Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)
1992-09-12 / 252. szám
10 t aj Dunántúli napló 1992. szeptember 12., szombat Új igazgató a POTE Anatómiai Intézetében Dr. Sétáló György Közép-európai ki - mennyi? Háromnapos demográfiai konferenciát tartottak Budapesten a világ legismertebb statisztikusai, történészei, nemzetközi jogászai, hogy megvitassák, milyen módszerekkel lehetne a legpontosabb képet kapni a térségben élő nemzetiségek pontos számáról? Miért fontos megtudni, kik és mennyien élnek Közép-Európa e térségében? - erről kérdeztük dr. Glatz Ferencet, az Európa Intézet igazgatóját, a konferencia elnökét.- Pontos adatbázisra volna szükség arról, hogy e térségben kik és mennyien élnek, különben zsákutcába kerül a nemzetiségi probléma politikai rendezésének lehetősége. Legendák keringenek bizonyos népcsoportok létszámáról. Az egyes országok egymást vádolják a tények meghamisításával, s közben valamennyien pontosan tudjuk: a veszekedések hátterében a valóság téves ismerete húzódik meg.-A statisztikát sokan fenntartással kezelik, mondván a „tények furcsa dolgok”.- Mi, az Európa Intézet munkatársai éppen azt a célt tűztük magunk elé, hogy nemcsak a demográfia, hanem a közgazdaság, a politika és az élet számos más területén is megtaláljuk az ösz- szehasonlítás, a valóságfeltárás eszközeit. A környező országokból érkezett szakemberekkel megállapodtunk abban, hogy hazatérve ki-ki a saját államában képviselni fogja a Budapesten kialakított közös álláspontot: a nép- számlálások alkalmával gyűjtsenek adatokat a lakosság nyelvhasználatára, anyanyelvére, nyelvcsoportjára, születési helyére, illetve szülei nemzetiségére vonatkozóan is.- Mennyiben javíthat a nemzetiségek helyzetén a pontos nyilvántartás?-Önmagában a kisebbségeken mindez nem segít, de a kormányoknak lehetővé teszi, hogy kezeljék a nemzetiségi problémákat. Naivitás volna azt hinni, hogy tudományos konferenciákkal meg lehet oldani a problémákat, de ezeknek a tanácskozásoknak „csupán” annyi a céljuk, hogy közös nevezőre hozzák az adott kérdésekkel foglalkozó szakembereket. Ilyen értelemben elértük célunkat, hiszen sikerült elfogadnunk azt a normatívát, amelyet a jövőben használhatunk a környező országokban.- Semmi különöset nem mondhatok, pályám hagyományosnak nevezhető. Még diákkörösként kerültem az anatómiai intézetbe és azóta is ott dolgozom - dr. Sétáló György egyetemi tanár július óta tölti be a Pécsi Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének igazgatói tisztét. Ötvenöt éves. - Végigjártam minden lépcsőfokot, kutattam, oktattam, először segédoktatóként álltam a hallgatóság elé.- Szívesen oktat?- Az oktatást a legfontosabb feladatnak tartom. Eretnek elképzelésem, hogy az egyetemet azért hozták létre, mert szükség volt még egy orvosnevelő intézményre. Nálunk, az anatómiai intézetben az oktatás mindig is szent volt, szeretném, ha ez a továbbiakban sem veszítene jelentőségéből, sőt még jobban ráirányulna a figyelem. Véleményemmel, nem az intézeten belül, nem mindenki ért egyet, de szerintem az oktatásnak kell az orvosi egyetemeken a vezető szerepet vinnie.-A kutatást másodrangúnak tartja?- Nem azt mondanám, hogy másod-harmadrangú, mert a tudományos kutatás is fontos, és az a legjobb, ha a két tevékenység párhuzamosan, azonos jó színvonalon fut. A kettőt nehéz is elválasztani egymástól, de az orvosegyetemek létjogosultságát mégis az oktatás adja. A fiatal munkatársaink az utóbbi időben ezt nem így látják, s az oktatás szép lassan háttérbe kerül. Ezzel nem értek egyet, és még azt is megkockáztatom, hogyha valamiről átmenetileg le kell mondani, akkor az a kutatás lehet. Az oktatás még különösebb támogatás nélkül is lehet kiváló, pótolhatatlan személyiségű tanárok jelenléte nélkül viszont az oktatás elszürkül. A társadalom nézőpontja is inkább a tudományos eredményeket sorolja előtérbe, pedig orvosgenerációk felnevelése is felér egy akadémiai dolgozattal! Vessző- paripám, hogy a kiváló oktatók, akik évtizedeken át élményt adó előadásokon, gyakorlatokon foglalkoztak a hallgatókkal, mondjuk a „csak” kandidátusi címük mellé is megkaphassák az egyetemi tanári kinevezésüket. Úgy gondolom, egy egyetem vezetésének is figyelemmel kell kísérnie a jó oktatók pályájának alakulását, és tenniük kell az érdekükben.- A kollegái egyetértenek oktatási elgondolásaival, az intézetet is érintő elképzeléseivel?-A pályázatomban megfogalmaztam ezeket, s ők vállalták azzal, hogy rám szavaztak. Azt szeretném, ha az oktatásban mindenki részt venne, s nem csak az előadások, hanem a gyakorlatok tartásában is. Az előadásokat úgy képzelem el, hogy mondjuk öt év alatt, mindenki találkozzon az anatómia mindegyik részével, s ne csak a saját specializált területéről tudjon előadásszinten, érdekesen beszélni. Az anatómia, bár változik, mégsem olyan ütemben alakul át, mint például az élettan, tehát kis odafigyeléssel mindenki nyomonkövetheti a tudomány alakulását. Nagyon jót tett nekünk az angol nyelvű oktatás bevezetése, mert a külföldi hallgatók könyveit lapozva, rádöbbenhettünk, hogy vannak területek, amit mi még másképpen tanítottunk. Élvonalbeli tananyagot ma csakis angol nyelvű könyvekből lehet tanulni, ezért is válik egyre inkább követelménnyé a nyelvtudás. A hallgatóinknak pedig lesz lehetőségük arra, hogy kinyilvánítsák az előadásokról a véleményüket, egy dobozba bedobhatják a meglátásaikat, s azokat mi megbeszéljük.-A hallgatók szoktak arra panaszkodni, hogy nincs elég alkalmuk plusz gyakorlatokon résztvenni, noha az anatómia vizuális emlékezést is igénylő tárgy. ..-Texasban járva tapasztaltam, hogy a hallgatóknak mennyivel széleskörűbbek az ezirányú lehetőségeik. Szeretném ezt nálunk is bevezetni, s nem csak a vizsgaidőszakban. A gyakorlatos termeket a hét néhány napján, fiatal kollegák felügyeletével, nyitva tartanánk a diákság előtt. Azt is tervezem, hogy a klinikákkal is megbeszéljük, vannak-e speciális igényeik az anatómia oktatással szemben, amellett, hogy a klasszikus topográfiát tanítani kell. A modem képalkotó eszközök belépésével azonban a hallgatóknak meg kell tanulniuk, hogy síkban, „szeletekben" is el tudják képzelni a szervek egymáshoz való illeszkedését. Az is célunk, hogy a diplomáinkat külföldön is mindenütt elismerjék, s ezért a tananyagunkat kicsit a nemzetközi felmérő tesztek követelményeihez, szempontjaihoz is igazítani keil.- Visszatérve az Ön pályájához, hogyan, mely területekkel kezdte tudományos tevékenységét?- Szentágothai professzornál kezdtem dolgozni, majd Flerkó Béla professzor vette át az intézet vezetését. Mindekettőjüktől rengeteget tanultam. A tudományos munkára nem kényszerítettek, hanem Szentágothai azt mondta, azzal foglalkozzak, amihez kedvet érzek. Az intézet profilja a neuroendokrin kutatások voltak. Én először a csecsemőmiriggyel, majd a hasnyálmiriggyel foglalkoztam. Mivel van némi kézügyességem, a főnököm megbízott az elektromikroszkópos laboratórium vezetésével, amelynek egyben technikusa is lettem. Ezzel kezdődtek az idegrendszeri elektroszkópos kutatásaim. 1971-ben, Flerkó Béla professzor segítségével az USA-ba, Denverbe utazhattam, ahol az elsők között ismerhettem meg a legkorszerűbb im- munhisztológiai módszert, amelyet idehaza azután tőlem tanultak meg nem csak kelet-európai, de nyugati kutatók is.- A központi idegrendszeri peptidkutatásban is élen jár az intézet. Ön is számos cikket publikált hazai és külföldi szaklapokban. Milyen eredményeket értek el és milyen terület áll ma a kutatásai középpontjában?-Az alapkutatásoknál nehéz az eredményeket kézzelfoghatóvá tenni, hiszen a kutatás eredményeinek gyakorlati fel- használásával nem mi foglalkozunk. Talán úgy fogalmaznék, az idegrendszeri finom szerkezeteket kutatjuk, a gerinctelenektől kezdve, végigkísérve a törzsfejlődés útját. Vizsgáljuk, hogy a különféle szerkezeteket milyen más elemek befolyásolják. Folytatunk hatáskutatást, s a megváltoztatott szerkezetű hormonok biológiáját is figyeljük. Foglalkozom a nemi funkciókat szabályozó ideghormonokkal, s most például annak a feltételezésnek járok utána, vajon az idegrendszeren kívül keletkező idegsejtek vándorlási mechanizmussal kerülnek-e be az idegrendszerbe? Ehhez ösz- szehasonlító anatómiai vizsgálatokat folytatunk, próbálkozunk egyfajta modell felállításával, de az eredetkutatás is fontos mozzanata a munkának. A másik területem a központi idegrendszeri pályakutatás, melyben pályafeltöltéses módszerrel azt vizsgálom az ivarmirigyek működését szabályozó realesing hormon milyen idegelemekkel tart kapcsolatot.- Tavaly jött vissza kétéves amerikai útjáról. Kint mivel foglalkozott?- Bekapcsolódtam N. Hagino professzor kutatásába, akivel még régebben Flerkó professzor ismertetett össze. Ő most egy olyan kutatást folytat, amelyet amerikai nagyvállalatok támogatnak, s a célja az, hogy megállapítsák, hogy például a nagyfeszültségek közelségéből származó gyenge mágneses tér léte károsan befolyásolja-e az emberi szervezetet, a magzat fejlődését. A majdani eredmények hazánkban sem lesznek érdektelenek. Óriási felszereltséggel végeznek különféle modell- vizsgálatokat. A kutatás még nem fejeződött be, s titkosnak mondható, ezért csak annyit jegyzek meg, a modellkísérletekben a szervezetekre fejtett ki különféle hatást ez a tér.-Hogyan képzeli el igazga- tói-menedzseri feladatát, a fiatal és kevésbé fiatal kutatók külföldi tanulmányútjainak segítését?- Kényes dolgot kérdez, de örülök neki. Támogatni fogom a külföldi tanulmányutakat, mert a kutatóknak szükségük van rá, de többektől eltérően, kicsit másként látom ezt a kérdést. A statisztikák azt mutatják, a külföldön dolgozó kutatók, orvosok tizenöt százaléka nem jön haza. Van, aki azt mondja, nem baj, mert a világ egységes, s így az emberiség érdekeit szolgálják másutt is. Az én véleményem az, hogy a jó magyar kutatók elsősorban itthon dolgozzanak. Én úgy látom, két év az az idő, ami alatt sokat lehet már tanulni külföldön, de még haza lehet jönni. Lehet, hogy furcsának tűnik, de kint annyival má- sabbak az életkörülmények, jobb az életminőség, a munka- feltétel, hogy hosszabb idő után már bizony meggondolják, visszatérjenek-e a lucskos tejeszacskós boltok világába. * Azonkívül a gyerekek szempontját is figyelni kell. Három-négy év után már nehezen illeszkednek vissza a magyar iskolákba, mások a továbbtanulás feltételei, kialakul a baráti körük, de két év után ez sem okoz gondot. Az amerikai egyetemeken hét évenként mehet el a kutató egy esztendőre. Ha ők nem engedhetik meg maguknak azt, hogy négy-öt évig is fenntartsák az állásokat, amiken nem dolgoznak, talán mi is elgondolkodhatunk ezen. Azonkívül a kutatóknak tudomásul kell venniük, hogy a magyarországi feltételek még néhány évtizedekig nem válnak azonossá az amerikaiakkal vagy a nyugat-európaiakkal. Az itthoni körülmények között kell és lehet produkálni. Külföldi kapcsolatokra szükség van, lehet közös kutatásokat folytatni, közös pályázatokat elnyerni, de mindenki saját hazájában tevékenykedjen.- Mit csinál, amikor nem oktat, nem kutat és nem horgászik?- Horgászni a legritkábban tudok, bár mindig kiváltom az engedélyt a Balatonra és a pogány i tóra. Van két nagy gyermekem, egy unokám. Fiam most végez itt az egyetemen, tavaly egy évet velem tölött Amerikában. Feleségem a pécsi gyermekintézmények főorvosa. Még régebben találtam ki, hogy amikor van kis szabadidőnk, menjünk gombát szedni. Ez mindenkinek tetszik, szívesen jönnek, ilyenkor együtt van a család. Már az unokám is szereti az erdei sétákat. Barlahidai A. Balatoni kérdőjelek Nemcsak kevés, de csóró is Gengszterizmus, prostitúció, angolnapusztulás - ha van is ilyen, nem ez a jellemző. A sajtó szenzációhajhászása nagyon sokat ártott a balatoni turizmusnak. Az pedig egyenesen nevetséges, hogy tilos fürdeni a Balatonban - fogalmazta meg Barcza Imre, az északi part legnagyobb idegenforgalmi szervezetének, a Balaton Touristnak az igazgatója. - Ivóvíz minőségűnek minősítette ugyanis a tó vizét hivatalos szakvéleményben egy német minőségvizsgáló szervezet - teszi mindehhez hozzá az igazgató. Tavasszal, nyár kezdetén sokan elsiratták az idei idegenforgalmi szezont, s bizony hiába süt hétágra a nap, tombol a kánikula még augusztus végén is, a lassan egy hónapra koncentrálódó idegenforgalmi szezon, úgy tűnik, véget ér. A Balaton Tourist 22 ezer férőhelyet kínáló kempingjeiben is jó, ha ötezren nyaralnak még.- 25-30 százalékkal csökkent a vendégforgalmunk - vonja meg az idei nyár mérlegét Barcza Imre. Ám nemcsak a vendégek száma csökkent, a kulturáltságukkal is baj van. Elsősorban a kevés pénzű egykori NDK-sokra panaszkodik szinte mindenki, szállodás, kempin- ges, vendéglátós.- A minőségi turizmus húrjait pengetjük, miközben soha nem látott alacsony színvonalú, kultúrálatlan a vendégek jelentős része - fogalmaz keményen a Balaton Tourist igazgatója, aki szerint jelentős átstrukturálódás következett be a vendégforgalomban. Bár a tapasztalatok azt mutatják, csökkent a magyar nyaralók száma a tó partján, a Balaton Tourist kempingjeiben ugyanúgy idén is, mint tavaly, a vendégek 3 százaléka magyar. A magas árak és a nem megfelelő színvonal persze nem teszi vonzóvá a magyar tenger partját. A vendéglősök egy része kaszál, rontva a tisztességesek hírét, az egész magyar idegenforgalom presztízsét. A fizetővendég-szolgálatban eluralkodó káosz pedig egyértelműen a „Zimmer frei”-es hiénák malmára hajtja a vizet, ők már hat-nyolc márkáért is kiadják ágyaikat, igaz, egyik-másik egykori szakszervezeti üdülő is élenjár az árletörésben. 20 márkáért teljes panziós ellátást kínálnak. S a pénztelen keletnémetek nem törődnek a színvo- naltalansággal.- Kempingjeink ára és színvonala is az európai középkategóriába sorolható - állítja Barcza Imre. Mint mondja, mintegy 150 millió forintot költöttek táboraik korszerűsítésére. Elsősorban vizesblokkjaikat újították fel, de strandjaikra, újabb partfalak kiépítésére is nagy gondot fordítottak. Ugyanakkor mindenhol fokozottan ügyeltek a takarékosságra is. Energiatakarékos csaptelepek beépítésével mintegy 40 százalékkal mérsékelték a vízfelhasználást.- A vendégek gondolkodását azonban csak nagyon nehezen befolyásolhatjuk. Minden erőfeszítésünk ellenére otromba módon piszkolnak, szemetelnek, összetörik a berendezéseket, nem törődnek a többiek nyugalmával - sorolja az igazgató.- A kempingárak kedvezőek, ugyanez azonban már nem mondható el a vendéglátó helyek, strandi büfék számoszlopairól. Egy két-háromgyerekes család bizony ezreket költhet el egy hétvégén úgy, hogy szinte semmit sem csinált. A strandbelépők drágák, a mellékhelyiségek koszosak. A lángos, a sör, a palacsinta nem olcsó, nem is beszélve az egytálételekről. A tihanyi révnél például 150 forint egy pohár sör, de van olyan étterem is, ahol egy pohár ásványvízért közel száz forintot kémek. A fogyasztóvédelmi szolgálatoknak is akad tennivalójuk. A szakképzetlen, gyorsan meggazdagodni vágyó vállalkozók vagy alkalmazottjaik ott csalnak, ahol csak tudnak. Nem ritka jelszó: egy üveg pezsgő magyarnak 350 forint, németnek 450, hiszen még mindig Németországból jönnek a legtöbben. A Balaton Tourist szakemberei szerint a balatoni kempingezők 40 százaléka Észak-Rajna-Vesztfáliából érkezik. Jelentős vendégsereg jön a Benelux államokból és a skandináv országokból is. Riasztja külföldieket a bűnözés is. A parton rengeteg a betörés, a lopás, elsősorban a kocsilopás. Szervezett bandák kötik el az autókat, s a rendőrség nehezen bír velük, bár a bűnözést tekintve az északi parton kedvezőbb a helyzet, mint a délin. A szervezett bűnözés, mint szerte a világon, nálunk is, a Balaton partján is fokozódik, ám mint a Veszprém megyei rendőr-főkapitánytól megtudtuk, korántsem olyan veszélyes a helyzet, mint egyes nyugati lapok állítják. Nem tagadható az sem, hogy a déli szomszédainknál dúló háború is nagymértékben riasztja a nyugatiakat. Az már biztos: hiú ábránd volt azt hinni, hogy az Adriai-tenger szerelmesei majd hozzánk jönnek a csatazaj elől. Tóth János
