Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-15 / 285. szám

8 ü j Dunántúli napló 1992. október 15., csütörtök F elhívás Az Idősek Világnapján a föld minden országában megemlé­keztek az időskorú emberek éle­téről, munkájáról. Méltatták éle­tútjukat és meghatározták e fon­tos réteggel való törődés aktuá­lis társadalmi feladatait. A Nyugdíjas Országos Ka­marája tagszervezeteinek ren­dezésében a budapesti gyűlésen mi is ezt tettük. A magyar társadalom népes­ségének egyharmada időskorú, nyugdíjas. Ezek a honfitársaink fiatal éveikben a történelmi vál­tozások viharos esztendeit élték meg. Ennek a generációnak kemény - nem mindig tisztes­ségesen megfizetett - munkája is megtestesül abban, amit ma a nemzet szellemi kincsének és anyagi vagyonának mondha­tunk. Éppen ezért az idős emberek joggal várták a rendszerváltás­tól, hogy demokráciát, jogbiz­tonságot, emberi méltóságot és tisztességes megélhetést bizto­sít a polgároknak. A súlyos gazdasági örökség és a mindenki által várt gyors változások nemzeti összefogást igényelnek. Támogatjuk az erre irányuló törekvést. Nekünk is vágyunk az ország gazdasági és politikai stabilitása, hogy biztos legyen a gyerekeink, unokáink jövője. Ennek megvalósulása lesz idős életünk legszebb aján­déka. Azt kívánjuk, hogy erős, kie­gyensúlyozott, gazdag, más né­pek által becsült, tisztelt hazánk legyen. Ne legyenek különböző előjogok, hanem kizárólag a becsülettel végzett munka le­gyen a megélhetés alapja. A szociálisan rászorultak segítése legyen intézményesen biztosí­tott. Ugyanakkor az időskorú em­berek, a nyugdíjasok 2,7 milliós tábora képviseletében elvárjuk: Ne csak a kiskeresetűek, nyugdíjasok, a bérből élők vál­lára rakják 1993-ban is a nem­zetgazdaság működési zavarai­ból származó költségvetési ter­heket. A törvény házában fordítsák végre a figyelmüket a minket is súlyosan érintő gazdasági kér­dések megoldására. A nyugdíjasokról nélkülünk ne döntsenek. Érdekvédelmi szervezeteiket minden szinten hallgassák meg. Az így született megállapodásokat tartsák be. Biztosítsák a nyugdíjasok lét­számarányos képviseletét a tár­sadalombiztosítási önkormány­zatokban. Az önkormányzatok, közin­tézmények, a kulturális centru­mok és a volt munkahelyek tá­mogassák a nyugdíjas egyesüle­tek, klubok térítésmentes mű­ködését. Pártfogolják és anyagi­lag segítsék a nyugdíjasok szá­mára létrehozott és alakuló szo­ciális alapítványokat. Az idős emberek elvárják, hogy ne tekintsék őket a nemzet eltartottjainak, becsüljék meg alkotó életútjukat. A Nyugdíjasok Országos Kamarája Elkezdődött a versenyfutás A népszerű politikus - P.I. - a pártalapítás bejelentése utáni egyik nyilatkozatában mondta egyik célkitűzésükként, hogy a „ nyugdíjas lét ne a két­ségbeesés léte legyen, hanem az ifjúság bíztató perspektívája.” Persze tudom: ez így túlságo­san általános, és semmi meg­fogható nincs benne, ezt a jel­mondatot bárki elmondhatja kü­lönösebb kötelezettség nélkül. A „kétségbeesés létének” az el­kerüléséhez bizony valóra vált­ható elképzelések kellenek. Higgyük, hogy amikor erre lesz szükség, P.I. pártjának lesz is ilyen elképzelése. Persze most igazából nem is erről lenne szó. Inkább arról, hogy lám, elindult a versenyfu­tás, másfél évvel a soron követ­kező választások előtt a nyugdí­jasok „kegyeiért”, azaz a szava­zataiért. Mert - mint azt a Nyárutónak adott nyilatkozatá­ban a Nyugdíjasok Országos Kamarájának egyik vezető tisztségviselője is megállapí­totta - ez a két és félmillió ma­gyar nyugdíjas a maga szavazat­tömegével akár kormányt is ál­líthatna. Ezt pedig - tet- szik-nem tetszik - igen komo­lyan kell venni. Hát igen, ha azt vesszük, hogy az MDF 1,2 millió - tehát a nyugdíjasok alig fele - szava­zattal (ami a választóknak mindössze a 24,7 százalékát te­szi ki ) kormányt alakíthatott, akkor a fenti megállapítás he­lyénvalónak tűnik. De sajnos, csak tűnik. Hiszen ezt a nyugdíjas társa­dalmat millió felé lehet „tran- csírozni” a szép szavak, ígére­tek bűvöletével. Lehet, hogy így természetes, ki-ki a maga szempontjából ’’megbízhatóbb- nak” tűnő ígéretet hiszi az iga­zinak, attól vár jólétet, boldogu­lást, meg mindent. Mert a vok- sokért folyó versenyfutásban bármit meg lehet ígérni, aztán meg... 90-ben is tele volt a padlás ígérettel, a nyugdíjasok meg - ki-ki a maga ízlése sze­rint - szerteszét hullajtották a szavazatukat, kezdve az utóbb már nem is jegyzett Nyugdíja­sok Pártjával. Az eredmény pe­dig? Nos, arról jobb nem be­szélni. Beszéltünk ugyan róla épp eleget, teljesen haszontala­nul. A nyugdíjasok életszínvo­nala meredeken zuhan a kegyes adományként kapott „emelé­sek” ellenére, hiszen a szűkén mért forintok többszörösét haj­tották be rajtuk különféle „ár­rendezések” címén. Istenem, milyen is lenne, ha össze tudnánk fogni, mi, nyug­díjasok, s valóban kormányt ál­líthatnánk a szavazattömegünk­kel, amelyen aztán számon le­hetne kérni az ígéretek megva­lósítását, de amellyel a legtelje­sebb mértékben együtt is le­hetne működni. Mindenesetre eljutottunk már oda, hogy innen is, onnan is meg-megszólítanak már ben­nünket - kezdünk ismét „ténye­zők” lenni! -, nem ígéretekkel még, csupán szerényen jelezve: itt vagyunk, számítunk rátok, mert... De ne tessék aggódni, jönnek az ígéretek is, csak győzzük kapkodni a fejünket. Persze ez még odébb van. Ami viszont itt van:igen, megjelen­tek a magyar politikai porondon az úgynevezett szélsőséges erők, nagy hangerővel hirdetik egyedül üdvözítő voltukat és - láthattuk - sok nyugdíjas máris bedőlt a ... minek is? ... A je­les pamfletíró igazán nem ígért sokat, s nem mondhatni, hogy elgaloppírozta volna magát a nyugdíjasokat illetően. íme, így írt: „Ezek azok a sok-sok szen­vedéstől megedzett honfitársa­ink, akiknek egy jó szó is elég, egy csekély, általuk is teljesít­hető feladat is elég, ők azok, akikre elsősorban számítha­tunk ... ”. De vajon mi is lehet az az egy jó szó, amiért cseré­ben minden lehet várni? És csakugyan elég lehetne egyetlen jó szó a tisztes nyugdíjasléthez, amikor a jó szóval az égvilágon semmit nem lehet kifizetni? E lkezdődött a versenyfutás a szavazatainkért. Szerencse, hogy bőven van még időnk megfontolni, kinek is szóljon a támogatásunk. Hársfai István A harmincas nyugdíjas Vágvölgyi Lászlóval egy mu­latságos félreértés hozott össze. A „Világ Világossága” alapít­ványt rendszeresen támogató, jóságos öregúrról szólt az in­formáció, melynek nyomán fel­kerestem őt, s a legnagyobb meglepetésemre a magányos nyugdíjas helyett egy, a leg­szebb éveiben lévő, családos fi­atalemberrel találtam szemben magam. Elmesélte, hogy az alapít­vánnyal - melyet a vak és a csökkentlátó gyermekek támo­gatására hoztak létre - véletle­nül került kapcsolatba. A tűzol­tóságon dolgozik, a megelőzés­sel foglalkozik. A Bálicsi úti rehabilitációs intézet építésének ügyében szakvéleményt kellett adnia, s ekkor beszélgetett hosszabban dr. Sebestyén Ibo­lya főorvossal, az alapítvány lét­rehozójával. Tőle tudta meg, hogy mi az alapítvány célja, lényege. Meg­fogta a törekvés, csekkeket kért és azóta rendszeresen, havonta fizet egy bizonyos összeget az alapítvány számlájára. Szeré­nyen, szinte mentegetőzve mondja, hogy ez nem érdem, s nagyon sokat számít, hogy köz­vetlen kapcsolatba került az in­tézettel, hogy nem kell csekkek után járnia, rendszeresen küldik neki. így van a véradással is. Bár lassan harmincszoros vér­adó lesz, nem titkolja, magától ritkán jut eszébe, hogy bemen­jen vért adni, ám ha jön az érte­sítés, hogy szükség van rá, azonnal indul. S amíg arról beszélgetünk, hogy talán többen és rendszere­sebben támogatnának egy-egy alapítványt, ha személyes kap­csolatba kerülnének vele, ha nem nekik kellene érdeklődni és utána járni, hogy mi módon tudnak segíteni, nekem az jár a fejemben, talán nem véletlen, hogy ezt a rokonszenves fiatal­embert a „Világ Világossága” alapítványnál nyugdíjasként tartják számon. A különböző alapítványokat rendszeresen támogatók jelen­tős része ugyanis - nyugdí­jas. F. Á. Bankban „pihen” a tizenkét millió? Miért késik az uránosok szénpénze? Sérelmesnek tartják a késedelmet ták a járandóságot. A késedel­met a vállalat körüli zűrös álla­potoknak tudták be. És idén?... Steinhőfer Károly az UDSz augusztusi tájékoztató bulletin­jét mutatja, s ebben is Benko- vics Istvánnak, a „maradék” MÉV igazgatójának a nyilatko­zatát, amelyben témánkkal kap­csolatban ezt olvashatjuk: Au­gusztusban megkezdtük a nyugdíjas szénjárandóság kifi­zetését, mely közel 12 millió fo­rint kiadást jelent.” Tény vi­szont az, hogy a 3160 érintett nyugdíjas túlnyomó többsége eddig - az október 9-i beszélge­tésig - semmit nem látott ebből. Azért fogalmaznak így, mert úgy tudják, hogy voltak néhá- nyan akik felvehették a pénzt. De azt is tudják, hogy az 500 milliót kitevő úgynevezett hu­mán költség - ebbe foglaltatik a szénpénz is - pénzügyi fedezete rendelkezésre áll. (Ezért sem ér­tik, miért mondhatta Varga Mi­hály, korábbi vezérigazgátó, hogy a nyugdíjasok részére tör­ténő kifizetés veszélyezteti a bérek kifizetését.) Eme ismerettől egyetlen lé­pés annak a gyanúnak a megfo­galmazása, miszerint ez a pénz - lehet - bankban pihen, fial, vagyis kamatozik addig is, amíg végre nekik kifizetik a járandó­ságot. Sérelmesnek tarthatják a ké­sedelmet? Annak bizony! Biz­tos tudomásuk van arról, hogy a szénbányászok tavasszal, kora nyáron megkapták már a járan­dóságot, tehát olyan időpont­ban, amikor azt még felhasz­nálhatták kedvezményes áru szén megvásárlására. Ezzel szemben ők, az uránosok most majd jó, ha feleannyi szenet vá­sárolhatnak, mint szenes szak­társaik. E beszélgetés közben a já­randóságról szólván ismételten elhangzott egy aggodalom:va- jon meddig járhatnak ide, ebbe a munkásszállóbeli klubhelyi­ségbe az urán-nyugdíjasok? A bérletért havi 25 000 forintot fi­zet a vállalat. És ha meggon­dolja magát?... Velük együtt reméljük, hogy nem. H. I. Egészségmegőrzés Gyulán-Arról is kellene már be­szélni, hogy mi van az urános nyugdíjasok szénpénzével. - Ezzel invitálta a „Nyárutó”-t Steinhőfer Károly, az Urán Dol­gozók Szakszervezet nyugdíjas tagozatának a titkára a mun­kásszállóbeli nyugdíjasklubba. Röviden meg is indokolta a meghívást: idén eddig csak ígé­retet kaptak, pénzt nem. A sze­mélyes találkozáskor persze en­nél többet is megtudtunk. Nevezetesen azt, hogy az Uránnál - hivatalosan persze még mindig a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalatnál - 1982. ja­nuár l-jétől vezették be a szén- járandóságot abból a megfonto­lásból kiindulva, hogy itt is ugyanúgy az energiatermeléssel kapcsolatos tevékenység folyik, mint a szénbányáknál, ahol az efféle járandóság több évtizedes hagyomány. A szénpénzt az említett időponttól nyugdíjba mentek is megkapták. (Válto­zás, hogy az idén január l-jétől nyugdíjba mentek már nem jo­gosultak rá.) Az eltelt évtized­ben az általános gyakorlat az volt - mint Steinhőfer Károly elmondta - hogy, az éves mér­legbeszámoló elfogadását köve­tően márciusban, de legkésőbb áprilisban kifizették a járandó­ságot, ami az aktív dolgozók já­randóságának a fele volt, azaz akkoriban 2400 forint, most - „hála” az inflációnak - már 3800 forint. Megszokták a nyugdíjasok, hogy a jelzett idő­pontban kéretlenül is hozta a postás ... 1990-ben már volt némi csúszás: a kézbesítésre jú­niusban került sor. Tavaly to­vább késett szeptemberben kap­Időskorúak Egészségmeg­őrző tanfolyama kezdődött Gyulán, a „Hőforrás” üdülő szövetkezetben. A Magyar Nyugdíjas Egyesületek Orszá­gos Szövetsége száz fő részvé­telét személyenként 650 forint­tal tudja támogatni. Ugyaneny- nyit, plusz üdülőhelyi díjat kell fizetniük a jelentkezőknek. El­helyezés két-három ágyas szo­bákban. A szállás, a Rábai u. 2. sz. alatt van, az orvosi előadá­sokat a Várfürdőben tartják. Akiket ez a lehetőség érdekel október 20-ig jelentkezhetnek Pécsett a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének irodájában, az Apáca u. 15. sz. alatt. Telefon: 10-675. Az idősebbekben több a bizalom Meg kell követelni a jótállási feltételeket Az Országos Fogyasztóvé­delmi Egyesület Baranya Me­gyei Szervezetének egyik fel­adata, a vásárlók megfelelő tá­jékoztatása arról, hogy a saját érdekeik védelme céljából mire ajánlatos figyelniük. A tapaszta­latok szerint különösen az idő­sebb korosztály tagjait jellemzi az a bizalom, amellyel sajnos gyakran visszaélnek. Ezúttal a hozzánk érkezett panaszok alap­ján néhány gyakorlati kérdésre szeretnénk felhívni a figyelmü­ket. Sokszor az okoz problémát, hogy megszűnik az a cég, ahol az iparcikket vásárolták, a ga­ranciális javításokat végző szolgáltatókkal felbontják a szerződéseket, és a vevők nem tudják, hogy reklamációikkal, a hónapok óta húzódó, el nem végzett alkatrészcserék ügyé­ben kihez forduljanak. Akár belföldön, akár import­ból származó, tartós használatra szolgáló terméket vásárolnak üzletben, kereskedőtől, minden esetben meg kell követelni a jó­tállási feltételeket tartalmazó, megfelelően kiállított, az üzlet pecsétjével ellátott jótállási je­gyet (füzetet) és a magyar nyelvű használati utasítást. Kü­lönösen hangsúlyozzuk ezt a kereskedőktől való vásárlásnál, mert amit külföldről saját ma­guk hoznak be, arra a meghibá­sodott termékre jótállás, javí­tásra, cserére való jogosultság nem érvényesíthető. A jótállási jegyet gondosan át kell tanulmányozni. Annak is­meretében lehet eldönteni, hogy a termék használata elég gazda- ságos-e. Az energiaárak emel­kedése miatt meg kell gondolni, hogy a kínált választékból me­lyik készüléket tudjuk takaréko­san üzemeltetni, kaphatók-e a működésükhöz szükséges tarto­zékok és azok mennyibe kerül­nek. Fontos, hogy vásárláskor ne csak az alkatrészek, hanem a tartozékok folyamatos ellátásá­ról is tájékozódjanak. Ezek a jó­tállási jegyen szintén fel vannak tüntetve. Ha a vásárló nem fi­gyel fel arra, hogy például a porszívójához nem jár textil porzsák, hanem azt két papír porzsákkal hozták forgalomba, hiába felel meg árban és minő­ségben a készülék, utóbb 29-35 forintért kell a papír porzsáko­kat megvásárolni, ha egyáltalán kapható a készülékéhez megfe­lelő méretű. Tapasztalataink szerint a pa­nasszal jelentkező vásárlók nem fordítanak kellő figyelmet a jó­tállási idő alatt végzett javítások nyilvántartására. A javításokat az erre a célra rendszeresített , jótállási javítási jegyzékre” fel kell vezettetni. E jegyzék rovatait többnyire hiányosan, vagy egyáltalán nem töltik ki és nem vezetik a kicse­rélt, vagy kicserélésre váró fő­darabok jegyzékét sem. így utó­lag nem bizonyítható sem a ja­vítás időtartama, sem a hiba oka, ami egy rossz készülék esetleges cseréjének jogosságát, illetve a jótállási idő kitolódását utóbb eldöntheti. Amennyiben a jótállási idő alatt felmerült al­katrészhiány az erre a célra rendszeresített lapon nincs fel­tüntetve, a vevő utólag nem tudja igazolni reklamációja jo­gosságát. A jótállási jegynek azt is tar­talmaznia kell, hogy a termelő, vagy importáló cég, melyik ja­vító szolgálattal kötött megálla­podást a hiba elhárítására. Külön problémakör az újsá­gokban, magazinokban kínált és csomagban küldött termékek köre, amelyeknél esetenként mennyiségi, gyakran minőségi gondok tapasztalhatók. A jogos reklamációk inté­zése, vagy a vissza küldött ter­mékek ellenértékének megtérí­tése túl hosszú időt vesz igénybe. Kérjük, hogy kérdéseikkel, panaszaikkal, tapasztalataikkal keressenek meg bennünket. Címünk :Pécs, Apáca u. 15. I. 10., ahol kedden és csütörtökön délelőtt 9-12 óra között kész­séggel állunk rendelkezésükre. Telefon: 72/11-399, 24-066, 18-as mellék. Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület Baranya Megyei Szervezete Ingyenes tanácsadás Minden pénteken ingyenes jogi tanácsadást tart Pécsett, dr. Berényi István, nyugdíjas jog­tanácsos, 11-14 óráig a 1)0- ZSO-ban (Pécs, Felsővámház u. 72.). Mozgáskorlátozottaknak, közlekedési támogatás és gép­járművásárlás; a havi 1500 fo­rintos járadék; hadifoglyok nyugdíj kiegészítése, valamint a 3. kárpótlási törvény 1939. március 11. és 1989. október 23. között életüktől, vagy sza­badságuktól politikai okból, jogtalanul megfosztottak ügyé­ben ad felvilágosítást. A nem Pécsett lakók levélben megfogalmazott problémáira is válaszol.

Next

/
Oldalképek
Tartalom