Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-15 / 225. szám

1992. augusztus 15., szombat oj Dunántúli napló 7 IKM vélemény a mecseki bányák helyzetéről Bányászbiztosító pénztár Új atomerőmű épül a Duna mentén? Magyarok szerepe a világ haladásában Magyar kutatók - itthon és külföldön Az erőműveket szénnel ellátó bányákat az energiatermelő lé­tesítménnyel együtt egy verti­kumként kell kezelni. Ilyen ál­lásfoglalás látott napvilágot a legutóbbi kormányelőteijesz- tésben. A bányavállalatok több­sége már jó ideje ezt a megol­dást javasolja, s végre nyitott fülekre talált a kérés. Úgy tűnik, kialakult a kor­mány energiapolitikai koncep­ciója is, amelyben határozott, de egyre zsugorodó kontúrt kapott a bányászat. Ezekről a témakö­rökről, s a mecseki bányák el­következő néhány évéről be­szélgettünk Székely Tiborral, az Ipari és Kereskedelmi Miniszté­rium energiatermelési osztályá­nak helyettes vezetőjével.- A szenes erőművek egyré- sze igen rossz hatásfokú. Ezek­nek a létesítményeknek a selej­tezése folyamatban van, ami egyben a fűtőanyagot biztosító szénbányák visszafejlesztését is jelenti. Emiatt később szüksé­gessé válik egy nagyteljesítmé­nyű erőmű megépítése, az vi­szont még nem dőlt el, hogy ez atomerőmű lesz-e, vagy a bükkábrányi lignittel fűtött hőe­rőmű. Mindenesetre ha az ato­merőmű lesz a befutó, úgy az a kérdés is válaszra vár, hogy a paksi bővítésével, vagy a Duna mellett, Pakstól feltehetően északabbra egy új megépítésé­vel oldják meg a problémát. Ezt persze körültekintő gazdasá­gossági, környezetvédelmi, kő­zettani vizsgálatok, a környező lakosság megfelelő tájékozta­tása és a térség önkormányzata­ival történő egyeztető tárgyalá­sok előznék meg. Elképzelhető az is, hogy a bükkábrányi lignitmezőben bízva a hőerőművet választják a szakemberek, akkor viszont Bükkábrány jelenlegi szénter­melését négyszeresére kell fo­kozni (10-11 millió tonna/évre), s ez a mai árakon is 20 milliárd forintos beruházást jelent. Az ezredfordulóig egyébként ez lenne az egyetlen olyan bánya­beruházás az országban, ami ál­lami hozzájárulással valósulna meg.- Mi az álláspontja az IKM-nek a Mecseki Szénbányák Vállalat és a Pécsi Hőerőmű Rt. vertikumként történő kezelésé­ről?-A pécsi hőerőmű villamos energia előállítási költségei, be­leértve a fűtőanyag-termelést is, az ország más erőműveihez ké­pest igen magasak. Ennek elle­nére 1998-2000-ig szükség van a termelésére, így eddig az idő­pontig a Magyar Villamos Mű­vek Rt. garantálja a szén átvéte­lét, vagyis az ezredfordulóig mindkét cég jövője biztos. Az MSZV-nél pillanatnyilag Sokan már megkapták, má­sok még csak ezután vehetik kézhez a kárpótlási jegyüket, s akik nem kívánnak rajta földet vásárolni, bizony törhetik a fe­jüket, mit is kezdjenek ezzel az értékpapírral? A kormány a nyár elején fog­lalkozott a kérdéssel és úgy döntött, hogy a kárpótlási je­gyeket a részvénypiacon - egyelőre csak korlátozott kör­ben, kijelölt cégek részvényei esetében - törvényes fizetőesz­közként fogadja el. Ezzel új be­fektetési lehetőség teremtődött. Jelenleg az OTP és a In- ter-Europa Bank részvényeit árusítják az akció keretében, a piacon az eddig állami tulaj­donban lévő papírokból terem­tettek kínálatot. Szokatlan hely­zetet teremtett ezzel az állam, a felszámolási eljárás folyik, s amíg be nem fejeződik, szó sincs összevonásról. Később va­lószínűnek tartom, hogy a két cég külön Rt.-ként működik majd, egy tőkekezelő holding irányításával. Mindenesetre az MVM Rt., az IKM. és a SZÉ­SZEK (Szénbányák Szerkezetá­talakítási Központja) létreho­zott egy munkacsoportot az Rt.-k szervezésére. A részletek kidolgozására, a gazdaságos- sági vizsgálatok elvégzésére még ebben az évben sor kerül, de állásfoglalásra, döntésre év végére lehet leghamarabb szá­mítani.- A minisztérium milyen esélyt lát a szászvári bánya­üzem vállalkozási formában tör­ténő működtetésében?- Erről ugyanaz a vélemé­nyünk, mint a SZÉSZEK-nek. Meg kell adni a lehetőséget a bányászoknak az önállóvá vá­lásra, de fel kell hívni a dolgo­zók figyelmét arra is, hogy mi­lyen kockázatot vállalnak ezzel. Ez a bánya ugyanis igen magas önköltséggel üzemel, s ha le is faragnak belőle, Komló még mindig olcsóbban dolgozik. Kétséges a termék piaca is, így az IKM úgy látja, nagyon mi­nimális az esélye, hogy ez a vál­lalkozás nyereségesen működ­jön. Ettől függetlenül a minisz­térium nem akadályozza meg a társaság megalakulását, ha az két nagy bank főrészvényese. Vállalta, hogy e jelentős pénzin­tézetek irányításában mérséklő­dik a befolyása, s egyben jelen­tős engedményre is elszánta magát: a piacon jó árfolyamon jegyzett értékpapírokat névér­tékükhöz képest is csökkentett áron kínálja e speciális vevő­körnek. Miért elfogadható ez a külö­nös akció az amúgy is forráshi­ánnyal küzdő költségvetésnek? Mindenekelőtt azért, mert ezzel elejét vehetik a kárpótlási je­gyek elértéktelenedésének, a pénzpiacon hirtelen megjelenő vásárlóerővel szemben kínála­tot tudnak teremteni, ugyanak­kor e papírok gyors visszaforga­tására is mód nyílik. Ez pedig - közvetve ugyan - de újabb for­ráshoz juttatja a költségvetést. emberek végül is amellett dön­tenek.-A Mecseki Medence másik energia alapanyag-termelőjét a MEV-et és érctermelő részlegét a Mecsekurán Kft.-t is verti­kumba vonják a Paksi Atome­rőművel?- Az új energiapolitikai kon­cepció csak az atomerőműre épít hosszútávon, a hazai kiter­melésű uránércre nem. A MEV és érctermelő kft-je a Mecseku­rán, a 60 dolláros termelési áron belül maradva még pár évig to­vább élhet, de külső partnert kell keresnie, mert a költségve­tés a veszteségeit ezután semmi­lyen indokkal nem fedezi, s egy idő után a 60 dolláros átvételi ár is kevés lehet az eredményes működéshez.- Magyarországon először a MEV-vel kapcsolatban merült fel a bányabezárás gondolata. Az ezzel járó humán-, rekultivá­ciós- és környezetvédelmi költ­ségek finanszírozását illetően még mindig vannak megoldat­lan feladatok. Terveznek-e ezekre a kérdésekre az ország összes bányájára vonatkozó egységes megoldást?- Az IKM a bányavállalatok és a szakszervezetek támogatá­sával tervbe vette egy bányász­biztosító pénztár létrehozását. Jelenleg a Pénzügyminiszté­rium foglalkozik az üggyel. A megbízottjuk épp a mecseki bá­Miért járhatnak jól a kárpót­lásra jogosultak? Ebben egy vi­szonylag egyszerű matematikai példa talán eligazíthatja az érin­tetteket. A számok természete­sen csak példaértékűek, de így is segíthetnek a döntésben. Induljunk ki abból, hogy mondjuk az állam a tulajdoná­ban lévő részvényeket a névér­ték 80 százalékáért kínálja fel, így 100 ezer forintért mindjárt 125 ezer forint értékű részvényt kaphat a vásárló. A felhasznált papírok értéknövekedése máris 25 százalékos, ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy a most forgalomba hozott részvé­nyek piaci értéke a tényleges névérték fölött van, a vevő haszna tovább nő. Ha a papíro­kat - mondjuk - 120 százalékon jegyzik, akkor a 100 ezer forint­jáért 125 ezer forintnyi rész­vényhez jutott vásárló - ha azonnal eladja a papírjait - máris 50 százalékos hasznot mondhat magáénak .. . A részvényvásárlás azonban nyákat járja, ahol biztosítási felméréseket végez. Végezetül pedig az adatok kiértékelése is ennél a tárcánál történik. Ennek alapján dől el, hogy a költségve­tésnek a bányászbiztosító pénz­tárhoz mekkora összeggel kell hozzájárulnia, s milyen pénz­ügyi kihatásokra lehet számítani a későbbiekben. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy ezt a bányász kasszát csak központi források segítségével lehet megnyitni. Elképzelhető, hogy végül a bá­nyásztársadalom és a szakszer­vezet anyagilag is „beszáll” majd az üzletbe, de ez semmi­képp sem elvárás tőlük. A PM. most mint országos bányászbiz­tosítási ügyletet vizsgálja a kér­dést, s várhatóan jövő év elejére javaslatot is ad a gyakorlati megvalósításról. Úgy hiszem a szászvári bá­nya mai helyzete jól jellemzi az egész mecseki medence bányá­szatának kilátásait, csupán idő­beli eltolódások vannak a vég­kifejletet illetően. Eszerint a bányáknak van ugyan némi át­meneti jelenük, de nincs és nem is lesz piacuk, reménytelenül magas költséggel termelnek, s önálló, mindezek miatt gazda­ságos működésük gyakorlatilag elképzelhetetlen. Persze ki-ki meglépheti a manapság egye­düli utolsó lehetőséget: vállal­kozhat, régi terhekkel vállalva újabb kockázatot. M. B. E. bonyolult gazdasági „manő­ver”. Nem olyan befektetés, ami általában egyik napról a má­sikra pénzt fial. Jelenleg a válla­lati részvényekből remélhető osztalék összege - az esetek többségében - elmarad a banki kamatok mértékétől, ám ha a mai tendenciák folytatódnak, a következő 2-3 évben kiegyenlí­tődhetnek a különbségek. Mindezek után mit tanácsol­hatunk kárpótlási jegyek tulaj­donosainak? Ne feledjék: a részvény jó befektetés, de mi­előtt bárki vásárlásra szánná magát, informálódjon a kivá­lasztott cég piaci helyzetéről, stabilitásáról. Ha úgy találja, hogy a helyzetük kedvező - ne féljen belevágni! Feltéve per­sze, ha nem kívánja azonnal aprópénzre váltani tőkéjét... Mert nem szabad elfeledni: a részvények többsége a hösszu- távú befektetőknek kedvez. A pillanat-hasznot másutt kell ke­resni. Bohné Keleti Katalin A jövő héten kezdődő Ma­gyarok III. Világkongresszusát megelőzően e hét végén rende­zik meg, immár harmadik alka­lommal a „Magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában” című tu­dományos találkozót. Ebből az alkalomból beszélgettünk Pun- gor Ernő professzorral, tárca nélküli miniszterrel, a konfe­rencia elnökével.- Professzor Úr! Az első tu­dományos találkozó, 1986 óta nagy változások zajlottak le a világban. Mi adta az ötletet az első konferenciához és mennyi­ben változtak a célok?- Az első konferencia idején legfőbb mozgató erőnk az volt, hogy a magyar fiatalságnak igyekezzünk visszaadni nemze­tünk múltját a műszaki és ter­mészettudományok területén. Célunk volt az is, hogy bemu­tassuk, hány és milyen kivételes tehetségű magyar segítette a technika és a tudomány fejlesz­tését és milyen a hazai és a kül­földi magyarság aktivitása ma. A második konferencia már az átmeneti időszakban zajlott és fő célunk az eredeti cél meg­tartása mellett az volt, hogy ke­ressük a tudomány és a technika területén azokat a kapcsolódási pontokat, amelyeken egy kiala­kuló, új Magyarország fejlődé­sében a külföldi magyarságtól együttműködést várhatunk. Mostani találkozásunkra egy parlamenti demokrácia születé­sének vajúdási korszakában ke­rül sor. Jelentős változás a ko­rábbiakhoz képest az is, hogy a környező országok magyar szakemberei és a nyugati szór­vány magyarság képviselői csaknem egyenlő arányban vesznek részt a rendezvényen. Ez egy új korszak kezdetét je­lentheti, a kapcsolatok kiszéle­sedését, egy új Közép-Európa továbbfejlődésének zálogát.- Ezen a konferencián meny­nyiben elsődleges a tudományos előadások szerepe - hiszen a résztvevőket nem csak szűkén vett szakmájuk fűzi össze? Mi­lyen fontosak azok az informális kapcsolatteremtési lehetőségek, amelyekre ez a találkozó alkal­mat ad? Külföldi lehetőségek hazai kutatóknak- Mind a kettő fontos. A ta­lálkozónak egyrészt közvetítő szerepe van, azzal a céllal, hogy minél többen tudjanak minél több, hasznosabb kapcsolatot teremteni, de a másik, a szak­mai rész sem elhanyagolható. Nagyon komoly előadások fognak elhangzani, melyek a mai világban talán méginkább érdekesek, mint korábban. Most szélesebb a spektrum is, hiszen részt vesz a szervezésben a Ma­gyar Energetikai Egyesület és a Magyar Építészek és Építőmér­nökök Szövetsége is.- Nemcsak a külföldön élő magyarokkal szélesedik a kap­csolatunk, hanem a tudományos Magyarországra jönnek a Nemzetközi Valutaalap szakér­tői, hogy megvizsgálják: ha­zánk hogyan teljesíti a Nemzet­közi Valutaalappal kötött háro­méves megállapodásban foglal­takat. Az IMF a három év során 2 milliárd dollár értékű hitelt fo­lyósít hazánknak. A költségvetést kivéve Ma­világ egyre több szervezetével is. Elég, ha csak az elmúlt évet tekintjük: teljes jogú tagjai let­tünk a CERN-nek, azaz az Eu­rópai Nukleáris Kutatóköz­pontnak, részt veszünk az EU- REKA-programban, illetve a NATO polgári kutatásaival is kapcsolatot teremtettünk.- Milyen új lehetőségeket nyújthat ez a magyar kutatók, a magyar ipar, a műszaki fejlesz­tés számára?-Ezek közül talán a legfon­tosabb az EURÉKA, mert ezen keresztül magyar résztvevők együttműködve a 21 tagország valamelyikének kutatási prog­ramjában, a csúcstechnológiá­hoz tudnak hozzájutni és ez a magyar ipar számára alapvetően fontos.- Vajon hazajönnek-e a kül­földön dolgozó kutatóink, hi­szen az elvándorlás újabb hul­láma tapasztalható, s a vissza­térés sem anyagilag, sem erköl­csileg nem éppen vonzó? Napirenden a struktúraváltás- Két alapvető kérdésről kell szólni. Az egyik, hogy tud-e az illető kutatni, a másik, hogy meg tud-e élni. Azt, hogy tud-e kutatni, megint két tényező ha­tározza meg. Azaz, hogy ha visszajön valamelyik kutató­helyre, ez esetleg azt jelenti, hogy egy nála sokkal kisebb te­hetségű ember ott a vezető, aki ezen felül még a tudományos kutatást is dirigálja. A kiválóak nem szívesen jönnek vissza ilyen körülmények közé. A má­sik az, hogy megvannak-e a ku­tatás feltételei? Ezesetben azonban lehet együttműködni a szomszéd vagy távolabbi orszá­gokkal, illetve azok kutatóhe­lyeivel, olyan kutatási megálla­podásokat lehet kötni, melyek kölcsönösen hasznosak.- Lehet-e siettetni a kutatóhe­lyeken meglévő hierarchikus, feudális struktúrák leépítését, vagy egy hosszú evolúciós fo­lyamatra kell számítani?- Minthogy elsősorban a fel­sőoktatásban jellemző ez a struktúra, ezért alapvetően meg kell változtatni az egyetemeken belül a működési szabályzatnak azokat a passzusait, amelyek előírják, hogy kinek mi a fel­adatköre. Szerintem, egy tanszékveze tőnek egy korszerű, demokrati­kus struktúrában nincsen más feladatköre, mint az oktatást szervezni, azt viszont kiválóan. Ugyanakkor épp ugyanolyan eséllyel kell hogy részt vegyen a kutatási pályázatokban, mint akármelyik beosztott ember. Van ahol elfogadják ezt a szem­léletmódot, van ahol nem. A fej­lődés úgy látszik mindenesetre megindult. Persze lehet, hogy az elképzeléseimben vannak olyan részletek, melyeket nem lehet elfogadni, az vita kérdése. Viszont alapvető érdek, hogy az ország minőségét javítsuk. Dürr János gyarországnak minden terüle­ten, a megállapodáshoz képest sokkal jobb eredményeket sike­rült elérni. Ezzel szemben ag­gasztó azonban, hogy jövőre is meglehetősen nagy költségve­tési hiány ígérkezik, így az au­gusztusi megbeszélésen várha­tóan a jövő évi költségvetés alakulása lesz a legnehezebb téma. Kárpótlási jegyért - részvényt? Először az Ércbánya bezárása szerepelt a tervekben Fotó: Läufer László Veszélyben 2 milliárd dollár

Next

/
Oldalképek
Tartalom