Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-21 / 261. szám
1992. szeptember 21., hétfő aj Dunántúli napló 3 Kérdések az egyetemi tandíjakról Megjelent a lapokban egy hír arról, hogy célszerű lenne jövőre bevezetni a felsőoktatási intézményekben a tandíjat. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem gazdasági főigazgatóját, dr. Szilovics Márkot és a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola főigazgatóját, Gergely Jánost kérdeztem, mi a hírről a véleményük:- A tandíj esetleges bevezetéséről még kevés információval rendelkezünk, úgy tudom, még éppen tárgyalják, s a Parlamentnek kell kimondani a döntést. Valamilyen formában egyetértek a tandíjjal, mert a jelen helyzet sem jó, s az egyetemek, főiskolák csakis központi támogatásból nem tudnak fejlődni, még akkor sem, ha más utakon törekednek saját bevételekre, vállalkozásokra. A bevezetéshez azonban megfelelő hitelkonstrukciókra van szükség, amit a hallgatók és szüleik igénybe vehetnek, s a különböző hallgatói juttatásokat is emelni kell - mondta dr. Szilovics Márk.- Tandíj-fizetés a polgári társadalmakban kikerülhetetlen, de kis szorongással várom. Bár a minisztérium azon kijelentése, miszerint egyetlen tehetséges gyerekről sem kívánnak lemondani, és senkit sem érhet hátrány a nem elégséges anyagi helyzete miatt, bizakodással tölt el - nyilatkozza Gergely János.- Az arányosan megemelt szociális juttatások, a magas ösztöndíjak kilátásba helyezése elképzelhetővé teszik az intézkedést, csak nagyon precízen, okosan kellen differenciálni, hiszen minek az alapján lehet reálisan megállapítani, ki a gazdag és ki a szegény? A korábbi jövedelemigazolások is sok csalásra adtak lehetőséget, s mint tudjuk, az adókat is jóformán az amúgyis szűkösen élő alkalmazottak fizetik, a milliomosok ritkán vallják be igazi jövedelmüket. Vagyis ajövedelmek valóban objektív meghatározására valami jó módszert kell találni. Felhívtam dr. Havasi János szóvivőt, ismertesse a minisztérium álláspontját:- A tandíjak bevezetése csakis a megfelelő ösztöndíj rendszerrel és kedvező hitel- konstrukciókkal együtt lehetséges. Folynak megbeszélések például a Pénzügyminisztériummal arról is, hogy a tandíjakat netán lehessen az adóból leírni. Finnországban a megye, a járás fizeti ki a tandíjat. Amíg azonban a tárgyalások nem vezetnek eredményre, és a Parlament nem döntött az elfogadásáról, szó sem lehet a tandíjak realizálásáról. Ahhoz azonban, hogy a jövő őszi tanévben ez működhessen, már az év végén megjelenő felvételi tájékoztatóban szólni kellene róla. Egyébként a nálunk sokkal gazdagabb országok sem tudják megengedni maguknak, hogy csupán kormányzati támogatással működjenek. Például Hollandiában a képzési költségeknek a 12 százalékát fedezik tandíjakból, míg nálunk jelenleg mindössze a 0,5 százalékát. B. A. Szeptember 21-27. Hallássérültekre figyelve Idén először rendezik meg a Siketek Nemzetközi Hetét. A cél az, hogy a hallássérültek magukra vonják a társadalom figyelmét, megismertessék helyzetüket. A baranyai, pécsi hallássérültek is készülődnek a szeptember 21-27-e közötti eseményre. Kiállítást rendeznek a munkáikból, s újságcikkek, fotók segítségével szeretnék bemutatni eddigi életüket. A meghirdetett jeltolmács-tanfolyam beindításával a jeltolmács-hálózatot és szolgáltatást szeretnénk szervezni, ami országos program. Az életszínvonal csökkenése sorstársainkat többszörösen érinti. Segélyhez jutással próbáljuk enyhíteni, de nem ezt látjuk végleges megoldásnak, hanem a munkához jutást, az alanyi jogon járó állandó juttatást és a nemzeti gondozást. Szervezetünk igyekszik pályázatok útján olyan eszközökhöz jutni, amelyek elősegítik az információhoz jutást - számítógép, telefax -, a művelődést - előadások, tanfolyamok -, a sportot és a szabadidő kultúrált eltöltését. Hálával gondolunk mindazokra, akik nekünk ebben segítettek, segítenek. L. H.-né Orvosavatás a POTE-n Szombat délelőtt 11 órakor, a hagyományoknak és a tanrendnek megfelelően immár az új tanév megkezdése után avatták doktorrá az idén végzett orvostanhallgatókat. Dr. Kelényi Gábor, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora, miután meggyőződött róla, hogy az augusztusi államvizsgán minden jelölt megfelelt a követelménynek, idén 178 hallgatót fogadott doktorrá, akik között hu- szonketten végeztek az angol kurzuson. A minősítés szerint 27-en „summa cum laude”, 99-en „cum laude”, és 52-en „rite” fokozattal érdemelték ki diplomájukat. Hamarosan megtörténik a kinevezés Tiszteletbeli magyar konzul Kütahyában Ismét Güral nemrégiben egy delegáció tagjaként Pécsett járt. A török üzletember azonban magyarországi tartózkodása alatt Budapesten a Külügyminisztériumban is tárgyalt, mint megtudtuk, a külkapcsolatok irányítói felkérték: vállalja el kütahyai tiszteletbeli magyar konzuli megbízatást.- Valóban kaptam ilyen ajánlatot - magyarázza Ismét Güral —, de még hazámban, Törökországban. Amikor Magyarország ankarai nagykövete Kütahyában járt, a kormányzóval folytatott megbeszéléseken került szóba: a két ország közötti tiszteletbeli konzuli egyezmény alapján Rodostóban létrehozták már a konzulátust, miért ne lehetne a mi városunkban is ugyanezt megtenni. Ez logikus lépésnek látszott, hiszen Küta- hya tartományt, ennek ugyanilyen nevű fővárosát évek óta szoros kapcsolatok fűzik Baranyához és Pécshez, a kölcsönös látogatások alkalmából igen jól megismertük egymás életét, kultúráját, gazdaságát. Többször jártam már Magyarországon küldöttségben, van magyar kapcsolódásom, talán ezt ismerve tette meg ajánlatát az ankarai magyar nagykövet.- Milyen feladatot kell ellátnia Kütahyában a tiszteletbeli magyar konzulnak?- Nos, ez az a kérdés, amit a nagykövetnek először én is feltettem. Országukkal nagyon rokonszenvezem, semmiképpen sem akartam olyan megbízatást elvállani, amelyet nem tudok teljesíteni, hiszen ezzel többet ártanék, mint használnék a két ország kapcsolatának. De amikor a nagykövetség titkárától megkaptam a feladatkör leírását, már tudtam, hogy elvállalom, hiszen a két nép közötti kapcsolatok elmélyítését, kulturális, gazdasági együttműködések elősegítését eddig is végeztem. Hamarosan megtörténik a kinevezés, Kütahyában találnunk kell egy épületet, ahol a hivatalos ügyeket intézhetjük, s amelyen majd a magyar zászló fog lengeni.- Pécsi tartózkodása alatt látogatást tett a Zsolnay-gyárban is. Családi vállalata szintén porcelángyártással foglalkozik, lát-e valamiféle együttműködésre lehetőséget a két cég között?- A Zsolnay-termékek ismertek a világpiacon, a nagy vásárokon - mint például a frankfurti n - igen szép sikereket érnek el étkészleteikkel, dísztárgyaikkal. Ismeretes előttünk, hogy ma Magyarországon privatizálni akarják a nagyvállalatokat, köztük a Zsolnayt is. Azt is tudjuk, hogy ezzel kapcsolatban már tárgyalásban állnak amerikai és angol cégekkel. Ha ezek lezajlanak, esetleg mi is létrehozhatunk gazdasági, termelési kapcsolatot. Erre azonban még nin- csennek konkrét elképzeléseink. Békéssy Gábor Egy hét múlva óraigazítás Egy hét múlva, szeptember 27-én hajnali 3 órakor ér véget a nyári időszámítás, tehát egy órával vissza kell állítani az időmérő szerkezeteket 3-ról 2 órára. A változás ebben az időpontban okozza a legkisebb zavart a tömegközlekedésben, mert ilyenkor van úton a legkevesebb járat. Néhány nemzetközi gyorsvonatot azonban útközben Magyarország területén ér az óraigazítás, és ezért valamelyik állomáson egy órát kell vesztegelnie, amíg a 2 órára állított mutató ismét három órára nem ér. Ilyen várakozásra kényszerül egy-egy hazai állomáson a Hellas és a Belgrád expressz- nek mindkét irányú, valamint a Tisza, az Attika és a Bem exp- ressznek Budapest felé tartó járata. Egyébként a nemzetközi vasúti menetrendben megjelent indulási és érkezési időpontok nem változnak, hiszen ez a menetrend ez év május végétől jövő év május végéig érvényes. Az óraigazítás napján, tehát szeptember 27-én 0 órától pedig érvénybe lép a MÁV új menetrendje, amely már figyelembe veszi az óraigazítás körülményeit is. Az éjszakai átállás időpontjában az új menetrend szerint 5 belföldi személyvonatnak és 9 postavonatnak kell várakozni addig, amíg a visszaigazított órák mutatói ismét 3 órára nem érnek. A Volán, a Mahart és a Malév menetrendje változatlan. Sokasodóban a pszichés eredetű betegségek Magyarországon Álmatlanság és alvászavar Önmenedzselésből kéne jelesre vizsgázni Sokfelő! hallani; manapság egyre gyakoribbak az álmatlan éjszakák. A jól menő vállalkozó éppen úgy bámulja éjnek-évadján a plafont, mint a hirtelenjében utcára kikerült munkanélküli. A vá- gyak-álmok és a realitás egyre messzebb kerülnek egymástól. Sokasodnak a kudarcélmények, s ezekre a kudarcokra, megélésükre-túlélé- sükre nem készített föl senki. Sok mindenen keresztül le lehet mérni azt a társadalmi értékváltást - nevezzük így a rendszerváltás folyamatát,- ami ma szükebb pátriánkba végbemegy. Az alvás zavarain is. Legalábbis erről beszélgettünk dr. Tóth Béla pszichiáterrel, aki előrebocsátotta: önmagában az alvászavar többnyire nem betegség legfeljebb tünet. Egyéb, különféle lelki betegségek kisé- rője. Jelzi, hogy valami nincs rendben. Feltehetően megoldásra váró gondok halmozódnak az érintett emberben. Az álmatlan éjszakát úgy véljük mindenki megélte már, hiszen a mindennapok során több-kevesebb feszültség fölhalmozódhat az emberben. Legföljebb akkor van baj, ha állandósul a zavar. Ha nincs akkora erő az emberben, hogy leküzdve gondjait, úrrá léve az álmatlanság okán visszazökkenjen a normális kerékvágásba. Az álmatlanság jószerivel többféleképpen jelentkezik. Vagy az elalvással van baj: órákig hánykódik az illető az ágyon, mire nagynehezen beleájul a sajátos éjszakai pihenésbe, avagy rendszerint fölébred az éj közepén, s többnyire képtelen újra elaludni. Esetleg gyötrő-szorongató álmokkal kell megbirkóznia. S majdnem minden esetben esetben előbb-utóbb külső segítségre, mondjuk altatóra, gyógyszerre van szüksége. Amihez többnyire hozzászokik ugyanúgy, mint a gyógyszerpótló alkoholhoz. (A lassan kialakuló függőség mind a gyógyszer, mind az alkohol esetében tragédiákhoz vezethet.) Mint azt a szakember említette, a szervezet igényel bizonyos alvásmennyiséget, főleg igényli azt az alvásidőt, mely feldolgozza a napi eseményeket, a napi gyötrelmeket, bántalma- kat. Ez a szokásos alvásmeny- nyiség kb. 25 százaléka, az álmokkal dúsított alvás. Ha alvásunkban ez a szakasz zavarokkal teli, súlyos tüneteket okoz. Mindenesetre visszatérve az eredeti témához leszögezhetjük: a feldolgozatlan, többnyire sokasodó feszültségek jele az alvászavar. Egyéb velejárója: fáradt, teljesítményében csökkenő lesz az ember, nem képes napi szerepeit eljátszani-elvégezni. Kudarcot vall a munkahelyén, kudarcot vall, mint családapa, mint barát, mint szomszéd, mint partner. (Akár a szexben, vagy a kötelező házaséletben is.) S ez újabb feszültségek forrása lesz. Tóth Béla szerint ezért lenne fontos a mentálhigénés prevenció, magyarítva: a lelki bajok megelőzése. Nem akkor kell menni a szakemberhez, pszichiáterhez vagy a pszichológushoz, ha mondjuk már több hónapja munkanélkülivé vált valaki, hanem akkor, ha először meghallja: rosszul mennek a dolgok az üzemben-gyárban-kft-ben. Ha először jelez álmatlansággal az éjszaka! Fel kell készülni a várható helyzetekre-szituáci- ókra. Meg kell tanulnunk az egzisztenciális válság-kezelést, hozzá kell edződnünk a kudarcokhoz. Észre kell vennünk: a világ nem tökéletes, akkor miért lenne bárki tökéletes a környezetükbe, miért lennénk tökéletesek mi? A pszichiáter szerint a társadalmunk elmúlt 40-45 éve elaltatta az egyént. Nem kívánt tőle teljesítményeket, nem szoktatta a hirtelen változásokhoz, ritka volt az egyéni-válsághelyzet. Most hirtelen csöppentünk át egy másik világba, kezdjük ízlelgetni azt. Nyugaton a kudarc, a bukás újabb energiákat mozgósít. Nem jelenti azt az egyén számára, hogy végleg megbukott az életben. Föláll, s újra kezdi, okosabban, megfontoltabban, ügyesebben. Az ilyen ember önmenedzselésben jelesre vizsgázik. Tóth Béla szerint Magyarországon elég rosszul állunk a pszichés eredetű betegségek terén. Ez a betegségcsoport - hasonló adatot nem regisztráltak sehol a nagyvilágban! - nálunk a statisztikában a keringési-érrendszeri betegségek után áll közvetlenül, másodikként a sorban. S feltehetően nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy prognosztizáljuk, a helyzet még csak rosszabbodni fog. Hiszen a társadalmi változások elején vagyunk, a munkanélküliség a prognózisok szerint növekvőben, s az önmagukkal és a piaccal, konkurenciával küzdő vállalkozók is szaporodnak majd. (Előbb-utóbb igaza lesz az idős professzornak, aki azt mondta: Minden.ember egészséges lelkileg, amíg meg nem vizsgálom!) A kérdés manapság többnyire így hangzik: mennyire tudjuk magukat menedzselni, menynyire vagyunk képesek saját válságainkat kezelni? Mindehhez nyílván az orvos, a szakember adhat segítséget. Az a szakember - persze adott esetben használ a kézrátétel és egyéb csodatévő kuruzslás is, csak higgyen benne a rászorult -, aki át tudja vezetni a beteget újonnan alakulgató társadalmunkba. A pszichiáter, akikői több kéne. A hozzáértő lelki-gondozó, aki ott van konzultánsként a családorvos mellett, s akit ezért jól megfizet a társadalombiztosítás. Mert az öngyógyítás, az öngyógyszere- zés nem igen elég, nem igen hatékony. Ez utóbbit látszik alátámasztani a Pnnonmedicina Gyógyszerellátó Vállalattól kapott információ, miszerint növekvő mértékben fogynak hazánkban a nyugatatók és altatók. (Ugye nem váratlan a hír?) Talán elgondolkoztató, hogy tavaly Eleniumból 5,6 millió dobozzal, Seduxenből 5 millió dobozzal, Andaxinból 12 millió dobozzal, Eunoctinból 7,4 millió dobozzal fogyott - hogy csak néhányat említsünk a közkedvelt gyógyszerekből. Kozma Ferenc
