Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-18 / 228. szám
10 üj Dunántúli napló 1992. augusztus 18., kedd A vízdij elszámolás önkényessége Ez esetben a fogyasztó van kiszolgáltatva Felháborodásomban döntöttem úgy, hogy tollat ragadjak és a Pécsi vízmű legutóbbi számlázási eljárása ellen (mely érkezett részemre 1992. augusztus 6-án) tiltakozzam. Felháborító ugyanis, hogy összevonnak 3 óraleolvasást, és nem kéthavonta kapom meg a számlát, hanem mint az utóbbi esetben történt, 4 hónap számláját kéne fizetnem. Annak módja szerint félre is tettem a még ki nem fizetett, leolvasott, óraállás szerint következő összeget, mikor az említett meglepő dolgok derültek ki számlakihordásnál. Miután annyi pénzem nem volt, hogy kifizessem, így csekket kaptam. Soha egy fillérrel el nem maradtam, vagy tartoztam (másban sem!). Nem vagyok ilyen soron kívüli kiadásokra berendezkedve és nem is leszek hajlandó mások felelőtlensége és nemtörődömsége miatt kölcsönökkel kölcsönöket betömni, hogy az eddig mindig rendben letudott számláimat kifizessem, csak azért mert a P. V. nem képes megoldani a DÉDÁSZ és a Gázmű mintájára a precíz és kiismerhető havi, illetve kéthati számlázást. Miután munkanélküli vagyok, a féljem betegállományban van már jó ideje, és két gyermeket nevelünk, így számomra ez a formula megoldhatatlan. Gondolom ezzel a felháborodásommal nem csak magam vagyok, és gondot okozott másoknak is. Nem értem miért nem lehet ebbe rendszerességet vinni, mikor úgy tudom, hogy erre rendelet is van. Felháborító, hogy én vagyok kiszolgáltatva, mikor örülök, hogy szerényen és adósságmentesen megúszom napjainkat, noha ezt az állapotot nem én akartam családomnak és magamnak. % Kérem az illetékeseket, ha e sorokat véletlenül olvassák, érdemi választ próbáljanak adni rá, és ne körtönfalazást, a kéthavi számlázást pedig tartsák be, mert így sem könnyű kifizetni. Balázs Petronella Pécs, Ady Endre u. 65. Pécsett, Meszesen a Pap - szőlőben épült új lakótelep közvetlen közelében van ez az illegális szeméttelep, amely nem csak látványával, de erős szagával is zavarja a környék lakóit. Fotó: Läufer A szerkesztőség postájából Szolgáltatás, tanulsággal A vállalkozó rendőr Gépkocsiellenőrzés szülés előtt Az egészségesnek nem kell orvosság Nyugdíjasok és gyógyszerek Fogyasztása nem egészséges Hűtőszekrényem mélyhűtőjének ajtaja eltörött, kicserélésre szorult. Felhívtam a „Gábriel” szervizt, akik két órán belül készségesen, pillanatok alatt kicserélték, potom 800 forintért. A szerelő elmondotta, hogy az alkatrészek ára az utóbbi időben többszörösére emelkedett, ezért ilyen költséges a javítás. Kíváncsiságból érdeklődtem a VILLGÉP-nél is, ahol ugyanezt a munkát már 1100 forintért vállalták volna, mondván, hogy az egyszerű műanyag ajtócska ára 550 Ft, a többi a kiszállás és a munkadíj. Egyébként azt is elmondták, hogy ezek a műanyag ajtócskák rosszak, köny- nyen törnek, meghibásodnak, és nemrég áruk még csak 84 Ft volt. 1992. augusztus 10-én a pécsi Hullámfürdőben voltam hét éves unokámmal. Sajnos nem voltunk elővigyázatosak, (vagy a hullámcsapások voltak nagyon erősek) mert a hullámok mindkettőnket a lépcsőhöz csaptak, és elborítottak. Egy ismeretlen fiatalember - segélykiáltásunkra - kimentette Kutatásom befejezéseként a név nélkül hirdető 22-600 számon érdeklődtem, ahol 1600 Ft-ért (!) cserélték volna ki a mélyhűtőrész ajtaját, mondván, hogy 1100 Ft az anyagköltség, a többi a kiszállás és a munkadíj. Nem folytattam tovább nyomozásom. Eltűnődtem azon a megfejthetetlen talányon, vajon milyen kalkulációval és főleg nyereséggel dolgoznak egyes szolgáltatók, hogy ilyen - majd százszázalékos - különbségek előfordulhatnak és főleg hol a kereskedelmi, szolgáltatói tisztesség határa. Vagy már ott tartunk, hogy a szabadár egyenlő a szabad rablással? Toll Iván Pécs az unokámat, megelőzte a nagyobb bajt. A rendkívüli szituációban - úgy érzem - nem köszöntem meg eléggé életmentő segítségét, mert én síró unokám vigasztalásával voltam elfoglalva. így az elmaradt köszönetét ezúton pótolom. Az örökké hálás nagymama Július 6-án fél 2-kor megkezdődtek a szülőfájásaim. Mivel vidéki vagyok, a holmim a kocsiban volt, ami a féljem munkahelye előtt a pécsi Kertvárosban állt. Úgy gondoltam kimegyek érte és a férjemmel együtt megyünk a szülészetre. Szerencsémre összetalálkoztam az egyik fiatal kollegájával, aki felajánlotta, hogy kivisz kocsival, váljam meg, elmegy a kocsiért. A Bercsényi-Timár útca kereszteződésében állt meg, azaz fél percre, míg beszálltam. Sajnos ez a fél perc is elég volt ahhoz, hogy a semmiből egy rendőr bukkanjon elő, és elfütyüljön bennünket, mielőtt kikanyarodhattunk volna a Rákóczi útra. Hiába volt a szép szó, könyörgés, magyarázkodás, sőt, maga a látnivaló tény, hogy rosszul vagyok, az 5 perces kiselőadás után a KRESZ-ről, elkérte a kocsi papírjait, és a vezetőit, majd hozzá látott a műszaki állapot ellenőrzéséhez. Már ott tartott, hogy a rendszámtáblát akarta levetetni, mivel a fiatalembernek nem volt papiija arra, hogy kölcsönkapta a keresztapjától a kocsit. Ekkor már több mint tíz perc telt el, meleg is volt, a fájásaim is sűrűsödtek, meg kezdtem ideges is lenni. Újra kértem, hogy legyen belátó engedjen el bennünket, szegény srác csak segíteni akart, ő hajthatatlan volt. Viszont megnyugtatott, hogy kiképezték a szülés levezetésére, sőt a császármetszésre is, de ha gondolom hívhat mentőt. Miután bejelentése egyáltalán nem volt nyugtató, meg lévén hogy magam is szülésznő vagyok, továbbá már a harmadik gyermekemet vártam, így van némi fogalmam egy szülés lezajlásáról - kértem, hogy hívjon (bár szerettem volna ha a féijemmel megyek fel) , ami kb. 10 perc múlva meg is érkezett. Ekkor már kb. 20-25 perce volt elfoglalva velünk a rend zord őre, ami szerencsétlenebb esetben elég egy szüléshez. Kővári Éva Gerde Vajon elgondolkoznak-e az arra „illetékesek” azon, hogy pontosan a zömében 60-on felüli korosztály őrlődött fel az elmúlt évtizedek társadalmi, politikai őrlő-malmaiban? Erre a korosztályra jellemző a magas vérnyomás, a keringési elégtelenség, a szívbetegségek számos alakzata, a tönkrement emésztési rendszer, a fekélybetegségek, és sorolhatnám a végtelenségig ... Az is tény, hogy a már ide sorvadt réteg egyre „vastagszik”, ugyanakkor zömében kis-nyugdíjas, sorvadó jövedelmű, aki már kétségbeesve „szemezget” a számára előirt gyógyszer-vények kiváltása előtt a patikák pultjainál: mit váltson ki, avagy mit hagyjon el, tovább kurtítva azt az ösvényt, amit életnek, némelyeknél „vegetálásnak” lehet becézni ... Sokat, már-már sértőn „lamentálnak” egyes egészségügyi bürokraták arról, hogy „egészségtelen” gyógyszerfogyasztási gyakorlat alakult ki hazánkban. Azzal egyetértünk, hogy a gyógyszerfogyasztás nem egészséges dolog,főleg ha az illető egészséges. Azonban meg kellene tán vizsgálni a fogyasztók összetételét, állapotuk, kor-összetételük szempontjából. Azt hiszem, igen gyászos statisztikai kép alakulna ki. A nagy „gyógyszerfogyasztók” zömét a temetők, elfekvők felé ballagó tönkretett emberekből regrutálja a társadalom. Nem hiszem és nem akarom hinni, hogy a rendszerváltási folyamat természetes velejárója ennek a rétegnek gyorsított „eltakarítása” lenne, úgy hogy maga teszi meg a leggyalázatosabb „salto mortalét”: nem is tipeg, hanem rohan az elmúlásba. Dr. Hegedűs Sándor Pécs Mária u. 16 Köszönet a segítségért Tűrhetetlen zaklatások az utcákon Csúcsról a padlásra Egy segélykérés és ahogyan intézik Hazafelé jöttem pénztárca nélkül a pécsi Szalai András úton. Kb. 10 főből álló cigánycsapat jött velem szembe. Egy cigány nő felém indította a csapat legfiatalabb tagját. A szokásos „erdélyiek vagyunk” betaNyilván sokan hallották már hirdetésből is, mikor, hová indul személykocsi, s aztán már a kocsitulajdonosra és az utas-(ok)-ra bízzák, hogyan egyeznek meg útiköltség tekintetében, s hogy az így kötött is- merettség netán hosszabb barátsággá lesz-e. Az utóbbi sem mellékes, ha tudjuk, hogy társainkhoz való viszonyunkban dől el az életünk minősége. Vajon mi akadálya lehet, hogy ezt szervezetté tegyük? Milyen hasznos lenne, ha pl. Pécsett - az országban elsőként - létrejönne egy autósközvetítő társaság. Az utazás előtt néhány nappal csak fel kellene hívni az ironult szöveggel kért tőlem pénzt a gyerek. Mondtam, hogy nincs nálam most pénz. Erre egy fiatalember odajött hozzám és rámütött. Elkezdett velem üvöltözni: Szavai nyomdafestéket nem tűrnek. Az ember már fél dát, s közölni a célállomást. Az utasok is telefonon értesülhetnének a lehetőségekről. Minden nagyobb német városban van már ilyen Mitfahrzentrale, amelyet nemcsak a diákok, hanem minden rendű és rangú állampolgár igénybe vesz. Ha neki jó ...? A „Profil” c. németországi képes magazinból azt is megtudtam, hogy az üzlet ott igen jól megy, az elmúlt évben 20 millió márkát forgalmazott. Egy ilyen vállakózás létrejöttével nemcsak új munkahelyet teremtenénk - nagyvárosonként legalább egyet - hanem hiánypótló lenne, s mindenki jól járna. Az utas, mert olcsóbban kimenni az utcára, mert minden nap előfordul ilyen eset. Talán a rendőrségnek kellene ilyenekkel is foglalkoznia. Szűnjön már meg ez az örökös háborgatása az embereknek! Ribli Zsuzsanna utazhat. Az autós, különösen, ha hosszabb vezetés közben szeret beszélgetni,s netán így pénszűkében van, ráadásul hasznos konkurencia lenne a tömegközlekedésnek, miközben tehermentesebbé tenné az utakat, de környezetkímélő is, ha 5 személy 5 autó helyett csak egyet vesz igénybe. Ötletet kaptunk, érdemes rajta elgondolkodni. Talán az is, akinek épp ezt kell megvalósítani. A közvetítési díjat az úticél távolságához igazíthatnák. T. J. Pécs (Név és cím a szerkesztőségben) Az Új Dunántúli Naplóban megjelent „Gyermekverő apa” cikkre, azonnal „ökölbe” szorult a kezem, s kénytelen vagyok tollat ragadni. Szívszorongató volt, de nem minden esetben csak a szülő hibás gyermeke sorsáért, hanem az önkormányzat „nagy apparátussal” fenntartott gyámügyi osztály illetékesei is. - Azt, hogy vannak, az arra jó, hogy nincsenek munkané- lüli-segélyen. Az én gyermekeim „halálos ítéletét” már aláírták kegyetlenül. Sokáig a „csúcson” voltam és valahogy az élet úgy hozta, hogy a „padlásra” kerültem. Ezért 1992. február elején végső elkeseredésemben felkerestem a gyámügyi osztályt, hogy anyagi és exférjem kilakoltatásában segítsenek, mert különben a gyermekeim ideiglenes Ifjúságvédő Intézetbe való elhelyezését kell kémem. 25 m2-es alagsori lakásban, ahol fűtési és mosási lehetőség nincs, negyedmagammal lakunk. A szűkös lakáshelyzetem miatt féijemmel megromlott a kapcsolatunk, ezért feszült a légkör, magam, s gyermekeim idegeire kihatott. Ot és fél éves kisfiámmal a gyermekideggondozóba járok és 11 éves kisfiam ötös tanulmányi eredménye helyett - magatartása miatt - csak 3-as, 4-es a bizonyítványa. 1992 április 30-án kézhez kaptam a nevelési segélyről a (3400 Ft) határozatot. Hogy milyen megalázásnak voltam kitéve - iskolától az osztályfőnöknő, az orvostól a védőnő, óvoda és végül az önkormányzat gyámügyi képviselője környezettanulmányt készített. Mindent megnéztek a W.C. kivételével. A végén már azt is megbántam, hogy a „világra születtem.” Amikor bebizonyosodott, hogy sem ingó-, sem ingatlan vagyonnal nem rendlekezem 2 és fél hónap után megkaptam a „könyörado- mányt”. 1992 májusában kérelemmel fordultam a polgár- mester úrhoz, hogy vizsgálja felül szűkös lakáshelyzetem egy emberhez méltó „szükség- lakást” próbáljon juttatni. Helyettese válaszolt. A polgár- mester nem azért van, hogy ilyennel foglalkozzon. Ismerik ügyemet, lakást adni nem tudnak és ha családi problémám van forduljak a gyámügyhöz újból. Nem fordultam. 1992. július 28-án egy másik határozatot is kaptam, miszerint a volt férjemmel szemben megszüntetik az eljárást, az orvosi vizsgálat semmilyen alkoholizmust nem mutat ki. Megint mehetek a fenébe, szedhetem a Rudotel nyugtátokat kettesével, vagy én is menekülhetek az alkoholhoz. (Név és cím a szerkesztőségben) Telekocsival közlekedjünk, olcsóbb j
