Új Dunántúli Napló, 1992. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1992-10-10 / 280. szám

1992. október 10., szombat aj Dunántúli napló 7 Baranyai barangolások Bikái Még három-négy évvel ez­előtt is igen jól csengett Bikái neve. Ez az észak-baranyai, majd ezer főt számláló falu gyakran szerepelt az újságok­ban, a különféle híradásokban - főleg jól működő állami gazda­ságának köszönhetően. A gazdaság azonban leszálló ágba került, ez természetesen kihatott a községre és a kívülál­lók érdeklődése is megcsap­pant. Az ÁG központja, a fák kö­zött megbúvó kastély, manap­ság nagyon csendes. A sárgára festett épületről sok helyen hul­lik a vakolat, belül, a sötét fo­lyósokon csupán néhány lámpa világit, ugyancsak soványká- san, az idegennek vigyáznia kell, nehogy orra bukjon a sza­kadozott padozaton. Az irodák zöme üres, az igazgató Pesten van, a privati­záció ügyében gyakran kell el­utaznia.-Várjuk ezt a lépést, egye­lőre csak ingatlanokat hirdet­tünk meg eladásra, de senki nem jelentkezett - mondja Wohlschein Judit főkönyvelő. - Jelenleg államigazgatási fel­ügyelet alatt áll a gazdaság, de hogy mi lesz a jövő - egyelőre senki nem tudja. Nagyon nagy a várakozás. A fiatal közgazdász a legna­gyobb eredménynek azt tartja, hogy eddig nem kellett csődöt jelenteni, s hogy még mindig közel 550-en dolgozhatnak. Pe­dig vannak gondok bőségesen: az ÁG kintlévősége megközelíti a 80 millió forintot, a tartozásuk pedig a 90 milliót. Két éve nem volt fizetésemelés, a bérszínvo­nal az 1990-91-es szinten van, csökken a létszám, nő az embe­rek létbizonytalansága. — Mit gondol, a privatizáció megoldja a mostani anomáliá­kat?- Pesszimista vagyok, szerin­tem nem lesz érdeklődés a gaz­daság iránt. Úgy gondolom, hogy csak akkor lesz működő­képes ez a gazdaság is, amely különben a jelenlegi formájában az év végéig meg kell, hogy szűnjön, ha a kormány támoga­tást ad a mezőgazdaságnak. Az elmúlt néhány évben ke­vés új ház épült Bikaion, azok­hoz is még korábban fogtak hozzá. Tény: az állami gazda­ság válsága, a szomszédos ter­melőszövetkezet felbomlása növelte a munkanélküliek szá­mát. Nagy Zoltán azok közé tarto­zik, aki hathatós családi segít­- Az igaz, hogy nem olyan látványos, mint korábban, de azért létesítettünk például falu­tévét, rendszeresen van adás, a járdákat is építjük, sok pénzt fordítunk az iskolásokra. Per­sze, kevés az a 20 millió forint, amivel gazdálkodhatunk, de mondja meg, manapság hol van elég pénz? Egyre többen kényszerülnek arra, hogy szociális segélyt kér­jenek az önkormányzattól. Bojtár Józsefhé körjegyző szerint idén 1,4 millió forint áll rendelkezésre erre a célra, ám mielőtt többen felkapnák a fe­jüket hozzáteszi, ebben a nap­közis gyerekek egy főre jutó, napi 12 forintos támogatása is benne van. Rendszeresen 14 rá­szoruló, többnyire idős embert segélyeznek, akiknek majd 800 ezer forintot adnak. Az a fiatal hölgy, akit a falu életéről faggattam elzárkózott a neve közlésétől, de szívesen be­szélgetett.- Otthon dolgozom, a féljem a gazdaságban, most kombáj- nozik, még tart a betakarítás. Jól keres, de amikor a gépműhely­ben van, akkor jó ha hazahoz 12-13 ezer forintot. S ha hiszi, ha nem, ennek a nagy háznak - a kanyar fölötti kétszintes épü­letre mutat - a rezsije 20 000 fo­rint havonta.- Hogyan jönnek ki?-Úgy, hogy én is munkát vállalok, mert jó szakmám van, s tudok keresni... Lénárt János újságkihordó, rokkantnyugdíjas bányász iga­zán tudja, hogy egyre szegé­nyedik a falu.- Sorban mondják le a csalá­dok az újságot, mert nem tudják megvenni, illetve másra kell a pénz. Roszprim Nándor séggel egy szép házat tudott még építeni, s egyelőre mun­kája is van a Möbiusz alsómo- csoládi üzemében.-Nemrég még 350-en dol­goztunk, most olyan 150-en le­hetünk, úgy hogy nincs sok ki­látás. Mi lesz, ha utcára kerü­lök? Nem tudom. Annak örü­lök, hogy sikerült felépíteni ezt a házat, legalább a feleségem­mel és a két gyerekkel van hol laknunk, mert ma már nem tud­nánk az építkezésbe belefogni. — Egyéni gazdálkodóként nem lenne biztosabb a jövő?- Ahhoz pénz kellene, gépek, de megmondom őszintén, az a nagy kedvem sincsen. Régeb­ben még tartottunk baromfit, de most nincs, aki átvegye, ha­sonló a helyzet a sertésekkel is. Megérkezik az após, aki az állami gazdaságban dolgozik, s tagja a bikali képviselőtestület­nek.- Kiszámoltuk, egy hektár föld megművelése 30 000 fo­rintba kerül, s amit jelenleg ki lehet hozni belőle, az 25 000 fo­rint - mondja Héhn János. - Ez most azért érdekes, mert a gaz­daság minden dolgozója kap 3 hektárnak megfelelő nagyságú aranykorona értékű földet.- Ezek szerint parlagon hagyják, mert nem érdemes mű­velni!-Azt azért nem! Minden­képpen megműveljük, de sok­kal nagyobb energiát kell ráfor­dítani, többet kell dolgozni, mint ha az embernek gépei len­nének. Amig bújuk, vállaljuk. Gazdasági válság ide, gazda­sági válság oda - azért nem állt meg a fejlődés Bikaion, állítja a képviselő. Idegennyelvi óra az általános iskola nyelvi laboratóriumában Nyugati befektetők Vonzások és taszítások (MTI-Panoráma) - Magyar- országot találják a nyugati be­fektetők Kelet-Közép-Európá- ban a legvonzóbb országnak, a volt Szovjetunió utódállamait a legtaszítóbbnak, összberuházá- saik értéke mégis nagyjából azonos a két térségben. Egy bécsi cég és a Creditans­talt által készített felmérés, amely 87 multinacionális válla­lattól szerzett információkon alapul, e különös körülményt azzal magyarázza, hogy a nyu­gati befektetők semmiképpen nem akarnak hátrányos hely­zetbe kerülni a piaci részesedés megszerzésében az egykori Szovjetunióból kivált köztársa­ságokban, s ennek érdekében inkább vállalják a bizonytalan­ságokat - avagy a biztos, előre kiszámítható kellemetlensége­ket. Másrészt az adatok úgy is felfoghatók, hogy Magyaror­szág ugyanannyi beruházást vonzott területére, mint a nála sokszorosan nagyobb utódálla­mok. A számokat tekintve a tanul­mányból az derül ki, hogy 1992-ig 4 milliárd dollárt fektet­tek be a megkérdezett multik Magyarországon, s bár 63 szá­zalékuk a FÁK-országokat igen nehéz terepnek nevezte, ugyan­ennyi volt az ottani beruházások összege is. A FÁK után a leg­rosszabbnak ítélik meg a feltéte­leket Bulgáriában, Romániá­ban, jobbnak, de még mindig nem kielégítőnek Csehszlová­kiában és Lengyelországban. Az összegszerű beruházások te­kintetében - amelynek listave­zetője Magyarország és a FÁK az említett 4 milliárd dollárral - még mindig Jugoszlávia a kö­vetkező, 2 milliárddal, majd Lengyelország következik 1,3 millárddal, Csehszlovákia 1 milliárddal és Románia 500 mil­lióval. A magyarországi beruházá­soknak a terület méretéhez ké­pest aránytalan nagyságát a megkérdezettek 57 százaléka azzal magyarázta, hogy a kül­földi beruházók számára ebben az országban a legkevésbé bo­nyolultak a feltételek. A tisztán körülhatárolt politi­kai keretfeltételekre érdekes módon viszonylag kevés súlyt helyeznek a nyugati cégek, s ez akkor is így van, ha a gazdasági és politikai környezetet tekintik a legfőbb problémának. E tekin­tetben a legkevesebb aggályuk Magyarországgal szemben van: az amerikaiak egyáltalán nem látnak Magyarországon politi­kai problémát, az osztrák és a német cégek azonban igen. Csehszlovákiában viszont a németek és osztrákok látnak kevesebb politikai kockázatot, mint az amerikaiak. Mellesleg ez a három ország a legszor­galmasabb kelet-közép-európai beruházó. Ausztria részvétele az ország méreteihez képest aránytalanul magas: az 50 ezer kelet-európai vegyesvállalatból 6000 az oszt­rák érdekeltség, Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelor­szág területén az arány a 20 százalékot is eléri. Csehszlová­kiában és Lengyelországban Ausztria és Németország áll a közvetlen beruházók élén - az előbbiben 33, az utóbbiban 60 százalékkal, míg Magyarorszá­gon az Egyesült Államok 900 millió dollárral a legnagyobb közvetlen beruházó. Ami a jövőt illeti, a multina­cionális vállalatok minden ag­gálytól függetlenül továbbra is hisznek Kelet-Közép-Európa vonzásában, s piaci részesedé­süket 54 százalékuk emelni ter­vezi. Csak 17 százalék szándé­kozik csökkenteni a befektetést, elsősorban a FÁK tagországai­ban és a volt Jugoszláviában. Ez utóbbiak a politikai biztonság hiányára hivatkoznak, mint ahogy a Magyarország iránt el­kötelezettek számára fontos té­nyező az ország stabil politikai helyzete. Szászi Júlia Hosszú távú előnyökkel Szabadkereskedelmi övezet Észak-Amerikában A texasi San Antonioban George Bush amerikai, Carlos Salinas de Gortari mexikói el­nök és Brian Mulroney kana­dai kormányfő jelenlétében parafálták az észak-amerikai szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról szóló megálla­podást. A hosszú évek munkájával kidolgozott egyezmény másfél évtized alatt számolja fel a há­rom ország közötti vámokat, de már életbe lépte után azon­nal jelentős könnyítéseket hoz. Közgazdászok egyetértenek abban, hogy a megállapodás hosszú távon előnyös a térség országainak, de nyílt kérdés, hogy a főként amerikai belső ellenállás miatt mikor léphet életbe. Szálkák Hűség-jutalom Kezdjük tanulni a törzsvevők megbe­csülését, nap mint nap tapasztalhatjuk a hűséges vevőknek és üzleti partnereknek kedveskedő különféle akciókat. A minap egy nyugdíjassal esett meg: kapott egy kis csomagot, benne egy szép karórát és egy rövidke levelet, melyben az ötven éves cég megköszönte neki, hogy hu­szonhárom évvel ezelőtt tőlük vásárolt "cserebogár" Volkswagent. (Megjegy­zem, az az autó még ma is hűséggel szolgálja eredeti tulajdonosát.) Nekilódult a fantáziám. Mi lenne ak­kor, ha ez a fajta figyelmesség nálunk is polgárjogot nyerne? Mondjuk harminc évi becsületes fizetés (levonások) után megjutalmazna a társadalombiztosítás, a szakszervezet, a majd félévszázados fo­gyasztásomat honorálná az áram-, a gáz-, a vízszolgáltató és a tömegközle­kedési cég. Egyelőre azonban még annak is örül­hetek, ha netán valamilyen ügyem támad velük, annak gyorsan, nagyjából udvari­asan a végére járnak. A hűség-jutalom­mal tehát még jócskán vámunk kell. Igyekszem kivárni. Autó? Pohár meggybora mellett jót nevetek barátom hajdani döntéskényszerén. Két gyerekkel éveken át keményen spórol­tak, hogy legyen autójuk. Legalább egy Trabant. Mire összejött volna az ötvene­zer forintjuk, addigra azt már százért kí­nálták, s mire annyit sikerült összeku- porgatniuk, már az sem volt elég. Eve­ken át így kullogtak az árak mögött, s egyre elérhetetlenebb álomnak tűnt, hogy autójuk lesz valaha is. Végül is felesége - hiába, az asszo­nyokat megalkuvóbbá(?), valójában praktikusabbá teszi az élet - vitte dűlőre a családi álomkergetést. Mivel a kínke­servvel összekuporgatott forintjaikért új autót sehogy se kaphattak volna, hasz­nált kocsira meg eleve nem gondoltak, az összerakosgatott pénzüket menteni kellett. Hát vettek egy kis hegyháti telket épülettel és több tucat aránylag fiatal gyümölcsfával. Saját termésű meggy­bora és az általa készített vermut igen­csak itatja magát. Már nagyon örül a te­leknek. Az autó? Néha hasznát venné, ha volna. Most már ő nevet rajtam, mint egy né­gyéves Skoda boldog-büszke tulajdono­sán. Sorolja, hogy busszal elér a város­ban bárhová, percek alatt a telkére is, mennyi gyümölcse terem, milyen jó ott fenn a csend, a nyugalom, a jó levegő, milyen csodálatos a kilátás a városra, s milyen jól esik szellemi munkája mellett az pttani dolgos kikapcsolódás. És mennyi pénzt megtakarít azzal is, hogy nincs autója! Hajjaj, ezt én jobban tudom nála! Azért nem csinál belőle tit­kot: ha nyerne a lottón, biztosan venné­nek kocsit. De csak akkor! Mert akkor tellene arra a luxusra, amit egy autó megvétele és fenntartása jelent mostan­ság. Második otthon Megbeszéljük a mesterrel, mikor jöhet megjavítani a gáztűzhelyemet. "Holnap reggel nyolcra ott leszek, hacsak a ko­csim be nem döglik" - mondja. Pontos, mint mindig. És precíz, és megbízható, és nyugodtan rábízhatom magam és a hibás gázkészülékeimet - azt már fölös­leges hozzátennem: mint mindig. Érke­zésekor mosolyogva mentegetőzik: "Nem hagyott cserben az autóm, a má­sodik otthonom." Ez a "második otthonom" kijelentés nem hagyott nyugton. Megmagyarázta, hogy a különféle gázkészülékek garanci­ális és fizető javítása végett rengeteget van úton Dél-Dunántúlon, ezért látta el minden kényelmét szolgáló, látszatra csicsával az autóját. Szemügyre véve, tényleg van benne mini képernyős tévé, sztereó rádió, miegymás, ami a hosszú utakon a kényelmét, az otthon-érzetét szolgálja. Becsülöm a szerelőmet, ő - tanúsítha­tom másokkal együtt - a maga módján megvalósította a nyugati szakember tí­pusát. Pontos, precíz, megbízható, udva­rias, segítőkész, nem használ duplán fogó ceruzát sem. A kocsijából második otthont teremtő elve valójában érthető: a jó munkához tisztességes feltételek kel­lenek. ő a maga módján ezt már megva­lósította, megvalósíthatta. Talán ezért irigylem egyedül. De jó is lenne, ha a munkájukat tisztességgel végzők már itt tarthatnának! Murányi László Túl a Plútón Két csillagász Hawaiiban fel­fedezte a Naprendszer legtávo­labbi tagját - egy vöröses üstö­kösszerű kőzetalakulatot, amely 6,4 milliárd kilométerre a Nap­tól, a Plútó mögött kering orbi- tális pályán. A felfedezés a tu­dósok szerint új adatokkal szol­gálhat az üstökösök keletkezé­séről és tájékoztathat Naprend­szerünk természetéről. Az objektum, amelynek 192 kilométer az átmérője, 1,6 mil­liárd kilométerrel távolabb he­lyezkedik el a Naprendszerben, mint a Plútó bolygó - mondja David Jewett, a hawaii egyetem csillagásza, a felfedezők egyike.- Amit ez a két ember felfe­dezett, alapvető fontossággal bírhat a Naprendszer megérté­séhez - állítja Alan Stem, a Southwest Research Intézet (San Antonio, Texas) kutatója. Ez csaknem annyira jelentős és izgalmas, mint egy új bolygó felfedezése. Bikái faluközpontja a kastéllyal Proksza László felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom