Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-16 / 256. szám

10 uj Dunántúli napló 1992. szeptember 16., szerda Honismeret Valahol Oroszországban Ne legyenek nyomtalanul eltűntek ezek az emberek A veretjei temető 1942. IX. 28. Nendtvich Andor II. Rákóczi Ferencnek a nagysárosi várban történt le­tartóztatása táján, a Poprád vadregényes völgyében fekvő Késmárkon nagy ese­ményhez készülődött a Nendtvich-család: fiúk, Kris­tóf (Christophorus) Catharina Szophoval kötendő esküvő­jére. A házaspár dédunokája, Tamás, mint fiatal gyógy­szerész került az ország déli részébe, a Mecsek aljára, ahol „rendkívüli nagy fárad­sággal és költséggel összeba­rangolta Baranya várme­gyét”, és Pécs flóráját tár­gyaló munkájában 1100-nál több növényt sorol fel. A természetnél csak családját szerette jobban. 12 gyermeke között volt akadémikus, egyik veje Baranya várme­gye főügyésze lett, s 1848-as honvéd főhadnagy fiától - aki később Pécs város főmér­nökévé lett - Alexandertól származó egyik unokája volt az 1867-ben, a kiegyezés évében született Nendtvich Andor, Pécs városának több mint 3 évtizeden át polgár- mestere, az Erzsébet tudo­mányegyetem első diszdok- tora. Édesanyja, Zsolnay Klára néhány évvel élte túl 4. fia születését, s fiatalon, 37 éves korában húnyt el. Az egyetem elvégzése után, 1890-től Nendtvich Andor a pécsi törvényszék joggyakomoka, majd al­jegyző és árvaszéki ülnök. A Millenneum évétől városi ta­nácsnok, 1898-tól a polgár- mester helyettese. 1905-től 1937-ig, nyug­díjba vonulásáig Pécs szabad királyi város polgármestere. Szinkovich Máriával kötött házasságából 10 gyermek született: 8 leány és 2 fiú. Elévülhetetlen érdeme volt Nendtvich Andor polgármes­ternek abban, hogy Pécs több mint fél évezreddel azután, hogy első egyeteme, a Nagy Lajos alapította Studium Ge­nerale megszűnt létezni, is­mét egyetemi város lett: 1923 őszén megkezdődhetett a magyar királyi Erzsébet Tu­dományegyetem 3 karán az oktatás Pécsett.Már 1922-ben nagyformátumú tervet dol­gozott ki egy valóságos egye­temi város felépítésére: a Székesegyháztól a Rókus- dombig, a mai Kodály utca helyén , amely három hatal­mas épületcsoportban 660 métert foglalt volna el. Nendtvich Andor 1951-ben húnyt el. Benke József - Bodó János Csendben és mémán gyászol­ták évtizedeken át a II. világhá­borúban elesett halottaikat a hozzátartozók. Az utóbbi 10 évben több tö­rekvés is történt arra, hogy e témáról szót ejtsünk, az érintet­tek beszéljenek, a történelmi kutatások meginduljanak. Az első ilyen törekvések egyike a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának 1 órás filmje volt 1981. április 4-én (!) Katonafo­tók címmel. A műsort a túlélők, többek között Péteri Ferenc tá­bori lelkész és Brózik András gyógyszerés dokumentumai alapján Téglási »Ferenc rendező készítette. A Magyar Televízió 1982 őszén vetítette Sára Sán­dor 25 részes filmjének első né­hány folytatását a II. Magyar Hadsereg doni katasztrófájáról. Elkészült a film könyv-válto­zata is, Pergőtűz címen. A fil­met néhány rész vetítése után levették a műsorról, a könyvet pedig, még mielőtt könyves- bolti forgalomba került volna, bezúzatták. A filmsorozat ez év őszén kerül ismét képernyőre. 1990 január 12-én szintén az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója in­dította el a Hol vannak a kato­nák? című műsorát. Ennek első adásában Péteri Ferenc, a IV/1 tábori kórház főhadnagya tett közzé egy listát, amelyben 200, a Don kanyarnál, Veretje tábori kórházában elhunyt, és általa el­temetett áldozatot nevezett meg. Haláluk helyét és okát, az eltemetés helyét is közölte. A veretjei temetőről részletes helyrajzi térképe is van. ő volt az, aki a Somogyi Hírlap 1991 augusztus 31 -i számában közzé­tette a Kaposvári 6. gyalogezred ■V 1944 augusztus-szeptemberé­ben a Tatárhágónál, a kévéiéi temetőben elhantolt áldozatai­nak névsorát is. 1991 nyarán Mártha Tibor fényeslitkei tanár zarándokutat szervezett a Don-kanyarhoz, az ott elesettek hozzátartozóinak részvételével. Az útról Doni za- rándoklás címen két kis füzet je­lent meg. A rendszerváltás első törek­vései között szerepelt minden településen, hogy méltó emlé­ket állítsanak az áldozatoknak. Szigetvár környékén először - szintén Péteri Ferenc kezdemé­nyezésére - Almáskeresztúron avattak emléktáblát 1990 szep­tember 8-án. Ezt követte Szuli- mán, Mozsgó, 1991 márciusá­ban Csertő, majd Somogyapáti, Somogyviszló, Patapoklosi. 1991 október 23-án Szigetváron is megtörtént a II. világháborús emlékmű alapkőletétele.- Több mint 40 évig vártam, hogy eljöjjön az az idő, amikor beszélni lehet az áldozatokról. Őriztem a megmaradt doku­mentumokat, mindent megtet­tem azért, hogy ne legyenek nyomtalanul eltűntek ezek az emberek. Hittem, hogy a fel­jegyzések, térképvázlatok, fényképek és egyéb dokumen­tumok egyszer majd betöltik a feladatukat: megnevezik az ál­dozatokat, emléket állítanak nekik. A háborúban kötelessé­gemnek éreztem, hogy a fron­ton lévő katonáknak lelkileg gondját viseljem, a halottaknak - nem téve különbséget a hon­véd, munkaszolgálatos és az orosz katona között - a végtisz­tességet megadjam, és kapcso­latot tartsak az itthonmaradot- takkal. Levelek sokasága van a birtokomban a hozzátartozók­tól, akik halottaikról érdeklőd­nek: haláluk körülményeiről, el­temetésük helyéről. Sokan emlí­tik közülük, hogy amint vége a háborúnak, szeretnék hazaho­zatni halottjukat. Mint tudjuk, erre azóta sem volt lehetőség. A temetők sírhelyei és keresztjei is eltűntek azóta. Úgy látom, hogy kísérletek vannak a kegye­let és emlékezet őrzésére, de egy egységes, nemzeti elhatáro­zás nincs a kor dokumentumai­nak felderítésére, a történelmi kutatások megindítására, és a nemzeti megemlékezésre. Ahol nemcsak a II. világháború, de az előző évszázadok, a tatárokkal, a törökökkel és más elnyomók­kal vívott harcok áldozataira is emlékeznénk - mondta Péteri Ferenc, volt református tábori lelkész. Sasvári Mária A pécsi IV/1. tábori kórház tisztikara. Staninka, 1942. VI. 1. • • Otven éve történt... Könyvek, szobrok Mire mennyi pénzt fordítottak? Szenzáció erejével ható hírként közölte a Dunántúl c. napilap 50 évvel ezelőtt, 1942. augusztus 30-án megje­lent száma, hogy Dénes Gi­zella átírásában film készül Surányi Miklós pécsi regé­nyéből, a Kantatéból. A két világháború között rendkívül népszerű, Pécsett élő írónő, Dénes Gizella el­mondta, hogy a könyvnapok alatt azzal fogadták Pesten: szeretnék megfilmesíteni Su­rányi Miklós Kantate című re­gényét, mely Pécsett játszódik és tömérdek lehetőség nyílik Pécs zenekultúrájának, a Dóm életének, valamint a gregorián kórusnak bemutatására. Több jeles íróval tárgyaltak, végül is Dénes Gizella filmszinop- szisát tartották legalkalma­sabbnak a megfdmesítésre. Sajnos, a Kantate muzsikus hőse, Regen Richard orgona­művész és komponista alakja végül mégsem került filmvá­szonra ... De megjelent Dénes Gi­zella új 3 kötetes történelmi regénye, a Virrasztó asszony, melynek hőse Kanizsai Do­rottya, és máris hozzákezdett legújabb regényéhez.-Nyáron bejártam a keleti Mecseket Váraljától Hosszú- hetényig, Zengővárkonytól Óbányáig. Magyaregregyen Weber Sándorék régi vadász- kastélyra emlékeztető öreg malmában laktam, szemben a márévári völggyel, regénybe illő környezetben. Az egregyi vaskutatás heroikusán ke­mény munkája, a Hosszúhe- ténytől Váraljáig nyúló erdős, hegyes táj vidám, szívós ma­gyarságának problémái jelen­tették nekem az Égi kisasz- szony völgye c. regény ro­mantikus meséjének e tájban élő anyagát.- Abban reménykedem - folytatta Dénes Gizella írónő napjainkban is időszerű mon­danivalóját -, hogy a tervezett regény nyomán az idegenfor­galom is fokozott érdeklődés­sel fordul majd a keleti Me­csek és Magyaregregy felé. Ez a völgy, a víz és erdő, Zo- báktól Kárászig minden ízé­ben üdülőtelepre termett. - olvasom Dénes Gizella mon­datait a Dunántúl 50 évvel ez­előtti számában. Arról is tudomást szerzek, hogy a hivatalos lap agusztus 25-i számában közölt kul­tuszminiszteri rendelet értel­mében az 1942/43-as évadra a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója Hlatky László lett. Nyilvánosságra került az is, hogy a város 1943. évi költ­ségvetéséből több mint 2 mil­lió pengőt fordítanak beruhá­zásokra. Néhány érdekesebb adat: A városháza toronyórá­jának megjavítására 4000 pengő. A személyfelvonó se­bességi szabályozójának és önműködő ajtózárak beszere­lésére 800. A tűzrendészetnél a műszaki mentéshez szerko­csi vételére 30 000 pengő, két új mentőautó vásárlására 18 165 pengő, két orvosi rendelő felszerelésére 500 pengő. Az iparostanonc iskolánál a fi­zika-vegytan szertár, illetve az ifjúsági könyvtár gyarapí­tására 500-500 pengő. A szi­geti külvárosi játszótéren für­dőmedence 10 000 pengős lé­tesítési költségének harmadik részleteként a Ferences rend­nek 2000 pengő. Ugyanennyi jutott a Mátyás Flórián (ma Hunyadi) út parkosítására. Je­lentős összegeket terveztek utca- és járdaépítésre, Tgy a Magaslati út keleti (Tettye és Zerge u. közti) szakaszának földmunkájára 20 000 pengőt. 15 000 pengőt irányzott elő a költségvetés a Pécs belvárosi templom átépítésére, a 150 000 pengős hozzájárulás harmadik részeként; 2000 pengőt a magyar Pálosrend temploma 25 000 pengős épí­tési segélyének hatodik, il­letve 5000 pengőt az Irgal- masrend kórházépítési segé­lyének második részleteként. Ugyancsak 500Ó pengő jutott a Pátzay-féle Nővérek szobor létesítési költségeinek fel­eként, illetve 2000 pengő a Szent Ferenc szobor talapza­tára és tereprendezési mun­kákra. Pátzay Pál 1942-ben elké­szült szobrát csak az 1946-os kultumapok keretében állítot­ták fel az alsó-sétatéren. Bár­sony György 1939-ben bronzba öntött Assisi Szent Ferenc szobrát (melynek épí­tésztervezője Nendtvich An­dor volt), 1942. szeptember 3-án helyezték talapzatára a járókelők nagy érdeklődése mellett a Ferenciek utca és a Scitovszky (ma Szent István) tér sarkán lévő, akkoriban rendkívül népszerű és látoga­tott Ágota cukrászda előtt. Elébe kisebb medence került a víztükör számára. Dr. Nádor Tamás Mi lett volna, ha ... ? Ha lord Palmerstom is, - amint azt dicső elődje, G. Can­ning tette, midőn a portugál nép szabadságharcát külső beavat­kozás fenyegette — „megálljt” kiáltott volna az orosz beavat­kozásnak Magyarország házi dolgaiba 1849-ben, akkor Kos­suth álma megvalósult volna. De Palmerston lord nem tette meg. Sőt, midőn az orosz invá­zió célja és természete felől az angol parlamentben interpellál­tak, Anglia külügyminisztere nem mondta meg, hogy az orosz invázió célja Magyaror­szág szabadságának és függet­lenségének eltiprásában Auszt­riát segíteni. Lord Palmerston magatartása váratlanul érte a magyar kormányzatot, mivel tudott dolog volt, hogy Anglia programjába iktatta az orosz ha­talmának Európa szabadsága érdekében ártalmatlan ará­nyokra való korlátozását. E program megvalósítása kiszá­míthatatlan szenvedéseket hárí­tott volna el Európa jövőjéről. Az orosz beavatkozás előtt a történelmi Magyarország egész területe meg volt tisztítva az el­lenség csapataitól. Ugyanakkor nem kis jelentőséggel bírt, hogy a román-magyar megbékélési tervezet elfogadása, a nemzeti­ségi törvénytervezetnek a ma­gyar parlament által való meg­szavazása mellett elhatározták egy román légió felállítását is, hogy a magyar forradalmi had­sereg oldalán a cárizmus és a Habsburgok ellen harcoljon majd (Avram láncú vezetésé­vel). Ha az orosz invázió nem következik be, nyilvánvaló, hogy minden másképpen történt volna. Ez esetben azok, kik 1848—49 óta Kossuth Lajos ilyen-olyan hibáiról, tévedései­ről beszélnek, vagy őt egyene­sen elmarasztalják, éppen az el­lenkezőjét tennék. Hisz ezt teszi az a világ, mely az eseménye­ken kívül állva tárgyilagosan tudja szemlélni dicsőséges éle­tútját. Meggyőzően bizonyítja ezt a washingtoni Capitoliumon felállított szobrán a következő felirat: „Kossuth Lajos 1802­1894, a magyar demokrácia atyja - magyar államférfi és 1848^19-es szabadságharcos”. Kossuth Lajos születésének 190. évfordulóján kegyelettel emlékezünk az egyetemes és a magyar Pantheon nagy alakjára, aki a jobbágyság eltörlésével kapcsolatosan élete alkonyán a következőket írta: „A szabadság fogalmához kötött polgári és politikai jogok gyakorlása pedig a jobbágyi függéssel, a jobbágyi kötelezettségekkel összeférhe­tetlen: e tekintet által vezérel­tetve elhatároztuk, hogy a job­bágynép millióit a közös haza azon földjeinek szabad birtoko­saivá tesszük, amelyet mívelt, amelyen élt... Áldott legyen a napnak emléke, melyen köte­lességünket hazánk népe iránt ekként teljesítenünk, tartozá­sunkat ekként lerónunk megen­gedtetett. Nem sokallom a szenvedéseket, melyek életem­nek osztályrészül jutottak, gaz­dagon ki vannak elegyítve e napnak emléke által. Mert bár ama hatalom, melynek kétszá­zezer orosz szuronyra volt szüksége, hogy felemelkedjék a porból, hová őt Isten igazsága halálig sértett nemzetem hős karja által sújtotta, - ama hata­lom összetiport minden jogot, minden törvényt, minden sza­badságot, hogy jobb sorsra ér­demes szerencsétlen hazámban, de a nép javára intézett törekvé­seink ezen egy ágazatához még ő sem mert hozzányúlni...” Elszomorító, hogy azon job­bágyok utódai, kik e táj lakói, Erdély fővárosának egyetlen ut­cájában sem láthatják ama férfi nevét, kinek oroszlánrésze volt őseik felszabadításában. Minek következtében „az erdélyi pa­rasztság gazdasági helyzete el­viselhető, sőt egyes helyeken egyenesen virágzó volt. Á pa­raszti osztály 1848 után 1900-ig szemmel láthatóan gazdasági jólétnek örvendett. Virágzó fal- vaink vannak, jó karban tartott gazdaságokkal” írja Suciu Petre a Probléma Ardelean c. kolozs­vári lapban. És ez a valóság még akkor is, ha az ármány mást akar elhitetni a néppel. De fő, hogy van itt utca elnevezve, Henri Barbusse-ről, kit senki se tudott túlszárnyalni Sztálin di­csőítésében. De mi lett volna, ha ...? Ta­lán ma az egész Kárpát-meden­cét (vagy még azon túl is) Kos­suth utcák és szobrok százai ékesíthetnék, és az senkit se za­varna .. . Nagy Ernő, Kolozsvár

Next

/
Oldalképek
Tartalom