Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-17 / 257. szám

8 aj Dunántúlt napló 1992. szeptember 17., csütörtök Simon István rokkantnyugdíjas: „Úgy tudják, hogy kocsit kaptam .. Miből biztosítsak? Három után egy negyedik Attól tartok, hogy a gon­dommal nem vagyok egyedül, ezért közre adom. Van nekem egy CSÉB-em, ami baleset- biztosítást foglal magában. Kötöttem ház és lakás biztosí­tást, amelyben szintén benne van a baleset biztosítás. A kö­telező autó biztosításban ugyancsak szerepel a baleset biztosítás. Nagy örömömre a minap kaptam egy felszólítást a Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ságtól, hogy mint vállalkozó - a nyugdíj mellett 4 órában foglalkozással, mint gázön­gyújtó töltő dolgozom és ke­resek évi 6-8 000 forintot - fizessem be ennek az összeg­nek a tíz százalékát, mint bal­eset biztosítást az igazgatóság járulék osztályára. Ez összesen négy ilyen biz­tosítás, s gondolom, ha ennyi helyre fizetek biztosan nem lesz semmi gondom, bajom. Csak azt nem tudom, hogyan fizessem ezeket az összegeket a havi 10 000 forintból A. I. Pécs Tovább rosszabbodott a nyugdíjasok helyzete Az országos kamara állásfoglalása Idősek világnapja Pécsett Az Idősek világnapja me­gyei, központi rendezvényét ok­tóber 1-jén 14 órakor rendezi tagszervezeteinek közreműkö­désével a Nyugdíjasok Baranya Megyei Kamarája Pécsett, a Jó­zsef Attila Művelődési Házban. A nyugdíjasok gondjaival is foglalkozni szándékozó esemé­nyen kúlturális műsorral szeret­nének kedveskedni a résztve­vőknek. A rendezők ezúton is meghívják és várják a város és a megye nyugdíjasait. Üzenet a másik embernek Egyedülálló kiadványt jelen­tetett meg a Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szerve­zete. A hódmezővásárhelyi székhelyű szervezet által ezer példányban készült, - könyv formájában közreadott - leve­lekben többszázan írják le, mi­ért nem tudtak a nyugdíjhoz elegendő munkaviszonyt létesí­teni, igazolni. Többségük anya, aki otthon nevelte a gyermekeit, de szintén sokan vannak, akik szülő, vagy más hozzátartozó tartós ápolása miatt nem jártak dolgozni. A tavaly februárban alakult szervezet ily módon is azt sze­retné alátámasztani, amiért lét­rejött: képviselje az önhibáju­kon kívül nyugellátásban nem részesülők érdekeit. Az szeret­nék elérni, hogy az ő létfenntar­tásukat is biztosítsa a társada­lom. Kirándulás Komáromba A különböző klubokból ver­buválódott nyugdíjasok jó­kedvű csoportja gyülekezett pénteken, Pécsett, a vasútállo­máson, a Nyugdíjasok Baranya Megyei Kamarájának szervezé­sében hirdetett kirándulásra. Az úticél: Komárom-Komámó volt. A kilenc órai érkezés után a százéves évfordulót megért Erzsébet hídon keltünk át a Duna felett. Rövid városismertetőt köve­tően a műemlékekkel ismerked­tünk. Elsőként a későbarokk stí­lusú, kéttornyú Szent András templom díszes fő és mellék ol­tárait, a kétszáz éves faragott padsorait csodáltuk meg. Utána a szemben lévő múzeum követ­kezett, amely előtt a Jókai Mórt ábrázoló bronz szobor áll. Ezután a Klapka térre men­tünk, ahol a hős tábornok szobra áll. Utunkat a hangulatos kis utcákon folytattuk, bejárva az egész óvárost. Este hat óra­kor indultunk vissza, azzal a kellemes érzéssel, hogy ez a nap a látnivalókon túl, az egymás iránti barátság érzésével is gaz­dagított bennünket. K. I. A július 9-én megjelent Nyárutó-ban „Az ellopott rok­kantkocsi esete címmel írtunk Simon István százszázalékos rokkantnyugdíjas keserveiről. Az évek óta csaknem teljesen járásképtelen férfi rendszeres és időnként sürgős orvosi keze­lésre szorul, amit a Honvéd kórházban kap. A naponkénti megjelenéshez a létfeltételt je­lentette a Hycomat, amit tavaly augusztus elején - közvetlenül a felújítás után — a budai-vámi otthona elől loptak el. Azóta hol mentő viszi a kezelésre, hol is­merősöktől kéri a szállítást. Amerre a szem ellát, virágok. Fehérek, rózsaszínűek, lilák, bordók, ... szépek. Mögöttük idős asszonyok, akik a saját kertjükben, vagy a házuk körül termesztik őket, kapálják, öntö­zik, vigyázzák, mint kisegítő, vagy elsődleges megélhetési forrásukat. Mert akik ide, a pé­csi központi temető környékére járnak árulni, többségben kis­pénzű emberek.- Mit csináljunk, a szükség nagy úr - mondja a 78 éves Er­zsi néni, aki Meszesről jár ide naponta a virágait árulni. Napja­inkban sajnos unalomig ismételt tény, hogy a nyugdíjból nagyon nehezen lehet létezni. De ha már mindenről lemondott az ember, ami egykor igénye volt, még marad valami, amibe nem tud beletörődni: ha nem adhat. Legalább az unokáinak. Buszra képtelen felszállni, a ta­xizás megfizethetetlen. A rok­kantkocsi pótlására pedig - megírtuk - ígéreteknél többre nem futotta. A minap megkérdeztük Si­mon Istvánt: történt-e azóta va­lami? íme a válasz:- A Mozgáskorlátozottak Egyesületében úgy tudják, hogy kaptam új kocsit, ugyanígy tud­ják a Köztársasági Megbízotti Hivatalban is, ahova segítségért fordultam. Nem értem, honnan tudhatják így, amikor az illeté­kes helyen, a megyei tisztifőor­vosi hivatalban elutasították a- Mindenkinek csak egy ki­csit, amire azt mondhatják, hogy tőlem kapták - mondja Erzsi néni - ez a fontos. Négy gyermeket nevelt fel, nyolc unokája és három dédunokája van. A nekik szánt apróságokra gyűjtöget, ezekre teszi el a virá­gokból árult forintokat. így van ezzel a 73 éves Teri néni is, aki Patacsról cipeli a színes csokrokkal teli nagy ko­sarát. Eleinte szeretett volna be­járni valahova dolgozni a nyug­díj mellett, de munka helyett mindenhol csak jótanácsot ka­pott: menjen haza néni, pihenni! Ő is azok közé tartozik, akik régóta nem költenek már „lu­xusra”. Evek óta nem vett új ru­hát, lemondta az újságot, a tv-t. A nyugdíja meg sem közelíti a létminimum alsó határát. A megkeresett pénzt szigorúan a kérelmem. Úgy értesültem, hogy már megkapták és el is osztották az 1992-es évi keretet. Nagyon elkeserít, hogy engem kihagytak, holott - úgy érzem - számomra létkérdés a kocsi. Most is egy ötven injekciós ke­zelési periódusban vagyok, na­ponta, kétnaponta kell a Hon­véd kórházba mennem, mert csak ott adhatják az injekciókat. Igen keserves az eljutásom. Rá­adásul most azt hallom, hogy a mentőknél meg fogják szüntetni az ilyen kezelésekre történő be­tegszállításokat. Mi lesz akkor velem? H. I. kötelező kiadásokra költi, s erőt ad neki a tudat, hogy nem szorul a gyerekeire.- Olyan rendesek ám az em­berek - állítja a vásárlóiról. - Lámák egy öreg asszonyt, hát megveszik tőle a virágot, hogy segítsenek rajta. Néha én is megélem ezt az érzést. Akkor, amikor idejön egy tőlem is ele- settebb. Voltak, akiknek fél­áron, másoknak ajándékba ad­tam a virágot. Vigye csak annak a sírjára, akinek annyira sze­retne szép csokrot adni. Sokukat nehezen szóra bírva úgy tűnik, nincs bennük egy csöppnyi haszonvágy sem. In­kább tartás, büszkeség, hogy nem adományt várnak. Ahogy Erzsi néni mondta: ha az ember mindenbe beletörődik, ha meg­áll, akkor vége, akkortól egyre tehetetlenebb lesz ... F. A. Több állásfoglalást ismerte­tett a Nyugdíjasok Országos Kamarája azon a sajtótájékozta­tón, amelyet a közelmúltban tar­tottak Budapesten, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének székházában. Közülük az egyik - amelyet most ismertetünk - a nyugdíja­sokat legközvetlenebbül érintő, az anyagi feltételeik további romlását előidéző áremelkedé­sekkel kapcsolatos. A tájékoztatón Knoll István ügyvivő szólt arról, hogy az ál­lásfoglalások a szakértőkből álló előkészítő bizottságok munkáján alapulnak. A tényfeltárás és bizonyítás mellett az volt a céljuk, hogy megoldási javaslatokat tartal­mazva fejezzék ki a nyugdíja­sok érdekvédelmét. Mihalovits Ervin, a kamara társadalombiztosítási és szoci­álpolitikai bizottságának veze­tője megerősítésként elmondta, hogy az állásfoglalások megha­tározó indítékai az áremelések. Főként az energia, az élelmiszer és gyógyszerek térítési díjának csökkenése az, ami rendkívül hátrányosan érinti ezt a társa­dalmi csoportot. A sajtótájékoztatón szó volt a közelgő Idősek világnapjáról. Az ENSZ közgyűlésének hatá­rozata alapján minden év októ­ber 1-jén tartják ezt a napot, amely nem csak ünnep, hanem a számvetés dátuma is. A Nyugdíjasok Országos Kamará­jának központi rendezvénye Budapesten lesz. Köves Imre A Nyugdíjasok Országos Kamarája - a tagszervezetek vezetőségei és a nyugdíjasok jelzései alapján - ismételten kénytelen megfogalmazni állás- foglalását a nyugdíjasokat és az időskorúakat érintő áremelke­désekkel kapcsolatos kérdések­ben. Az 1992.11. félévben életbe­léptetett, közel 50%-os ener­giaár emelés, az alapvető élel­miszerek, valamint a gyógy­szerek árának ismételt növeke­dése az időskorúak anyagi felté­teleinek jelentős romlását eredményezte. A végrehajtott nyugdíjeme­lés, valamint a korábbi nyugdí­jak korrekciója következtében úgy gondoltuk, hogy sikerül - az állam hibájából eredő - ko­rábbi elmaradásokat kis mér­tékben pótolni. Ezen remé­nyünket azonban a váratlanul végrehajtott áremelések, költ­ségnövekedések kétségessé tet­ték. A nyugdíjasok és idősko­rúak élethelyzetét negatívan be­folyásolja a fűtés és világítás dí­jainak emelése. Nehezményezzük, hogy az érdekeltek ez idáig nem tájékoz­tattak arról, hogy a nyugdíjasok és időskorúak felborult anyagi egyensúlyát a kormány milyen kompenzációval kívánja ellen­tételezni. Ezért a Nyugdíjasok Orszá­gos Kamarájának és vidéki ka­marák tagszervezeteinek nevé­ben tiltakozásunkat fejezzük ki az áremelések mértéke, illetve a kapcsolódó intézkedések elma­radása miatt. Jé Szükségét látjuk annak, hogy a - Nyugdíjasok Országos Ka­marája részvételével - soron kívüli tárgyalás kezdődjék ar­ról, hogy a váratlan árhatások kompenzálása mihen forrá­sokból és hogyan történjék. A korán elfogyott pénz nem elég indok Nyugdíjat előre? Pécsett közel negyvenezer nyugdíjas él. Részükre ha­vonta, zömében a hónap máso­dik felében összesen mint­egy ... Nem! Elfogadható in- dokú kérésre nem újuk le, mekkora összegű pénzt horda­nak ki ezekben a napokban a kézbesítők. Legyen elég eny- nyúsokat. Sajnos volt már rá példa, nem is egy, hogy a nyugdíjakat kézbesítő postást megtámadták, kirabolták. No de nem is erről van szó. Inkább arról, hogy — informá­cióink szerint - a nyugdíjfize­tési napok körül meglehetősen sokan vannak, akik a Pécs I-es számú postahivatalban pár nappal előbb vennék fel a já­randóságukat, mert - úgymond - elfogyott az előző. Sajnos ez nagyon is hihetpen hangzik. Hivatalosan ugyan mérséklődik az infláció üteme, az árak azonban erről mit sem tudnak és konok következetes­séggel emelkednek, ez pedig elsősorban a kis jövedelmű nyugdíjasokat sújtja. így érthető, hogy a pécsi át­lagnak tekinthető 9756 forint alatti nyugdíjat „ élvezők” - hozzávetőlegesen 27 000-en vannak — a kifizetés előtti na­pokban már a filléreket sem igen tudják rakosgatni, nem­hogy a forintokat. Marad tehát a„kuncsorgás”. Hogyan is vagyunk ezzel? Vá­laszt Csermely Lászlótól és Já­nosi Tibortól, a Pécs 1-es számú postahivatal vezetőjétől, illetve helyettesétől kaptunk. Eszerint csak igen alapos indok alapján — kórházi beutalás, üdülés, külföldi utazás, stb. - s így is egy évben, egy személy­nek lehetőleg csak egyszer fi­zetik ki korábban a nyugdíjat. Ama egyszerű, ám ellenőrizhe­tetlen tény, miszerint „elfo­gyott a pénz ”, nem szerepel az indokok között, noha nagyon sok oly nyomorultról tudnak, akik valóban rászorulnának eme kis kedvezményre. • Mindenestre havonta több­százan próbálkoznak, de közü­lük átlagban 120-150 körül mozog azoknak a száma, akik elfogadható indokkal tudják alátámasztani a kérelmüket. Megtudtuk azt is, hogy sokan vannak, akik egy héttel koráb­ban vennék fel a nyugdíjukat, nem gondolva arra, hogy ezál­tal ennyivel megnyújtanák a két kifizetés közötti időt. Hogy ez milyen kellemetlen, azt minden nyugdíjas közvetlenül tapasztalhatja december - ja­nuárban: az év utolsó hónapjá­ban a szokásosnál mintegy két héttel korábban történik a kifi­zetés és a így másfél hónapra nyúlt időköz bizony nehezen viselhető el. Van egy érdekes megfigye­lés: a nyugdíjat előbb felvenni szándékozók között szinte el­vétve sem akad a kifizetési na­pok elején lévők közül. Ők va­lahonnan tudják, hogy a Nyug­díjfolyósító Igazgatóságtól le­küldött havi szelvények feldol­gozása éppen az első kifizetési napra fejeződik be, így ők az „előlegre” szinte esélytelenek. Ez a probléma tehát nem tű­nik problémának. A posta szá­mára viszont sokkal inkább az, hogy jóllehet minden nyugdí­jas már az év elejétől tudja, hogy a hónap mely napján csönget a postás, igen sokan nem tartózkodnak otthon, s a hátrahagyott értesítéssel aztán délután tolonganak a postahi­vatalokban. Sokszor persze nem is a nem-otthoniét okozza a gondot, hanem az, hogy az otthonlévő házastárs, többnyire a feleség, nem veheti át a „ma­gas” nyugdíjat. Tudniillik, 10 000 forint fel­ett már meghatalmazás szük­ségeltetik — most 12 000-en vannak ilyenek Pécsett, a tava­lyi 8000-el szemben, s ez a szám a szeptemberi „emelés­sel” még gyarapodik. Ezt az avitt rendelkezést még akkor hozták, amikor a 10 000 forint valóban nagy pénznek számított. A megha­talmazáshoz formanyomtat­vány kell, amit a postástól is lehet kapni, előtte kell kitöl­teni, s ez egy egész évre szól. Hársfai István A temetői buszmegállónál árulják a virágot a nyugdíjasok Fotó: Proksza László Ha az ember megáll, akkor mindennek vége . Virágárusok a temetőnél

Next

/
Oldalképek
Tartalom