Új Dunántúli Napló, 1992. szeptember (3. évfolyam, 241-270. szám)

1992-09-09 / 249. szám

1992. szeptember 9., szerda uj Dunántúli napló 3 Egy sokarcú baranyai település átalakulóban A Duna gyöngye: Szekcső A komp indulni készül Jócskán megsoványította a szárazság a Dunát is. Úgy kell begyalogolni hozzá a meder­ben. Aztán ha odaérünk, ott is csak meleg barna lé, ahogy erre mondják a horgászok, „lekvár” lotykolódik. Azért halat ad a Duna mostanság. így a szekcsői horgászok is megfogják a ma­gukét a várdomb alatti kövezé­seknél. Fentről, a várdomb pe­reméről látom, már ezek a kö­vezések is kint vannak a vízből, a horgászok meg bent a csóna­kokban. Itt a hatalmas partsza­kadás pereméig húzódó szőlők ugyancsak megszenvedték a hőséget. A fürtök töppedtek, a szőlőszemek mazsolaszerűek. Mi lesz a szép szekcsői pincesor hordóival? Üresen maradnak? Dunaszekcső az ország egyik legrégebbi eredetű települése. A Baranya megye története az ős­kortól a honfoglalásig című monográfia szerint már az új- kőkortól szinte folyamatosan lakott terület volt ez, a - szinte nap, mint nap előkerülő - lele­tek tanúsága szerint is. Szekcső, azaz Lugio a római korban kulcsszerepet játszott a térség­ben. Itt haladt át a Mursát (Eszék) Aquincummal (Óbuda) összekötő és egészen a mostani Hamburgig futó limes-út. Föl­tevések szerint Lugiot Sopianaevel, azaz Péccsel is összekötötte egy út, amely a Dunán át a mai Szeged felé tar­tott. A várdombon markáns erőd állt, amelynek ma már a felszínen csak néhány köve lát­ható. Helybéli amatőr régész barátommal, Szingler Jóskával bóklászva az itteni és a kör­nyékbeli dombokon, völgyeken még ma is találhatunk itt a föld felszínén díszes római terra sig- illata töredékeket és olykor egy-egy kétezer éves római pénzt, császári veretet. A vár­dombon került elő Marcus Au­relius császár gyönyörű szobra, ami nagyon rövid ideig meg- mentője, egy szekcsői tulajdo­nos birtokában volt, majd a pé­csi múzeumba került. A Kárpát medence legszebbnek tartott római-kori leletéről mostanság egy magáncég készít másolato­kat, és 78 ezer forintos áron ér­tékesíti. Sajnos Dunaszekcsőn nincs még egy másolat sem, holott... A szekcsői lokálpatriotizmus nem akármilyen. Ismerek olyan - Szolnokra nősült - embert, aki oda járatja az Új Dunántúli Naplót, hátha írnak valamit Szekcsőről... Minden héten megküldeti magának a helyi kábeltévé videofelvételét és évente haza jár nyaralni az Aréna kempingbe. Ismerek olyant is, aki Pécsett él, de he­tente megy Szekcsőre hor­gászni, holott közelebb is van víz, meg a benzin is drága, de azért Dunaszekcső az Duna­szekcső. És még sok ilyen pél­dát említhetnék. A lokálpatriotizmus egyfajta jeleként értékelem a polgármes­ter úr irodájának falát díszítő Marcus Aurelius-plakátot is, amiről nyomban az jut eszembe, de jó lenne itt egy helytörténeti múzeum. Volna mit kiállítani.- Egyelőre erre még nem gondoltunk - mondja dr. Schmidt József polgármester. - De az ötlet nem rossz. Dr. Schmidt József független jelöltként indult a választáso­kon, és túlnyomó többségű sza­vazattal érte el polgármesteri címet. Mégsem főállásban pol­gármester. Délelőtt mint Szek­cső és Bár közös orvosi körze­tének egyik háziorvosa, délután pedig mint Szekcső polgármes­tere tevékenykedik. Persze azért a délelőttöket és a délutánokat nem lehet mereven elválasztani egymástól, mert dr. Schmidt Jó­zsef orvosként is polgármester, és polgármesterként is orvos. Hegedűs György körjegyző is itt van a polgármester irodájá­ban, hármasban beszélgetünk a település jelenéről és jövőjéről. Dunaszekcsőnek 2488 lakosa van jelenleg. A többség a kö­zép- és az idősebb korosztály­hoz tartozik. Az általános iskola alsó és felső tagozatán mintegy 200 gyermek tanul. A nyelvok­tatás is éledőben van, az orosz mellett angolt és németet is taní­tanak, sőt, külön német nemze­tiségi oktatás is van, hiszen a mémetség jelenléte Dunaszek­csőn még ma is meghatározó. A szakmunkástanulók és a közép- iskolások viszont a közeli Mo­hácsra járnak be naponta. A te­lepülésen két óvoda és egy idő­sek napközije is működik. Van művelődési ház, könyvtár és egy 300 nézőt befogadó mozi. Háromféle vallás él jelenleg a községben, a katolikus, a re­formátus és a pravoszláv. A val­lási élet az utóbbi időben meg­élénkült, a közéletre gyakorolt szerepe azonban nem változott a rendszerváltás előttihez ké­pest. Dr. Schmidt Józseftől a hely­béli munkalehetőségek felől ér­deklődöm. Elmondja, hogy Szekcsőn ezen a téren jelenleg is zajlik a rendszerváltás. A legnagyobb munkaadó, a Duna Gyöngye tsz éppen a közel­múltban alakult át. Bárból és Szekcsőről mintegy 2-300 aktív dolgozót foglalkoztat a növény- termesztésben, az állattenyész­tésben, fafeldolgozójában és varrodájában. A most átalakult új típusú szövetkezet tagsága gyakorlatilag együtt maradt. A tagok bíznak a szövetkezésben. A kiugrott kisebbség egy része is azt tervezi, hogy kivett földjét felajánlja a tsz-nek művelésre - bérlemény formájában. Működik még itt a szekszárdi Szabó Szövetkezet kihelyezett részlege, egy betonelem-gyártó üzem, az ÉPSZÖV-nek egy asz­talosüzeme, egy brikettüzem, és néhány kisebb cég. Ezek is át- alalultak, vagy átalakulóban vannak a privatizáció irányá­ban. Korábban sokan eljártak Pécsre és Mohácsra dolgozni. Sajnos ők most a szekcsői mun­kanélküliek. Hegedűs György körjegyző: - Jelenleg 205 munkanélküli van nálunk nyilvántartva. Közü­lük 186 járadékos. Ahogy lehe­tőségeink engedik, megpróbá­lunk munkalehetőséget biztosí­tani, úgynevezett közhasznú munkákat ajánlunk fel, és ke­ressük a további lehetőségeket. A munkanélküliek összetételét jellemzi, hogy közülük 61 szakmunkás, 14 középiskolát és 3 főiskolát végzett. Megtudom azt is, hogy 72 vállalkozói igazolványt állítot­tak ki a közelmúltban az ön- kormányzati hivatalban, ahol egyébként helyi hatáskörben mindent el lehet intézni, az út­levél-kiállítástól az anyakönyvi kivonatig. Dr. Schmidt József polgár- mester elmondja, hogy az egészségügyben jelenleg má­sodmagával tevékenykedik há­ziorvosként, továbbá dolgozik itt egy fogszakorvos és egy vé­dőnő is. így Szekcső egészség- ügyi ellátása megfelelő. A spe­ciális kezelésekre természete­sen Mohácsra utalják be a bete­geket. Ami a településfejlesztést il­leti, az új önkormányzati testü­let, amely egyébként pártonkí- vüliekből és többségében értel­miségiekből áll, kezdettől fogva intenzíven és gyakorlatiasan foglalkozik a régi és újkeletű gondokkal. Hatáskörében máris új szemét- és szennyvíztelep lé­tesült. Most a vízminőség javí­A pincesoron tását, a vízellátás átfogó rende­zését tűzték maguk elé. Ezt az anyagi lehetőségek szerint há­rom lépcsőben tervezik megva­lósítani. Az új önkormányzat számos út- és járdafelújítást is elvégeztetett. Létrehoztak egy falutévé-stúdiót is, amely a pol­gármester személyes főszer­kesztésével hetente egyszer je­lentkezik aktuális témákkal. A kereskedelmi ellátottság jó, a község 10 élelmiszerbolt­jában naponta ott a friss tej, tej­termék, hentes- és pékáru. Ide tartozik még az is, hogy jól kiépített gázvezeték hálózza be a települést, ennek megfele­lően ebben a faluban nem ritka az összkomfort a lakásokban. Most dolgoznak az úgymond: pinceprogram kialakításán, megvalósításán. Tudott dolog, hogy itt a löszfalak, löszpartok és a hajdan beléjük vájt hatal­mas pincék mekkora galibákat tudnak okozni egy-egy kiadó- sabb eső után. Szakad a part. omlik a föld a házakra, udva­rokra. Ezért az önkormányzat a kormányhoz fordult segítségért. Kaptak is kétmillió forintot, amivel el lehet kezdeni az eró­zió elleni tevőleges küzdelmet, és hosszú távon majdan önerő­ből végleg megszabadítani Du- naszekcsőt a partszakadás, föl­domlás rémétől. Kérdezem még a polgármes­ter urat a sportéletről, és a ma­napság oly divatos falusi turiz­musról.-A sportélet Szekcsőn na­gyon aktív - mondja. - A tö­megsport-szakosztályban az at­létika és a labdajátékok viszik a prímet. Van pingpong-szakosz­tály is, és labdarúgóink a me­gyei II. osztály Tamási-csoport­jában vívják küzdelmeiket. Na­gyon komoly tényező itt a hor­gászsport és a vadászat. Külö­nösen az utóbbi kettő igen vonzza többek között a külföl­dieket is, akik nagy előszeretet­tel járnak ide a Duna mellé hor­gászni és a part menti, valamint a községtől nyugatra fekvő er­dőkbe vadászni. A közelmúlt­ban osztrák-magyar kft-vé'ala­kult híres szekcsői Halászcsárda is látott már vendégül népes osztrák turistacsoportokat. Ezzel összefüggésben még a közbiztonság kérdését vetve fel megtudom, hogy sajnos csupán egyetlen körzeti megbízottja van a falunak, és ez nem jelent­heti azt, hogy Szekcső különö­sebben dicsekedhetne közbiz­tonságával. Megköszönve a tájékoztatást, kifelé jövet a polgármesteri hi­vatalból azonban azt látom, hogy éppen a centrumban in­tenzív közúti rendőri ellenőrzés zajlik. Gondolom, a mohácsi rendőrök most „meszelik” le éppen a gyorshajtókat és róják ki rájuk a megfelelő büntetése­ket. Jó lesz vigyázni... Az egyébként nagy átmenő forgalmú Dunaszekcső - mondhatni európai szintű - kempingjében, az Arénában ál­talában nagy a forgalom. Itt is lezajlott a gazdasági átalakulás. Betérve a kemping vendéglő­jébe, ahol azért még manapság is jól lehet lakni egy százasért, arról érdeklődöm Pazaurek De­zső kempingvezetőtől, hogy megy a bolt?- Mióta kitört a jugoszláviai háború, lőttek az itteni idegen- forgalomnak is. A nyugati turis­ták nagy ívben elkerülik ezt a térséget, mert érthető módon nem szeretik a puskaporszagot. Talán majd jövőre ... Marad tehát Dunaszekcső a szekcsőieknek, a Duna-part és e szép fekvésű település egyéb szerelmeseinek Lugio és Mar­cus Aurelius császár mai hódo­lóinak, és mindazoknak, akik meggyőződéssel vallják, hogy nekik innen a várdombról néz­vést tetszik legjobban gyönyörű folyónk, a Duna. Kép és szöveg: Bebesi Károly Alapítvány a fiatalokért Tehetséges fiatalokat támogató alapítványt tett a dunaszekcsői önkormányzat. Az alapítvány olyan közép-, illetve főiskolás hall­gatók támogatására jött létre, akiknek nincs megfelelő anyagi hát­terük tanulmányaik folytatásához. Az alap induló összege ötvene­zer forint, melyhez még négyezer forint érkezett magánszemélyek­től. Pénzbeli segítséget már két fiatalnak tudtak biztosítani, de az alacsony alaphoz járuló kis kamat szűkíti a lehetőségeket. Lesz-e múzeum? A megfelelő épületet már megtalálták, a múzeum kialakítása azonban még várat magára, hisz nincs senki - elsősorban pénzügyi okok miatt - aki felkarolná az ügyet. Mint megtudtuk, a hosszú évek óta tartó ásatás is szünetel a római castrumnál. Az egykor ide tervezett kiállítás megvalósítása is várat még magára, pedig az el­helyezendő helytörténeti értékű leletanyag ugyancsak gazdag. Új csatornát építenek Időnként túltelített Dunaszekcsőn a szennyvíztározó, ezért szük­ség van a bővítésére, illetve egy újabb kialakítására. A jövő évtől egy szennyvízcsatorna-rendszer kiépítését kezdeményezik, tá­maszkodva a lakossági támogatásra. F. Z. Fogják a halat a várdomb alatt Dunaszekcsői hangulat A gyönyörű szekcsői temp­lom kertjében az első és má­sodik világháború hőseinek emlékműveit friss virágok dí­szítik. A templom lábánál a takarékpénztár, posta, hangu­latos cukrászda modem épüle­tei állnak az árnyas fák alatt. Müllerné pecsenyesütőjéből ínycsiklandozó illatok árad­nak, nem csoda, hogy a kami­onsofőrök hosszú útjuk köz­ben mindig itt állnak meg egy kis falatozásra. A tér másik oldalán az asztalosüzem mel­lett a kultúrház, mozi, könyv­tár és a polgármesteri hivatal épületei helyezkednek el. Köztük szerény cégtábla hir­deti, hogy itt van Fridrich Já­nos bácsi fodrászata. Ide tér­nek be - még a vasárnapi nagymise előtt is - az olajos padlójú kis helyiségbe beret- válkozni és egy kis beszélge­tésre a férfiemberek. Dunaszekcső ősrégi telepü­lés, kétezer éves múltra tekint vissza. A hajdani Lugio nevet a Dunaszekcsői kórus viselte sokáig, ma pedig egy takaros vendéglő postaládáját díszíti ez a felirat. Hazánk történelmének leggyászosabb fejezetéről, a mohácsi vészről pedig a pol­gármesteri hivatal falán 1928-ban elhelyezett már­ványtábla bizonyítja, hogy Dunaszekcsőn pihent meg ha­lála előtt utoljára II. Lajos ki­rályunk. „ . .. augusztus 21-én érkezett csekély kísérettel . . . 24-én pénteken a királynak Kölkeden volt seregével Mo­hácsra kell mennie ifjú életét Istenért, a hazáért és nyugatért áldozandó” - olvasható a márványtábláról. A török uralom után horvá- tok, szerbek, németek települ­tek be a faluba. A sok nemze­tiségjelen pillanatban békésen él a magyarokkal az egyre jobban kiépülő, gyarapodó községben. Ez a település kicsiben Ma­gyarország. Itt is van Rózsa­domb és kopott házikó. Vál­lalkozók és munkanélküliek. A hétvégeken buzdításoktól hangos a focipálya, gyerme­kek zsivajától élénk iskolák, óvodák. Mindig van valami szenzáció, amit órákon belül megtud mindenki. Augusztus 20-án országos hírű horgászverseny zajlott a szigeti parton. Voltak vagy százan a versenyzők, akik örömmel jönnek ide minden évben, hisz mindig van bősé­ges zsákmány. Ráadásul a verseny után a Dunarév ha­lászcsárdában halászlé várja az összes horgászt, akik han­gulatos borozgatás közben köthetnek barátságot. Mostanában viszont más foglalkoztatja az embereket. Milyen lesz a termés ez után az aszály után, most ezt a falut hogy-hogynem, többnyire el­kerüli az égi áldás. Ha a szom­széd faluban felhőszakadás van, itt akkor is süt a nap. Ha lesétálunk a Duna-partra és megállunk a kompkikötő­nél, gyönyörű panoráma fogad bennünket. A folyó hatalmas kanyarban hömpölyög előt­tünk. Távolban három óriási jegenye látszik a túlparton a római erőd romjai felett. A ví­zen megrakott uszályokkal ha­jókaravánok haladnak, a par­ton sorban kikötve kis ladikok várják a horgászni induló gaz­dáikat, a víz felett pedig szür­kegémek, fecskék és sirályok röpködnek. Mondják, ha hosszú életű akarsz lenni, vagy ha valahol végleg le akarsz telepedni, ül­tess diófát. Én 21 éve eldug­tam néhány diót a szekcsői kiskertemben, és most diófám hűs árnyékában a hömpölygő, tiszteletet parancsoló, hatal­mas Dunát nézem, és boldog vagyok, hogy ennek a község­nek tisza levegőjét magamba szívhatom. Müller Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom