Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-08 / 218. szám
10 qj Dunántúli Tlapiö 1992. augusztus 8., szombat A Pécsi Orvostudományi Egyetem története 5. Pécsi Tudományegyetem - Orvosi kar A volt csapatkórház, az egyetem bőrgyógyászati klinikájának épülete mai formájában Az 1947/48-as tanévvel nemcsak az egyetem történetében kezdődött új korszak. Lissák rektorsága alatt lezárul az Erzsébet tudományegyetem megpróbáltatásokban és eredményekben egyaránt gazdag korszaka. S ugyancsak az ő rektorsága alatt, az 1948/49-es tanévben elkezdődött egy olyan 4 évtizedes időszak, amikor az egyetemet nem annyira tanárainak szelleme, sokkal inkább falai határozták meg, amelyeken alig-alig törhetett át - az előző korszak nagyjaival mindenben vetekedő - Kömyeyk és Kerpe- lek, Romhányiak és Cholno- kyak szellemisége. A Pécsi Tudományegyetem Orvosi Karának ugyanaz a Lajos László volt az első dékánja, aki az Erzsébet Tudományegyetem orvosi karának is utolsó dékánja. A Pécsi Tudományegyetem Orvosi Karának első avatott hallgatója 1948. február 4-én Horgos György volt. 1948 nyarán kezdődnek a szomorú miniszteri leiratok: „... mely szerint... a Népbíróság, illetve a NOT által életfogytig tartó kényszermunkára elítélt . . . orvostanhallgatókat a hazai Összes egyetemekről kizárta.” Ekkor rendelkezett úgy a miniszter, hogy „a hivatalos helyiségekben még fellelhető Horthy korszakbeli politikusok képmásait azonnal el kell távolítani.” És megkezdődött az ideológiai ojfenzíva: „az elnöklő Lajos László dékán ... felkérte Lissák Kálmán ny. r. tanárt.., hogy tegyen javaslatot a Társadalomtudomány c. kollégium előadójára. Dr. Lissák ... Aczél György országgyűlési képviselőt javasolta .. ” Hogy az ideológiai offenzíva politikaivá válhasson, abban a „demokratikus érzelmű” hallgatóság is segít: feljelentették a rektornál Beöthy Konrádot, hogy „kijelentései sértették a demokrácia érdekeit ... és a tanítás érdekeit nem szolgálták” (a professzor nem hallgatta el a népi demokratikus rendőrség - nyilván az ÁVH - azon akcióját, hogy valakit veréssel arra akartak kényszeríteni: vallja azt, hogy a meggyilkolt embert kulákok verték agyon). Ugyanezek a demokratikus érzelmű hallgatók (Kovácsics János, Major Sándor, Tóth János) még Beöthy professzor adjunktusát, Dános Lászlót is feljelentették, mert az adjunktus Beöthy távollétét hivatalos elfoglaltságával indokolta, jóllehet az adjunktus tudta, hogy állásából a profesz- szor fel van függesztve... (Mindkettőt a dékán külön „megdorgálta”.) Az ideológiai offenzíva - a tanári kar ellenére - azonban folytatódik. A miniszter 1949 tavaszi utasítása alapján a felvételiken a szakmai kérdések mellett ideológiai kérdéseknek is szerepelniük kell egyenlő arányban és súlyban. Arról is értesíti a miniszter a tanácsot, hogy tisztséget jelző díszjelvények használatát megtiltja és azokat a Nemzeti Múzeum történeti osztályára be kell szolgáltatni (1949 őszén a Kossuth-címer helyett „hatályba lép” a csillagos-sar- lós-kalapácsos címer). A Dobi-kormány felszólítja az egész magyar népet, „készüljenek a dolgozó emberiség bölcs vezére és tanítója, a magyarság nagy barátja, Sztálin generalisz- szimusz 70. születésnapjának méltó megünneplésére. Hogy a kar miként ünnepeljen, a dékánnak erre a felszólítására Csak egy hozzászóló: Ernst Jenő volt, aki három pontban foglalta ösz- sze a teendőket. 1949 tavaszán Donhoffer Szilárd (47 éves) egyetemi tanárrá történt kinevezésével az összes tanszék (18) vezetése megoldódott. A népjóléti minisztérium 1950 nyarán az Irgalmas-rend kórházat átadta az egyetemnek, így létrejött az ún. klinikai tömb (belgyógyászattal és sebészettel), majd ugyancsak megkapta az egyetem a megyei bíróság épületét, amelyben az urológiai, az orr-fül-gégeklinikát, valamint a kórbonctani intézetet helyezték el. ugyancsak ekkor határozta el a minisztérium orvoskari könyvtár létesítését. 1951 nyarán 18 egyetemi nyilvános rendes tanára volt az orvosi karnak (Ángyán János, Beöthy Konrád, Boros Béla, Cholnoky László, Donhoffer Szilárd, Entz Béla, Ernst Jenő, Kerpel-Fronius Ödön, Kömyey István, Kun Lajos, Lajos László, Lissák Kálmán, Méhes Gyula, Melczer Miklós, Ora- vecz Pál, Ráüss Károly, Rom- hányi György, Schmidt Lajos) és 4 egyetemi nyilvános rendkívüli tanára (Hámori Artur, Ku- dász József, Szekér Jenő, Szen- tágothai János). A 11 klinikán 132 orvos dolgozott, a 10 elméleti intézetben pedig 50 oktató és 25 demonstrátor. 1950. XII. 104,238/1950. M. T. számú rendelet úgy intézkedett, hogy az orvosi kar a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatásköréből az egészségügyi minisztériuméba kerül át. Ezzel az orvosi kar 1951. február 1. napjától kivált a Pécsi Tudományegyetemből és önállói egyetemmé vált. Az orvosi kar utolsó avatott hallgatója 1951. július 13-án Tárkányi Kálmán Béla volt. A 40/50-es évek fordulóján mindia vallás és közoktatásügyi, mind (később) az egészségügyi minisztérium az oktatást illetően két feladatot állított tevékenységének központjába: a felvételik megreformálását és a tanrend korszerűsítését. Nézzük a kar tisztségviselőinek sorát a kar 1918-as megalakulásától az 1951-es megszűnésig: dékán, tanév, prodékán Pékár Mihály Fenyvessy Béla 1918-1919 Pékár Mihály Entz Béla 1919-1921 Entz Béla Pékár Mihály 1921-1922 Pékár Mihály Entz Béla 1922-1925 Reuter Camillo Pékár Mihály 1925-1928 Entz Béla Reuter Camillo 1928-1930 Mansfeld Géza Entz Béla 1930-1931 Scipiades Elemér Mansfeld Géza 1931-1931 Tóth Zsigmond Scipiades Elemér 1932-1933 Fenyvessy Béla Tóth Zsigmond 1933-1934 Rhorer László Fenyvessy Béla 1934-1935 Ángyán János Rhorer László 1935-1936 Gorka Sándor Ángyán János 1936-1937 Neuber Ernő Gorka Sándor 1937-1938 Albrich Konrád Neuber Ernő 1938-1939 Berde Károly Albrich Konrád 1939-1940 Duzár József 1940-1941 Bende Károly (Albrich Konrád) Melczer Miklós Duzár József 1941-1942 Császár Elemér Melczer Miklós 1942-1943 Reuter Camillo Császár Elemér 1943-1944 Albrich Konrád Duzár József 1944-1945 Entz Béla Melczer Miklós 1944-1945 Mansfeld Géza Melczer Miklós 1945-1946 Lissák Kálmán Mansfeld Géza 1946-1947 Lajos László Méhes Gyula 1947-1948 Lajos László Ángyán János 1948-1949 Méhes Gyula Lajos László 1949-1950 Lissák Kálmán 1950-1951 Méhes Gyula és Kerpel-Fronius Ödön. Benke József F olytatj uk „Eltemettük dr. Tóth Istvánt” - hozta tudomására olvasóinak az Új Dunántúli Napló szerkesztősége. A többes szám első személy félreérthetetlenül jelzi azt a kapcsolatot, amely az elhunyt és a szerkesztőség között alakult ki. Ezt jelzi az aláírás nélküli nekrológ is, amely a lap július 14-i számában jelent meg. A gyászban való osztozást fejezte ki László Lajos személyes hangú búcsúja a Magyar Rádió pécsi stúdiója nevében a temetés napján. Ezek és a gyászszertatáson elhangzott beszédek egybehangzóan méltatták az elhunyt sokoldalú tevékenységét városunk és a Dél-Dunántúl kulturális életében. De külön hangsúlyt kapott minden megemlékezésben és búcsúzóban a nyelvművelés, amelynek lapunkbéli sorozatcíme és egyben jelképe is a Tolisöprű volt. Ismerősei és kollégái nem egyöntetű lelkesedéssel olvasták ezeket az írásokat. A hivatásos nyelvészek egyike-másika az irodalomtörténész kirándulásának, kalandozásának fogta fel őket, amelyeket a „szakma” nem szentesített. Szerencsére mindig kapott elegendő bátorítást, biztatást a magyar nyelvművelés nagytekintélyű és közismert képviselőjétől, Lőrincze Lajostól és másoktól, akik fontosnak és nélkülözhetetlennek tartották írásait mindaddig, amíg a hivatásosak nem írnak jobbakat. Bizony nem írtak! A Tolisöprű nemcsak rovatcím volt, hanem a józan középút jelzése is a magyar nyelvművelés eltérő irányzatai között. A Smirgli, a Drótkefe vagy Irtsd a gizgazt! címek a szélsőséges és kíméletlen nyelvtisztítást, a purizmust képviselik. A Beszélj és írj, ahogy akarsz! - pedig az ellenkező véglet, a rosszul értelmezett nyelvi liberalizmus jelszava. A Tolisöprű e két szélsőség között a bölcs mérsékletet képviselte megalkuvás nélkül, mert - képesen szólva - legfeljebb port vagy lisztet fötört a hibázok szeme közé. A szerkesztőség a rovat fenntartásával hitet tett a nyelvművelés szükségessége mellett, s ezért dicsérendő az a szándéka, hogy a rovatot tovább élteti. Az idei Magyar nyelv hetének a jelmondata a közismert szállóige volt: A stílus maga az ember. Hétköznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy a beszéd és az írás módja elválaszthatatlan az ember teljes személyiségétől, vagyis a nyelvi magatartás emberi magatartás. Kedves Tóth Pista! Nyugodjál békében, nyelvművelő munkádat folytatjuk! Rónai Béla Kivágták az Adenauer- bükkfát Beteljesedett a bonni Schammburg Palota parkja 130 évesre becsült büszkeségének, az Adenauer kancellárról elnevezett hatalmas bükkfának a sorsa - hétfőn nekikezdtek a kivágásához. A csaknem húsz méter magas bükkfa gyökerét már évek óta gomba pusztítja. Hasztalan próbálkoztak különböző gyógymódokkal, a fa lombkoronája egyre csak pusztult. Bár ez a bükk nem volt kedvenc fája a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárjának, de az tény, hogy Adenauer nagyon szerette a Palota óriás parkját, annak ódon fáit. Végül is valószínűleg azért ragadt az Adenauer név a hatalmas bükkfán, mert sok közös vonásuk volt a kancellárral - szilárdság, keménység és álló- képesség. (DPA) Védőoltást a hepatitis B vírus ellen Az amerikai közegészség- ügyi szolgálat szerint a gyerekeket védőoltással kell védetté tenni a hepatitis B vírus ellen, amely rendszerint gyermekkorban okoz fertőző májgyulladást. A védőoltás annál hatásosabb, minél fiatalabb a beoltott gyerek. A legideálisabb, ha az élete első két hónapjában megkapja a vakcinát a kisbaba. Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés augusztus 17-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A július 25-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Önnek az az egyetlen baja, hogy túlságosan szemérmes.” Ajándékutalványt nyertek: özv. Hermann Jó- zsefné, Komló, Berek u. 1/C„ Makovics József, Pécs, 39-es Dandár u. 1/C., Pöttendi József, Pécs, Jakabahegyi u. 56., Tóth János, Pécs, Kovács Antal u. 9., Vajda Lajosné, Csertő. A nyerteseknek az utalványokat postán küldjük el. Magyarul magyarán
