmi különös ab­ban, ha egy település plébá­nosa becsületben megörege­dett ősz, idős úr avagy, nem csodálkozunk azon sem, ha egy vallásos neveltetésű, és szellemben élő fiatal a papi hivatást választja. Azonban figyelemre méltó Petkó Ta­más, akit vallásos neveltetése ellenére több mint 20 éves ko­ráig nem vozott e pálya, s ma, alig 29 évesen Magyarszék és Magyarhertelend plébánosa, a falvak közösségének összeko- vácsolója. Múltja, jelene, s jövőbe ve­tett hite azt hiszem sokak számára tanulságos lehet. Egészen más úton jár ma, mint amin elindult. A pécsi Vegy­ipari és Gépészeti Szakközép- iskola elvégzése után nem ta­nult tovább. Az uránbányánál eltöltött néhány év alatt élte a bányászok mindennapjait. Nem vetette meg az italt, s más egyéb világi szórakozást sem. Ugyan otthon vallásos nevelést kapott, édesapja sú­lyos betegsége idején elfordult a keresztény hittől. Nem tudta feldolgozni a tragédiát, nem talált magyarázatot arra, miért pont vele történik mindez. Húsz éves elmúlik, amikor újra templomba kezd járni. Erre az időre válik számára nyilvánvalóvá, hogy eddig folytatott élete nem nagy perspektívát ígér számára. Nem sokkal ezután a francia- országi Taize városába utazik, s fontolgatja a jövőt. Még mindig nem gondol konkrétan a papi hivatásra, s mivel sze­retne családot alapítani civil lelkipásztori feladatokat vál­lal. Nem sokkal ezután egy belső hang azt súgja, legyen pap. Felsorakoztatja ellenér­veit, de a belső hang győz. Győrben végzi a hittudományi főiskolát, amelyre az önmagá­val való küzdelem jellemző. Két éve szentelték pappá, s az idei év augusztusában került püspöki kinevezéssel a ma­gyarszéki parókiára. Hivatása a hobbija, a szórakozása, má­sokért élünk jelszóval éli a jó keresztények életét, hittant ok­tat az iskolában, péntekenként fiatalok egy csoportjával gitá­rozik, énekel a parókián. A községek vezetőivel már a kezdetekben megtalálta a hangot. Ha ideje engedi fo­cizni jár, szeret autót vezet­ni. Napjait áthatja az öröm, mert az emberek magukénak érzik a templomot és őt befo­gadták. Megyeri Tiborné Fejlesztések Diósviszlón és Márfán Elkészült az új mozi Bolyban, amit a régi iskolából alakítottak ki Fotó: l’roksza László Moziavató Bolyban Elmosta az eső a Vendel napi búcsút A napokban kezdtek hozzá a diósviszlói faluház felújításá­hoz, amelyet már 5-6 éve zárva tartottak lerobbant állapota mi­att. A lakosság egyetértésével indított beruházás költségei 3,7 millió forintra rúgnak, amely­hez 2,2 millió forint állami tá­mogatást nyert Diósviszló ön- kormányzata. Ugyancsak a kö­zelmúltban került átadásra 700 ezer forintnyi beruházás kereté­ben a szeméttelep. Korábban il­legális szemétlerakó helyek rondították a falu képét. Diósviszló társközségében, Márfán ugyancsak faluház kia­lakításához kezdtek, az önkor­mányzat ugyanis megvásárolta az egykori kocsma épületét. A faluházban kap majd helyet a polgármesteri hivatal, az orvosi rendelő is. A település lakóinak összetartása nyomán a temető­höz vezető út is társadalmi munkában készül, s a tervek szerint még ebben az évben hul­laházat épít az önkormányzat. A falu más területein is folyama­tosan építik a járdákat, helybéli iparosokkal, illetve közhasznú munkavégzésként. Márfán eddig 8-10 tele­fon-előfizető van, de hamarosan újabb 50 vonalhoz jutnak, a harkányi távközlési fejlesztési program keretében. A harkányi önkormányzat beruházásaként készült el nemrég a szőlőhegy villamosítási terve, amelybe a márfai tulajdonosok is bekap­csolódnak. A falu fiataljaiból alakult vagyonvédelmi csoport éjszakánként lelkiismeretesen őrzi a hegyet és javait az al­kalmi tolvajok, besurranok ga­rázdálkodásaitól. Tröszt E. (Folytatás az 1. oldalról) A búcsú mellett is volt azon­ban mit ünnepelniük a hétvégén a bólyiaknak. Szombaton dr. Körinek László belügyminiszté­riumi állalmtitkár-helyettes, a Magyarországi Kolping Szö­vetség világi elnöke vágta át a helység egy év alatt felépülő Kolping-házának nemzetiszínű szalagját. A római katolikus Kolping Egyesületnek Bolyban már 107 tagja van, s ennek az új létesítménynek a felszentelése az ő érdemük is. Igaz sokat kö­szönhetnek a község lakói az Augsburgi Egyházmegyei Szö­vetségnek - 300 ezer márkát ad­tak erre a célra a németországi Kolping családok - és a Markt- obendorfi testvérkapcsolatnak is, ahonnan 50-en érkeztek az ünnepségre. A bólyi Kolping-ház négy szobás panzióval rendelkezik, német-magyar nyelvű könyv­tára van, s nagytermében színi előadások bemutatására is lehe­tőség van. Három klubhelység is helyet kapott az épületbe, ahol a fiataloknak akarnak majd nyelvtanfolyamokat szervezni és farmerképző iskolát nyitni. A létesítmény máris rendelkezik 10 IBM számítógéppel (egye­lőre az általános iskolások is­merkednek velük) és 8 darab traktorral. Az alapjában oktatási és kulturális szándékkal létre­jövő Egyesület bárkit soraiba fogad, s szolgáltatásait nemcsak a helybeliek, de a környező fal­vak lakossága is igénybe veheti. Vasárnap is nevezetes ese­mény tartotta izgalomba a bó- lyiakat. Az egykori általános is­kola épületében a tervezett Fa­luház első létesítménye került átadásra, egy 128 férőhelyes, 150 négyzetméteres moziterem. Igen időszerű volt már ennek a filmszínháznak a megépítése, hiszen Boly 15 kilométeres kör­zetében nincs ilyen szórakozási lehetősége a fiataloknak. Az önkormányzat költségén meg­valósult intézményt Pleskovics László magánvállalkozó üze­melteti. A tervek szerint hetente öt alkalommal lesz vetítés. Pleskovics László lapunknak elmondta, hogy nem fél az ér­dektelenségtől, hiszen az 1988-ban mennyezetszakadás miatt bezárt korábbi filmszín­házban az akkori szovjet film invázió ellenére is rendszeresen 100 körüli nézősereggel lehetett számolni, most pedig már fél­ház esetén is nullszaldósnak ígérkezik az üzlet. Ezt igazolja az is, hogy az első előadás jegyeinek többsége elővételben elkelt, s az óvoda, iskola és az egyház is jelezte, hogy időnként külön vetítésekre tartanak igényt. M. B. E. Hangverseny Pécsett, a POTE aulájában Howard Williams vezényel a vasárnapi főpróbán Fotó: Cs. L. A Sacre sokkoló hatása Igor Sztravinszkij Le Sacre du Printemps (Tavaszi áldozat) című művét, melyet a párizsi orosz balett vezetőjének, Gyagi- levnek a felkérésére írt, 1913-ban mutatták be Párizs­ban. A bemutató óriási bot­rányba fulladt, a mű mellett ki­állók és az ellenzők összevere­kedtek a nézőtéren. Most, közel 80 év múltán, a Pécsi Szimfoni­kus Zenekar is előadja a darabot a ma esti hangversenyen, a POTE aulájában. Erről kérdez­tük Howard Williams-t, az est karmesterét.- Annak idején a zenekarnak komoly nehézségei voltak a mű­vel, elsősorban, gondolom, bo­nyolult, szokatlan ritmikája mi­att. Több, mint fél évszázad múl­tán könnyebb-e a mai zenekar helyzete?- Azt gondolom, hogy a helyzet nem sokat változott. Ez a mű ma minden zeneszerző bibliája a hangszerelés, a szer­kesztés szempontjából, és a ze­nekaroknak is változatlanul komoly feladat. Nagyon büszke vagyok a pécsi zenekarra, hogy ilyen kevés próbával ilyen jól játssza. Ez egy Olyan erőpróba, ami után a zenekarnak bármi mást el kell tudnia játszani, hi­szen ez fordulópont az életében.- Mióta Ön átvette a zenekar irányítását, jóval több XX. szá­zadi művet játszanak, mint ko­rábban. Ez hozzájárult ahhoz, hogy most ilyen sikeresen meg tudják oldani e nehéz feladatot?- Természetesen segített az eddig eljátszott modem zenei anyag, de leginkább az, hogy már negyedik éve játszunk egy Sztravinszkij ciklust, hiszen előadtuk már a Pulcinellát, a Tűzmadarat, a Petruskát, a Zsoltárszimfóniát és a Hege­dűversenyt is, így jutottunk el idáig.- Elképzelhető ma zenemű, amely olyan erős érzelmeket vált ki a közönségből, hogy a hangverseny végén egymásnak esnek?- Sajnos nem. Ma a közön­ség, nagyon udvariasan ugyan, de mindent elfogad, sokszor anélkül, hogy valójában értené a műveket. Nem mélyed el bennük, inkább az egyszerűbb, közönségesebb darabokat igényli, és ez nagyon sajnála­tos. Abban azért reményke­dem, hogy a Sacre továbbra is sokkhatást előidéző mű marad. Ennek előadása még ma is esemény a zenei életben.Cs. L. Tisztelt Munkavállalónk! A MANPOWER az Ön leendő partnere segft Önnek elhelyezkedésében. Forduljon hozzánk. MANPOWER 7623 Pécs, Bajcsy-Zs. u. 18. Telefon: 36-861 A környékbeliek nemet mondanak a garéi égetőműre Azt már tudják olvasóink, hogy a Garéban, 1980 óta hal­mozódó - budapesti és pécsi gyárakból odahordott - veszé­lyes hulladék egyre több gondot okoz. A témában járatosak arról is tudomást szerezhettek, hogy az állami szervek által a prob­léma megoldásának levezénylé­sével megbízott Transdanubia Kft. nemzetközi tendert írt ki egy veszélyeshulladék-égető felépítésére. Az is ismert, hogy a garéi önkormányzat annak idején önként jelentkezett, hogy helyet adjon az égetőműnek. Azt viszont eddig nem na­gyon tudhattuk, hogy - bár a jogszabályok szerint Garénak az említett döntés meghozata­lára lehetősége volt és van ma is - a környező önkormányzatok nem nézik jó szemmel amire Garéban készülődnek. Újabb Ófalu-ügy készülődne? Egy jelzés alapján Tóka And­rásáét, a görcsönyi önkormány­zat képviselőjét - ha tetszik „kömyezetvédelmisét” - keres­tük meg, mondja el, valóban szövetségre léptek-e a környező települések a garéi égetőmű fel­építésének megakadályozására?- így is fogalmazhatunk - mondja a fiatalasszony nem kis lendülettel. - A környékbeli tes­tületekkel egy úgynevezett Tár­sadalmi Egyeztető Bizottságot (TEB) hoztunk létre, melyben a siklósiaktól kezdve a görcsönyi- ekig mindenki benne van. Hogy mi az oka az idegenkedésnek? Egyszerű: az, hogy félünk. Mint Tókáné mondja, bár a tender határideje még nem járt le, azt már tudják, hogy az ége­tőmű sokkal nagyobb kapaci­tású lesz, mint amekkora a garéi veszélyeshulladék elégetésére kell. Attól tartanak tehát, hogy így az egész országból ide, a nyakukra hordják majd a vegyi eredetű szemetet.-A pályázatot egyébként a Transdanubia így is írta ki. Az égetőmű részben regionális, részben országos feladatot kell, hogy ellásson - dohog Tókáné, majd hozzáteszi: ha valóban felépül az égető, jónéhányan el­költöznek innen. Arról nem is beszélve, hogy a környékbeli mezőgazdasági termelők attól tartanak: ha az égető szomszéd­ságában felnövekvő termény nem lesz versenyképes, ők is becsukhatják a boltot.- Nekem mondhatnak, amit akarnak. Néhány jel már most arra utal, hogy nem az készül itt, amit ígérnek. Azt állítják, azért kell ekkora kapacitású égető, mert a kisebb nem gaz­daságos. Ezt én elhiszem. De mi közöm hozzá? - kérdi felhábo­rodottan a görcsönyi képvise­lőnő. Mikor azt mondom, a garéi- aknak törvény adta joguk, hogy a saját területükön engedélyez­zék az építést, rázza a fejét:- Nagyon nem jól van ez így. Megnéztük a meteorológusok­nál: a széljárás errefelé kiszá­míthatatlan, az égéstermék akár a villányi borvidékig is eljuthat a széllel. Mi, görcsönyiek, pedig ezután is nyugodtan szeretnénk levegőt venni — nem pedig foly­ton attól félni, mikor jön belénk a rák. Nem vagyunk szívbajo­sak: mindent megteszünk, hogy az égetőmű ne - vagy legaláb­bis ne a tenderben megjelölt kapacitással - épüljön fel. Ennyi panasz hallatán azt gondolhatnánk, a szakemberek nem tájékoztatták az ittenieket arról, hogy az égetőmű a legké­nyesebb európai szabványok­nak is meg kell, hogy feleljen. Tókáné felvilágosít: ne higy- gyem ezt - őket igenis tájékoz­tatták. Csakhogy ennek a tájé­koztatásnak a környékbeliek már nem tudnak hinni. Állítja: több alkalommal is észrevették, hogy „palira akarják őket venni”, ígyhát nem maradt más hátra, mint a tiltakozás.-Egyrészt azért, mert hiába joga a garéi önkormányzatnak, hogy a saját területe felett ren­delkezzen, figyelembe kellene venni a környék véleményét is, hiszen az égető Ugye minket is érint. Másrészt pedig: miért higgyem el annak, hogy nem lesz semmi baj, akinek anyagi érdeke fűződik hozzá, hogy az égetőt ide tegyék? - kérdez vissza Tókáné. A Társadalmi Egyeztető Bi­zottság ennek megfelelően nemrég úgy döntött, arra kéri az állami szerveket, hogy a Trans­danubia szakvéleményével ál­lítsák szembe egy független bi­zottság szakvéleményét, amelynek a TEB-ben tömörülő önkormányzatok is hisznek. A Kömyzetvédelmi Minisztérium viszont erre - anyagi okokra hi­vatkozva - nemet mond. Akkor most hogyan tovább?- kérdeztük Tóka Andrásnét.-A héten a TEB egy alapít­vány létrehozását határozta el, melyhez a környékbeli mező- gazdasági üzemek is csatlakoz­nak. Az. így összegyűlő pénzből- mert egy ilyen tanulmány el­készítését ingyen senki sem vál­lalja el - már finanszírozni le­het egy független szakértői bi­zottság felállítását. Információink szerint az ala­pítvány bejegyzésére néhány héten belül sor kerül. Pauska Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom