Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-19 / 259. szám

1992. szeptember 19., szombat uj Dunántúlt napló 11 Itt lesz a faluközpont a tóval - mutatja Ferenc Miklós polgármester Proksza László felvételei A távolban egy fehér vitorla Kozármisleny és a svédek Magyarul magyarán Hitelesen, tárgyszerűen! Több helyütt is tapasztaltam már, hogy a polgármesteri funkció összekeveredik a vál­lalkozói magatartással. A di­lemma - szabad-e, etikus-e - korunk tükre. Mert bármikor válaszolható: aki ma nem koc­káztat, az elmarad. A kérdés másik oldala is indulatokkal terhelt: akinek sikerül, azt irigy- lik, támadják. Ha pedig valaki polgármester és vállalkozó is egyben, ott a település és a kon­kurencia is éles szemmel figyel: kinek a hasznára dolgozik? Ha Ferenc Miklós, a kozár- mislenyi polgármester neve va­lahol elhangzik, két dolog biz­tos. Az egyik: számos helyen számos ember haja az égnek áll... Állítólag már ilyen reak­ció is volt: elegem van Kozár- mislenyből! A másik: közismert a vállalkozók körében, aki van olyan mozgékony, hogy egy­szerre több vasat is tart a tűzbe, első hallásra néha egészen el­képesztő ötletekkel sanyargatva mondjuk a helyi önkormányzati testületet. Egy kis „krimi”. Valahonnan jött emberek a kozármislenyi közterületeken dolgoztak. Jobb híján beszállásolták magukat az üres tűzoltószertárba. Olyany- nyira, hogy lassan be is rendez­ték, kimenni sem akartak már, pedig volt néhány felszólítás. Ferenc Miklós talált egy meg­oldást: mert az épület életveszé­lyes, dózerral leromboltatta. Volt átmeneti szállás, nincs át­meneti szállás! Most a kör­nyező „hegyekben” bujkáló honfoglalók életveszélyesen megfenyegették a polgármestert és családját. Mindezt csak azért említem: mert Ferenc Miklós a „nem ga- tyázók” közé tartozik. Összeve­szett jó néhány minisztérium­mal is - eddig soha nem húzta a rövidebbet. Például a szenny­víz-csövek esetében. Biztos anyagi háttér Ígérvényével megvásárolta a csöveket, el­kezdték a kivitelezők a föld­munkát, amikor azonban kel­lett volna, nem jött a pénz. Fel­ment a minisztériumba, csinált egy kis „balhét” - pár nap múlva átutalták az összeget. Mondani sem kell: Kozármis- lenyben teljes mértékben kié­pült a szennyvízvezeték. Most a svédek vannak műso­ron. A polgármesteri szoba egyik falán jókora térkép: a te­lepülés északi részének jövőjét rajzolja. Nevezzük villane­gyednek. Megfelelő nagyságú telkek ölelnek egy parkosított központot (Kozármislenynek eddig nem volt faluközpontja! - emeli fel az ujját Ferenc Mik­lós). A terület már most teljes mértékben közművesített - il­letve, a telefonnal van egy kis gond ... Valaki egészen meg­hökkentően fogalmazott: a há­lózat kiépítése szempontjából a falu mondott része tiltott terü­let .. . Maradjunk azonban a své­deknél: csodaszép, fából ké­szült, Skandináviában közked­velt lakóházakról van szó, ilye­neket építenének - a téglahá­zakkal szemben majdnem 50 százalékos megtakarítással - villanegyedben. A szükséges szerkezeteknek Kozármisleny- ben épülne a gyártóüzeme. Ez azonban már - mondjuk így - maszek ügy, mert a polgármes­ter erősen érdekelt benne.- Csakhogy közben sok helyi lakos kapna itt munkát! - ma­gyarázza, mintegy válaszolva a ki nem mondott kérdésre. Mert munkanélküli itt is egyre több van. Valami oknál fogva amit Fe­renc Miklós - mint polgármes­ter és vállalkozó - kezdemé­nyez, eleve csak harc árán való­sul meg. Volt olyan is, ami nem sikerült: a lovas-derby. Az ön- kormányzat ellene szólt, a pol­gármester továbbpasszolta ötle­tét, Kaposvárott a közelmúltban - óriási sikerrel - megcsinálták. Ötletekben pedig gazdag a polgármester. Egy most még meg sem lévő tó kőié máris idegenforgalmi paradicsomot mond, szállodákkal, kiszol­gáló-ellátó hálózattal, sportolási lehetőségekkel, szörffel és - egyelőre valóban a távolban - fehér vitorlákkal.- Most kell lépni! — mondja. Elébe kell menni a lehetőségek­nek, ha vannak, akkor minél előbb felhasználni azokat. Persze, akár álmodozásnak is mondhatnánk, ha Ferenc Mik­lós nem lenne annyira erősza­kos, céltudatos. Még hogy „kis-Svájc” Kozármislenyből?! Pedig akik még nem utaznak a helyiek közül szerte a világban, azok is láthatnak példát. Műkö­dik a faluban - ugyancsak az elmúlt két év eredményeként - az úgynevezett interaktív-ká­belrendszer: vagy 30 tv-csa- torna fogható majd a segítségé­vel és még ki tudja, mire nem használható. Mindenkinek be­kötötték, aki kérte. Ezen keresz­tül a nagyvilág már beköszönt Kozármislenybe - talán ide is jön, engedve a tó-szál- loda-sport-szanatórium csábítá­sának. El kell-e mindezt hinnie el­sőként a kozármislenyi önkor­mányzatnak, azután az itt élők­nek? Pontosabban: ilyen nagy- ratörő terveket ma lehet-e olyan realitásnak tekinteni, amire ala­pozva egy egész falu gondolko­dása megváltozik, felteszi a je­lenét a jövő érdekében? Aligha­nem tagadó a válasz a legtöbb esetben. Csak hát ki gondolta akár két évvel ezelőtt: Kozármislenyben teljes infrastruktúrális ellátás lesz. Márpedig kiépült. Ma már jószerével nem kell másra fi­gyelniük, mint a környezet szé­pítésére, a fák ültetésére. Lehet, ez a faültetési program hőmérő lesz. Mindenesetre Ferenc Miklós a leghatározottabban szögezi le:- Nekem még két évem van! Mármint polgármesternek, Kozármislenyben. Ennyi idő alatt a fák nem nőnek meg. Gyökeret azonban ereszthet­nek. Mészáros Attila A nyelvművelő figyelme el­sősorban a mondanivaló nyelvi formájára irányul ugyan, de nem hanyagolhatja el a tartal­mat sem. A stílussal szemben támasztott követelmények so­rában a tárgyszerűség, ténysze­rűség mindig megelőzi az eszté­tikai igényeket, a szép nyelvi kifejezésre való törekvést. Ez azt jelenti, hogy az írott vagy az elektronikus sajtónak ragasz­kodnia kell, főként a hírközlés­ben a tényékhez. Súlyosan veszélyezteti a sza­vahihetőséget az újság vagy a rádió, tévé, ha például olyan embereket szerepeltet egy ese­ményről szóló hírben, akik ak­kor éppen egy másik kontinen­sen tartózkodtak, vagy olyan szöveget ad a szájukba, amelyet nem mondtak. A közelmúltban mindkettő előfordult nem is egyszer. Mindez arról jutott eszembe, hogy az Új D.N. szeptember 8-i számában a címoldalon egy rö­vid hír ötlött a szembe. A címe: „Diákok Voralbergből” - Egy mondat a tudósításból: „Hosz- szabb idő óta tart folyamatos kapcsolatot a voralbergi (Auszt­ria) Bergens városának műszaki technikumával a pécsi Ziper- novszky szakközépiskola”. - Bizonyára a várossal kapcsola­tos személyes emlékeimmel magyarázható, hogy fennakad­tam az idézett szövegen. Elő­ször is Ausztria legnyugatibb tartományának Vorarlberg a neve, r-rel az l előtt. Az Arl- bergről kapta a nevét. Expressz vonatot is neveztek el róla. Tu­dom persze, hogy ami nyelvünk csaknem beletörik a mással­hangzó torlódások kimondá­sába, ezért ahol tehettük, fel is oldottuk ezeket a torlódások (král -király, brat - barát, krone - korona), de idegen nevek es­tében ezt nem tehetjk meg. A múltban a rádióbemondók a so­kat emlegetett Kreml nevének kimondásával küszködtek, s rendszerint így hallottuk: Krémben, Krémből stb. A má­sik hiba azonban még ezzel sem menthető. A város ugyanis nem Bergens, hanem Bregenz a Bo- deni tó partján. Ha a bregenzi diákok olvasták a róluk szóló hírt, bizonyára furcsállották a két földrajzi név ilyetén elírását. A magyar olvasók bizonytalan földrajzi ismeretei pedig még bizonytalanabbá váltak. Hadd toldjam meg mondó- kámat egy hazai hírrel. A szep­tember 9-i számban arról tudó­sít a lap, hogy Siklós határában „ ... diákok segítségével szedi a Zölvertelínit.” - Veltelíni az kérem! Aki nem hiszi, vegyen egy palackot, s a címkén „vig­nettán” majd meglátja. Rónai Béla 30 000 menekült Romániában Becslések szerint mintegy 30 000 menekült, illetve beván­dorló tartózkodik Romániában - jelentette a Reuter, a román belügyminisztérium közlemé­nyére hivatkozva. A menekül­tek többsége valamelyik nyu­gat-európai országba szeretne továbbutazni. A közelmény sze­rint a menekültek zöme Albáni­ából, Szomáliából, Irakból, Szudánból és Kínából érkezett. Eladják a határmenti őrtornyokat? A vasfüggöny utolsó marad­ványai is eltűnnek az oszt­rák-magyar határról: bécsi la­pértesülések szerint eladják - még pedig jó pénzért - azokat a fából készült őrtornyokat, ame­lyek ma még a soproni határát­kelő környékén a zöld határon állnak. Szám szerint 26 van meg még ezekből, sokat ugyanis már lebontottak. A burgenlandi tartományi kor­mány szeretne kettőt megvásá­rolni közülük: a Fertő-tó menti új nemzeti parkban állítanák fel őket. A bécsi Neue Kronen Zei­tung úgy tudja, hogy magyar részről is volt érdeklődés az egyenként 10 ezer schillingért árusított tornyok iránt: Sopron egyik nyilvános parkjában hir­detné a múltat. Több vadásztársaság is je­lentkezett márjelezve vásárlási szándékát. Beküldendő a helyes megfejtés szeptember 28-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVE­LEZŐLAPON 7601 Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. A szeptember 5-i rejtvény megfejtése: „Ki evett kettőtök közül túl sokat tegnap este.” Ajándékutalványt nyertek: Csabai Ferenc, Pécs, Ótemető u. 24., Nemes Ferencné, Pécsba- gota, Petőfi S.U.2., Nótin Mihályné, Harkány, Pe­tőfi u.83/A„ Perei Mónika, Pécs, Szigeti u. 10/B., Wenczler Antal, Nagykozár, Bogádi u. 23. Az ajándékutalványokat postán küldjük el. Négy tanteremmel bó'vitik az iskolát emeletráépítéssel Keresztrejtvény

Next

/
Oldalképek
Tartalom