Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-29 / 238. szám
8 új Dunántúli napló 1992. augusztus 29., szombat / Aprily Lajos: Szeptemberi fák Biikkök smaragd színét erezve fent az első pár vörös folt megjelent. Állunk. Kezedben késő kék virág. Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák. Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon. Kihullt a Nyár a nagy vadászaton. Amerre vitte buggyanó sebét, bíboros vére freccsent szerteszét. Ahol a nyomvesztő bozóthoz ért, hogy tékozolta, nézd, a drága vért. S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol, hörögve összeroskad valahol. Erdélyi öregasszony Romfeld Ákos felvétele Szép magyar vers Kürschner Emánuel Ötven évvel ezelőtt, 1942. augusztus végén Kürschner Emánuel, a városi zeneiskola igazgatója nyugdíjba vonult. Hegedűművészként, pedagógusként hosszú évtizedeken át sokat tett Pécs zenei életének fejlődéséért. Idézzük fel életútjának néhány állomását. 1908. augusztusában Hoffer Károly, vezető zenetanító nyugdíjazását kérte. A város törvényhatósági bizottsága akkor fogadta el a városi zeneiskola újjászervezéséről készüli szabályrendeletet. Pályázatot írt ki a zeneiskola igazgatói, valamint az I. hegedűtanári állásra. Nendtvich Andor polgármester augusztus 29-én ismertette a bizottság előtt a pályázatokat. Közülük Kürschner Emánuel 24 éves budapesti zenetanárt tartották legalkalmasabbnak, aki kitűnő minősítéssel Hubaynál végezte a Zeneakadémiát, majd az opera első hegedűsei közé vették fel. Táviratilag meghívták Kürschnert, hogy megismerhessék őt, az iskola programját megbeszélhessék. Kürschner meg is jelent a zeneiskolai bizottság előtt, mely megbízta a városi zeneiskola vezetésével. Kürschner elgondolásai szerint megkezdődött a mintaszerű zeneoktatás, és a koncertélet fellendülése. Bár ez kezdetben nem ment zökkenők nélkül. Erre utal a Pécsi Közlöny 1908. nov. 5-i számában megjelent cikk, mely örömmel köszöntötte az intézményt és annak igazgatóját, de a bírálatnak is helyt adott: „Kürschner úr Budapestről szerzi be a zenei instrumentumokat. Tanítványait is arra buzdítja. Joga van hozzá, de nem méltányos akkor, midőn Pécs városában zenei instrumentumokat tartó, minden igényt kielégítő üzletek vannak, amelyek tulajdonosai a város régi adófizető polgárai.” Kürschner nyilván belátta a cikkíró igazát, és a békét megpecsételendő, koncerten mutatkozott be a pécsi közönségnek. Feleségével, Kalliwoda Olga énekművésznővel 1908. dec. 2-án a pécsi Vigadó nagytermében rendezett hangversenyt. A Pécsi Közlöny dec. 4-i számában „szép zenei sikerről” számolt be. A város törvényhatósági bizottsága 1909. július 21 -én tartott rendkívüli közgyűlésén újabb botrány tört ki. Kürschner ekkor terjesztette elő az igényeknek megfelelően a zongora tanszak megnyitására vonatkozó javaslatát. Az ellenzék nevében Maiéter László, a városatyák fiatalabb gárdájának eszes, de távolról sem eléggé higgadt és objektív tagja kirohanást intézett a zeneiskola ellen, kifogásolva a költségek emelkedését és támadva az intézet igazgatóját, aki konkurál a gondjaira bízott iskolával, mert attól tanítványokat elvonva, azoknak magánleckéket ad. „A közgyűlési terembe akkor belépő Majorossy Imre, a régi polgármester, a pécsi zeneegylet ügyvezető elnöke, a tények száraz felsorolásával verte visz- sza a nagy jövőjű intézmény és annak ambiciózus, tehetséges vezetője elleni támadásokat.” (Pécsi Napló, 1909. júl. 22.) A várt államsegélyt a minisztérium kiutalta, így az 1909/10. tanévben az I. zongora tanszak is megindult. Kürschner látványos sikereivel magyarázható, hogy illetményének háromszorosával el akarta hódítani Szatmárnémeti. A Pécsi Napló 1910. jún. 22-i számában írtak szerint „Kürschner nehezen tudott volna elválni Pécstől, a pécsi zeneiskola se talált volna egykönnyen az ő képességével rendelkezőt, így megkeresték és megtalálták a módokat arra, miként lehetne Kürschnert Pécsnek megtartani. A zeneiskola felügyelőbizottsága javaslatot tett a közgyűlésnek, hogy Kürschner fizetését 3600, igazgatói pótlékát 1200, lakbérjárulékát 800, ötödéves pótlékait 400 koronában állapítsák meg. Kürschner folytatta hát sikeres pályafutását: koncertezett idehaza és külföldön is, szerkesztésében az 1910/11. tanév végén jelent meg először „Az államilag engedélyezett Pécsi Városi Zeneiskola évkönyve”, mely ettől kezdve rendszeresen beszámolt a tanév eseményeiről. Az 1913/14. évkönyvben „A súlytechnika a hegedűpedagógiában” címmel tanulmányt írt. Kamarazene-társulatot alakított, mely nagy sikerrel hangversenyezett. Az újjászervezett zeneiskola 25. tanévét kezdte meg 1932. őszén. Ebből az alkalomból a Pécsi Zenekedvelők Egyesülete, annak elismeréséül, hogy az egyesület filharmonikus zenekarának tagjai csaknem kizárólag a zeneiskola neveltjei, 1933. március 7-én a Pannónia nagytermében díszhangversenyt rendezett. Ezen köszöntötték Kürschner Emánuelt is, 25 éves igazgatói működése alkalmából. Dr. Nádor Tamás N em volt ám könnyű ezt a vendéglőt megszerezni! A lehető legszerencsésebb helyen van, óriási forgalommal; az ilyen üzletre mondják, hogy valóságos aranybánya. Ez volt a véleményük azoknak is, akik ott tipródtak Karczagiék mellett a verseny- tárgyaláson, s ígérték az egyre elképesztőbb, végül már csakugyan veszettül magas árakat a híres Tökalsóért. Es micsoda nap volt az, boldog isten, amikor este holtfáradtan, de győztesen hazaértek, az asszony táskájában a frissen aláírt szerződés, és a férfi már bontotta is mohón a pezsgős üveget a nagy diadal örömére. Az asszony három metszett poharat rakott tálcára a kredencből: anyósának, férjének és persze, magának. Nem rajong éppen az italért, de erre a váratlan boldogságra igazán inni kellett! Lám, mégsem dolgoztak annyit oly sok éven át hasztalanul, mégsem verték fogukhoz a garast hiába! Az üzlet azóta is mindig tömve vendéggel. De persze, a vasárnap a legerősebb nap: ilyenkor csak úgy ontják a villamosok meg a buszok a kirándulókat, szerelmespárokat és a környékbeli kiskertek gazdáit. Alighogy a nap kifényesül az égen, megindul az áradás. Reggel a papramorgóért állnak sort, délelőtt a sörért meg a fröccsért, déltől három óráig az étteremben állonganak falkákban, úgy lesik az asztalok üresedését, hogy végre azok is elverhessék éhüket, akik később érkeztek. A Tökalsó csak nyolckor nyit, de akkorra már sor kígyózik az ajtaja előtt: a kiskertesek csatos üvegben viszik a bort, meg a sörösflaskákat tízesével. A söntésnél a férfi áll kint, odabent a konyhán az asszony sürgölődik, készíti elő az ebédet. Van vele munka bőven: legalább három készétel s hat frissen sült a köretekkel, aztán három leves, kétféle tészta s négy-öt saláta. Az első időkben a férfi édesanyja segített a konyhán, de aztán betegeskedni kezdett - az asszony szerint csak nyűgösködni, „affektálni” -, és azóta egy kis konyhalány segíti a munkáját, aki csak kilenc órára érkezik. Ha a fazekakban már lobog a levesek vize, fortyog a sok mártás, az asszony leveti kötényét, és szalad ki a söntésbe az embernek segíteni: elvenni a pénzt a vendégtől, az aprót visszaguberálni, a palackos borokat bontogatni, kotorni a hanzlit a korsók üstökéről. Aztán keverni a málnát, csurgatni a sok kólát a gyerekeknek, és kiszolgálni az igényesebb vendégeket, akik a különszobában néznek helyet maguknak, nem odakint a sön- tésben. így aztán úgy zuhan be esténkint az ágyba, hog már arcát lemosni sincsen ereje, csak elvánszorog az ágyig, s ráhull, ruhástól. Csupán éjfél felé tudja annyira összeszedni magát, hogy levetkezzék. Es közben szidja, szidja magában az anyósát. Hogy fáradt . . . Miért? Ő talán nem fáradt?! Hogy nyolcvan éves. Miért? Ő talán nem lesz lassan ötven? Meg, hogy dolgozott eleget az életben ... Nekik talán ingyen adták az öröklakást a Pasaréten, ingyen ezt a méregdrága bérletet a versenytárgyaláson?! Hát ki kap ingyen valamit? Meg aztán épp eléggé megfizették az öregasszony segítségét - fortyog magában gyakran -, hiszen hát nem meleg otthonra talált náluk vénsé- gére? Amikor azt a vacak, nyirkos falusi házát eladta, nem egészséges lakásba költöztették? Jó, nem nagy éppen a szobája, kétszer három méter csak, és a konyhából nyílik, de száraz és meleg! És jobban él benne, mint élt odahaza a putrijában, amiért annyi pénzt sem kapott, hogy elég lett volna a Tökalsó bérletének felére! És akkor a tetejébe még szakadatlanul zsém- bel! Hogy egész nap egyedül van, magányosnak érzi magát, jobb volt Nagypallagon, mert ott legalább a szomszédasszonyok . . . Hallgatni is rettenetes! És mennyit eszik! Ha vacsorára nem kap egy szép csirkecombot vagy melle húsát, másnap egész este duzzog ... No és akkor ráadásul még azt a balesetet is vasárnap kellett rendeznie! Legszívesebben tombolna, ha ez eszébe jut. Éppen a legvadabb forgalomnál, vasárnap délelőtt tizenegy körül szólalt meg a telefon; ott lóg a söntéspult mellett. Az asszony a habot verte a piskótához, a leány a csirkét tisztította garmadával, így a kagylót a férfi akasztotta le a falról, s be- lehallózott. Hirtelen falfehér lett az arca.- Igen, igen, értem ... - csak ennyit mondott. - Ne csináljon semmit, mama, maradjon mozdulatlan! Azonnal megyünk! - Visszaakasztotta a kagylót, átment a konyhába.- A muter elesett a fürdőszobában - mondta fakó hangon. Az asszony sóhajtott. Már megint bedobja a hisztit! - mondta, s fejét csóválta.- És mikor történt?- Egy órája.-És akkor miért csak most szólt?- Mert nem tud fölállni. Egy órába telt, amíg hason csúszva a Mecénás-bérlet üzletembereknek A Szegedi Nemzeti Színház a héten megtartott évadnyitó társulati ülésén az új igazgató, Kormos Tibor elmondta: a közönség számára az idei évad szeptember 25-én kezdődik Goldoni: Csetepaté Chioggiá- ban című darabjával. A bemutatók között színreállítják továbbá Mozart: Figaro házassága, Weöres Sándor: A holdbéli csónakos, Moliere: Don Juan, Verdi: A trubadúr című művét. A Kamaraszínházban egyebek között Wesker: Konyha és Spiró György: Csirkefej, a studióelőadások sorában Shakespeare: Macbeth című darabját mutatják be. Ugyanott tűzik műsorra a szegedi költő, Baka István: A ko- rinthoszi menyasszony című művét. A színház vezetése új bérletet hirdetett az évadra, méghozzá üzletembereknek. A bérlet neve Mecénás, s a művészeti mecenatúrát szeretné elősegíteni a Tisza-parti városban. Azok az üzletemberek, akik készek segíteni anyagiakkal is a színházat, 6 reprezentatív előadásra nyilvános árverésen vásárolhatnak páholyt, amelyen elhelyezhetik cégük emblémáját. A kapcsolat erősítésére a bérletes előadások előtt a színház vezetői találkozókat szerveznek a gazdasági élet országos vezetőivel, akik ezeken az előadásokon a színház díszvendégei lesznek. Nagy Zoltán Mihály: Üzenet Már önmagámmal békétlenül, száll szemem gödrébe alkony. Az óceánt csak sejthetem. Ne várjatok a túlsó parton. Hazug tavaszban árad a tenger. Bárkába menekül, ki remél. Maradok felkiáltójel Szodoma omló köveinél. Jaj annak, ki tudja: megváltó nincsen, csak magát kellető kurva. A mindenséget hiába keressük bérelt halmaira ráborulva. Jogom ajajhoz megaláz, szemem gödrében alkony. Mert pörölök már magammal: ne várjatok a túlsó parton. telefonhoz vonszolta magát. Most ott fekszik, és minket vár. Gyere, induljunk is!- Ekkora forgalomnál? - nézett rá ijedten az asszony. - Mi lesz az ebéddel? Ki fog fölszolgálni? Talán Aranka?-Tényleg - dünnyögte a férfi. - Erre nem is gondoltam!- Ketten nem hiányozhatunk! - veregette meg karját a felesége. - Egyedül megyek, ha egy kicsit csillapul itt a banzáj!-Vidd a kocsit - mondta a férfi.- Ilyen benzinárak mellett? - meredt rá az asszony. - Egyetlen napon kétszer forduljunk?! A férfi bólintott, ment vissza a pulthoz. Az asszony vadabbul verte a habot; sietni akart. Szerencsétlen öregasszony - sóhajtozott magában. - Nem tud fölkelni, istenem ... Vajon mi érheti még? - És most igazán szánta szegény teremtést. Gyorsan végzett a habveréssel, és máris indult volna, amikor nagyobb turistacsoport lepte el az éttermet; voltak vagy húszán, s ahányan voltak, annyifélét rendeltek. Aztán a konyhalány sikoltozott, hogy odaég a rántott hús, a férfinak meg a söre fogyott ki, s amíg frisset csapolt, az asszonynak kellett a söntést ellátnia. Egy kicsit még marad, gondolta. Húsz komplett ebéd, itallal! Nem kis pénz manapság! És már terített is az ebédhez, mert Aranka elkészült - és ő végre indulhatott haza. Jaj, az a vasárnapi közlekedés! Az átszállókban az a hosz- szú várakozás! Kocsival alig fél óra az út hazáig, most vagy másfél órába tellett. Fél négy volt már, mire otthon bebukott az ajtón. Rohant be a telefonhoz: senki! A konyha felől hallatszott halk nyöszörgés. Az öregasszony ott feküdt a kony- hakövön, hálóingben.- Hogy került ide, mama? - sikoltotta rémülten.- Egy kis ... vizet... akartam, lányom ... - kapkodta amaz a levegőt. Az asszony ugrott, hogy fölsegítse, de hasztalanul tette. És ahogy emelni akarta, érezte, forró a teste. - Mióta fekszik itt, mama?- Azóta, hogy Marcival beszéltem.-Úristen! - kiáltotta, és ugrott a telefonhoz. Negyedóra múltán ott voltak már a mentők. C ombnyaktörés '- állapította meg a röntgenvizsgálat. De ezt túlélte volna, bizonygatták az orvosok. Nem ez vitte el negyednapra, hanem a tüdőgyulladás. Bárány Tamás Zsúfolt délután Arcok a múltból
