Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-21 / 230. szám

A diákok önszerveződése az iskolában 1989 után (A kolozsvári Báthory István líceumban végzett felmérés alapján) Mint társadalmunk megannyi területét, az oktatást is érintette az ér­tékrendszer válsága, me­lyet az iskola az oktatás tartalmának értékorientá­lódása és saját intézmé­nyeinek megújítása ré­vén próbált átvészelni. Ismert az iskola igen fon­tos szerepe az egyén személyiségének kialakí­tásában. Az ismeretátadás, az alapképzés mellett má­sodik legfontosabb funk­ciója az ifjú szocializálás illetve személyiségfor­málása. A család és is­kola mellett igen fontos szerepet játszik az ifjú szereptanulásában a nem formális csoportrendszer (lakótelepi játszócsoport, sportklub, diákszerve­zet). Az ifjú nem szabad akarata és képessége alapján kerül ebbe a kö­zösségbe, mely meghatá­rozza további sorsának alakulását, hanem vélet­lenül. • Ha összehasonlítjuk a hagyományos, totalitá­rius és demokratikus tár­sadalmakban levő szer­veződési, csoportosulási típusokat, akkor észre­vehető, hogy míg a totali- tarista társadalmakban csakis a pártállam által irányított csoportosulá­sok, szervezetek létez­hettek, a demokratikus társadalomban a külön­böző érdekek vagy célok irányította önkéntes szervezetek (volunta- ryassociations), amelye­ket az önszerveződés jel­lemez. Az önszerveződést eléggé nehéz meghatá­rozni. Arnold W. Rose szerint: „Az önszervező­dés esetén saját kezde­ményezésből létrejött egyesületről beszélhe­tünk akkor, ha egy bizo­nyos közös érdekű vagy célú kiscsoport belee­gyezik abba, hogy tagjai társulása folytán közösen hassanak a közös érdek vagy cél érdekében.” Ilyen kezdeményezésből létrejött csoportosulások alakulhatnak ki a szabad­idő eltöltése céljából (sportegyesületek, hob­biklubok), vagy társa­dalmi befolyásolás céljá­ból (ocialinfluence group) kialakuló félpoli­tikai jellegű csoportok. Ezen társulások kialaku­lása és gyors szaporo­dása az 1989. utáni isko­lában általános jellegű folyamat volt. Ennek megértése céljából tér­jünk vissza az időben, amikor is, 1989. előtt igen kevés saját kezde­ményezésből szervezett tevékenységről van tu­domásunk. Ha a megkü­lönböztetés alapjaként a formális és nem formális kritériumot alkalmazzuk, párhuzamot vonva azt mondhatjuk, hogy 1989. előtt a formális jellegű csoportok, szervezetek voltak abszolút túlsúly­ban, míg 1989 után a nem formálisak. 1989. előtt az erősen politizált jellegű egypárti ifjúsági szervezeteként számontartott „A Haza sólymai” (az elemi isko­lában), az úttörő és ifjú­kommunista szervezetek létének eredményeként létrejön a kettős tudat, „a háttértudat”, a diák aspi­rációi és megvalósítható tevékenységek közötti szakadéknak köszönhe­tően. A motiváció hiá­nya, a kívülről ráerőlte­tett és a tevékenység szi­gorúan megszabott ke­rete teljes érdektelenség­hez vezetett, a diák el­szenvedte, és nem aktí­van járul hozzá a külön­böző tevékenységekhez. Természetesen voltak olyan tevékenységek, melyekben a diák érdek­lődése érvényesült tag­sága megválasztásakor. Ilyenek voltak a külön­böző szakkörök, de az utóbbi években ezek ha­tása is leszűkült. 1989. után komoly értékválság lépett fel, melyet az új keret - a szabad kezde­ményezés az iskolában - azzal próbált feloldani, hogy a devalválódott ér­tékek helyett új, időtálló értékeket próbál megva­lósítani. A most megala­kuló csoportok elsődle­ges jellemzője a sponta­neitás, jellegük és tevé­kenységük alapján a kul­turális, nem formális csoportok, ilyen az isko­larádió, iskolalap, tancs- csoport, kórus (melyet átmeneti csoportként tarthatnak számon) és a szabadidő eltöltésére alakult szerveződések. A tagok szabad akarata alapján döntik el, hogy melyik csoportban és hogy mennyi időt szán­nak egy bizonyos tevé­kenységre. A diákok sze­repe immár nem merül ki az egyszerű részvétel­ben, hanem oroszlánrészt vállalnak a szervezésben és a vezetésben, a taná­rok csak irányító és ta­nácsadó szerepet játsza­nak. A vezető megvá­lasztása nem mindig a kompetencia kritériuma szerint történik, igen fon­tos szerepet játszik az, hogy mennyi időt és energiát óhajt az illető a csoporton belül kifejteni. A vezető karizmatikus személyiség kell legyen, aki magával ragadja tár­sait és meggyőző ereje segítségével döntését életbe tudja léptetni. E jelenségek, a diákok önszerveződése valamint a tanár-diák viszony ta­nulmányozásában vizs­gálódásom tárgya ko­lozsvári Báthory gimná­zium diákjai képezték, ahol a csoportinterjú és a kérdőíves felmérés alap­ján próbáltuk a diákláz hőmérsékletét levenni. Munkahipotézisként feltételeztük az iskolában uralkodó önszerveződés sikerességét, a diákcso­portok közti kommuni­kációs kapcsolatok jelle­gének változását, az egyéni kezdeményezés létét és a diák-tanár vi­szony megváltozását az iskola reformfolyamatá­ban. A csoportinterjút az iskolarádiósok körében alkalmaztuk és a leglé­nyegesebb a középisko­lások pozitív reagálása volt az iskolarádió létére és nyitottságára. A diá­kok értékelték a műsor­ban megnyilvánuló plu­ralizmust, valamint a kommunikáció létét a szerkesztő és a többi diák között, a műsor összeállí­tásában észlelhető de­mokratikus szellemet. Nagyón pozitívan reagál­tak ugyanakkor a ta­nár-diák viszonynak az iskolarádió általi megkö­zelítésére. A kötetlen hangnem azonban nem megy a minőség rová­sára, amit a különböző vetélkedők bizonyítanak. Amint a csoportinter­júkból és a kérdőíves felmérésből kiderült az, hogy a másik menő cso­port a sportegyesület volt, melyet a diákok leg­inkább a kikapcsolódás és a fizikai fejlődésük céljából neveztek meg mint fontos csoportot. Ugyanakkor a legpozití­vabb kiértékelést a kórus kapta, amelyet a diákok a legmagasabb szintű cso­portnak tartanak, termé­szetesen ez nagymérték­ben a vezető tanár ér­deme. A legmérsékel­tebb sikert az iskolalap és a MAKOSZ (Magyar Középiskolás9k Orszá­gos Szervezete)- aratta. Az iskolalap iránti érdek­lődés nagyobb volt, és ezt az újszerű, számító- gépes szerkesztésnek kö­szönheti, ellenben a diá­kok nehezményezik a cikkek elitista, magas­röptű eszmeiségét, és ja­vaslatként az iskola prob­lémái iránti nagyobb ér­deklődést javasolják. Megyjegyzendő, hogy az iskolalap felfogásában nem a '80-as évek Hajna­lának követője akar lenni, hanem egy teljesen új felfogás szerint műkö­dik, diákok lapja akar lenni. A legkevésbé fel­karolt diákcsoportosulás a MAKOSZ, melyet szervezési hiányosságok és a vezetők elitizmusa miatt idegennek tartanak a diákok. Nem tagadják a MAKOSZ vézető szere­pét a középiskolás diá­kok életében, mint ér­dekvédelmi szervezet biztosítja a külföldi kap­csolatok megvalósulását, lehetőséget nyújt az etni­kai identitástudatot őrző és ápoló tevékenységek számára, például könyv- és lemezgyűjtés a csángó magyarok és általában a szórványmagyarok ré­szére. A középiskolás diákok motivációja egy cso­portba való belépéskor leginkább érzelmi (a sportegyesület vagy kó­rus esetében leggyyak- rabban adott válasz az volt, hogy „azért szeret­nék tag lenni, mert szere­tem a testmozgást, vagy szeretek énekelni). Ugyanakkor befolyásolja az ifjú választását az is, hogy egy menő csoport­ban vesz részt - tehát az imitáció. A diákok elismerik az 1989. után az iskolában uralkodó szellemről, hogy az szabadabb, mint azelőtt volt (54 %-a a megkérdezetteknek ezt vallja), és hogy az ön- szerveződés pozitív jel­legű /64 %), igen érde­kes, hogy a teljes függet­lenedést a tanár befolyá­sától csak 24 % akarja. Az önszerveződés sze­repét a pozitívan értéke­lők személyiségformáló­nak, kommunikációs kapcsolatok teremtésé­nek szempontjából fon­tosnak tartják. A diákok a diákszer­vezeteket a szocializáció és az életre való nevelés fórumaiként tartják szá­mon, melyeknek a sze­reptanulásban fontos sze­repük van. A tanár-diák viszony értékelésében azonban csak a megkérdezettek 22 %-a találja a tanárok és diákok viszonyát kö­zelebbinek. Ha az iskola meg is próbálta valósí­tani a laisses-faire vona­lat, úgy tűnik, hogy a szabadabb légkör csak az iskolai keret egyes kül­sőségeinek esetében nyilvánult meg, mint például egyenruha vagy hosszú haj. Konklúzióként el­mondhatjuk, hogy két évi tevékenység után az ön- szerveződés sikeresnek bizonyult az iskolában, a kommunikációs kapcso­latok jellege megválto­zott. (Az érdeklődés első­sorban a kulturális jel­legű Szervezetek iránt nőtt, melyek azelőtt vagy nem léteztek, vagy ritkán tevékenykedtek. Az egyetlen olyan tényező, amely pozitívabb kellene legyen, az a tanárok rea­gálása, akik habár elis­merik ezeket a diákszer­vezeteket, még mindig személyiségüket túlságo­san előtérbe helyezve próbálják segíteni azok munkáját.) Páll Gyöngyvér KÖZELÍTI NAPILAP MAGAZIN Dunántúli napló Ördög nagymama A tizenkétrészes filmsorozat első fejezetei azt ígérik, hogy a nézőnek jó mulatságban lesz része a továbbiakban is. A képen a „főszereplők” PÉNTEK, 18.30 ® Az izgalmas német bűnügyi filmsorozat a hét hat napjá­ra kínál esténként megfejteni való rejtvényt a krimiked­velőknek. A képen jelenet az első epizódból _ ____ H ÉTFŐ, 19.01 L2J A boldog család A jól sikerült üdülés végeztével váratlan fordulat - in­kább meglepetés - kavarja fel a családtagok indulatait. A kép még a pihenés kellemes pillanatait örökíti meg KEDD, 19.05 Kölyökidö-Kösszép Hernádi Judit és Korompay Márk új szerepkörben mu­tatkozik be a népszerű műsorban - igazodva a nyár hangulatához ^^ i SZERDA, 19.25 L J Emlékszel még?... Rátonyi Róbert operettműsorának mai kedves vendége: Komlós Juci (a képen) _____ | CSÜTÖRTÖK, 18.34 l ^ J Az idősebbek türelmes bölcsessége és a konzervatív nevelési módszerekhez való hűség ötvöződik a Szép család nagymamájában. A képen Bőd Teréz ® VASÁRNAP, 19.05 Hupikék törpikék Kifogyhatatlanok az ötletekben a törpék. Szinte hihetet­len, hogy mi mindent találnak ki még a mesék világában S ® SZOMBAT, 17.25 Família Kft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom