Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-17 / 257. szám

992. szeptember 17., csütörtök üj Dunántúli napló 3 Csütörtök: Friderikusz Csütörtök este, 21.15-kor a Magyar Televízió 1-es csatorná- án újra Friderikusz-show. A nűsor tartalmát maga Frideri­kusz Sándor mondja el kizáró- ,ag az Atlantic Sajtószolgálat­nak. Lássuk, milyen csemegét kínál a show-man nézőinek. Friderikusz első vendége egy magánvállalkozó, aki fejébe vette, hogy harckocsi-állományt fog létrehozni saját használatra. Az elképzelést tett követte. Az első szárazföldi és vízi harci járművet meg is vette. De nem ám dísznek! Ezzel közlekedik városszerte. Friderikusz kéré­sére tiszteletkört tesz a belvá­rosban. A rendőr megállítja, igazoltatja, de mindent rendben talál, és útjára engedi. Egy ha­gyományos parkolóban sze- mélyautónyi helyre, két autó közé parkol be, az autótulajdo­nosok nem kis ijedségére. En­nek a produkciónak szemtanúi lehetünk. A műsor következő vendége egy hajszobrász. Nem minden­napi alkotásokat varázsol a pá­ciensek hajából. Eredeti szak­mája fodrász és képzőművész. A kettő ötvözetéből alakult ki a hajszobrászat. Csodálatos haj- szobor-költeményeit 2x5 manö­kenen mutatja be. Egy fogorvos föltalálta a hor­kolásgátló cumit. Ám ezt előtte már sokan állították. A Találmá­nyi Hivatalba több szabadalomra váró eszköz is érkezett. Frideri­kusz ennek is utánajárt. A nézők körében meghirdettek egy „hor- kolási versenyt”. Több ezer je­lentkező közül három mutatja be alvását cumi nélkül. Majd annak bizonyítására, hogy ez a cumi tényleg horkolásgátló, ennek al­kalmazásával alszanak egy éj­szakát. Erről TV-felvétel is ké­szült. A Fővárosi Állat- és Növény­kert állatokat ad örökbe. E célból alapítványt hoztak létre. Az ala­pítvány elnöke Gálvölgyi János színművész. Az őt ért sajtótáma­dások miatt elfordult az emberk- től. Figyelmét az állatok felé irá­nyítja. Á műsorban előzetest lát­hatunk a Szilveszter esti Gál- völgy-show-ból, ami Friderikusz show-műsorára épül. (Atlantic) A gyermekek jogaiért Eszmecsere a pécsi Ifjúsági Házban Abban, hogy a gyermekek­nek jogaik vannak, s hogy ezek érvényesítéséhez minden felté­telt meg kell teremtenie a fel­nőtt társadalomnak, teljes az egyetértés hazánkban is. Ez az alapállás motiválta, hogy Ma­gyarország 1990-ben csatlako­zott az ENSZ Közgyűlése által egy évvel korábban elfogadott, a „Gyermekek jogairól szóló egyezmény”-hez. A három fő részből, 54 cik­kelyből álló egyezményben alapelvként rögzítik, hogy a szabadság, igazságosság és a vi­lágbéke alapja, az emberi kö­zösség valamennyi tagja méltó­ságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak el­ismerése. A gyermekkor, amely a tizennyolcadik életév betölté­séig terjed, .ezen belül különle­ges státussal bír. A gyermekek­nek családtól és a társadalomtól egyaránt meg kell kapniuk azt a jogot, amely ahhoz szükséges, hogy az emberi közösségekben maradéktalanul betölthessék szerepüket. A személyiségük harmonikus kibontakoztatásához szükséges, hogy családi környezetben, sze­retetteljes, megértő légkörben nőjenek fel, töretlenül készül­hessenek az önálló életükre, s a szűkebb és a tágabb környeze­tükben egyaránt az emberi mél­tóság, a türelmesség, a szabad­ság, egyenlőség és a szolidaritás szellemében nevelkedjenek. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületé­nek és a Gyermekérdekek Ma­gyarországi Fórumának mun­kacsoportja ennek tükrében elemezte a hatályos magyar joganyagot és javaslatokat tett az egyezmény magyar jog­rendbe történő beillesztésére. Mi történt azóta? Ez lesz a fő témája annak az eszmecseré­nek, amelyet ma délelőtt 11 órá­tól rendeznek Pécsett, az Ifjú­sági Házban, s amelyre minden érdeklődőt - főként a gyermek és ifjúságvédelem területein dolgozó szakembereket - vár a gyermekmentő szolgálat pécs-baranyai csoportja. Burgonyaszedés éjjel Néhány pohár jó baranyai bor, vagy kisüsti elfogyasztása után az éjszakai utazó könnyen hajlamos lehet UFÓ-k észlelé­sére. Különösen az őszi munkák idején, amikor furcsa fények láthatóak távol az utaktól. Ála- posabb megfigyelés után azon­ban kiderülhet, nem távoli bolygók vándorai adják a fény­jeleket, hanem a mezőgazdasági területeken forgolódó talajmű­velő, betakarító gépek. A keddről szerdára virradó éjszakán, Baksáról Bogádmind- szent felé haladva, az út bal ol­dalán fekvő erdősávnál figyel­hettünk fel az éjszaka különös szentjánosbogaraira. Autóval kissé nehéz volt megközelíteni a gépeket, a krumpliföldet ala­posan feltúrták a Szentlőrinci Állami Gazdaság munkagépei. A dolgozók körében (akik ép­pen a felcsavarodott, megszo­rult gazcsomókat szaggatták ki a matuzsálem korú szedőgép­ből) némi meglepetést okozott az éjfél után érkező idegen.- Már második hete megy itt az éjszakai műszak - mondja érdeklődésemre Szlimák Zoltán műszakvezető, egyet-kettőt dörzsölve szemén, amolyan ál­Dolgoznak az éjszakások Bogádmindszent határában mosságűzőként. - Igyekezni kell, hisz a tartósan esős ősz mi­att tavaly több mint félszáz hek­táron földben maradt a burgo­nya. A termés egyébként sokkal gyengébb a megszokottnál, apróbbak a gumók, az aszály sajnos megtette hatását.- Hajnalban, kettő és három óra között a legnehezebb az éb­renlét - jegyzi meg Ős Ferenc, aki teherautóval a gazdaság vajszlói telepére szállítja a föl­des és indás burgonyát. Lassan búcsúzunk, a kis csa­patot a bérrel összefüggő telje­sítménykényszer és az egyre hi­degebbé váló levegő rebbenti szét. Balogh Sándor traktoros, Papp Károly munkagépkezelő és a többiek egyetértenek ab­ban: nem nagyon éri meg az éj­szakai szolgálat, ilyenkor jobb lenne otthon aludni. Balog N. Szoboráthelyezés Sásdon Az általános iskola aulájá­ban megjelent több mint száz sásdi lakos (és a helyi képvise­lők) közül nem sokan jutottak szóhoz a minap Sásdon, ami­kor a már lapunk hasábjairól is ismert „szoborügyben” kellett dönteni. Mint ismeretes, Sás­don a hősi halottaknak szeret­nének emléket állítani egy szoborral, mely már elkészült, s most azzal kapcsolatban ala­kult ki vita, hogy hol helyez­zék el. A képviselők által kije­lölt helyet ugyanis voltak, akik nem megfelelőnek ítél­ték, így újabb döntésre volt szükség az ügyben. Elmondta véleményét az egyházközség képviseletében Szonner Ádám esperes plébá­nos, indulatos beszédében „előléptetve” a testületet az elmúlt negyven év átkos ma­gatartásának folytatójává. Szintén a szoboráthelyezés mellett tette le voksát - részle­tesen elemezve a múlt tanul­ságait - Scild Mihály, a „régi sásdiak” nevében, s mint mondta, a lakosság vélemé­nyét tolmácsolja ezzel. Mel­lette szólt Vajda József, a hon­ismereti szakkör vezetője is. A jelenlévők türelemmel, fegyelmezetten hallgatták vé­gig az egy egész órát igénybe vevő három eszmefuttatást, amikor azonban olyan ember kért szót, aki az eredeti elkép­zelés megtartása mellett ér­velt, a másik tábor beszélge­téssel, morajjal zavarta a fel­szólalót. Szóval, nem a legbékésebb körülmények között zajlott a döntéshozatal, melynek vég­eredménye az lett, hogy a szobrot - a szoborkert helyett - egy üzletsor melletti parkoló környezetében állítják fel. Szabó József képviselő, az eredeti szoborelhelyezési terv kivitelező vállalkozója, aki az ellenoldali vádak hallatán vé­gül kénytelen-kelletlen maga is a szoboráthelyezés mellett szavazott, véleményét lapunk kérdései kapcsán így foglalta össze: - A szavazás pillanatai­ban, az elszabadult indulatok láttán úgy ítéltem meg, hogy ha az áthelyezéssel ellenkező dön­tés születik, veszélybe kerül a szobor felállításának lehető­sége is. Másrészt, mint kivite­lezőre, könnyen rám foghatták volna azt is, azért maradok az eredeti véleményem mellett, hogy legyen munkám. Ma már biztosan tudom, hogy a másik helyen* elvégzendő kivitele­zésre nem pályázom, s nagyon gondolkodom képviselői man­dátumom visszaadásán is. Maros Ernő alpolgármester a közmeghallgatáson is a ter­vezők által elképzelt hely meg­tartása mellett tette le voksát. Az alábbiakban az ő vélemé­nyét olvashatják:-Amiért határozottan kiáll­tam az eredeti elképzelés mel­lett - a hangos, jogos és jogta­lan ellenérvekkel szemben is - az az volt, hogy nem tudom összeegyeztetni az új helyre ki­jelölt kegyeleti emlékmű és a majdan kialakuló pezsgő üzleti élet gondolatát. Emléket kíván­tunk állítani ezzel a szobornál a II. világháborúban hősi halált halt katonáknak. Egy ilyen monumentális emlékművet csak olyan környezetben tudok elképzelni, amely megerősíti azt az érzést és gondolatot, amely akkor vezérelt bennün­ket, amikor erre a szoborra, a Piétára esett a választásunk. Meggyőződésem, hogy az em­lékezés és a kegyeletadás le­goptimálisabb helye az eredeti­leg is kijelölt szoborkert lett volna. Ott a hozzátartozók csendes, békés környezetben emlékezhettek volna halotta- ikra. Mivel azonban a szoborkér­dés ilyen véget ért, most már csak az a kérdés, hogy Szegner László építész-tervező adja-e a nevét a szobor áttelepítéséhez, és hogy Varga Tamás szob­rászművész is így kép- zelte-é? Megyeri Tiborné Újjáéled a szlavón-főváros Meglepett, hogy fegyvertelen horvát gárdistákat láttam Eszé­ken. Alig egy éve, szlavóniai harctereken csatangolva meg­szoktam, hogy szinte elválaszt­hatatlan tőlük a hanyagul lóbált, ragasztószalaggal összefogott duplatáras géppisztoly. Terep­színű egyenruhájuk megmaradt, ám egyesek - minő katonai fe­gyelem - a csizma helyett szan­dált hordanak. Egyelőre. Mert szemet gyö­nyörködtető a színes forgatag, az újjáéledés az ostrom után, ám lehet, mindez csalóka lát­szat, hiszen a város mindmáig csak egy útvonalon keresztül közelíthető meg, változatlanul körül van zárva. De a számtalan tépett seb gyógyul, az összeom­lott házfalak, betört, bedeszká- zott kirakatok, szétlőtt háztetők, szétszóródott védelmi homok­zsákok mellett megy tovább az élet. Eszék lélegzethez jutott, túlélte az ostromot, annak elle­nére, hogy egyes becslések sze­rint a városra mintegy 80 ezer gránát hullott. Megmerevedtek a frontvona­lak Vukovár és környékének el­foglalása óta - a Glas Slavonia (Szlavónia tükre) című napilap munkatársa, Bóján Dívjak sze­rint, aki azt is közölte, hogy a szerb erők az ostrom csitulását követően is indítottak támadá­sokat a horvát állások ellen, si­kertelenül. A harcok fő szintere áthelyeződött Boszniába, a tá­madók átcsoportosították a tü­zérséget, ám ennek ellenére Belje környékén még mindig 40 harckocsi fenyegeti az eszéki ál­lásokat. Mint mondta, a tűzszü­netnek köszönhetően megerő­södtek a horvát fegyveres erők, így egy esetleges támadást bár­mikor visszavernének. Végtele­nül segítőkésznek mutatkoztak a délszláv újság munkatársai, akik vázolták a frontvonalak el­helyezkedését is. A legnagyobb problémának azt tartották, hogy az Eszék körüli ipari centrumok zömét támadás érte, itt zajlottak a leghevesebb harcok. Valóban, rengeteg lövés­nyom látható az épületeken. Sok az ENSZ-katona, kanada­iak, kenyaiak, oroszok. Minde­nütt megtalálhatók a csoda fe­hér autókkal közlekedő meg­termett legények, akik jöttére megszűntek ugyan a nehéztü­zérségi támadások, de akik a helybéliek szerint nem tudták teljesíteni azokat a követelmé­nyeket, amiket elvártak tőlük. Például azt, hogy visszajöhes­senek egykori lakhelyükre az elüldözöttek. Nekünk nem, de az ottaniaknak szemet szúr, hogy egyes - Magyarországon tartózkodó, megfogalmazásuk szerint - katonaszökevények Harkányban is, Siklóson is beje­lentkeznek, mindkét településen felveszik a menekült segélyt, holott rég otthon lenne a he­lyük, mert szükség van mun­káskézre. Ám a keserűség elle­nére úgy vélekednek: mindez államközi megbeszéléseken múlik. A harcokról kevés szó esik, így a kívülálló számára szinte hihetetlen a bekerítettség fe­nyegetése ellenére meglévő szorgalom, amellyel az eszé- kiek újjávarázsolják otthonai­kat. Nem mondhatni, hogy nem haragszanak a szerbekre. Sze­rintük 90 százalékuk csatlako­zott a Jugoszláv Néphadsereg­hez, 10 százalékuk maradt, vagy átállt a Horvát Gárdához, de egy-egy helység elfoglalása­kor - mint például Vukovár - egyenruhát váltottak, s mutat­ták, kit kell agyonlőni addigi harcostársaik közül. Hihetetlen, ha a rövidesen eljövendő évszá­zadra gondolunk. Felrobbantott házakról, romba döntött falvakról, meg­gyalázott, elpusztított templo­mokról szólnak mindazok, aki­ket elüldöztek otthonaikból. Közülük jónéhányan minden nemzetközi fórumon érvelnek a szerb hódító politika ellen. Egy közel 1000 éves magyar telepü­lés - az elfoglalt - Szentlászló egykori területvédelmi veze­tője, jelenleg a szlovéniai, a ba­ranyai horvátok és magyarok képviselője, Kelemen Dávid el­fogadhatatlannak tartja a jelen­legi állapotot. Nem hajlandó al­kudni, fegyverrel küzd övéiért. Szó szerint, ugyanis apró, ceru­zanagyságú, kispuskalőszerrel tölthető egylövetű gyilkot húz elő zsebéből, mutatja milyen egyszerűen lehet ölni. A szla­vóniai valamint a baranyai hor­vátok és magyarok szószólója­ként megfordult már a magyar országháztól a legkülönbözőbb humanitárius szervezetekig mindenütt. Segítséget kért a horvátok és a magyarok elül- döztetése ellen az ENSZ ki­sebbségi jogok bizottságától kezdve az Emberi Jogok Nem­zetközi Szervezetéig minden fó­rumon. Mint beszélgetésünk so­rán elmondta, szerinte a volt Jugoszlávia területén élő ki­sebbségi népcsoportok életkö­rülményei tarthatatlanok. Ag­resszióval, gyújtogatással, rom­bolással, rablással, gyilkossá­gokkal, emberek meggyalázá- sával, otthonukból való kiűzeté­sével és kényszermunkára kényszerítéssel vádolta a szer­Eszék főtere napjainkban, a magyarok által egy kor oly közked­velt Nama bevásárlóközponttal beket, akikhez ultimátumot jut­tattak el, közölve, hogy annak lejártával a közeljövőben, a horvát gárdával karöltve táma­dást indítanak a megszállt terü­letek visszafoglalása érdekében. A frontvonal - egyelőre - csendes. Átjutni képtelenség. Számos tankcsapdát követően egy felrobbantott felüljáró állta utunkat az Eszéktől Vukovár felé vezető úton. - Gyere már, húzd be a nyakad -, terelt fede­zékbe egy ránézésre is 120 ki­lós, barátságos óriás, távcsöves puskával kezében, a kiépített lőállás, a homokzsákok, meg- számolhatatlan mennyiségű üres töltényhüvely és sörösüveg mellett. A katonai távcsövön keresztül nézve csendes a túlol­dal is, de körös körül a pusztítás nyomai. Szétlőtt épületek, út­zárnak a felrobbantott felüljáró, átlyuggatott, "helyükről kiforga­tott közlekedési táblák. Meg egy iciri-piciri deszkabódé, homokzsákokkal vértezve. Könnyűfegyverek itt-ott el­szórva, amolyan nesze semmi, fogd meg jól alapon. Ha lőttök, lövünk, vagy fordítva. Alig 3-400 méterre a szerb állások. Itt is, ott is békesség. Tölténydurranásig. Ruzsinszky Tibor Eszék csendes hétköznapjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom