Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-17 / 287. szám

1992. október 17., szombat aj Dunántúli napló 3 Egy asztalnál a két oldal a harkányi fürdőben Tegnap reggel újabb - a szakszervezeti bizottság által összehívott - üzemi gyűlés volt a Baranya Megyei Fürdő Válla­latnál. A dolgozói érdekvéde­lemnek sikerült elérnie, hogy egy asztalhoz üljenek az érintet­tek: a megyei és a helyi önkor­mányzat képviselői, a korábbi és a megbízott igazgatóval együtt. A megyei önkormányzat ál­láspontja: jogi eszközökkel az eredeti állapot helyreállítására törekednek. Igazgatónak az ál­tala kinevezett Búzás Gábort tekinti, aki a tegnap gyűlésen a folyamatos munkára kérte a vál­lalat dolgozóit. A helyi önkormányzat az ed­digi lépéseit a vállalat tulajdo­nának megszerzésére irányuló intézkedéseknek minősítette, s ugyancsak fontos szempontként hangsúlyozták a folyamatos munkát. Ónodi Gábor, a harká­nyi önkormányzat által a na­pokban megbízott új igazgató előző napi bejelentését felül­vizsgálta: felfüggesztette a két osztály megszüntetésére, illetve az osztályvezetők más munka­körbe helyezésére hozott intéz­kedéseinek végrehajtását. Az üzemi gyűlésen a szak- szervezet a folyamatos tárgya­lást sürgette, a jogi huzavona mielőbbi jogerős lezárását, s kérte, hogy a megbeszéléseken kapjon képviseletet a dolgozók kollektívája is. M. A. Újabb pénzügyi támogatás a mezőgazdaságnak Újabb pénzügyi támogatást kap az ágazat, amennyiben a parlament is megszavazza a földművelésügyi alapokról szóló törvénytervezetet, ame­lyet a kormány legutóbbi ülése már elfogadott - jelentette be Szerdahelyi Péter, a szaktárca helyette államtitkára pénteki sajtótájékoztatóján. A földművelésügyi alapokról szóló törvénytervezet mintegy 7,5 milliárd forint értékű újabb támogatást irányoz elő a jövő évre. A törvénytervezet kiter­jeszti az alapok körét, s így a meglévő négy alap mellé - ezek a földvédelmi, halászati, erdő- fenntartási és vadgazdálkodási - újabb két fejlesztési alap - egy állattenyésztési és egy me­zőgazdasági - létrehozására tesz javaslatot. A támogatásra szánt pénzeket elsősorban a privatizációs bevé­telekre támaszkodva kívánják fedezni. Futnak a képek Dusán Makavejev egyik film­jében vándorcirkusz érkezik egy kisvárosba. Az összesereg- lett bámészkodók kíváncsian nézik a kötéltáncos mutatvá­nyait, aki imbolyogva lépked a szédítő magasban. Lélekben a rendezőnek szinte valamennyi hőse megismétli ezt a mutatványt. A körülmények fölé próbálnak emelkedni, mi­ként a Szerelmi történet-ben a magyar postáskisasszony és a török fiú, de belebuknak mámo­ros kísérletükbe, s halálra zúz­zák magukat a hétköznapok ut­cakövein. S ez azért is szomorú, mert nem csupán a viszonyok szorítását kell okoznunk zuha­násukért. Igazából lelkűkben hordozzák a rontás ólomsúlyát, az esendőségük, önzésük és hűt­lenségük nehéz koloncát. Az ember nem madár, mondja Ma­Pécstől Párizsig Beszélgetés Havasi Jánossal, a Párizsi Magyar Intézet új igazgatóhelyettesével Pierre Székely (jobbról) vezetésével dolgoznak a szobrászok a villányi szoborparkban Fotó: Läufer László Képzőművészeti mesteriskola Siklóson Havasi János újságíró. Hosszú ideig a Dunántúli Naplónál dolgozott, köz­ben egy kis kitérővel a Sik­lósi Alkotótelepek igazga­tója volt, majd a Jelenkor szerkesztője. Közvetlenül a rendszerváltás előtt, vagy inkább közben, A HELY­ZET című hetilap főszer­kesztője, aztán annak saj­nálatos megszűnése után a Művelődési és Közoktatási Minisztérium szóvivője. Ez év november 1-jétől pedig kinevezték a Párizsi Ma­gyar Intézet igazgatóhe­lyettesévé.- Téged mindenki ellenzéki újságírónak tartott, állandó konfliktusokkal a pártbizottság­gal. Hogyan éled meg ezt a vál­tozást, hiszen akárhogy is néz- zük, most a hatalom oldalán állsz. ^"Nem úgy voltam ellenzéki újságíró, hogy minden áron el­lenkezőjét akartam mondani annak, amit láttam vagy hallot­tam. Az bosszantott, hogy vol­tak események, amelyek nem úgy történtek, olyan elhangzott mondatok, amelyeknek az el­lenkezője az igaz. Azt szerettem volna, ha az újságolvasó meg­tudja, hogy mi annak a dolog­nak a másik oldala. Tehát úgy gondoltam, hogy le kell leplezni a hazugságokat. Annak elle­nére, hogy most, úgymond a ha­talom oldalán állok, nem érzem, hogy megváltoztam volna. Megint azt vettem észre, hogy a kormányváltás után történnek dolgok, amik nem úgy jelennek meg az újságokban, ahogy kel­lene, mert a politika aktuális szereplőinek szándékukkal el­lentétes nyilatkozatokat adnak a szájukba, vagy az esetleges ügyetlenül szerkesztett monda­tokat félreértelmezik. Úgy gon­doltam, hogy a közvélemény­nek joga van megtudni, mi az igazság egy-egy jelenség mö­gött. Olyan szerencsés helyzet­ben voltam, hogy Andrásfalvy Bertalannal, és másokkal is, mé­lyebben el tudtam beszélgetni, szerettem volna, hogy az ő jó szándékú törekvéseik abban a formában kerülnek a közvéle­mény elé, ahogy ők szeretnék, és nem pedig úgy, ahogy az el­lenzéki újságírók azt sok eset­ben tükrözik.- Hogy egy kérdésben mi az igazság, arról más a kormány- párti és az ellenzéki újságírók véleménye. Kérdés, hogy kisajá­títhatja-e valaki magának az igazságot vagy sein?- Nem azt mondom, hogy én az igazság mellé szegődtem, kavejev egyik filmjének cím­ével, s bár szeretne, mégsem képes repülni. A rendező e kegyetlen sorslá­tomása azért is olyan lesújtó, mivel ellenpontozó szerkesz­tésű filmjei többnyire már a fel- emelkedés kísérletét is remény­telennek mutatják. Tárgyszerű képeit, jellemző módon, szinte mindig kiszolgáltatja a vágások fagyos filozófiájának. így ke­rülnek egyik művében közvet­len szomszédságba a szexoló­gusnak az élet keletkezéséről szóló szavai s a kriminológus fejtegetései, aki a halálról és a felbomlásról értekezik. E két férfiúban mintha Makavejev vi­lágának szigorú kapuőrei jelen­tek volna meg, szemléletének határait is jelezve egyben. Ezek a korlátok szorosan összefüggenek a rendező film­hanem azt szerettem volna reá­lisan tükrözni, amit az általam nagyra becsült emberek, ebből a kormányból, kimondták vagy cselekedtek. Azt nem tudom, hogy náluk van-e az igazság. Az ő igazi szavaik nem jöttek át a sajtón.- A sajtó nem egységes.-A budapesti sajtó nagy ré­sze nem ennek a kormánykoalí­ciónak a győzelmét várta, ezt csalódásként érte meg. így azonnal a másik oldalra került. Persze, a kormánykoalíció igen nagy mértékben hibás, hogy ezt az első percben nem ismerte fel, és nem tett meg mindent azért, hogy a sajtót megnyerje magá­nak, és kialakítson egy korrekt viszonyt. Ebbe a lövészárok-harcba a kormány a kezdettől fogva be- leugrott. Miután láttam, hogy az egyik lövészárokban András­falvy is benne van, akit én nagyra becsültem, és láttam, hogy nem tudja a tömegkom­munikációval a törekvéseit ér­vényesíteni, vállaltam, hogy ebben segítek neki.-Hogyan ítéled meg ezt a fajta újságírói tevékenységet? Nem pusztán arról van itt szó, hogy egy miniszter szócsöveként tevékenykedsz?- Ha valaki ezt a szóvivői te­vékenységet jól csinálja, az a minisztériumban is újságíró ma­rad. A fő cél az, hogy a közvé­lemény annak a minisztérium­nak a szándékairól, törekvései­ről reális képet kapjon. Én ilyen szempontból közvetítő vagyok, nem csinálok mást, mint amit aktív újságíró koromban, bizo­nyos eseményekről, fejlemé­nyekről igyekszem többé-ke- vésbé objektív tájékoztatást adni. Ha az ember belekerül egy apparátusba, érzelmileg is azo­nosul bizonyos dolgokkal, de természetesen nem mindennel. Amit elvesztek azon, hogy egy Jiivatali apparátus része vagyok, és bizonyos kötelező lojalitás köt, azt kompenzálja az, hogy beleszólási lehetőségem van a dolgokba. A szűk körű vezetői értekezleteken, amelyen köte­lességem részt venni, gyakorla­tilag teljes jogú szavazattal, föl­hívhatom a figyelmet arra, hogy ennek és ennek az intézkedés­nek nem lesz jó vége. Tehát nem pusztán mechanikus sze­repről van szó, arról, hogy meghoznak egy döntést, amit én vakon képviselek. Ha viszont eldőlt egy dolog, leszavaznak, vagy más erőviszonyok érvé­nyesülnek, és én nem értek vele egyet, akkor szordínót teszek föl, és igyekszem az újságírókat történeti tájékozódásával, a szovjet montázstechnika erő­szakos didaktikájából és a fran­cia új hullám ingatag bölcseleti alapzatából fakadó megoldat­lan, s valószínűleg megoldhatat­lan problémákkal. De a szexuá­lis aktus és a bűn, az ölelkezés és az ölés közé préselődő lét áb­rázolásának egyre nyilvánva­lóbb szűkössége főként Maka­vejev szellemi atyjának, Wil­helm Reichnek a számláját ter­heli. A W. R. Az organizmus misztériumai kétszeresen is a hí­res-hírhedt pszichoanalitikus­hoz kötődik. Nevének kezdőbe­tűivel személyiségére, tragikus sorsára utal, s ezt a képek do- kumentumszerűen idézik meg. Wilhelm Reich életútja, mely 1897-ben egy kis galíciai falu­ból indult, s 1957-ben egy ame­rikai börtönben fejeződött be, azokhoz irányítani, akik a dön­tést meghozták. Igazság szerint senki nem kényszerítheti a szó­vivőt arra, hogy a legjobb meg­győződése ellen nyilatkozzék. Ilyenkor joga van minimum hallgatni, persze az már nem fér össze a lojalitásai, hogy ellene beszéljen.-Innen kívülről úgy tűnik, hogy a kultúra, a környezetvé­delem mellett, nem tartozik a kormány sikerágazatai közel- Majdnem mindenki, aki Magyarországon él, egyben szülő is, meg gyermek is, tehát valami köze van az oktatáshoz, és valamilyen formában a kul­túra fogyasztója. Úgy gondolja tehát, hogy ért hozzá. Pedig van egy sor dolog, amit a közvéle­mény nem nagyon lát, például az, hogy a felsőoktatásban a pa­zarlás és a szegénység milyen jól megfér egymás mellett. Mert az nonszensz, hogy van száze­zer egyetemi hallgató és 104 felsőoktatási intézmény, hogy áz egyetemi kutatóhelyekkel párhuzamosan léteznek az aka­démiai kutatóházak: nagy épü­letek fűtéssel, igazgatóval, tit­kárnővel, gépkocsivezetővel sa­többi, hiszen lényegében ugyanazokat a kutatásokat el lehetne végezni az egyetemen is. Nem beszélve arról, hogy részben ugyanazok a kutatók dolgoznak mindkét helyen. Pél­dául ehhez is hozzá szeretett volna nyúlni a minisztérium a felsőoktatási törvényben, de ez Kosáry Domokos legnagyobb haragját vívta ki, mondván, hogy üldözik a szakembereket.-November 1-jétől a Párizsi Magyar Intézet igazgatóhelyet­tese leszel. Milyen feladattal bíztak meg ?- Az intézet a magyar kultúra képviselője, népszerűsítője Franciaországban, a kultúra szó legszélesebb értelmében, ösz- szekötő kapocs a magyar emig­ráció és a honi magyarság kö­zött. A magyar diplomácia franciaországi tevékenységének magyarországi közvetítésével foglalkozom majd, tartom a kapcsolatot a magyar lapokkal, és nyilvánvaló, a francia sajtó­val. Én szeretném ebbe az ottani vidéki sajtót is bevonni, mert vidéken egyáltalán nem ismerik Magyarországot.- Mennyi időre szól a kineve- zésed?-Azt szeretném hangsú­lyozni, hogy a minisztériumi munka egyáltalán nem volt el­lenemre, ezt az új feladatot tehát nem én kezdeményeztem, ha­nem felkértek rá, egyelőre egy évre, aztán majd meglátjuk. Cs. L. Koestlerhez és Orwellhez ha­sonlóan, azoknak a lázadó ér­telmiségieknek a pályáját pél­dázza, akik előbb a marxista munkásmozgalomban vélték megtalálni üdvösségüket, ké­sőbb viszont szembefordultak a diktatúrával. Reich a szex-pol irányzat lelkes híve volt, egy­szerre harcolt a kommunizmu­sért és a szabad szerelemért, ké­sőbb aztán kizárólag a szexuális gátlások lerombolásának fana­tikusa lett. A film címének má­sik fele Reich főművére, s a benne foglalt tanokra utal. Ezeknek hódol Makavejev egy kéjgyilkossággal végződő, eléggé kusza és zavaros törté­nettel. Mint ahogy a háttérül szol­gáló bölcselet is meglehetősen ellentmondásos. A pszichés be­tegségek a társadalom szexuális A napokban indult el a kép­zés a Janus Pannonius Tudomá­nyegyetem képzőművészeti mesteriskolájában, Siklóson. A mesteriskolát alapító négy művészprofesszor: Bencsik Ist­ván, Rétfalvi Sándor szobrá­szok, Keserű Ilona festő és Schrammel Imre keramikus az idei szemeszter elindulásával mondhatják el, hogy elképzelé­sük teljessé vált, mert a tavalyi esztendőben festők és szobrá­szok számára már megindult a képzés. A három helyszínen: Pécsett, a Siklósi Kerámia Alkotóház­ban és a Villányi Szoborpark­ban jelenleg 23 növendék vesz részt a munkában, akik már rendelkeznek felsőfokú szak­irányú diplomával, lévén a mes­teriskola az országban egyedü­Több szempontból különle­ges volt az a beszélgetés, me­lyen Pécsett, a Művészetek Há­zában bemutatták P. Müller Pé­ter Sopianae színpadain című könyvét. A szerző, a Janus Pan­nonius Tudományegyetem ok­tatója egy kötetbe gyűjtötte a nyolcvanas évek színházi elő­adásairól írott kritikáit, elemzé­seit a Pécsi Nemzeti Színház, a Nyári Színház, az Egyetemi Színpad, a Nyitott Színpad és a Harmadik Színház legjelentő­sebb produkcióiról. Példa nél­kül való a magyar színháztörté­viszonyaiból következnek, mondja Reich, s ebben bizo­nyára igaza van, s Makavejev- nek is, aki buzgón s helyenként szellemesen követi őt felvétele­ivel. Még az is előfordulhat, hogy a világegyetemből felénk áramló orgonenergia vagy bio­sugárzás befogadásának is hasznát vehetjük. Bár ehhez ne­künk is felfelé kellene fésülni a hajunkat, ahogy állítólag Reich tette, hogy antennaként magába gyűjtse a titokzatos sugarakat. Am egy ponton úgy érezzük, s ezt a bátor gondolkodás és a megszenvedett sors iránti tiszte­letünk ellenére is ki kell mon­danunk, hogy a támadás már nemcsak a felesleges gátlások, hanem az európai civilizációt a káosz áradatától védő gátak el­len is irányul. Ez az a pillanat, amikor a kö­téltáncos lezuhan. És nincs alatta háló! Nagy Imre lálló módon e feltétel meglété­vel képez művészeket. Bár az idei tanévben csak ha­zai művészjelöltek vesznek részt a foglalkozásokon, a mes­teriskola nyitott, s terveik kö­zött szerepel külföldi hallgatók és vendég professzorok foga­dása is. Az első e hét közepén már megérkezett, a magyar származású, Franciaországban élő Pierre Székely szobrászmű­vész Villányban oktatja két hé­ten keresztül a hallgatókat. A mesteriskola távlati tervei között további művészeti ágak oktatása is szerepel, amelyek megvalósítását az idő, ponto­sabban az iskola infrastrukturá­lis és gazdasági hátterének fej­lesztési lehetőségei döntik majd el. Remélhetően sikerrel. Kótány netben, hogy egy város színházi életéről ilyen, kordokumentum­nak is beillő, de helytörténeti szempontból is érdekes munka született. A tíz éves időszak körülbelül 90 előadásából 55 szerepel a kö­tetben, s ezek valóban kirajzol­nak egyfajta értékmezsgyét. Már ezzel is izgalmas kép tárul fel arról a „munkamegosztás­ról”, mely a pécsi színházak, műhelyek közt kialakult. A be­szélgetés résztvevői, Nánay Ist­ván, a Színház című folyóirat főszerkesztő-helyettese, Fekete Valéria, a PNSZ dramaturgja, Bagossy László, a Pécsi Kis- színház, és Vincze János, a Harmadik Színház művészeti vezetője e témában is állást fog­lalt. Szó volt arról, hogy a sok­színű pécsi színházi élet nem jöhetett volna .létre öntörvényű színházi műhelyek munkája, hite, akarata, s nem ritkán áldo­zatvállalása nélkül, s hogy azok az együttesek, melyeknek küz­deniük kellett a fennmaradásu­kért, éppen e harc által érhettek el sikereket. Pécs színházi struktúrája sajátos, és egy ilyen város nem mondhat le azokról a megszerzett, fölépített erények­ről, melyeket a kultúra, s ezen belül a színházművészet terüle­tén kivívott magának. Néhány gyors pengeváltást leszámítva a pécsi színházi élet jövőjéről ez­úttal nem esett szó, az majd egy következő beszélgetés témája lehet. Egyben azonban megál­lapodtak a jelenlevők: a sike­rekben sütkérezni, a bukásokon nyavalyogni lehet, csak az nem viszi előre az embert. H. I. Gy. A kötéltáncos zuhanása A pécsi színházi élet egy évtizedéről Érték és csend

Next

/
Oldalképek
Tartalom