Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-23 / 232. szám

Brezniczky dr. elbúcsúzott A középhátvédből ügyvédbojtár lett A csapat edzője Rónai István (balról) köszönti a búcsúzó játé­Fotó: Läufer László PEAC-találkozó A PEAC Labdarúgók Baráti Társasága augusz­tus 29-én tartja hagyo­mányos találkozóját, melyre minden régi PEAC-játékost és PEAC-barátot szeretetel vár. A program 14 óra­kor, a JPTE pécsi Univer­sitas utcai kollégiumának ebédlőjében kezdődik. Maláj olimpia? Malajzia kapta meg az 1998-as Nemzetközösségi Játé­kok lebonyolításának jogát. Az ottani sportvezetés annyira elé­gedett az előkészületekkel, a sportlétesítményekkel, hogy máris olimpiai rendezési ter­vekkel kacérkodik. Annuar Musa sportminiszter szerint a 2008. vagy a 2012. évi nyári já­tékok rendezési jogáért szállnak majd harcba. Vívó Balaton Kupa 1958 óta hagyomány, hogy a nyári szünetben a vívók a ma­gyar tenger partján jönnek ösz- sze, s mérkőznek meg a Balaton bajnoka címért. A Magyar Vívó Szövetség a Coca Cola Kupáért az idén is megrendezi a ver­senyt. A 33. viadalnak a siófoki szakmunkás üdülő (Erkel Fe­renc u. 46.) ad otthont. A mű­sor: augusztus 29.: férfi tőr, 30.: női tőr és veterán párbajtőr, 31.: párbajtőr, szeptember 1.: kard és női párbajtőr. Harmincnégy évesen elbú­csúzott. A középhátvéd úgy döntött: többet nem futballozik már. Inkább a jövőjére gondol és szögre akasztja a focicsukát. Dr. Brezniczky Sándort legfel­jebb a kispályás bajnokságban látjuk viszont. 1973-ban kezdte, még a Pécsi Sportiskolában. Aztán a PMSC következett, most a végén pedig két esztendőt húzott le a PVSK-ban.- Szép emlékek fűznek a PVSK-hoz, ahová Rónai István hívott, akiről csak jókat mond­hatok. Neki köszönhetem, hogy még eljátszhattam egy ideig. Remek kis társaság jött itt ösz- sze, szerettem náluk futballozni. Csakhogy most már váltani kellett, hívta az ügyvédi pálya. Mivel Pécsett egyik ügyvédi munkaközösségbe sem. tudott bekerülni, Szekszárdon, dr. Gál Ferenc irodájában kezdett el bojtárkodni. Heti két-három al­kalommal jár át Pécsről a tolnai megyeszékhelyre. Két év gya­korlat után leteheti a szakvizs­gát, ügyvéd lehet belőle.-Eleinte nyomozó szerettem volna lenni, később egyre job­ban vonzott az ügyvédi pálya. Eddig jobbára csak gazdasági- és cégalapítási ügyekben tény­kedtem, de persze jönnek majd más feladatok is. Emellett megmaradtam a SWED-MA svéd-magyar vegyesvállalat kost magyarországi ügyvezetője is. Megfér egymás mellett a kettő. Hívták Pécsett több kispályás labdarúgó-csapatba is, de in­kább a szekszárdi városi baj­nokságot, azon belül is az Igaz­ságügyi SE-t választja, ott lát­juk majd az ősztől futballozni. PMSC-meccsekre nem jár ki, pedig nagyon szeretett ott ját­szani. Csakhogy nem úgy vált el a klubtól, ahogy szerette volna. A PVSK-ban illendően elbúcsúztatták, ezt nem kapta meg a piros-feketéknél, ezért van benne tüske még most is. Meg azért is, mert a nevezetes bundaügy után egy évre - ahogy ő fogalmaz - száműzték a juniorba. Ezt nehezen emészti meg. Most, hogy abbahagyta, több ideje lesz a gyermekeire, a 6 éves Szilviára és a négy évvel fiatalabb Norbertre.-A kissrácnak jó labdaér­zéke van. Ballábas, lehet még belőle valaki. Mindenesetre már most tanítgatom. Hátha egyszer... H. L. Szétszéledt az egykori ungvári csapat Ukrán kézilabdás lányok Pécsett Tatjana Gorbunova Tapasztalt kikiáltó módjára tehetnénk hírré, hogy ilyen még nem volt! Idegenlégiós, ukrán kézilabdázó nők a pécsi NB I-es csapatban! A PMSC női együttese ugyanis az új bajnoki idényre két ungvári lánnyal lett gazdagabb. A tapasztaltabb Tat­jana Gorbunova (előzőén Miro- vec) már két évet töltött Debre­cenben és onnan került Pécsre, míg volt ungvári csapattársa, Irina Burjakova az ő invitálá­sára jött egyenest Kárpátaljáról Baranyába. Tánya, aki jól beszél magya­rul, elmondta: az ungvári csapat közel egy évtizedet játszott a hajdani szovjet első osztályban, s bár dobogóra nem sikerült fel­jutniuk, a 7-10. hely között zár­ták a bajnoki éveket. Ma már azonban az a csapat a múlté, mivel a törzsgárda legalább négy országba szerződött. Van­nak közülük Ausztriában, Len­gyelországban, Németország­ban és ők ketten pedig Magyar- országot választották. Tánya irányító átlövőt ját­szik. S mint az előkészületi mérkőzéseken is kiderült: nagy­szerűen lát a pályán, jó érzékkel szerez labdákat, s 20-30 méte­res passzokkal pontosan indítja akár a jobb-, akár a balszélen felfutó társait. A fal előtt gyorsan észreveszi a bejátszási lehetőségeket, s amennyire partnert talál a beállósban és a befutó társaiban, akár akrobati­kus megoldásokkal is eljuttatja hozzájuk a labdát. Pontosan lő. ám ehhez csak ritkán folyamo­dik, mondván: neki elsősorban a társak helyzetbe hozása a fel­adata, de bátran és eredménye­sen vállalkozik a betörésekre is. Irinának szoknia kell az új környezetet, s mivel neki még nyelvi gondjai is vannak, éppen ezért bátortalan a pályán. Tánya szerint eddig a töredékét sem nyújtotta annak, amire képes, hiszen mint balszélső ungvári csapatában három éven keresz­tül ő volt a gólkirály. Gyors, nagyszerűen tör be, s ami még nagy erőssége: könyörtelenül hajtja végre a büntetődobáso­kat. Mindketten állítják, hogy fi­zikai gondjaik nincsenek, zok­szó nélkül végzik a legnagyobb Irina Burjakova terhelést is, a csapatot, a játé­kostársakat, az itteni stílust azonban még meg kell ismer­niük ahhoz, hogy valóban olyan hasznos csapattagok legyenek, mint amit az egyéves szerződé­sük alapján elvárnak tőlük. K. L. LELÁTÓ Eltűnt emberek Egy héttel ezelőtt minden­kiben - akinek valamilyen formában köze van a futball­hoz - döbbenetét váltott ki Eszenyi Dénesnek, az Újpest játékosának „eltűnése”. A bajnoki rajt előtti Fradi elleni Szuper Kupa összecsapáson remekül játszott, és a mérkő­zést követően még arra is vál­lalkozott, hogy nyilatkozzon a televíziónak a szombati ba- jonoki meccs esélyeiről. Ez volt szerdán, csütörtö­kön viszont az egyik pillanat­ról a másikra eltűnt. Pénteken ugyan még reménykedtek az újpestiek, hogy szombaton játszik a Nyíregyháza ellen, Eszenyi azonban ekkor már a belga FC Malines játékosa volt. Az eltűnést követően az Újpest vezetői fegyelmiről beszéltek, amely elkerülhe­tetlen, ha Eszenyi nem tudja igazolni távollétét. Ez azon­ban elmaradt, az Újpest bele­törődött sorsába. Kénytelen volt, mert a játékos olyan szerződéssel rendelkezett, ami matthelyzetbe kényszerí­tette a lila-fehér klub veze­tőit. Evekkel ezelőtt azért si­ránkoztak a labdarúgók, hogy kiszolgáltatottjaik klubjaik­nak. A szerződések ellenük készülnek, és nem tudnak mit kezdeni. Emlékszem, annak idején szóvá tettem nem is egyszer a Lelátóban, nem árt, ha a játékos tovább lát az or­ránál, és mielőtt aláírja a szerződését, jogásszal kon­zultál. A többség azonban sajnálta a pénzt arra, hogy ügyvédet fogadjon, így ké­sőbb sokkal nagyobb árat fi­zetett a meggondolatlanul aláírt szerződésért. Nos, Eszenyi Dénes ezút­tal tovább látott az orránál. Az elmúlt év nyarán csak ak­kor volt hajlandó aláírni az Újpestnek, ha a szerződésben pontosan rögzítik, mennyiért szerződhet külföldre. Megál­lapodtak 200 ezer dollárban, vagyis ha bárki letesz ennyit az asztalra, Eszenyi minden különösebb tárgyalás nélkül mehet. Az FC Malines képvi­selője látta a Ferencváros el­leni Szuper Kupa mérkőzé­sen a csatárt, tárgyalt vele - és számára nagyon is ked­vező volt a 200 ezer dollár. A belgák megadták a pénzt - ha nincs a szerződés, biztosan többet is kérhetett vona az Újpest - és a magyar klub kénytelen volt beleegyezni az üzletbe. Eszenyi példája valószínű­leg több játékosnak kinyitja majd a szemét. Ez azonban nehezebb helyzetbe hozza az egyesületeket, mert ha a lab­darúgó jogásszal érkezik a szerződést aláírni, akkor már nemcsak a klub diktál. Sej­tem, a jövőben a szerződések megkötése már nem olyan „legyünk túl rajta” akció lesz. Tudomásul kell venni, ez hamarosan szakmává alakul, és eredményesem művelni csak felkészült szakembe­rekkel lehet. * Nem csitulnak a hullámok Zemplényi György, az úszók eltűnt bőkezű mecénása kö­rül. Mindenki találgat és mást mond, egy azonban tény: Zemplényi rengeteg ember­nek tartozik itthon. Kétségte­len, két kézzel szórta a pénzt, és ha sprotról volt szó, nem ismert lehetetlent. Kezdetben az ifjúsági lab­darúgó válogatottat támo­gatta, majd az MTK szpon­zora lett. Ott viszont nem jött ki Verebes Józseffel, és átvál­tott az úszókhoz. Zemplényi úr sohasem tit­kolta, hogy a fiúkhoz vonzó­dik, és ez is pénzbe került. „Szerelmes” lett az egyik kol­légámba is, és érzelmeit töb­bek között úgy nyilvánította ki, hogy ezt a kollégámat be­fizette egy brazíliai útra. Az viszont már más lapra tarto­zik, hogy ez a szerelem nem talált viszonzásra. A legújabb pletyka most az, hogy nem kell a rendőr­ségnek közbeavatkoznia, Zemplényi úr hazajön magá­tól, de előbb külföldi kapcso­lataitól szerez pénzt az itthoni adósságok törlesztésére. Le­het, hogy mégsem kell nyug­talankodniuk az úszóknak? A paksi cselgáncsedző visszautasította a Pro Örömkönnyek után igaziak Bonyhádi úszósiker Siklóson az augusztus 20-a tiszteletére rendezett nemzet­közi úszóversenyen hat telepü­lés versenyzői mérték össze ere­jüket. A győzelmet a bonyhádi együttes szerezte meg, a 2. he­lyen Érsekújvár, a 3-on a siklósi gárda végzett. Ezután amatőrök számára is szerveztek versenyt, az úszáson kívül sakk és fejelő­bajnokság várta az érdeklődő­ket. Tisztán nem megy Négy újabb doppingvét­kes szerepel a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) listáján: az amerikai gátfutó, Bemard Ellison, valamint három, FÁK-beli sportoló, a tízpróbázó Nyi- kolaj Afanaszjev, a maratoni futó Szergej Szokov és Luda Kolomejec. A tévé képernyőjén is lát­hattuk, hogy Kovács Antal olimpiai győzelme az edző, Hangyási László szemébe is örömkönnyeket csalt. A bar­celonai sikerrel ő is pályafu­tása csúcsához érkezett. Az­óta már tudjuk, hogy a haza­térő bajnokot Paks díszpolgá­rává avatták, a mesternek pe­dig a városi képviselőtestület odaítélte a Pro Űrbe díjat. Ő azonban visszautasította. Va­jon miféle okok késztették az edzőt az ünneprontásnak tűnő lépésre?-Először is hadd mondjam el, hogy nem a sértődöttség munkál bennem - hallottuk az edzőt. - De a fieszta mámoros pillanataiban se feledkezzünk meg arról, hogy milyen út veze­tett a sikerhez. Arról, hogy kik segítettek és kik nézték tétlenül az olimpiára való kizutazáso- mért tett erőfeszítéseimet. Hihe­tetlennek tűnik, de azért is har­colni kellett, hogy a tanítvá­nyomat elkísérhessem Barcelo­nába. Néhány nappal az olimpia előtt még úgy tűnt, hogy csak televízión keresztül kísérhetem figyelemmel Anti szereplését Kiss Gábor, az Atomerőmű SE ügyvezető elnöke már májusban közölte velem, hogy az olimpi­ára történő utazásomhoz már nincs keret. Sajnos, a szövetség anyagi helyzete miatt a honvé- dos Ozsvár Andrást és a kecs­keméti Nagy Solymosi Sándort sem akkreditálták. Az úthoz szükséges 70 ezer forintot nem tudtam előteremteni, végül a Budapest Bank Rt. paksi fiók­jának segítségével Anti fellé­pése előtt két nappal autóval én is kijutottam Barcelonába.-A lényeg az, hogy végülis összejött az aranyérem és ennek köszönhetően a paksi dzsudó- sport is reflektorfénybe került.-Talán most már jobban odafigyelnek ránk, ehhez olim­piát kellett nyerni. Edzőkollégá­immal négy éve teremtettük meg a paksi cselgáncssport alapjait, azóta nem kényeztettek bennünket az elismerésekkel. Létrehoztunk egy 400 gyerme­ket foglalkoztató jól működő szakosztályt. A korábbi tanítvá­nyom, Krausz Tamás IBV-bronzérmet és junior Eu- rópa-bajnoki 5. helyezést nyert, míg a jelenlegi fiatalok közül Bán Zsuzsa és Kanczler István is ígéretesen fejlődik. Kovács Anti IBV-győzelme, valamint a junior és felnőtt EB-n szerzett bronzérme a városban és az egyesületben nem keltett külö­nösebb visszhangot. Az olim­piai felkészülés alapvető feltéte­leit az Atomerőmű SE biztosí­totta. Az Európa-bajnoki felké­szülés és a tavaszi belgiumi edzőtáborozás költségeit az egyesület fedezte, míg a francia, a holland és a három magyar edzőtábor anyagi terheit a szö­vetség vállalta.-Am a Pro Űrbe díj most az igazolja, hogy a város méltá­nyolja a munkádat.- A vele járó 20 ezer forint viszont azt bizonyítja, hogy arányaiban nem érzik át igazán egy olimpiai bajnokot nevelő edző szerepét. Mindezek után úgy döntöttem, hogy visszauta­sítom a díjat. A paksi polgárok­tól kapott elismerést nagyon kö­szönöm, őket a világért sem akarom megbántani. Számomra Űrbe díjat a legnagyob elégtétel, hogy na­ponta találkozom az emberek szeretetének apró jeleivel. Az előzmények után mégis úgy ér­zem, hogy a díj elfogadása ese­tén nem lennék következetes.-km­Mint tudjuk, olimpikonja­inkat a Parlamentben is ki­tüntették. Moravetz László szövetségi kapitány is átvette jutalmát, no meg a győztes után járó másfél milliót. Han­gyási László nem szerepelt a meghívottak között. Az elnök, aki korábban azt hangoztatta, nem nagyon bízik Anti sike­rében, elsőként fotóztatta ma­gát, amint könnyek között gratulál a bajnok édesanyjá­nak ... Utólag mindenki kéri a részét a sikerből. Csak an­nak nem jut belőle már me­gint, aki a legtöbbet tette érte? Sz. Zs. vasárnapi 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom