Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-03 / 243. szám
8 aj Dunántúlt napló 1992. szeptember 3., csütörtök Az elpusztult fák veszélyesek Nálunk a barátságok úgy szövődnek, hogy a meredek ösvényen megcsúszik valaki, s ilyenkor hárman is a bajbajutott társuk után kapnak, nehogy komolyabb sérülés érje. Ez a négy ember ezután már egymáshoz tartozik. íme, csak egy féltő mozdulat kell ehhez. Az egyik szombati kirándulásunkon nagy szerencsénk volt. A veszedelem felülről jött. Nyolc-tíz méter magasságból letörött egy jókora, combvastagságú, több méter hosszú ág. Elénk zuhant. Egyik oldalról az országúton zajló forgalom, a másik oldalról a kirándulók csapata hozhatta rezgésbe a fa alatti talajt a Kan- csal-forrás és a Rózsa-forrás közötti útszakaszon, egy híd előtt. Elkerülhetetlen lett volna a tragédia, ha történetesen az ösvény nem fordul rá a hídra, s mi még néhány métert tovább megyünk egyenesen. Ám a Rózsa-forrásnál két másik faóriás fenyegeti még az arra járókat. Tövüknél roppantak meg. Egymásra és egy harmadik, még ép fára támaszkodnak. Koronáikkal tartják egymást, de szemlátomást már nem sokáig. Az elpusztult fák veszélyesek. Állva halnak meg és közülük sok az utak mentén. Észrevételünket ezúton szeretnénk azok figyelmébe ajánlani, akik tehetnek ellene valamit, hiszen kirándulókat fenyegető veszélyről van szó. Ezért lenne jó, ha rendszeresen figyelnék az ösvények, utak menti fákat és eltávolítanák őket, mielőtt veszélyessé válhatnának, esetleg balesetet okoznának. Szilágyiné Halasi Mária Orvoskísérőt hívnak a mecseki kirándulásokra A Nyugdíjasok Pécsi Egyesületének természetjárói egyik kirándulásukra szeretettel várnának tanácsadó orvost akár a Ca- ritastól, akár a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól. Séta közben lehetne beszélgetni az idős emberek leggyakoribb egészségügyi problémáiról, az őket érhető balesetek megelőzéséről. Az egyesület keretében egy esztendeje kezdődtek a mecseki séták, melyek során komolyabb baleset eddig nem történt. A kirándulókat különben jól képzett nyugdíjas egészség- ügyiek kísérik, vezetik, de nincs vérnyomásmérőjük, mentődobozuk és más, az elsősegély- nyújtáshoz szükséges eszközük. Egy ilyen esetenkénti orvosi kíséret ezt a gondot is megoldaná. A gyógyszerárakról jut eszünkbe . . . Hát igen ... Ez is megjött... A szeptemberi 6,5 százalékos nyugdíjemelés kontójára az augusztus 17-i újabb gyógyszerár- emelés. Ez természetesen az egész társadalmat érinti, de a dolgok természete szerint nagyobbrészt a nyugdíjasokat, azaz az élet alkonyán megfáradtán, egyre több betegséggel küszködve élőket sújtja. Ezért is hoztuk közvetlen összefüggésbe a nyugdíjemeléssel a gyógyszerárak emelését. S tettük azért, mert újabb bizonyítékát látjuk annak, miszerint annak idején megtévesztően indokolta az ipari minisztérium illetékese az energiaárak emelését (amikor eme újabb „cselve- tésről” a közvélemény számára még szó sem volt) éspedig oly módon, hogy - úgymond ez még belül van az idei nyugdíj- emelés mértékén. Egy, az év elején még mondjuk 8000 forintos nyugdíjat „élvező” személy most 520 forintot kap. Tessék mondani, mi minden fér ebbe bele? Külön-külön talán valamennyi áremelés. De együtt valamennyi ?'... Az infláció üteme - mondják - csökken. Lehet. De ennek mindenképpen ellentmondanak a szűnni nem akaró áremelések, amelyek tovább rontják a társadalom legalább felének az élethelyzetét. Emlékeztetőül: egy legújabb számítás szerint 1992 augusztusában a nyugdíjas-létminimum 12 000 forint volt. Pedig ez az összeg - hivatalos felfogás szerint - ha nem is nagy nyugdíjnak, de feltétlenül középnyugdíjnak számít. Az Új Dunántúli Napló Nyárutó rovatában visszatérően emelünk szót a nyugdíjasok életviszonyainak javításáért abban a biztos tudatban, hogy szavunk - pusztába kiáltott szó. Mégis tesszük, mert kötelességünknek érezzük. Most a gyógyszeráremelésről akartunk csak szólni, de az újabb információk mondandónk tágítására ösztökéltek. Nehogy bárki azt hihesse, hogy a szeptemberi emelés dőzsölésre csábítaná a magyar nyugdíjast. Mert már rég nem csak a gyógyszerről van szó! Nyakunkon az energiaárak emelése a távfűtésével együtt. És a kenyéré! Az ország különböző részeiből jönnek a hírek 10-15 százalékos áremelésről; e sorok írása idején Pécs és Baranya még nem szerepelt a sorban, de lehet, hogy mire az olvasó elé kerül eme írás, már mi is túl leszünk a drágább mindennapi okozta sokkon. És mondja még valaki, hogy beköszöntött az infláció csökkenésével járó aranykor! \ Ráadásul még előttünk van a következő nagy csapás, az un. kétkulcsos ÁFA, aminek a jóvoltából - a hírek szerint 10-15 százalékos áremeléssel számolhatunk a kenyértől kezdve szinte mindennél. Jó, már hallani az új kioktatást: ez nem áremelés, hanem adó. És akkor mi van? A mostani (?) mondjuk 35 forintos kenyeret 40-ért fogjuk kapni, a 300 forintos húst 350-ért. (Jó, ha csak ennyiért, hiszen manapság harangoznak már újabb húsáremelésről is.) Persze erről, mármint a kétkulcsos ÁFÁ-ról még az Országgyűlésnek kell döntenie. Sajnos nincs okunk feltételezni, hogy ne fogadnák el a javaslatot - a költségvetési egyensúly megtartásának reményében - a honatyák. Minekutána már csak arra lehetünk kíváncsiak:milyen nyugdíjemelésre számíthatunk 1993-ban? Hársfai István Három év — folyamatos siker Külön díjat kaptak a helesfaiak A minden elismerést és dicséretet nekik osztó zsűri egyik tagja, egy professzor még utánuk ment:- nem hittem volna, hogy sérült emberek képesek ilyen fokon táncolni- mondta, s még egyszer elismételtette a találkozásuk, a felkészülésük történetét. Szívesen megtették, hisz Ste- fák Istvánné, a Baranya Megyei Közgyűlés Helesfai Szakosított Szociális Otthon főnővére legalább annyira örült a sikerüknek, mint azok, akik elérték. Három évvel ezelőtt - amikor először vettek részt a felnőtt értelmi fogyatékosokat gondozó szociális otthonok egri kulturális seregszemléjén, ők úgy gondolták, hogy néptánccal neveznek a találkozóra. Kerestek valakit, aki szívesen felvállalja nekik a tánctanítást. Szabó Sándort, a KISZÖV Pannónia Táncegyüttesének vezetőjét kérték fel.- Kissé félve mentem az első találkozóra, hisz nekem semmilyen ismereteim nem voltak arról, hogy miként lehet tanítani sérült embereket - mondja a most 36 éves Szabó Sándor, aki tavaly augusztusban megkapta a Népművészet Ifjú Mestere címet. - A következő két-három találkozón is bizonytalankodtam, az is megfordult a fejemben, hogy megköszönöm a felkérést. Aztán úgy döntöttem, hogy ugyanúgy tanítom őket, mint az egészséges felnőtteket. Ma már azt mondom, hogy nagyon örülök neki, s nem hittem volna, hogy a sikerek mellett ilyen szoros kapcsolat, kötődés alakul ki köztünk. Három évvel ezelőtt elsők lettek a saját kategóriájukban a helesfaiak, tavaly megismételték ezt a sikeres szereplést, idén pedig az eddig nyújtott teljesítményük komplex elismeréseként a Speciális Művészeti Műhely külön díjával jutalmazták őket.- Látni kellett volna az örömüket - folytatja Szabó Sándor. - A fellépésükig tele voltak feszültséggel, s el sem tudták képzelni, hogy a kétszeri első hely után most rosszabbul szerepeljenek, de arra azért nem mertek volna gondolni, hogy ilyen kiemelkedő elismerésben részesüljenek. Igaz, nem volt semmi könnyítés számukra. Ők nagyon lelkesek, szorgalmasak, többféle táncot megtanultak. A próbáink mellett sokat foglalkozott velük Szalai Tímea nővér. Szabó Sándor hetente járt He- lesfára Frick Ágnessel együtt, aki szintén a Pannónia Tánc- együttesben táncolt. A rendszeres találkozások egy idő után már nem csak feladatot, hanem kötődést is jelentettek számára. Mint mondja mérhetetlen szeretettel és ragaszkodással fogadták őket minden alkalommal s ennek számtalan apró jelét adták: hol egy üveg üdítővel, hol egy csokor virággal kedveskedtek nekik.- Különösen nagy élmény volt számomra Moózs Gyula bácsi, akit mi a mai napig Gyu- szi bácsiként emlegetünk. Sajnos ő csak egy évig táncolt velünk, tavaly meghalt. A többiek nem felejtik. Talán pont azért, mert kezdetben ő volt a leglelkesebb közöttük. Most nyolcán vannak. A közelmúltban rendezett egri találkozó élménye hónapokig tartó örömet jelent nekik. A télen pedig megkezdik a felkészülést a következőre. Szabó Sándorék addig is látogatják őket. A pénz és helyiség hiányában nemrég megszűnt Pannónia Táncegyüttes néhány kitartó párja még reméli, hogy lesznek, aki megsegítik őket. T. É. Alapítvány a nyugdíj - nélküliek támogatására A Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete az önhibájukon kívül öregségükre nyugdíj és így jövedelem nélkül maradt idős emberek támogatására alapítványt tett. Ézek az idős emberek szinte kizárólag az ötvenes-hatvanas évek édesanyái, akik gyermekeket neveltek, idős szülőket ápoltak önzetlenül, évtizedeken keresztül minden társadalmi segítség nélkül. Most sem követelőznek, hallgatnak csendben, „koruknál fogva is” mindinkább a sír szélén. Kenyerük fogytán mindinkább kisebb, egy jelentős részüknek már tegnap elfogyott, éheznek, de színlelik, hogy még van. Szégyellik a nyomorúságukat, nem értik, hogy kerülhettek öregségükre jelenlegi helyzetükbe, amikor annyit, de annyit dolgoztak. Létfenntartásuk biztosítása állami feladat. De addig is, akikhez el tudunk jutni - és akik félelmükben, bizalmatlanságukban magukhoz engednek - szeretnénk segíteni. A „Segítőkéz az Időskorúak Támogatására” nevű alapítvány, amelyet a Csongrád Megyei Bíróság Szegeden, 1992. április hó 1-jén kelt végzésével 293. sorszám alatt nyilvántartásba vett,kéri mindazon jogi és magán személyeket, akiknek erre lehetőségük van, hogy segítsenek. Az alapítvány székhelye és címe: 6800, Hódmezővásárhely, Bercsényi u. 21. Telefon: 62/42-387 Pénzforgalmi számla száma: OTP fiók, Hódmezővásárhely, 670-003394-3 A támogatás összege az adóalapból leírható. Áz Alapítvány kuratóriuma Ingyenkirándulás nyugdíj asoknak A közelmúltban egy pécsi utazási iroda ingyenes budapesti utat szervezett a pécsi nyugdíjasok háza lakóinak. Negyvennél többen vettek részt ezen az úton, melynek közvetlen célja a Nemzeti Galériában Erzsébet királyné életéről rendezett kiállítás megtekintése volt. A nyugdíjasok utazásával kapcsolatban felmerült valamennyi költséget - autóbusz, idegenvezetés, kiállítási belépő, étkezés - az iroda állta. És akkor írjuk le most már a nevét is : az Ikarosz Kft. utazási irodájáról van szó. Pandurics István, az 1990-ben alakult Kft. vezetője mondja az úttal kapcsolatban:- Kölcsönökből indultunk, tipikusan úgynevezett szegény cég vagyunk, de még így is akként vélekedtünk, hogy segítenünk kell a magunk módján az egyre nehezülő helyzetben élő időseken, akik sok mindent meggondolnak és sok mindenről lemondanak már. Ez az alapállásunk adta az ötletet a nyugdíjasok háza lakói részére szervezett ingyenes kiránduláshoz. Szándékunkban áll minden évben szervezni egy - egy ilyen ingyenes utat az alacsony nyugdíjasoknak, akik számára egyébként is szeretnénk kedvezményes áru utazásokat biztosítani. Most például Gyulára, az ottani gyógyfürdőbe készítünk elő egy nyugdíjas — utat. Gondolkodunk zarándokutak szervezésén is, elsősorban nyugdíjasok számára. Az Ikarosz kezdeményezését nem reklámként ismertettük, hanem mint követendő ötletet: így is lehet segíteni a nyugdíjasokon. Ezért hasonló akciók bármikor helyet kaphatnak Nyárutó rovatunkban. Level az ismeretlenhez Emberséges magatartás Alulírott, negyven évig tanítója e falunak egész életemben a közjaváért munkálkodtam, szerény fizetésért. Ebből, a mindig, mindenki által kevésnek tartott bérből, feleségemmel együtt felneveltük két gyermekünket. A fizetésem csak a megélhetésre volt elég, tartalékolni abból egy fillért sem tudtunk. Kertünkben megfeszített erővel dolgoztunk, mi, magunk termeltünk meg mindent. Megöregedtünk. Feleségem súlyos beteg, én nyugdíjas vagyok. Most is keményen kell kell még dolgoznom a nyugdíj mellett, hogy embermódra élhessünk. Idén is ásóztam, vetettem, ültettem kapáltam gyomláltam kora reggeltől késő estig, hogy „mindenünk” meglegyen. Csakhogy: július 17-18-án ön, 120 bokor krumplimat szedett fel, augusztus 11-én mér „csak” 30-40-et. Jól megszámítva ez a meny- nyiség őszi áron úgy 5000 forint, amit mástól kell megvennem. A hozzám hasonlóan póruljárt embertársaim nevében is „köszönöm a jóindulatát.” „Szíves üdvözlettel”: É. S. Emlékezünk A Pécsi Nyugdíjas Szabadegyetem hallgatói is „nyári szünetet” tartottak, amikor a szomorú híreket hallották. Elvesztettük egy kedves társunkat, és eltávozott Dr.Tóth István főiskolai tanár, aki gyakran tartott előadást nálunk és kirándulásainkon is részt vett. Többször megtisztelt bennünket a délutánjainkon, más rendezvényeinken. Hiányozni fog, mint örök tanár, mint a „Toliseprű” gazdája, mint barát és mint pécsi polgár. Mi úgy köszöntünk el tőle, mint most:Isten áldja Pista bátyánk! Magyar Istvánné A pécsi 4-es jelzésű autóbusznak gyakori utasa egy alacsony, törékeny, idős, lelki-békét sugárzó arcú mozgássérült hölgy, aki csak segítséggel tud a buszra fel és leszállni. Mindig akad segítője az utasok között, de 23-án délután már csak három-négy utas volt a busz utasterében, és egymástól meglehetősen távol. Legközelebb lévén az idős hölgyhöz, segíteni akartam, de a gépkocsi fiatal vezetője megelőzött. A „kecmereg- jen már le mama!” felszólítás helyett ki-,/állt a vezetőfülkéből és lesegítette a hölgyet. Ha ez az emberies magatartás természetes és gyakoribb lenne, úgy bizonyára fel sem tűnne, de mivel meglehetősen ritka, szinte meghatódtam tőle. Lehet, hogy vannak, akik nem tartják említésre méltónak az esetet, de remélem, hogy a jó példa ragadós. A busz rendszámát sajnos nem néztem meg, de a fiatal vezetője, talán magára ismer. A nehezen mozgó, idős emberek nevében köszönöm neki a magatartását. Táncsics Lászlóné Pécs
