Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-12 / 222. szám
1992. augusztus 12., szerda üj Dunántúli napló 7 „Az átalakulást végigvisszük...” (2.) A döntés azok kezében van, akiket érint Néhány hónappal ezelőtt sokan megkongatták a vészharangot a mezőgazdaság felett. Most, a nyár derekán, amikor javában tart a betakarítás, már világosabb kép rajzolódik ki a valóságos helyzetről. Hogyan látja az agrárgazdaság gondjait, eredményeit a politikus szakember? Sárossy Lászlóval, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkárával az idei várható termésátlagról, az agrárexport lehetőségeiről, a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmi viszonyairól és a szövetkezeti törvény végrehajtásának tapasztaltairól beszélgettünk.- Védenünk kell hazai termelőinket és termékeinket a beáramló importtal szemben. Szokatlan, de a saját piacunkon is versenyhelyeztbe kerültünk, mert a körülöttünk lévő országok nyilván megpróbálják a magyar piacot is megcélozni ...- így van. Hamarosan a kormány elé terjesztjük a Pénzügyminisztériummal és a Külgazdasági Kapcsolatok Minisztériumával közösen készített javaslatunkat az agrárgazdaság importvédelmének új rendszeréről. Ebben kidolgoztunk egy lehetséges stratégiát, amellyel belföldi termelőinket védeni tudjuk, őszintén szólva, a belföldi termelés és importvédelem nemzetközi szempontból is kényes terület, szinte kivétel nélkül minden ország kényszerpályán mozog ebben az ügyben. Meglehetősen kemények a nemzetközi feltételek, szigorú szabályok írják elő, milyen mértékű importvámot lehet alkalmazni, milyen módon lehet a külső termelők áruforgalmát gátolni ... Meg kell találnunk azt a mozgásteret, ahol belföldi termékeink védelmét biztosítani lehet. A Pénzügyminisztériumot termeléspolitikai érveinkkel remélhetőleg meg tudjuk győzni. Nehezebb lesz a Külgazdasági Kapcsolatok Minisztériumával való tárgyalás, hiszen a tárca ellenérdekelt, mivel a külkereskedőknek pontosan ugyanolyan üzleti tevékenység az export mint az import. Szeretnénk, ha rövid időn belül kormányzati döntés születne az ügyben.- Evezzünk vissza belvizeinkre. Milyennek látja a mező- gazdaságban dolgozók jövedelmi viszonyait?- Statisztikailag szinte kimutathatatlan a mezőgazdaságban dolgozók jövedelme. Lehet számokkal dobálódzni, adott estben esküdni is rá, hogy a borítékban ennyi meg annyi van. Azt azért tudni kell: más jövedelmi helyzetben van a panellakásban élő ipari munkás, mint az a faluban élő mezőgazdasági dolgozó, aki háztáji vagy egyéb kisegítő tevékenysége folytán kiegészítő jövedelemre tehet szett. Ezzel együtt az utóbbi években még jobban eltolódtak a bérek az ipari munkások javára. Hosszú távon ez rendkívül kellemetlen és előbb utóbb jogos társadalmi feszültséget okoz majd. Középtávon szinkronba kell hozni az ipari és a mezőgazdasági kereseteket. És itt engedje meg, hogy visszakanyarodjak egy gondolat erejéig a Közös Piachoz. A közösségi agrárpolitika a közös kasszából finanszírozza az ilyen kiadásokat. Tehát a bajor gazdálkodó azért tud annyi jövedelemre szert tenni, mint mondjuk a müncheni BMW gyár munkása, mert a Közös Piac olyan felvásárlási árakat és támogatást tud biztosítani a mezőgazdasági termelőknek, amely képes ezt a különbséget kompenzálni. De van az éremnek egy másik oldala is. Nálunk az elmúlt évtizedekben szociálpolitikai szempontok figyelembevételével alakították ki az élelmiszerárakat. Abban a pillanatban, ha mondjuk holnaptól maradéktalanul meg kellene térülniük a ráfordításoknak és a költségeknek az értékesítéskor, a csillagokba szöknének az élelmiszerárak. Keserves folyamat lesz, amíg eljutunk oda, hogy egy kiló hús ára valóban tükrözze a sertéshizlalás valamennyi költségét és jövedelmet is biztosítson a sertéstartónak. Ehhez azonban hozzá kell igazítani a kereseteket, különben nem lesz vásárlóerő. De mikor lehet növelni a kereseteket? Akkor, ha a teljesítmények is emelkednek. Ördögi kör ez! Én nem állítom, hogy az ózdi kohászok nem dolgoztak inuk szakadtáig, valójában még csak arról sem tehetnek, hogy nem kell a világpiacon az, amit termelnek. De miből lehet megfizetni azt az embert, aki olyan dolgot termel, amire nincs szükség? És ez igaz a mezőgazdaságra is.-Milyennek ítéli a szövetkezeti és az átalakulási törvény végrehajtásának tapasztalatait? Egyáltalán a tulajdonváltás mennyire viseli meg a mezőgazdaságot? Nem veszítünk-e többet a révén, mint amennyit nyerünk a vámon?- Az átalakulás pozitív eleme, hogy azok kezébe került a döntés, akik szereplői ennek a játszmának. Sajnos, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a közgyűlések nem egészen alkalmasak nagy horderejű döntésekre, mert hiányos az emberek felvilágosítása, tájékoztatása. Ahová eljutottunk - jómagam is vagy száz fórumot tartottam - ott hosszú órák után nem maradt megválaszolatlan, nyitott kérdés. Csakhogy - és ez már szinte visszaköszönő probléma - a helyi érdekek ütköznek. Mert más érdeke van az aktiv korú tsz-tagoknak és más a nyugdíjasoknak. Az egykori tagok és az örököseik is más-más módon érdekeltek. Néhány menedzser vagy vezető a harminc-negyven éves, kialakult hierarchikus viszonyokat, pozícióját kívánja konzerválni, hiszen az az érdeke. Az ilyenek meg tudják félemlíteni a nyugdíjasokat, mondván, hogy elveszítik a nyugdíjukat nem lesz földjáradékuk, s még aktiv korú tagokat is nyugtalaníthatnak azzal, hogy „ha ugrálsz komám, holnaptól veheted a munkakönyvedet!” Sorolhatnám az eseteket, amelyekről a hozzám érkező levelek naponta tudósítanak. Mindezek ellenére meggyőződésem, hogy az átalakulásnak egyértelműen pozitív lesz az egyenlege. A mezőgazdaság megrázkódtatásait eddig is sikerült kezelni és sikerülni fog a jövőben is. Úgy gondolom, hogy a tulajdonváltás jelentős hatással lesz az ágazatra. Szembe kell néznünk azonban azzal, hogy a korábbi rejtett munkanélüliségből még sok és meglehetősen bonyolult foglalkoztatási problémánk adódik a jövőben. Jónéhány területen, elsősorban ott, ahol rossz volt a termékszerkezet és ráfizetéssel gazdálkodtak, érzékeny traumát fog okozni a munkanélüliség. Nagyok lesznek a gondok ott is, ahol gyenge minőségű és eladhatatlan árut termelnek. Vallom, hogy amit léptünk, az példanélküli, nem volt kit másolnunk. Nagyképűség lenne azt állítani, hogy nem követtünk el és a jövőben talán nem is fogunk elkövetni hibákat. Egy biztos: az átalakulást végigvisz- szük és nem hagyjuk magunkra ennek az átalakulásnak a főszereplőit, azokat az embereket, akik a mezőgazdaságban akarják megtalálni a boldogulásukat. Újvári Gizella A fogy asztók körében népszerű lapka-sajt gyártása a Pécsi Tejüzemben Fotó: Proksza László Román atomerőműből származott az urán-235 U ráncsempészek Visszatérnek a parasztok? Japánban tavaly hosszú idő óta első ízben több paraszt tért vissza a földműveléshez, mint ahányan felhagytak azzal, de egyelőre nem tudni, hogy tartós irányzatról van-e szó - jelentette a Reuter a tokiói földművelési, erdőgazdálkodási és halászati minisztériumra hivatkozva. A múlt évben 19 400 olyan japán földműves tért vissza a rizs- és szántóföldekre, aki korábban a városban próbált szerencsét. Ez 58 százalékkal több az egy évvel korábbinál. A minisztérium szakemberei szerint lehet, hogy ez csak a gazdasági lanyhulás következménye, de lehet, hogy ismét felértékelődőben van a mezőgazdaság a szigetországban. Azon az áprilisi napon Kőműves Tibor vezette az öreg Mercedest, s amint egy másik gépkocsi kíséretében megérkezett a fővárosba, az Ecseri út felé vette az irányt. Ezen a helyen beszélte meg a találkozót a külföldi vevővel, akinek át akarta adni a rejtélyes árut, az atomerőmű fűtőanyagául szolgáló tablettákat, a csomagtartóban rejtőzködő 233 sötétbarna pasztillát. Európa sok rendőrségének akadt már dolga uráncsempészekkel. Sokat lehetett olvasni a titokzatos vörös por (vörös higany) illegális kereskedelméről (magyar állampolgárokat tartóztattak le ennek ürügyén Olaszországban). Ezért az anyagért közel-keleti ügynökök állítólag dollármilliókat fizettek. De feltűntek a feketepiacon a ténylegesen sugárzó anyagok, így az urán-235-ös izotópot tartalmazó pasztillák, az atomerőművek dusítatlan nyersanyagai, vagy az annál sokkal veszélyesebb, dúsított termékek, mint például a cézium-137, az urán-238, a plutóniumot tartalmazó füstdetektor. Ez utóbbiakból egy jelentős mennyiséget a közelmúltban a német rendőrség foglalt le két osztrák és két lengyel állampolgártól, amikor azok megpróbálták eladni. Ezek feltehetően Lengyelországból, vagy a volt Szovjetunió valamelyik tagországából származtak. Hazánkban már korábban feltűntek az urán-235-ös izotópot tartalmazó pasztillák, s az is kiderült, hogy ezek nagyrészt Romániából származnak, a Pli- testi erőműből tulajdonítják el illetéktelenek, s próbálják meg értékesíteni csempészcsatornákon keresztül. A magyar rendőrség illetékes osztálya már hosszabb ideje figyeli a Magyarországon folyó illegális uránkereskedelmet, s tudott Kőműves Tibor és társai akciójáról is. így történt, hogy amikor a Mercedes megérkezett, a rendőrök már lesben álltak a találkozóhely közelében, s csak arra a pillanatra vártak, hogy létrejöjjön az üzlet, elfoghassák a közreműködőket, lefoglalhassák a veszélyes anyagot. Kishiján nem sikerült a terv, csak krimibe illő gépkocsi hajsza után fogták el Kőműves Tibort és társait, s foglalták le a 3,6 kilogramm urán-235 izotópot tartalmazó tablettákat. A több hónapig tartó vizsgálat során derült fény a sugárzó anyaggal folytatott csempészHúszezer külkereskedő 20-24 ezerre emelkedett a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok, gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók száma azt követően, hogy az 1990. december 23-ai kormányrendelet szerint jogilag szabadon lehet külföldi partnerrel kereskedni. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma (NGKM) engedélyére csak bizonyos áruk kivitelénél illetve behozatalánál van szükség. Az engedélyek kibocsátásánál gazdasági, politikai tényezőket vesznek figyelembe. Ameny- nyiben az ország, illetve a gazdaság biztonsága indokolja, a NGKM a kivitelt és a behozatalt megtilthatja. A fogyasztási cikkek egy részére féléves kvótát határoznak meg, amely korlátozza a behozatal értékét, vagy mennyiségét. A liberalizációt megelőzően csak a külkereskedelmi vállalatok foglalkozhattak export-importtal saját jogon, 1989-től azonban számos nem külkereskedelmi vállalatnak is adtak ki engedélyt különböző termékek behozatalára, illetve kivitelére. 1990 őszére 3000 körül volt a külkereskedelmi tevékenységet folytató cégek száma. Azóta ez a mennyiség jelentősen megugrott, de a forgalom 70-80 százalékát még mindig az a 150-200 vállalat bonyolítja, amelyek a rendelkezés életbe lépése előtt is jelentős részt képviseltek a külkereskedelemben.-- * -M agyar részvények Az osztrák sajtóban nagy visszhangot váltott ki az a pénteken kipattant ügy, miszerint a bécsi gazdasági rendőrség család gyanúja miatt vizsgálatot indított az Erste Österreichische Spar-Casse nevű banknál, mert egy névtelen feljelentő szerint magyar részvények két évvel ezelőtti bevezetésekor visszaélések történtek. A pénzintézet értékpapír-osztályának akkori vezetője, aki jelenleg már a Vindobona Privatbank AG vezetőségének elnöke, az esetet napvilágra hozó Der Standard című lapnak nyilatkozva teljes képtelenségnek minősítette, hogy törvénytelenül, külön jutalékot kapott volna a magyar részvények osztrák piacra történő bevezetéséért. Elismeri, hogy a bank majdnem 300 millió schilling veszteséget szenvedett a Skála-Coop, a Müszi, a Martfűi Sörgyár és a Győri Textil részvényeivel. - Akkor azonban még senki nem láthatta előre, hogy miként alakul a magyar gazdaság helyzete állítja a bécsi bankár. A bank egyébként a tekintélyes veszteség miatt április óta belső vizsgálatot folytat, de még semmilyen következtetésre sem jutottak. A megvádolt Michael Lielacher a Die Pressében úgy vélekedik, hogy nem többről van szó, csupán arról, hogy konkurrensei le akarják járatni ezzel a kampánnyal. A bankár szerint egyébként a magyar cégek részvényei - függetlenül attól, hogy melyik bécsi bank vezette be az osztrák tőzsdére - nagyjából hasonló mértékben veszítettek értékükből. Az Erste Österreichische Spar-Casse által forgalmazott magyar részvényeket jelenleg a névérték harmadáért-negye- déért jegyzik. A Michael Lie- lachernek és társainak szóló jutalékok a lapok értesülései szerint egy kremsi bankon keresztül érkeztek. Ennek a banknak a vezetője akkor Lielacher egyik közvetlen munkatársának az apja volt.------------------------------- * ------------------------------Buszellenőrzés Burgenlandban Egy júliusban végzett vizsgálat lesújtó eredményei alapján az osztrák belügyminisztérium azt tervezi, hogy rendszeresen és szigorúan ellenőrzik a kelet-európai országokból érkező gépjárművek, különösen a turistabuszok műszaki állapotát. A vasárnap közzétett jelentés szerint a burgenlandi hatóságok júliusban 380, keleteurópai országból érkező turistabusz műszaki állapotát ellenőrizték, és csupán 19-et találtak kifogástalan állapotban. A jövőbeni rendszeres ellenőrzéssel szeretnék kiszűrni a rossz műszaki állapotú buszokat: ezeket nem engedik be Ausztria területére. kedés sok érdekes részletére. A pasztillák Rádai Imre battonyai lakos tulajdonát képezték. 0 - állítása szerint - 1989-ben egy román állampolgártól kapta (?) azokat, s nem titkoltan az volt a szándéka, hogy alkalomadtán nagy haszonnal eladja. Rádai úgy tudta, hatalmas vagyon van a birtokában. Dollár százezrekre számított, az áru értékét így említette Kőműves Imrének is, amikor megkérte, hogy szerezzen vevőt. A szakértői vizsgálat egyébként azt állapította meg, hogy a dusítatlan nyersanyag értéke a nemzetközi piacon 50 dollár kilogrammonként. Kőműves és egy barátja, Dobos András kutatták fel a vevőt, de közben a haszon reményében mások is szorgoskodtak, mert Rádai többeknek szólt a nagy „lehetőségről”. Az uránt időközben „biztonságosabb helyen”, Tamásiban egy lakóház pincéjében helyezték el. Ez Dobos András ötlete volt, neki volt ott ismerőse, Ivan Marcek, egy magyar nemzetiségű szlovák állampolgár, valamint Pozsonyi Attila, aki egy ideig szintén rejtegette garázsában a pasztillákat. A külföldi vevő jelentkezésekor Kőműves és Rádai ment el Tamásiba az uránért, s hozták el Budapestre. A létre nem jött üzlet részleteiről a közreműködők persze hallgatnak, mint ahogy Rádai is ragaszkodott ahhoz az állításához, miszerint „ajándékba kapta” a 3,6 kg uránpasztillát az ismeretlen román férfitől. Szakértői vélemény szerint egyébként ezek a pasztillák minőség, méret és más jellemzők szerint megegyeznek a korábban már Sza- bolcs-Szatmár, valamint Bor- sod-Abauj-Zemplén megyékben lefoglalt tablettákkal, s így feltehetően származási helyük is azonos, vagyis Románia. Az ORFK vizsgálati osztálya a napokban fejezte be a vizsgálatot az uráncsempészek ügyében, s javaslattal átadta az ügyészségnek. Halász Kálmán
