Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-27 / 236. szám

1992. augusztus 27., csütörtök uj Dunántúli napló 3 Az olaszok szeptemberig várnak Dönteni kell a pécsi munkahelyteremtő innovációs park megvalósításáról Hónapokig tartó csönd után ősszel várhatóan ismét fokozott figyelem fordul a tervezett pécsi munkahelyteremtő innovációs park (az ipari zóna új, hivatalos megnevezése) megvalósítása felé. A hosszú üresjárat oka az volt, hogy a pécsi városi ön- kormányzat hiába reményke­dett, az állam nem engedte át té­rítés nélkül a Pécsi Állami Gaz­daság kezelésében lévő kisze­melt területet. Ugyancsak lassí­totta a dolgot, hogy sokáig tel­jesen bizonytalan volt, a kárpót­lás mely területeket érinti majd az államigazgatási felügyelet alá vont mezőgazdasági nagy­üzem birtokai közül. Miután a városi önkormány­zat a Pécsi Állami Gazdasággal közösen eljárt az ügyben illeté­kes valamennyi szervnél - Ál­lami Vagyonügynökség, Föld- művelési Minisztérium, Kör­nyezetvédelmi Minisztérium - és elhárultak a fent említett akadályok, az önkormányzat a közgyűlés jóváhagyásával meg­tette a gazdaság felé az 500 ezer forint/hektáros ajánlatát. Erre azonban írásbeli válasz nem ér­kezett. A napokban megjött vi­szont az árra vonatkozó állás- foglalás az ÁVÜ-től, ami hektá­ronként 100 ezer forinttal ma­gasabb tételt tartalmaz. Ez mintegy 62 millió forintos vé­telárat jelentene, lehet viszont, hogy az önkormányzatnak nincs ennyi pénze az ügyletre. Való­színű tehát, hogy az áralkunak még nincs vége, a megegyezés az elkövetkező hetekben vár­ható. Annál is inkább, mivel az olasz partnerek szeptember vé­gét szabták meg utolsó határ­időnek, ha akkor sem lesz föld, tovább állnak egy házzal. A tri­eszti EZIT, szándékának ko­molyságát bizonyítandó, magán és állami cégekből álló 3 milli­árd líra (200 millió forint) alap­tőkével befektetőtársaságot szervez a beruházás első üte­mének megvalósítására. Az olaszok szeptember ele­jére jelezték következő látoga­tásukat, az ügyet addig várha­tóan önkormányzati bizottságok és a közgyűlés is tárgyalni fogja. Kaszás E. Megosztják a pécsi Tiborc utcai telkeket A Tiborc utca északi oldalán keskeny, hosszú nadrágszíjpar- cellák sorakoznak egymás mel­lett. Az út mellett családi házak és présházak állnak, de a telkek felső részére építési tilalom van. A tulajdonosok egy része épít­kezne, mások pedig megoszta­nák és eladnák a felső részt, ha lehetne.- Körülbelül két éve szó volt arról, hogy ezt a területet fel­szabadítják - mondja Gémesi László akivel az egyik lakóház árnyékos oldalán beszélgetünk.- Nagy része szőlő ma is, de sok helyen már csak gaz van. mert a művelés majdnem min­denütt gond. A gazdák már nem bírják, szőlőmunkásokat pedig megfelelő összegért nem lehet kapni. Ezért aztán itt mindenki szeretné a telkét értékesíteni. A mienk 20 m széles, de 1 holdnyi terület. Van aki nyeles telket alakított ki, adott ingyen bejára­tot, és így el tudta adni. Két éve aztán szóba került, hogy meg­osztanák a területet egy úttal, ami párhuzamos lenne a Tiborc utcával.- És megépítik?- Megpróbálnak aláírást gyűjteni az itt lakók, hogy nyis­sák meg már az utat. De az ön- kormányzatnak nincs rá pénze. Erdélyi Józsefet, település­rendezési-műszaki tanácsost a rendezési tervről kérdeztük.- A közgyűlés ez év január­jában hagyta jóvá a terület ren­dezési tervét. Ezt előtte egy la­kossági fórumon az ott lakókkal megismertettük. A mai építési törvény szerint az úthoz fel­használandó földterületet a vá­ros csak pénzért veheti meg a telektulajdonosoktól. De erre a város egyelőre nem tervezett pénzt. Annak a szándéknak a megvalósulása, ami itt a jóvá­hagyott rendezési terven van, az elsődlegesen az érintett tulajdo­A keskeny, hosszú telkek egyike, melyet kettészel majd az új út nosok telkének szőlőből lakóte­rületté való előrelépését jelen­tené. Ebből következően mi azt várjuk, hogy ők öntevékenyen próbálják a közútra eső területe­iket leadni önkormányzati keze­lésbe, és akkor mód nyílna a közművek és a közút társulási formában való megépítésére. Az önkormányzat városfej­lesztési és üzemeltetési irodájá­nak előadóját Wéber Józsefnét- arról kérdeztük, hogy ha végül is mindkét fél a másikra vár, miképp lehetne kimozdítani a holtpontról ezt az ügyet.- Úgy kellene kezdeni, hogy az összes ingatlantulajdonos az út céljára a területet ingyen fel­ajánlja, mert az önkormányzat ezt az összeget kisajátítás cél­jára kifizetni nem tudja.- Mi történik akkor, ha valaki ezt nem teszi meg?- Ha egy valaki nem ajánlja fel, akkor nagy gond van. Ak­kor az önkormányzat azt mondja, hogy egy valakinek ki­fizeti azt útterületét, de akkor a többitől milyen jogon kérte in­gyen? Ilyen esetben elképzel­hető, hogy az útnak csak egy szakasza készül el. De végül is az ottani tulajdonosok érdeke, hogy ez az út elkészüljön. Ha valakik nem ajánlják fel, akkor a többinek a kisajátítási költsé­geket át kellene vállalni.- Mi a következő lépés?- Egy nyilatkozatban kellene költségvállalást tenniük arra vonatkozóan, hogy az út építési költségeinek 50%-át vállalják.-Ez a közműre is vonatko­zik?- Ez csak az útépítésre. Az ivóvíz és szennyvízcsatorna esetében, amennyiben céltámo­gatási pályázaton nyer az ön- kormányzat, akkor a lakossági részarány, a költség 30%-a. Ugyanis minden évben a kor­mányzat lehetőséget biztosít az önkormányzatoknak arra, hogy a közművesítés céljára bizo­nyos pénzösszegeket nyerhet. Ebben az évben, augusztus 19-én már beadtuk a következő évi céltámogatási pályázatot.- Tehát, nyilvánvaló, hogy ez a terület ebben a pályázat­ban még nincs benne.- A pályázat feltétele az, hogy konkrét kiviteli terve le­gyen a beruházásnak. Ha most a kiviteli tervet elkészíttet­nénk, akkor május közepére vízjogi engedélye lenne az ivóvíz és csatornázásnak, és akkor a ’94 évi kezdés elkép­zelhető. Ehhez elsősorban per­sze az kell, hogy minél előbb nyilatkozzanak a telektulajdo­nosok. Cs. L. Piccolo Paradiso Egy sásdi grafikus Olaszországban Nem régen érkezett haza Olaszország Barga városából Rab-Kováts Éva, a Budapesten élő sásdi származású grafi­kusművész. Az egyhónapos ott-tartoz- kodásról, a középkori műem­lékekkel teli városkában ren­dezett kiállításáról, és további terveiről kérdeztük őt:- Az elmúlt évben ajánlotta fel egy tanár kolléganőm a ki­állítási lehetőséget és én éltem vele - mondja. - Bizony, gon­dot jelentett az anyagi fedezet előteremtése. Tavasszal meg­pályáztam és el is nyertem a Rátz Alapítvány támogatását, 50 ezer forintot, ami fedezte a képek bekereteztetésének költ­ségét, és a szállításhoz szüksé­ges okmányok beszerzését. Az utazáshoz barátaim segítségét vettem igénybe. Az olaszor­szági szállást is barátaim intéz­ték. Egy kedves öreg papnál laktam Castelvecchioban - „Piccolo Paradiso”, ahogy Don Ruggero joggal nevezte - a hegyoldaliján egy gyönyörű erdő aljában. Ablakom a karra- rai márványhegyekre nézett. Barga csodálatos kisváros, a toszkánai táj megejtően szépséges ölében egy kicsiny ékszerdoboz. Középpontjában a XIII. századbeli dóm áll, annak szentélyében a turista egy fából faragott szent Kris­tóf szobrot csodálhat meg, amit még a vikingek vittek oda. A városka lakói derűs lelkű, művészetkedvelő em­berek.- Azt hiszem, nem hoztam szégyent a magyar művé­szekre, a kiállításom sikeres volt - mondja a művésznő.- Szerették és vásárolták a ké­peimet. Legnagyobb sikere az illusztráció sorozatomnak volt, mely képeket Nagy László és Bertha Bulcsu ihle­tett. Megyeri Tiborné Emeli a CASCO- díjakat az ÁB-AEGON Budapesten és Pest megye bizonyos körzeteiben 70 száza­lékkal, az ország más vidékein pedig 40 százalékkal emeli CASCO-díjtételeit az ÁB-AE- GON Általános Biztosító Rt. Az új díjak vidéken november 1-jétől, Budapesten és Pest me­gyében december 1-jén lépnek életbe - hangzott el a biztosító társaság szerdai sajtótájékozta­tóján. Budapesten, a díjemeléstől függetlenül a lejárt szerződése­ket már nem hosszaabbítja meg a biztosító, új CASCO-biztosí- tást pedig nem köt. Ötletek a munkanélküliség kezelésére Razzia és paktum A megyei munkaügyi köz­pontokat 200 új ellenőr mun­kába állításával erősítik meg, akik szeptembertől a rendőr­ség segítségével igyekeznek felderíteni azokat a munka­nélküli-járadékosokat, akik „feketén” dolgoznak. Az intézkedést azzal indo­kolták, hogy becslések szerint a hivatalosan munkanélküli­ként nyilvántartottak mintegy 20 százaléka rendelkezik ille­gális munkával és jövede­lemmel. A becslés persze mindig kockázatos - és ellenőrizhe­tetlen - az azonban tény, hogy a 20 százalék nem ha­ladja meg azt a szintet, amelyre a munkanélküliség­gel hosszabb ideje küzdő or­szágokban, például Olaszor­szágban, taksálják az ilyes­fajta visszaélések arányát. Az ellenőrzés szigorítása csak egy módszer arra, hogy csökkentsék a munkanélküli­ekre fordított kiadásokat, me­lyek gyakran fedezhetetlenné válnak. A Munkaügyi Miniszté­rium közleményben tartotta szükségesnek megnyugtatni az érdekelteket, hogy a kor­mány garanciát vállalt a mun­kanélküli járadékok, segélyek hiányzó anyagi fedezetének biztosítására, ami az első fél­évi 6 milliárd forint után az év végéig további 19 milliárd fo­rintot jelent. Várhatóan ennyi hiányzik az idén a Szolidaritási Alap­ból az év végére — némi opti­mizmussal - 700 ezresre prognosztizált munkanél­küli-sereg 67 milliárd forintot igénylő ellátásához. Jövőre azonban már a 900 ezret, sőt az egymilliót is el­érheti a munkanélküliek száma. Ezzel 120 milliárdra nőne az ezzel kapcsolatos ki­adás, amiből a Szolidaritási Alap - azaz a munkaadók je­lenleg 5, illetve a dolgozók 1 százalékos járulékfizetése - csak 30-40 milliárdot fe­dezne. Ez a teher a költségvetés számára már nem elviselhető, feltéve, hogy nem változtat­nak a finanszírozás feltéte­lein. Szó van a munkanélküli já­radék összegének, a folyósí­tás idejének a csökkentéséről éppúgy, mint a munkavállalói és munkaadói befizetések nö­veléséről. Ez ügyben ősztől kemény csaták várhatók az Érdek­egyeztető Tanácsban, s az eredményből csak az látható előre, hogy minden érdekelt félnek - a vállalkozóktól az államon át a munkanélkülie­kig - nőni fognak a terhei. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a munkanélküliség problémája nem oldható meg, s még csak nem is kezelhető csupán segélyezéssel. Mind a kormány, mind bírálói - köz­tük elsősorban a szakszerve­zetek - aktív foglalkoztatás­politikát sürgetnek. A héten tárcaközi bizottságot hoztak létre, a megmenthető^ régiek fenntartására, átképzésére, közhasznú munkák szervezé­sére, tehát mindarra, aminek szükségességéről már régóta szó van, de aminek érdekében csak kevés történt. Országo­san 100 munkanélkülire csak 4-4,5 betöltetlen munkahely jut, de az ország egyes körze­teiben és elsősorban a falvak­ban gyakorlatilag nincs is munkalehetőség. A tervezett tizenkét regionális átképző központ közül ősszel még csak a második - a dél-dunán­túli - kezdi meg a működését Pécsett. Az elsőt Miskolcon nyitották meg, amit indokol az, hogy Eszak-Magyaror- szág - Nógrád, Bor­sod-Abaúj-Zemplén és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg - a leg­nehezebb helyzetben levő ré­gió, ahol egyes körzetekben a munkanélküliség már eléri a 20-25 százalékot. Itt a legne­hezebb a képzés, átképzés is, mivel a munkanélküliek közt az országos átlagnál nagyobb a segédmunkások, valamint a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők száma. A kormány tavalyi kihe­lyezett ülése után júliusban a Magyar Szakszervezetek Or­szágos Szövetségének veze­tése is Miskolcra települt, hogy a helyszínen dolgozza ki javaslatait az északkelet-ma­gyarországi térség „átfogó gazdasági és szociális válsá­gának” a megoldására. Az MSZOSZ szerint a régió gaz­daságának régóta súlyosbodó strukturális problémái nem oldhatók meg pusztán piaci mechanizmusokkal - például az egyébként általa is sürge­tett adókedvezményekkel, a privatizációs bevételeknek a termelésbe való visszaforga­tásával. A szakszervezet ezen túlmenően közvetlen állami beavatkozást is szükségesnek tart: iparpolitikai koncepciót az egyes ágazatokig, sőt az egyes vállalatokig lemenően. A gyakorlati teendők irányí­tását pedig az MSZOSZ sze­rint az egész régióra kiterjedő hatáskörrel egy válságkezelő szervezetre kellene bízni, amelyben a kormány, az ön- kormányzatok, a munkaadók és a szakszervezetek felha­talmazott képviselői venné­nek részt. Ez viszont a jelen­legi gyakorlaton, az igencsak akadozó érdekegyeztetésen jóval túlmutató együttműkö­dést feltételezne. Olyat, amit országos szinten a napokban a Szocialista Párt vetett fel új­ból. Egy sajtóértekezleten a párt érdekvédelmi ügyvivője, Csintalan Sándor szociális paktum megkötését javasolta a kormány, a szakszervezetek és a munkaadók részvételé­vel. Ugyancsak az elmúlt na­pokban - egyszerre több ol­dalról - hangzott el, hogy a mukanélküliség megfékezése érdekében védeni kell a hazai ipart és mezőgazdaságot. Egyedülálló, hogy ugyan­azt követeljék, szinte azonos fogalmazásban az MSZOSZ, az MDF Monopoly-csoport- jához közelálló Schamschula György munkaügyi államtit­kár, valamint - Kupa Mihály pénzügyminiszterhez intézett nyílt levelükben - a munkaa­dói, vállalkozói érdekképvise­letek. A hazai ipar persze egyre inkább német, ameri­kai, japán és más nagy világ­cégek magyarországi üzemeit is jelenti. Kiss Gyula munka­ügyi miniszter a Magyar Nemzetnek adott interjúban az esztergomi Suzuki-gyár - egyelőre meglehetősen egye­dülálló - példájával beszélt arról, hogy a magasabb tech­nológiai színvonalat képvi­selő új munkahelyek termtése magasabb tudású munkaerő kiképzését is feltételezi. Hajdú András Egy útépítés nehézségei

Next

/
Oldalképek
Tartalom