Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-16 / 256. szám

1992. szeptember 16., szerda aj Dunántúli napló 3 Egyre népszerűbb a latin Egy holt nyelv feléledése Bábolnai nemzetközi gazdanapok Ma, jszeptember 16-án nyílik meg Bábolnán az a háromnapos kiállítás és vásár, mely a Bábol­nai nemzetközi gazdanapok címet viseli. A hírek szerint minden eddiginél látványosabb lesz, hiszen több országos ta­nácskozásnak is helyet ad amel­lett, hogy csaknem 140 hazai és külhoni kiállító mintegy 2000 féle mezőgazdasági termékével - gépek, technikák és rendsze­rek - szembesülhet az érdek­lődő. A gazdanapok mindazo­kat várja, akik az agrárfejlesz­tés, gazdálkodás és kereskede­lem területén keresik a megúju­lás, az alkalmazkodás és egyéni jövedelemszerzés útjait. Ma nemzetközi környezetbi­ológiai szimpózium kezdődik, holnap a MAE Gépesítési Tár­sasága tartja 29-dik ülését, 18-án pedig a Magyar Agrártu­dományi Egyesület országos agrárértelmiségi tanácskozást szervez. A bábolnai rendez­vénysorozatnak több baranyai résztvevője is lesz. K. F. Valamikor, a ’45 előtti idők­ben, még természetes volt, hogy különböző iskolákban a latin nyelvre és kultúrára okí­tották a nebulókat, olyan alap- műveltséget adva ez által, amit aztán később, az élet számos területén hasznosíthattak. Hogy mi a helyzet ma ezen a téren, arról beszélgettünk Omódi Zsuzsával, a Janus Gimnázium tanárával.- Annak idején, zenéhez, művészettörténethez, történe­lemhez és nyelvekhez rendkí­vül jó alapot teremtett nem csak a latin nyelv ismerete, ha­nem az ókori görög-latin kul­túra ismerete is. Az elmúlt 40 évben a latinos műveltségre semmiféle hangsúlyt nem fek­tettek. Három-négy évvel ez­előtt már érezhető volt, hogy ennek hiányát felismerik.- Összefügg ez a rendszer- váltással?-Valószínű, de már előtte érezhető volt a változás szele, az egyetemek már jóval előbb léptek. Latin érettségiért kü­lönböző pontszámokat adnak, az ELTE például 2 pontot, a pécsi bölcsészkar 5 pontot. A gimnáziumokban viszont nagy a lemaradás, egyrészt nincse­nek tömegek, akik a latint vá­lasztanák, másrészt nincs elég tanár.-Pécsett hol tanítanak la­tint?- Három gimnáziumban: a Nagy Lajosban, ahol most ép­pen nincs saját tanár, a Leő- weyben, ahol épp most szült a latin tanár hármas ikreket, és a Janusban.- Milyen az érdeklődés a di­ákok részéről?- Míg 5-6 éve még csak 5-8 gyerek választotta ezt a nyel­vet, addig ma az osztályok lati­nos csoportjai a 15-18 fő között mozognak.- Iskolán kívül is van lehető­ség tanulásra?- Magánoktatásban, nyelv­iskolákban vagy kifejezetten la­tin nyelviskolában. Én például vezetek egy ilyet, a Latinitas Nostra-t, ahol három típusú ok­tatás folyik, egyrészt az általá­nos iskolásoknak, 10 éves kor­tól, másrészt magániskolákra és érettségire való felkészítés, és harmadrészt, az egyházi la­tin és a biblia latinja, elsősor­ban azok részére, akik teológi­ára jelentkeznek.- Miért fontos ez a nyelv?- Az alapműveltség meg­szerzésén kívül nagyon fontos a további nyelvtanuláshoz, hi­szen ez indoeurópai nyelv, és így hallatlan segítség a többi indoeurópai nyelv tanításához.- Végül is hogyan szerzik meg a tanulók az alapművelt­séget?- Ha mi eredeti szerzőket olvasunk, óhatatlanul előkerül­nek az antik Róma jellegzetes kulturális jegyei, a szokások, a filozófiai rendszerek, a történe­lem, hiszen ismernie kell azt a kort, amiből a szemelvény való, hogy értse is, miről van szó. Cs. L. Nemeske, Kistamási, Pettend . . . Megújuló faluközösség Sok idős ember él a 150 lakosú kis faluban, Nemeskén Gyúró Béla nemeskei pol­gármester úgy hívja falujukat és környékét, az újdonsült kör­jegyzőséget, hogy a nemeskei birodalom, és boldogan sorolja a falvaikat: Nemeske, Mol- ványhíd, Molvány, Kistamási, Pettend, Görösgal, Tótszent- györgy. Nem panaszkodik a Dobszától történt elválás most is tartó gondjaira, inkább büsz­kébb erőfeszítéseikre, a lassan születő eredményeikre. Jegyző- ségi sétánk alkalmával két fiatal kísért: a sokak által becsült Horváth Valéria tanítónő és a mindig tettrekész falugondnok, Hegedűs István. Ilyen embe­rekből nincs hiány, sőt a mind népesebb cigányság körében is akadni közösségért aggódó pol­gárokra. Az újkori önállósulási kedvet a hagyományok éltetik. Mintha a történelem megmásíthatatlan lenne, hisz Nemeske egykoron járásközponként működött, irányt mutatott a szomszédos te­lepüléseknek. Büszke, jómódú gazdák lakták, akik dacoltak is, ha igazuk mellett álltak ki. Erről vall egy lassan eltűnő családi kripta, mely a szántásban áll, ugyanis elhunytjai lázadásuk miatt nem kerülhettek a közte­metőbe. Bármelyik temetőben járunk, fenséges sírfeliratok fo­gadnak, melyek akár a költe­mények, és borújuk ellenére az életet is dicsérik. Mégis a pet- tendi temetőben elszomorod­tam, hisz elhagyják, és a refor­mátusokra oly jellemző ke- hely-díszeket lefordítják, je­lezve, ide többé nem jönnek sírhantot gondozni. A falutól messze a sírkertje, ezért újat vá­sároltak Kistamásiban. Pedig az is jókora távolságra, csak hát műúton közelíthető meg. A pet- tendi sírhelyeket löszben mélyí­tették ki, köztük úgy jár a szél csendes időben is, akár a siva­tagban. Pettendet és Kistamásit első­sorban cigányok lakják. A pet- tendiek sokak szerint markán­sabb jelleműek, míg a kistamá­siak lágyszívűek, megbocsá- tóbbak. Pettend jelképe a ha­lódó malom is lehetne, melyet bezárása óta lakik kezelője, pe­dig elapadt a patak vize, de a molnárban él a tájhoz, a szülő­helyhez való ragaszkodás. Kis­tamásiban egy cigány-család tucatnyi házat vett gyermekei­nek, akik dolgoznak, sikeresen illeszkednek be a paraszti kör­nyezetbe. Molvány erősen zárt közösség, tele teremtő-erővel és példás összetartással, bár gaz­dagsága nem olyan mutatós, mint Nemeskéé. A parányi Molványhíd, az előbbi település középkori elődje, szerényen bú­jik meg a síkságban, egyetlen utcáját mintha erdő rejtené. Görösgal forrong a privatizá­ció lázában. Az óvoda már az önkormányzaté, mégis fenntar­tására még kevés a pénz. A ve- zető-óvónó, Hegedűs Jolán ezért mecénásokat keres, mert húsz aprósága nem szenvedhet hiányt, és a számítógépes, va­lamint barkácsoktatást folytatni akarja. Kiveszi részét a közös­ségi munkából, miként azok a fiatalok is, akik épp kuglipályát építettek a bolt udvarán. Rosta Éva, aki az ÁFÉSZ italboltját bérli, annak megvásárlására ké­szül. Nincs hiány vállalkozói akaratból. A legtöbben mind­egyik falucskában tehenet tarta­nak nem kis haszonnal. Ezen ágazat válsága alig érintette a jószágtartókat. Nemeskén betértünk a nyug­díjas Váradi Józsefhez, aki a he­lyi lapban versel, rigmusokat közö.l néha botrányt is kavarva, hisz többen magukra veszik a kedves élcelődések mondandó­ját. Épp e bátor szókimondás is jellemzője nemcsak Nemeske lakosságának. Nem is nehéz itt szeretetre nevelni az apróságo­kat, és arra a hitre, amely a fa­luközösségek megújulának egyik motorja. Csuti János Képernyő előtt Lőjünk a gyümölcstolvajokra ! Akár a bakában a tévelygő ólomlövedék, hétfő óta bolyong bennem a figyelmeztetés. Egyenesen a parlamentből in­tézték hozzánk, illetve intézte az egyik honatya a másik hona­tyához akképpen, hogy mi, bé­kebírói szerepre kevésbé jogo­sultak is értsünk belőle. Ez a fi­gyelmeztetés hétköznapi nyelvre fordítva úgy foglalható össze, hogy a képviselők ne si­essenek az etnikai konfliktus színhelyére, mert megjelenésük- különösen a váratlan, megle­petésszerű felbukkanásuk a tett színhelyén - csak elmérgesítené a helyzetet. Az akár még elis­meréssel is jutalmazható sietést- úgy gondolom - a várható iz­galmak, népbetegségünk - az infarktus veszély - miatt is aján­latos megfontolni, de főként azért bizonyulhat elhamarko­dottnak, és járhat előre nem lát­ható következményekkel, mert akadályozza a rendőrség oda­adó munkáját. Mindamellett csak tovább szítja az etnikai konfliktust olyan helyzetben, amikor nincs is szó etnikai konfliktusról. Egyébként is - hangzott el a mélylélektani is­kolázottságról árulkodó érvelés -, ami a körtetolvajokkal szem­beni módszert illeti, az semmi­képpen nem tesz túl azon a szél­sőségen, amelyre egyes képvi­selők szolgáltatnak példát éhe­zésükkel Hankiss és más, a nemzetközi hálózathoz tartozó médiaügynök leváltását köve­telve. Azt is megtudhattuk mi va­lamennyien, kik népben-nem- zetben és mindenekelőtt média­ügyben gondolkodunk, hogy er­ről a kérdésről a különböző pártállású képviselőknek néha homlokegyenest eltérő pártállá­suk van, és csak a rosszhisze- műek, az elvakult bolsik látnak e tényben ostoba, ideologikus, pártmentő torzsalkodást, a va­kok nem hajlandók üdvözölni a gondolatszabadság pluralista érvényesülését, amelyben végre össze nem egyeztethető, zava­ros gondolatok és szándékok élhetnek egymás mellett, s ha véletlenül lövések dördülnek el, az csak a békésen egymás mel­lett élő szélsőségek megnyilvá­nulása. Kellő toleranciával szólva a médiaügyhöz is, természetesen meggondolandó a koplalás is. A munka- és exportképességünket azonban meg kell őriznünk, ezért a nadrágszíjhúzásnak az enyhébb formáit tanácsolom. A Magyar Televízió, engedve a külföldi befolyásnak, az elmúlt héten ismét külföldi filmeket sugárzott, a komoly, netán hazai filmek kötelező heti kínálatát el­intézte a hétfői napon. így a Silverado, mint az igé­nyesebb westemek egyike, megérne egy könnyebb vacsorát- mondjuk egy rablóhúst, alá whisky vei; az Észterkönyv után- ha tetszett -, akár degeszre ehetnénk magunkat valami ma­gyarossal. A politikai műsoro­kat nézve úgyis összeszűkül az ember gyomra. A sokat szidott televízió maga sem tud mit kez­deni a sokféle - sértettségükben önjelölt - prófétával és a sok­féle igével - ami szeretne „poli­tikacsináló” erővé formálódni. Lehet, az elemzők egyszer majd dokumentálják, ami má­sutt már régmúlt tapasztalat; a tömegkommunikációtól túl so­kat vártunk - szerepén-erején felül. Várakozásunk csak a rendszerváltás délibábja, ahol a koplalás nem segít. A lövöldö­zést meg jobb megelőzni, ha más kertjében túrkálnak is kör­téért, ki tudja éhségük­ben-e. Bóka Róbert És Baranyában... ? Megkérdeztük, lesznek-e szakszervezeti választások? Az elmúlt napokban meg­egyezett egymással a vagyonfe­losztás mikéntjében a hat nagy országos szakszervezeti konfö­deráció. Medvetzky Antaltól, az MSZOSZ megyei képviselőjé­től azt kérdeztük, változtat-e ez a jelenlegi, a Baranyában kiala­kult helyzeten?- Közel három év után sike­rült a megegyezést kicsikarni, ezért ez mindenkinek meg­nyugvást jelent. A hat konföde­ráció közös döntése lényegében szükségtelenné teszi a parla­ment beavatkozását, s a terve­zett szakszervezeti választáso­kat, ami amellett, hogy a va­gyont emésztené, túlságosan el is húzódott volna. Baranyában egyébként a döntés - mivel nincs szakszervezeti tulajdon­ban lévő vagyon, csak haszná­lati jog - igazából nem oszt, nem szoroz. Annyiban azonban igen, hogy a jövőben - ha a megegyezés a kormánnyal is létrejön - a felesleges vagyoni viták nem terelik el a figyelmet azokról a fontos kérdésekről, amelyek a munkavállalókat ma valóban és alapvetően foglal­koztatják. Pauska Vélemény a készülő bányatörvényről Hétfőn az országgyűlés plé­numa miniszteri tájékoztatót hallgatott meg a készülő bánya- törvény új irányvonalairól. A je­lenleg hatályos törvény idejét­múlt, képtelen megadni a kere­teit a piaci körülmények közé szorított kitermelőiparnak. A hazai bányászatot alapjaiban megreformáló jogszabály-ter­vezet nyilvánosságot kapott pontjairól Verbőci József az első hazai magánbánya társa­ság, a Szászvár Bánya Kft. ügy­vezetője nyilatkozott lapunk­nak.- A tervezet legutóbbi válto­zatát olvasva a készülő jogsza­bály valóban megfelel az elvá­rásoknak, segíti az iparág priva­tizációját, a vállalkozói alapon felépülő bányászat kialakulását. Az ásványkincs maradjon ál­lami tulajdon, kitermelését azonban lehessen kibérelni. Az ipari miniszter fölszólalásában támogatta a szénjárandóság és a hűségjutalom továbbélését. A megfáradt bányászokat valóban megilleti a szénjárandóság, csakúgy, mint az aktívakat a hűség. Ez utóbbi sorsát nálunk a tagság dönti el, hogy egyszeri kifizetésben, vagy emelt bérek­ben igényli-e. A törvényelőkészítés hátra­lévő szakaszában tisztázásra vár még a bányászati tevékenységet érintő koncesszió és díjtételé­nek ügye, valamint a bányajá­radék kérdése. Méltatlan dolog lenne magas százalékokat meg­állapítani egy köztudomásúan válságban lévő ágazat esetében. A kulcsok megállapítását várha­tóan komoly vita előzi majd meg az új jogszabályt előter­jesztő tárca és az érintett bányák képviselői között. Kaszás E. Tanévnyitón Kárpátalján A Kárpát-medence legkele­tibb magyar nyelvű iskolájá­ban tartotta ez évi - köny- nyes-megható - tanévnyitóját egy pécsi gimnáziumi osztály, a 4. E. a Babits Gimnázium­ból. Osztályfőnökükkel, Pflé- ger Ferenccel beszélgettünk. Mint a tanár úr mondja, a pé­csi és az aknaszlatinai (Kárpá­talja, Ukrajna) Bolyai János kö­zépiskola kapcsolata immár há­rom esztendős, de Aknaszlati- nán most jártak először: — Nehéz meghatódottság nél­kül szólni azokról a napokról, arról a hangulatról és fogadta­tásról, melyben részünk volt. A Máltai Szeretetszolgálat négy munkatársa, négy tanár és hu­szonhat diák: ennyien voltunk kinn, de persze nem a tanév­nyitó miatt, az csak ráadás volt. Azt mondom, minden gimnazis­tának látnia kellene egyszer: mi az, magyar diáknak lenni Kár­pátalján. Méghozzá Kárpátalja legke­letibb magyarok lakta részén, ahol a város egyharmada ma­gyar csak, a többség román és ruszin nemzetiségű. Itt hozták létre 1989-ben a Bolyai közép­iskolát a helyiek - egy lepusz­tult óvodát alakítva át. Azóta már a Művelődési Minisztérium által adományozott, tanulást se­gítő eszközök is az iskola tanu­lóinak rendelkezésére állnak. S többek között ezen eszköztár gyarapítása volt a célja a pé­csiek látogatásának is. Két szí­nes tévét, egy számítógépet, egy videót és jónéhány könyvet (köztük hittan könyveket) vittek magukkal a Babits tanulói Kár­pátaljára.- Megnéztük az aknaszlatinai sóbányát, jártunk Huszton, Ungváron, az „Etelközben”, a Tatár-hágón túl. S mert osz­tályom testnevelés tagozatos osztály, kézilabda mérkőzést is játszottak lányaink a helyiekkel. Győztünk, méghozzá úgy, hogy az ellenfél a kárpátaljai ifjúsági válogatott volt! - mondja büsz­kén az osztályfőnök, s azt már csak ezután teszi ravaszkás mo­sollyal hozzá, hogy lányai vi­szont - egy játékos kivételével - az NB I/B-s PEAC-Babits csapatát alkotják ...- Az ellenfél románokból, ruszinokból állt. Mondanom sem kell, kinek szurkolt az ak­naszlatinai magyarság. Az a hangulat, az a szurkolás a diá­kok magyarságtudatának for­málását is segítette egyben ... Aknaszlatinától a tanévnyi­tón búcsúztak a pécsiek:- Bár munkanap volt, az is­kola mögötti pályához nagyon sokan eljöttek - mondja Pfléger Ferenc. - Három első osztály indult a Bolyaiban ez évben. Jó volt látni, ahogy a legnagyob­bak bevezették a tantermekbe a most indulókat. S még, ha már ezerszer hallottuk is, ezúttal másképpen szólt a szavalat: „Hazádnak rendületlenül légy híve” ... A babitsosok pedig azóta is azon törik a fejüket, hogyan se­gíthetnék ezután is az aknaszla­tinai gyerekeket. Pénz kell eh­hez, mint mindenhez - támoga­tók. Mert a fent leírtak sem tör­ténhettek volna meg, ha nincse­nek önzetlen adományozók. Nem szokásunk, most mégis ideírjuk nevüket. Segített az MHB, az OTP, Sárdi János kék­festő, a Pius és Székesegyház plébánia, a Bília autószalon, a Titán Rt., a Konzum, a Máltai Szeretszolgálat, a Kurnik és Köhler Kft., valamint a PIÉRT. Köszönet érte. Pauska Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom