Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-05 / 245. szám
6 ü j Dunántúli napló 1992. szeptember 5., szombat Mit ábrázolnak a térképek? Egy elmaradt árverésről Török Béla civilben a megyei tűzoltóparancsnokság épülete előtt Fotó: Proksza László Nyugdíjba vonult Török Béla megyei tűzoltóparancsnok Tűz a parázs alatt Régen volt, még azokban az években, amikor a szakma némi irigyléssel figyelte: hogyan újulnak meg sorban a baranyai tűzoltóparancsnokságok. Nem értették: hogy a csudába csinálja? Honnan kent rá mindig elég pénzt? Persze az ellendrukkerek „kiderítették” - ahogy az lenni szokott -: ő az akkori országos főparancsnok kedvence, könnyű neki... Egyszóval: működési ideje alatt olyan elhelyezést biztosított Baranyában az állami tűzoltóknak, amelyről más megyékben legfeljebb álmodoztak. Nos, ekkor valamibe beavatott Török Béla ezredes, megyei parancsnok: figyelj, mondta, az önkéntesekre! Ahogy hullik szét ez az évszázados szervezet, ahogy maradnak emiatt a tűzvédelem terén fehér foltok Baranyában, előbb-utóbb előtérbe kerül majd: igenis, szorgalmazni kell e szakmailag és a település közéletében egyaránt fontos egyesületek fennmaradását! Régen volt? Azóta az ezredes összeszedett - legalábbis kesernyés humorral így mondja - „hét halálos betegséget”. A nyolcadikat, azt a szellemet és lelket gyötrő kínt, amit a nyugdíjba vonulása jelent neki, nem említi. ízig-vérig tűzoltó volt - fiatalember kora óta -, parancsnok, aki nem csak a felelősségét és a játékszabályok keretében kínált lehetőségeit ismerte, de a jó csapat fontosságát is.- Ti ezt nem érthetitek .. .— mondta a napokban, egy pohár A Hitlerellenes koalíció vezetőinek három nagy jelentőségű találkozója közül (Teherán, Jalta, Potsdam) az utóbbi évtizedek kettéosztott Európájában Jaltát emlegették a leggyakrabban és a legrosszallóbban. Helmut Schmidt volt német kancellár például négyszer említi fel emlékirataiban Jaltát, mint Európa megosztottságának jelképét. A szövetségesek valóban ezen a tanácskozáson, 1945. február 4-11-én tűzték napirendre azokat a kérdéseket, amelyeknek eldöntése azután meghatározója lett a kontinens jövőjének, a háború utáni erőviszonyoknak. Ám Csurka Istvánnak az a megjegyzése (a nagy port felvert Néhány gondolat című tanulmányában), mely szerint a jaltai megállapokedvenc Szalon-sör felett. Közeledett akkor már az utolsó munkanapja. A szikár, keményarcú embernek remegett a hangja, s nem kért volna - ha ekkor is kijönnek - elnézést a könnyeiért. Sokan megértik, ezredes! Sokan persze nem. Hosszú idő a parancsnoki székben: természetes, hogy születnek - néha meglepően oktalan — ellenlábasok. Közben az átmenet ideje, az egész tűzoltóságot meglegyintő bizonytalanság, viták helyben és fent. Jóllehet, személyét eközben nem érte vád, mégis felkészült rá. Pedig - régen volt? - egyszer azt mondta:- Lehet, hogy máshol igen, de - amíg én vagyok a parancsnok - Baranyában nem mennek a tűzoltók vízágyúkkal az utcára! Ez abban az időben volt, amikor az éledő ellenzék még bármire számíthatott... Most már lekopaszította irodája falát. „Borzasztó volt utána körbenézni...”, mondta. A hosszú évek alatt számtalan relikviát gyűjtött össze. A fényképek közül mindössze hármat vitt haza: élete legnagyobb tü- zéről és egyet-egyet az első és az utolsó Baranya Kupáról. A fél hatos kelés szent volt. Minden nap hét órakor már a munkahelyén dolgozott. Csinált néhány nagy dobást - túl a lak- tanyaépítési programján -, versenyeket, rendezvényeket, nemzetközi találkozókat, útjára indította a Baranya Kupát - egyike lett a tűzoltók legrangodás 1995-ben lejár, nehezen értelmezhető. Bizonyos kitételekből ítélve az MDF alelnöke a második világháború után kialakított illetve megerősített határokra célozhatott. Ezeket azonban - talán az Odera-Ne- isse határ kivételével - csak később, 1946-ban dolgozták ki, s az 1947. februári párizsi béke- szerződésekben rögzítették. Vagyis 1995-ben ugyan nem jár le semmi, de ha szemügyre vesszük, miben is állapodtak meg Jaltában, kiderül, hogy a háború utáni európai berendezkedésnek az alapjait valóban ott kezdték lerakni. Igaz viszont, hogy a konkrét megállapodások szinte mind később születtek, s hogy az akkori új európai berendezkedésből mára alig maradt valami. A koalíció három vezető hasabb versenyének -, keményen verekedett emberei fizetésemeléséért, lenyelte az igaztalan feljelentéseket, ha kellett, rafinériával, csavaros székely észjárásával behúzta saját utcájába a döntést hozókat, hatalmasan hátbavágta a jó csapat barátként kezelt tagjait, fantasztikus csül- kös bablevesekkel lepte meg vendégeit, irgalmatlanul hosszú horgászbotjával kapitális pontyokat terelt ki a nádasok sűrűjéből. A horgászat! Az egyetlen hobbi. A tűzoltóság mellett másra nem futotta. „Hét halálos betegség ...” Eljött - augusztus utolsó napján - a nyugdíjba vonulás ideje, egészségügyi okok miatt, a törvényes határidő előtt. Készült rá. Mégis:- Ti ezt nem értitek . .. Sokan megkönnyebbülnek - ahogy ez lenni szokott -, mások azon törik a fejüket: ha az ezredes elment nyugdíjba, akkor én is elmegyek innen ... Feleségét megkérte: ha szétválogatta a különféle egyenruhákat, a megmaradók közül a társasági öltöny mindig legyen rendben! Ezredes! Ezt már tényleg sokan értik! És talán ugyaneny- nyien értékelik is. De nem ez számít. Török Bélának tervei vannak.-Nagyon szép a feladat - mondja. - Az önkéntes egyesületekbe kellene életet lehelni, életben tartani. Kérdőn néz rám. Szemében felcsillan a vidámság. Mészáros Attila talma számára Jalta az utolsó esélyt jelentette arra, hogy megakadályozzák a szövetség felbomlását. Másfelől Anglia és az Egyesült Államok számára ez lett volna az utolsó esély annak megakadályozására is, hogy Kelet-Európa teljesen szovjet befolyás alá kerüljön. Egyik célt sem sikerült elérni, de a másodikat mindenesetre feláldozták az első oltárán. Egyébiránt nem is tehettek volna mást; a szovjet csapatok már csaknem az Odera-Neisse határnál voltak, így a nagybeteg Roosevelt és a magára hagyott Churchill sokat aligha tehetett volna. „Ennek a háborúnak a vége még nagyobb csalódást okozhat, mint az előzőé” - írta a brit kormányfő. Végül is Jaltában nem bomlott fel a koalíció, de nem is szüNéhányan a kávéjukat kavar- gatták, mások beszélgetésbe mélyedtek, volt, aki tanácstalanul álldogált - de mindent ösz- szevetve is talán húszán voltak a napokban a basali kultúrház- ban, ahova a megyei Kárpótlási Hivatal földárverési licitet hirdetett. A húszból is többen a hivatal munkatársai, néhány ki- bic, s csak a maradék volt a valóban érintett. Illetve még ezt a kört is szűkíteni kell: mindössze egy embernél volt kárpótlási jegy, a többiek egyelőre csak a határozatot kapták meg. Késnek a papírok. Kinek a hibájából, nem lehetett kideríteni. Az asztalra terített térképet nézegetem én is, a vonalak felett bóklászó, oda-odabökő mutatóujjakat, az emberek arcát. Megragad az a komolyság, ahogy a leendő földjük megszerzésének lehetőségéről elgondolkodnak, amilyen mélyen megérzik: a jövőjük dől el, itt és most kell okosnak, megfontoltnak, vitaképesnek lenniük. Kicsit zavarosak ezek a térképek. Különböző színnel jelölve rajtuk az első fordulóban kimérhető földek, a később sorra kerülők, azok, amelyeket a tsz-tagoknak, résztulajdonosoknak tartanak fenn.- Három józan paraszt egymás között ezt sokkal jobban elintézte volna! - mondja ki fenntartásait egyikük, s hozzáteszi: a jogászurak csak tiszteleghettek volna... Azt ugyanis a helybeli gazdák nagyon gyorsan kiderítik: a Basal határában árverésre kijelölt táblák egyikének térkép szerinti művelési ága a másfél évtizeddel ezelőtti állapotot tükrözi. Ami akkor gyepterület volt, azóta már régen feltörte a tsz, szántó lett belőle.- Ki se jött ide a Földhivatal! - állapítja meg a tévedés lehetséges gyökerét F. A szakemberek persze jobb- ban eligazodnak, azzal együtt, hogy tulajdonképpen csak egy feladatuk van: az osztásra kijelölt földeket az árverés útján tulajdonba adni. Vagyis nem ők voltak, akik az árverezhető táblákat meghatározták, a térképet sem ők rajzolták. Mi több, nekik is gondot okoz néhol a területek logikátlan szétszakítása. Dr. Váradi, a hivatal megyei vezetője türelmesen magyaráz. Az gyorsan kiderült: Basalra „nem álltak össze a dolgok”. Részint a kárpótlási jegyek hiánya, részint az emberek tájékoletett döntés a legkényesebb kérdésekben. Közös Európai Tanácsadó Bizottság alakult, melynek az volt a feladata, hogy három megszállási övezetre ossza ~ Németországot. Sztálin tervét Németország fel- darabolásáról szintén elnapolták. A szovjet megszállás alá kerülő országok vonatkozásában a nyugati partnerek kénytelenek voltak beérni Sztálin ígéreteivel, hogy Lengyelországban és a többi megszállt országokban szabad választásokat rendeznek a „nem fasiszta elemek számára”. De azt, hogy ki a nem fasiszta elem, Sztálin dönthette el. Megállapodás voltaképpen csak arról születette (s itt a két angolszász tárgyalófél érezhette igazolva magát), hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a Szovjetunió nem 16 szavazattal képviselteti magát, mint azt korábban Sztálin kérte, hanem csak hárommal. A háború befejezhetősége szempontjából Jalta legfontozatlansága, a kárpótlási fordulók összezavarása miatt, s nehéz annak elfogadtatása is: hiába szeretné valaki a neki tetsző területet - „Itt van a házam mögött, ni!” -, ha egyszer az nem osztásra kijelölt, vagy nem erre a fordulóra. Itt van például ez a 2,7 hektáros, vékony kifli alakú erdő. K.-bácsi szeretné. Ő az, akinek ma egyedül van kárpótlási jegye. Elvileg válogathatna - nincs konkurencia, érdemben a licitbe feltétel hiányában senki sem tudna beleszólni, s akár 40 hektárból választhatná ki az új földjét -, ám neki az erdő kellene. Azt azonban csak a következő fordulóban lehet árverésre bocsátani. Akkor pedig esetleg - sőt: biztos, mert úgy tűnik, az erdő fölöttébb kelendő - másnak is kell. K.-bácsi vagy megy a licittel, vagy elesik az erdőtől. Persze, ha lesz licit. F„ aki igen józan ésszel, s már gyakorló földtulajdonosként vesz részt a mára meghirdetett árverésen, azt mondja:- Vagyunk itt mi öten, érintettek. Mindenki tudja, mit akar. Némi finomítást kell kémünk a tsz-től - végül is neki mindegy, területéből melyik részt adja kimérésre -, mi öten szépen megegyezünk - nem lesz itt licit! Dr. Váradi is ezt magyarázza a volt gyep, de ma már szántóként nyilvántartott területre pályázóknak, apának és fiának:- Nem nézhetem az önök egyéni érdekei szemüvegén át az igényüket. Azzal kell számolnom, hogy többen is kérik majd ugyanazt a földet. Mindenképpen az a fontos: egymás között először egyezzenek meg, állapodjanak meg a kielégítés sabb eredményeként azt hozzák fel, hogy a szovjet fél ígéretet tett: a német kapitulációt követő 90 napon belül hadba lép Japán ellen. Cserébe a Szovjetunió visszanyerte Dél-Szahalint, mely valaha Oroszországé volt, de sok évtizede már japán fennhatóság alatt állott, valamint a Kuril-szigeteket, amelyek viszont japán szigeteknek számítottak, s melyek fennhatóságáért a mai napig folyik a küzdelem. Egy hónap sem telt el a jaltai konferencia után, s a szovjet csapatok folyamatos előrenyomulása közepette mind világosabbá vált, hogy Sztálin nem siet teljesíteni a Nyugat várakozásait. Március 23-án, amikor Molotov bejelentette, hogy a londoni lengyel emigránsok többsége nem vehet részt a lengyel választásokon, Roosevelt dühöngött: „Harrimannak (a moszkvai amerikai nagykövet volt - a szerk.) volt igaza. Sztálinnal nem tudunk szót érteni. Valamennyi Jaltában tett ígéresorrendjében - akkor nem lesz licit, olcsóbban jutnak földhöz. Az olcsóság azonban relatív. Van itt olyan földterület, amelynek aranykorona-értéke 9, az ezzel közvetlen szomszédosé azonban már 27.- Ki érti ezt? - néz körbe F. Időközben a hivatal munkatársai kipakolták az asztalokra az irodát: a számítógépet képernyőstől, az írógépet, az iratokkal tömött dobozokat, a licitáláshoz szükséges nyeles korongokat - egyszóval felkészültek. Rövidesen azonban el is kezdik a visszarakodást, mert ugyan van egy „alany”, de neki ugye az erdő kellene. Azt pedig majd később. Áz emberek nem tágítanak. Hamarosan foltok jelennek meg a térképeken, ahova a legtöbben a legtöbbször böktek - néha indulatosan - az ujjúkkal. De mert sok minden nem stimmel, megkérdik: ki a felelős? Ki az, aki nehezen használható és néhol értelmetlen térképeket rakott eléjük az asztalra, miközben igen fontos, hosszú-hosszú éveket előre meghatározó döntést várnak a licitálóktól? Hol kell reklamálni? Egyáltalában: szeretnének tisztán látni. Leghamarabb eddig F . és K.-bácsi jutnak. F . tudja a járandó utat - egymás közötti megegyezés -, K.-bácsi pedig tudomásul veszi: majd legközelebb. Talán akkor sikerül. Ezzel be is fejeződik Basáiban a meg sem tartott árverés. Hogy ki és miért fáradt feleslegesen idáig - talán ez is legközelebb derül ki. M. A. tét megszegte.” - mondta. Ezek után Roosevelt kiábrándultán tért vissza Warm Springs-i birtokára, s ott halt meg április 12-én. A nyugati szövetségesek és a Vörös Hadsereg 1945-ös tavaszi hadjáratait a történészek jó része már régen területszerző akcióknak tekinti. Ezek a hadjáratok legalább annyira a volt szövetséges ellen irányultak, mint a hitlerista hadigépezet maradványai ellen. Ami pedig a jaltai megállapodásokat illeti, azokat már közzétételük után, 1946-ban számos bírálat érte, főként az óceán túloldalán. A túlparti politikai szemleírók és történészek jelentős része úgy vélekedett, hogy Roosevelt gyenge és beteg émber módjára viselkedett Jaltában. Mások viszont úgy gondolták, hogy Kelet-Európa sorsa semmiképpen sem a tárgyaló- asztaloknál, hanem a harctéren dőlt el. Jókai Géza Nem jár le 1995-ben Mi történt Jaltában? Basaion a Laki család földvásárlás útján 20-30 hektár területtel kívánja bővíteni gazdaságát Fotó: Proksza László
