Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-02 / 242. szám
8 aj Dunántúli napló 1992. szeptember 2., szerda Pécs város kitüntetettjei Pro Communitate Czéh László- Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy most kitüntetnek. Már azt hittem, régen elfelejtettek ... Hogy lehetne elfelejteni Czéh Lászlót, akinek rengetegen köszönhetik, hogy megtanultak kosárlabdázni. Elsősorban a pé esi Nagy Lajos Gimnáziumban, ahol testnevelő tanár volt, de másutt is, ahol edzősködött. A most a 70. évében járó Laci bácsi 1947-től 32 éven keresztül oktatta a Testnevelési Főiskolán szerzett diplomával a zsebében a középiskolásokat a „Lajosban”. Sok híres tanítványa volt. Neveket nem sorol, mert sokáig tartana, ám az atlétáktól a vívókig válogatottak, országos bajnokok ismerkedtek meg nála a sporttal. Ő maga középiskolás korában atletizált, a kosárlabdával a Testnevelési Főiskolán ismerkedett meg, 20. esztendősen. Hogy is mondják? Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, innen kezdve a sportág szerelmese lett. Játékosként a válogatottságig vitte, egyszer, 1947-ben a bolgárok ellen viselte a magyar címeres mezt, akkor bedobót játszott. Még arra is emlékszik, hogy megsérült azon a meccsen, összeütközött az egyik csapattársával, ezt az orra bánta, azonban folytatta utána a játékot. A TF elvégzését követően először Budapesten edzősködött, aztán már Pécsett 8 évig a PEAC szakvezetője volt, majd hét évig a PVSK jött, a végén pedig a Sportiskola. És persze a Nagy Lajos Gimnázium, ott mindvégig iskolacsapatokat irányított.- Akkor jobban szerették a gyerekek a kosárlabdát. Az iskolaudvar sohasem volt üres, mindig pattogott ott a labda, egész nap játszottak a pályán, vagy ha azt nem, akkor kosárra dobált valaki. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ennek a középiskolának mindig is híres kosárlabda-csapatai voltak - mondja. Naná, hogy az unokái - három fiú és egy lány, a legkisebb 12, a legnagyobb 17 esztendős - is kosaraznak. A felesége is neves játékos volt egykoron Futár Piroska néven, a Fia pedig nem is olyan régen az NB I-es PVSK edzője volt, most pedig a PEAC-ot irányítja. Szóval, az egész család be van oltva kosárlabdával. Laci bácsi meccsekre ma már nem jár ki. „Elég volt az. idegeskedésből, bár alapjában véve nyugodt természet vagyok" - vallja erről. A tv-ben a kosárlabda-meccsek közvetítéseit azért megnézi. Hiába, ettől a sportágtól nem lehet csak úgy elszakadni... H. L. Pro Communitate Lippay Antal Nem mindennapi jelenség, s mi tagadás, nem mindennapi alkati szerencse, hogy valaki „karnyújtásnyira” a hetedik X-től évtizedeket tagadhatna le életkorából. Márpedig Lippay Antal megteheti. Szerinte azért, mert nemcsak fiatal korában, de utána is hű maradt a sporthoz, és a mai napig kitartott az atlétika és az ifjúságra jellemző versenyszellem mellett. 46 éve él „házastársi” kötc lékben az atlétikával, 1946-ban kezdte a versenyzést a PVSK-ban, azaz az akkori Lo komatív sportkörnél. Ráadásul nem is akárhogy, hanem az egyik leggyilkosabb számban, a 400 méteres gátfutásban. A válogatottságig vitte, (nem számítva a különböző nemzetközi versenyeket) 32 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt. Olt lehetett a magyarok minden idők legsikeresebb olimpiáján, 1952-ben Helsinkiben, ahol nem sok választotta el attól, hogy részese legyen az elődöntőnek. Lippay Antal azon kevés sikeres sportolók közé tartozik, akik nem fordított hátat a sportnak, s ő különösen nem a sportágának és nemcsak kapcsolatban maradt az atlétikával, de úgy is mint edző, majd később mint versenybíró segítette, illetve segíti annak izmosodását. Amikor 1960-ban - válogatott tatai edzésén bekövetkezett sérülése miatt - befejezte versenyzői pályafutását, azonnal bekapcsolódott a szakág megyei irányításába. 1961-től 1963-ig a Pécsi Építőknél, majd azt követően nyugdíjba vonulásáig, 1984-ig a PVSK-nál volt edző. Ugyanezen időszak alatt már mint a Baranya Megyei Atlétikai Szövetség elnökségi tagja tevékenykedett, most pedig, immár három éve tagja a PVSK vezetőségének. Szinte minden szabad idejét a sport tölti ki. Amikor arról kérdeztük, hogy miként kísérte figyelemmel a barcelonai olimpiát, csak annyit mondott: „Mivel éppen itt, Európában volt az eddigi legnépesebb és leglátványosabb olimpia, igazán láthattunk volna többet is. Talán ez is segített volna abban, hogy a sportágak királynője az atlétika, népszerűbb lenne a fiatalok körében. Lippay Antal a sport, s elsősorban az atlétika területén kifejtett tevékenységéért ma veheti át a Pro Communitate kitüntetést. K. L. Pécs Város Díszpolgára Dr. Vargha László Szerte az országban jogászok nemzedékei vallhatják tanítványainak magukat, hiszen a most 80. életévét töltő dr. Vargha László professzor a Dante által írt életút felénél is többet tanított a Pécsi Egyetem Jogtudományi Karán. De ezen túl is, jogászi pályájának, munkásságának túlnyomó hányada ahhoz a városhoz kötődik, amely most díszpolgárává nyilvánította oktatói és tudományos érdemeiért. Ám mégsem igazi pécsi tüke.- Szentlászlón születtem és szülőfalum sváb lakosságának köszönhetem, hogy már gyermekkoromban két nyelven beszéltem. Ezek mellé utóbb még öt nyelvet sajátítottam el - meséli, de rögtön hozzáfűzve , hogy 14 éves kora óta főként Pécsett él.- Itt végeztem a gimnáziumot és az egyetemet is. Hatvan évvel ezelőtt kitüntetéssel érettségiztem a Ciszterci Gimnáziumban. Itt Buzássy Abel és Kiss Albin főigazgatók, az egyetemen pedig Irk Albert és Molnár Kálmán professzorok gyakorolták rám a legmélyebb hatást. Kuriózumnak számító családfával büszkélkedhet. S ennek egyik levélkéje például Deák Ferenchez kapcsolódik.- A családi körből anyai nagyapám, Bodonyi Nándor sellyei tanító halott rám leginkább, az író és a pécsi színházban is játszott színdarabok szerzője, akinek rendszeresen jelentek meg írásai a pécsi újságokban. Diákkoromban több nyarat töltöttem vele, s meríthettem hatalmas műveltségéből. Jogászi pályájának főbb állomásairól a tőle megszokott tömörséggel beszél:- Jogi pályám kétszer tért vissza Pécsre. Bírósági fogalmazó is voltam itt egy ideig, majd amikor 1943-ban dicsérettel letettem a bírói és ügyvédi vizsgát, a következő év elején ügyésszé neveztek ki Nagykanizsára, ahonnan 1945 végén helyeztek át Pécsre. Itt különböző ügyészi beosztásokban teljesítettem szolgálatot 1952-ig, amikor áthelyeztek az egyetem jogi karára. A tanársegédi, majd adjunktusi kinevezésem , után 1959-ben kandidátusi fo kozatoi szereztem az írásvizsgálatról ín értekezésemmel. Ezt követően docenssé, 1966-ban pedig egyetemi tanárrá neveztek ki. Természetesen tanszékvezető is volt az egyetemen, ahol mindenekelőtt büntető eljárási jogot és kriminalisztikát tanított.- Büntető eljárási jogból az alapelvek, a közülük különösen a személyi szabadság elvonása és korlátozása, a jogerő, a valószínűség szerepe és a jogszolgálatás tévedései, kriminalisztikában pedig az írásvizsgálat, az út-idő diagram és a kriminalisztikai szakvélemény témái érdekeltek közelebbről. Ezekről a témákról jelentek meg tanulmányaim, közülük jó néhány idegen - angol, német, francia - nyelven, illetve külföldön. De a jogi oktatás kérdéseiről is jelentek meg írásaim. Szakmai körökön túl is köztudott róla, hogy soha nem volt csak elméleti jogtudós.- Mindmáig szoros kapcsolatot tartok az igazságszolgáltatás gyakorlatával. 1958 óta igazságügyi írásszakértőként működöm a környező három megyében, de esetenként másutt is. Például 1966-ban Berlinben terjesztettem elő szakvéleményt Lübke államelnök koncentrációs táborok tervein szereplő aláírásairól és kézjegyeiről. A fiatal szakembereknek most is az a tanácsa, amit mindig is hangoztatott az egyetemi katedráról:- Ne érjék be a jogszabályok ismeretével, hanem értsenek jól a tények kiderítéséhez és megállapításához is, amelyek a jogszabályok alkalmazásának alapjául szolgálnak. Ne feledjék, hogy a büntető jogszolgáltatás során előforduló tévedések túlnyomó többsége a jogalkalmazáshoz szükséges tények megállapításánál elkövetett hibákra vezethető vissza! D. I. Pécs Város Díszpolgára Eck Imre Különös helyzet, ha úgy születik egy portré, hogy hőse meg se szólal. A formabontás azonban soha nem volt idegen Eck Imre szellemétől, s most, hogy betegsége akadályozza, ahhoz fordulok, aki jól ismeri, barátja. és kollégája több, mint harminc éve. Ennyi idő még egy házasságnak sem kevés ... Tóth Sándorral, akivel róla beszélgetünk, együtt érkeztek Pécsre, 1960-ban. Eck Imre akkor 30 éves, túl az első teljes estjén.-Az Operában táncolt, amikor megismerkedtünk - kezdte Tóth Sándor. - A táncművészetről hasonló volt a véleményünk, de ő akkor már tudatosan készült arra. amit én még, fiatal láncosként csak éreztem. Olyan balettet akart csinálni, mely az akkori emberekhez szól, a társadalom, de különösen a fiatalság problémáit veti fel. A vizuális és akusztikus hatásokon túl a gondolatiságot is fontosnak tartotta. A klasszikus baletten nevelkedett táncosokkal dolgozott, de kialakított egy sajátos ecki mozgásvilágot. Csak a kreativ embereket szerette, s a cél érdekében kihozott mindent a táncosaiból. És elvarázsolta őket, az első pillanatban. Eck Imre különleges színházteremtő egyéniség. Több, mint táncos, mint egy koreográfus, ő elsősorban alkotó, aki képes volt arra, hogy megteremtsen egy balettegyüttest, mely rövid időn belül országos hírűvé vált.- Imre úgy gondolta, hogy a magyar táncművészet egyfajta hídszerepet is betölthet a klasz- szikus orosz balett és az újító nyugati között. A szocialista táborban elsőként Pécsett született meg egy ilyen kamarajellegű, úgynevezett avantgarde együttes. Rendkívüli érzékenységgel reagált a kortárs zeneszerzők műveire is, és akkor nagy dolog volt, hogy ezek a darabok megjelentek a magyar színpadokon. Fontos kisugárzása volt ennek a hazai zenei életre, új darabok születtek. „Szélsőséges egyéniség”, mondják Eck Imréről, olyan al kotóművész, aki nemigen tűri a korlátokat maga körül. A személyiségéhez hozzátartozik egyfajta képzőművészeti látásmód is, s az, hogy totális színházban gondolkodik. Ennek is köszönhető, hogy nem egy előadás volt valódi színháztörténeti pillanat azok közül, melyeket ő álmodott színpadra. A siker élteti. És jöttek is az elismerések, érdemes művész lett, Liszt-díjas, Kossuth-díjas. Kitüntették a Janus Pannonius díjjal is, legutóbb pedig a Martin díjjal. A Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja, most pedig Pécs díszpolgárává választották. Hatása, látásmódja, munkastílusa meghatározója volt a Pécsi Balett kezdeti éveinek, de akkor sem csökkent, amikor a balettigazgatói posztot 1969-ben Tóth Sándornak adta át. Közös munkájukhoz óriási egyet akarás, mély barátság kellett.- Iskolát teremtett - mondja beszélgetőtársam.- Következetesen és hittel. Ha kicsit jobban lenne, ma is dolgozna. Mindig, mindent a munkának rendel alá. Hogy hogyan összegezné eddigi életútját? Nem tudom. De nemrégiben kezdte mondogatni: „Ilyen vagyok, ezt csináltam, ezt tudom. Döntsetek meg! ” Hodnik Ildikó Gy. Pro Civitate Dr. Hegyi László Bár megkésve, de olyan elismerésben részesült szeretett városától, Pécstől, dr. Hegyi László pápai prelátus, amely talán némileg feledteti az elmúlt évtizedek megpróbáltatásait.- Nagy örömmel és tisztelettel vettem át a kitüntetést, de őszintén mondom, én a elsősorban a lelkészi munka megbecsülését látom ebben. S úgy érzem, ezt rajtam keresztül a lelkésztársaim kapták, s ez nagy boldogsággal tölt el. A 76 éves dr. Hegyi László nem Pécsett született, de egész életét, kisebb megszakításokkal itt töltötte. Harmadikos elemistaként került a városba, a székesegyházi énekiskolába, ahol mint mondta, az intézmény atmoszférája, a csodálatos pedagógusok tulajdonképpen meghatározták további életét.- Lehet, furcsa, amit mondok, de a hat év alatt csak egyetlen alkalommal láttam síró gyereket, pedig szinte minden percünk be volt osztva, s karácsonykor és egyéb ünnepeken is csak nagy ritkán láttuk a szüleinket. Mi volt ennek a titka? Nagyon jól éreztük magunkat ott, tisztességre, szeretetre, mások megértésére és önmagunk megismerésére neveltek. Tanulmányait a cisztereknél - a mai Nagy Lajos Gimnáziumban - folytatja, majd Budapesten, a teológiát végzi el, ahol a doktorátust is megszerzi. A kiemelkedően jó képességű fiatalember állami ösztöndíjjal Rómában, a pápai zeneakadémia rendes hallgatója 1943-ig, amikor fontos döntés elé kerül.-Hazajönni, vagy maradni? Jó lehetőséget kínáltak a Vatikánban, az eszem ott is tartott volna, de a szívem hazahúzott. Dunaföldvárra kerültem káplánnak, utána Szekszárdra hit- tanárnak, majd 1947-ben tértem vissza Pécsre. A székesegyház káplánja lettem, s amíg lehetett, tanítottam teológiát. A püspöki énekiskola megszüntetése után megalakítja a Szent Péter kórust, ahonnan olyan kiváló és ismert zenepedagógusok kerülnek ki, mint Dobos László, Reményi János. Aztán kitiltják az ország összes iskolájából. Az elhallgattatás évei alatt sokat tanul, olvas, jegyzeteket ír. Katedrára 1958-ban állhat újra - dogmatikát tanít a győri teológián -, három év múlva pedig lelkipásztor a pécsi belvárosi plébánián, ahol jelenleg is rendszeresen misézik. S szinte megszakítás nélkül végzi hittudományi munkásságát. Ennek része többek között, hogy az Oxyrinchos ősi keresztény himnuszt elsőként ő publikálta magyarul.- Amit a templomban csinálok, az inkább tudományos népszerűsítő munka - teológiai vonalon. Engem nem a vallás misztikuma, hanem az igazsága érdekelt. Értek sérelmek, de én mindig úgy fogtam fel, sérelmek nincsenek, csak feladatok vannak, s arra kell törekedni az ember élete során, hogy ezeket a feladatokat megoldja.- A vallás körül mindig is folytak és folynak viták, nekem az a véleményem, ez az egyetlen erő, amely tartós. E mellett két dolog nem mond csődöt az életünkben: a hit és az emberi tisztesség. Dr. Hegyi László egy Mária utcai régi lakásban él szeretett könyvei, jegyzetei között, de a tudós ember, a neves egyházi szónok manapság sem pihen. Ténykedését, munkásságát most, a város ünnepe alkalmából megköszönte Pécs. R. N.
