Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-16 / 226. szám
Siker Őrizzük meg az irodalmat- Nagyon nagy szeretettel és gondossággal készülünk a Berzsenyi Társasággal együtt a magyar írók első világtalálkozójára. Az esemény ritkaság számba megy, s szeretnénk, ha sikeres lenne és mindenki jó emlékkel gondolna vissza rá. A megnyitó ünnepségre többek között Göncz Árpádot, 7a- káts Gyulát, Csoóri Sándort is várjuk — mondja Jókai Anna írónő, a Magyar írószövetség elnöke, aki az egyik szervezője a kétnapos találkozónak, amely hétfőn tizenegy órakor kezdődik a keszthelyi Helikon Kastélyban, a Magyarok III. világkongresszusához kapcsolódóan.- Körülbelül kétszáz vendéget hívtunk meg Magyarországról és a határainkon túlról Szlovákiából, Erdélyből, Kárpátaljáról, az egykori Jugoszláviából, nyugati országokból, a tengeren túlról - folytatja Jókai Anna.- Nagy részük a Magyar írószövetség rendkívüli tagja, tartják a kapcsolatot velünk. Igyekeztünk mindenkit meghívni, akinek a híre eljutott hozzánk, de természetesen nem ismeijük az összes írót, költőt, és éppen ezért próbáljuk folyamatosan megkeresni őket. Akadnak olyanok is, akik nem kívánnak magyarországi kapcsolatot felvenni, ám a többségük örömmel veszi, hogy itthon számon tartják a munkájukat. Nehezet kér, ha azt szeretné, említsek meg néhány nevet a meghívottak közül, mert mindenkit egyforma szeretettel várunk. Vannak közöttük nagyon és talán még kevésbé ismertek.-Miért tartja fontosnak a találkozót?- Ez az első alkalom hosszú évtizedek után, hogy a magyar nyelven írók összejöhetnek, kicserélhetik gondolataikat, véleményüket, észrevételeiket. Minden író számára fontos, hogy megvitassa, lássa, mi az, amiben egyek vagyunk, s miről vélekedünk eltérően. Az a véleményem, sokat tanulhatunk egymástól, és ez mindig izgalmas lehetőség. Két fő témakört vitatunk meg. Az első előadás arról szól, mik az egységes magyar irodalom szellemi és társadalmi feladatai az ezredfordulón, majd helyzetjelentések hangzanak el a magyar irodalom egyes régióiból.- Ön szerint melyek az egységes magyar irodalom szellemi és társadalmi feladatai az ezredfordulón?-Nem akarok mások gondolatai elé vágni, azért sem, mert ennek kifejtése egy rövid beszélgetésben elképzelhetetlen. Gondolom, érdekes lesz meghallgatni az előadást és a hozzászólásokat. Mindenesetre úgy vélem, az ezredfordulónak az a legkiemelkedőbb feladata, hogy megőrizze az irodalmat. Nem csupán a magyar nyelven publikálok küldetése ez, hanem a világ összes írástudójáé, hiszen mindenütt veszélybe került az írott szó értéke. Ez ellen a világtendencia ellen fellépni fokozott felelősséget jelent az írók számára. Lehet, hogy kevesebbet kell írni, de színvonalasat. Fontos lenne, hogy az esztétikai és az erkölcsi mérce visszakapja méltó helyét, és hogy mindenki büszke lehessen arra, hogy írónak, költőnek vallhatja magát. B. A. Országosan is egyedülálló A szenvedélybetegségek megelőzéséért Szigetváron Örömből született együttes Hagyományőrzés Nagymányokon Az együttes lelkes gyűjtőmunkájának eredménye a német nemzetiségi tájház Nagymányokon Országosan is egyedülálló szakmunkacsoport alakult a héten Szigetváron a szenvedélybetegségek megelőzése céljából. Az országban többféle szervezet, egészségügyi, kulturális és vallási intézmény is foglalkozik szenvedélybeteg fiatalok kezelésével, segítésével, de mindegyik elszigetelten, más csoportok tevékenységét figyelmen kívül hagyva. A szenvedélybetegek számáról veszélyeztetettségük mértékéről nem készültek felmérések Baranya megyében. A probléma rejtett, tudomást szerezni róla csak a baj megtörténte után - a beteg egészségügyi intézeti kezelése, vagy a rendőrséggel kapcsolatos ügye folytán lehet. A Szigetváron alakult szakmunkacsoport ez idáig az egyetlen, amely multi- professzionális, tehát az egészségügyben dolgozó orvosokon, gondozókon kívül a pedagógusokat, az ügyészség, a rendőrség és az egyház képviselőit is bevonja munkájába. Dr. Ver- rasztó Herminna tisztifőorvost, a munkacsoport elnökét kérdeztük a csoport céljáról, tevékenységéről. — A szenvedélybetegségek: az alkohol, a dohányzás és főként a drog szempontjából a legveszélyeztettebbek a fiatalkorúak: a tízennégy-tízennyolc évesek. A probléma ma nagyon időszerű, kialakulását kell elsősorban megelőzni. Dr. Szikszay Petronella, a Magyar Narkoló- giai Társaság vezetőségi tagjának kezdeményezésére alakult és az ő szakmai irányítása alatt működik a csoport.- Tevékenységünk legfontosabb része a megelőzés és a korai felismerés, a korai therápi- ába vonás. Ebben van az egészségügyi dolgozók mellett a pedagógusoknak óriási szerepük. Ők tudnak a legtöbbet segíteni a fiatalok körében végzett felvilágosító, nevelő munkájukkal. Az egyház képviselői is vállalták, hogy a hittanoktatás keretében beszélnek a problémáról. A legfontosabb az összehangolt munka, hogy a csoport más-más területen dolgozó tagjai információt cseréjének együttműködjenek. A munkacsoport szeptember elején a körzeti és kórházi orvosok, majd egyhetes kurzuson az egészségügyi gondozó személyzet tájékoztatását és továbbképzését szervezi. Szeptember végén pedig szigetvári és környékbeli pedagógusok részére lesz háromnapos képzés. A téma fontosságát felismerve Szigetvár város vezetése 20 ezer forinttal segíti a csoport képzési tervét és működését. Sasvári Mária- Amikor táncolni kell, nincs semmi bajom, még a lábam se fáj - hagy fel a malacoknak való alma főzésével Treszka néni, a nagymányoki Tóth Imréné, és betessékel a nagyszobába. A fényképalbum emlékeinek fontos része, hamar előkerül a szekrényből. 1978-ban öt pár alkotta meg a ma is fénykorát élő Nagymányoki Német Nemzetiségi Hagyományőrző együttest. A szervezők egyike volt Kretzer Szepi bácsi, aki fontosnak tartotta, hogy ne menjenek feledésbe egy nemzetiség szokásai, hagyományai, dalai, táncai.- Mi meg szívesen mentünk akkor is, bár már elmúltam ötven, meg most is örömmel járok próbákra, fellépésekre. Az a jó, hogy együtt vagyunk, és azt csináljuk, amit szeretünk, táncolunk, játszunk. Mondtak ránk akkoriban a faluban sokan sok mindent, hogy bolondok vagyunk, meg ilyesmi, de mi nem zavartattuk magunkat. Amióta meg mindenfele utazunk külföldre és Magyarországra, irigykednek, akik kimaradtak belőle. Persze, akkor nem sóvárognak, amikor mosni, keményíteni, vasalni kell a ruhákat, pedig van velük elég gond - nevet Treszka néni. Az együttesnek ma már száz- tizennégy tagja van és sok - sok segítője a faluból. A különböző viseletek varrása, a régi tárgyak és az egykori szokások gyűjtése meg is kívánja a szép létszámot. Megalakult a felnőtt kórusuk, a gyermek kórus, a felnőtt tánc- együttes, az utánpótlás tánccsoport és a gyermek tánccsoport. Az együttes vezetőjének, Ba- loghné Wusching Ágotának az édesanyja, a Náncsi néni is azt mondja, nem is tudná elképzelni az életét az együttes nélkül. Örülnek a sikereknek, az arany minősítéseknek, a nívódíjaknak, az állandó meghívásoknak. Augusztus 20-án is fellépnek a budai várban, bemutatják a kismányoki vidám búcsút. Van család, ahol együtt táncol a nagymama, a szülők és az unokák. A 2726 lakosú falu negyven százaléka német nemzetiségi, de az együttesbe nem csak ők léptek be. Nagymányokra éppen akkor érkeztünk, amikor az együttes vezetője egyhetes szabadságát töltötte, így a művelődési ház igazgatóját, Blandl Jánosnét kértük fel a kalauzolásra. Megnéztük a tájházat is, amely szintén a hagyományőrző együttes tagjainak munkáját dicséri, hiszen ők gyűjtötték össze a bútorokat, a képeket, a régi használati tárgyakat. A szekrényben a féltve őrzött ruhák lógnak, amelyek ugyan nem olyan színesek mint mások viselete, de szépek, méltóságteljesek. A vastag selyemcsipke pedig a vagyoni helyzetről is árulkodott, ki mennyit engedhetett meg magának a drága holmiból. A díjak is ott sorakoznak, az egyiket a disznótoros bemutatásáért kapták. A botra kötött, levéllel kiegészített „hurka táncolás”, a maszkba öltözött köszöntések nem koptak meg. A féltő és szakszerű szeretet megőrizte őket a mának és remélhetőnek az utókornak is. B. A. Kánikulai kórház-körkép A teljesség igénye nélkül készült körképünkben Baranya megye kórházaiban néztünk szét: mekkora a zsúfoltság a nyár derekán, növelte-e a betegségekben szenvedők számát a hosszantartó kánikula. Zsúfoltságra egyik kórházban sem panaszkodtak az orvosok, járványszerű fertőzések sehol sem alakultak ki a megyében. Csaknem mindenütt a szokásos nyárinak megfelelő a betegforgalom. A POTE gyermekklinikáján idén nyáron is sokan estek át mandulaműtéten, hiszen a szülők nem szívesen borítják fel emiatt a csemeték tanulását. Ugyancsak többen fekszenek be nyaranta a kivizsgálást igénylő betegségek miatt. Szerencsére a két évvel ezelőtti, újszülöttek halálát okozó járvány idén sem ütötte fel a fejét. A Megyei Kórház sebészetén az ügyelet forgalmasabb, gyakoribbak a közúti balesetek. A kórház fertőző osztályán nincs zsúfoltság, szokásos a forgalom, különleges járvány nincs. Mohácson a tartós nagy meleg következtében szív-, ér-, emésztőrendszeri problémák, magas vérnyomás miatt kerültek többen kórházba. Elsősorban az idős emberek megbetegedései növelték némileg a betegforgalmat. A fiatal generációt érintő vírusos, bakteriális megbetegedések átmenetiek, nem súlyosak, járványszerű fertőzések itt sem fordultak elő. A szigetvári kórházban ugyancsak „csendesek” a napok, a komolyabb fertőzések ezt a várost is elkerülték. Tröszt É. Rádió mellett __ N ekem nincs elmarasztaló véleményem azokról a lányokról, akik a szex után koslató férfinépségnek azért szereznek néhány kellemes percet órát (?) — persze pénzért... A mókáslányokat - azaz prostituáltakat, vagy utcalányokat, konzumnő- ket, vagy egyszerűen k ... .t - megértőén sorolom a szolgáltató iparba, hiszen végül is szolgáltatást végeznek, mondjuk úgy, mint a Patyolat, amelyik mos, vagy a vendéglátó- ipar, amelyik a fröccsöt méri, 5k pedig megrendelésre mindárt ugranak az ágyba és a vázén kiállítják a számlát. Legföljebb az okoz gondot, hogy mókáslányi-körökben a bűnözés könnyebben lel táptalajra, de hát mennyivel erkölcstelenebb ez a ténykedés, mint mondjuk az a rossz kocsmárosi morál, amely eltűri a hordóízű, ocsmány ecetes lőrének kimérését? A prostitúció - amelynek létezését valamikor annyira tiltotta a Hatalom, hogy nem is beszéltünk róla, tehát nem is volt... - most egy kis engedély révén nyilvánvalóbbá vált, ha jól értelmeztem „az idevonatkozó jogszabályt!”, nem is büntetendő annyira, csak akkor, ha más bűncselekménnyel párosul (markecolás satöbbi), vagy ha bizonyítható, hogy az üzletszerű kéjelgés lebonyolításánál statisztál egy harmadik személy is, maga a strici. Aki futtatja a lányt, lányokat, ökölvédelmet ígér nekik - pénzért. De manapság már a strici sem strici, hanem „menedzser”. Jobban hangzik. De hát ezt ő maga mondta, a menedzser, aki illedelmes válaszokat adott a rádió riporterének, világ, ki hitte volna, hogy a mókáslányok és a menedzserek legálisan, nyíltan társalognak a rádió mikrofonjai előtt, miközben a „drót” túlsó végén az említett urak ülnek. A Hét című tévéműsorból ismert, csokornyakkendős, szigorú pillantású riporter - aki most az említett rádióműsornál maszekolt - meg is jegyezte: „A fejlődés itt verték néhányszor a kuncsaftok, a másik örült, hogy nem kell már szaladnia a rendőr elől. A „menedzser” pedig - mint egy üzletember - tárgyilagosan ecsetelte, milyen jó a kapcsolata a helyi rendőrséggel, mert a rendőrök benne látják a rendteremtés bajnokát, ő ügyel a szakma „tisztességére” meg egyebek. Erre a siófoki A lányok, a lányok angyalok ... egy Balaton-menti műsor alkalmával. Több riporter több színhelyről dolgozott, a kör- kapcsolásos rendszernek központja Siófokon volt, ahol több balatoni polgármester és rendőrfőnök ülte körül a mikrofont. És vitatták, értékelték az elhangzottakat. Volt is mit. Meg kell hagyni, nagyot perdült a is nyilvánvaló!” Milyen igaz. Hm . .. Az északi parti mikrofon körül a lányok nyihogtak-vihog- tak, némelyik szerint nem nagyon megy a bolt, kevés a külföldi, esküdöztek, hogy ők nem tartanak „stricit” (naná, ismerik a paragrafusokat)! Volt olyan, amelyik bevallotta, őt már elurak közül egyik rendőrtiszt mindjárt megjegyezte: „Nana! Azért nem így van ám ez!” Hát hogyan van? Megtudtuk - mi hallgatók -, hogy a rendőrség továbbra is szigorú, a rendőrség összehúzza a szemöldökét és nem paktál le a stricikkel, mókáslányokkal, és bizony a rendszeres razziák kiszűrik a közerkölcs ellen vétőket. Egy szállodaigazgató azt mondta, ha a külföldi vendég meghívja a lányt a szobájába egy kis italozásra, akkor ők, már mint hogy a szálloda személyzete, semmit nem tehet. Nem hát. Eszembe jut: valamikor szép hazámban olyan szabály élt, hogy a helyi szállodában helyi illetőségű személy nem váltha- , tott szobát. Vigyáztak az „erkölcsökre”. Lakáskulcsaimat elveszítve ezért egy esős éjszakát a közeli telefonfülkében töltöttem el, s állva aludtam, , mint egy ló, míg nem hajnalban a rendőr onnét is kizavart. Nos, a lányok nem, de a menedzser elmondotta, hogy a jobb balatoni lányok naponta megkeresik a 30-40-45 ezer forintot is. S e dohányból mennyi az övé? A menedzser üzleti titoknak minősítette. Oké. 4 vasárnapi
