Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)

1992-08-12 / 222. szám

1992. augusztus 12., szerda oj Dunántúli napló 3 Reklám­szabályozás Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium képviselője sze­rint az év vége felé várható a belkereskedelmi törvény rek­lámozással kapcsolatos rendel­kezéseinek módosítása. A tör­vény még ma is az 1978-as ál­lapotoknak megfelelően műkö­dik, így nem alkalmazkodik az azóta jelentősen megváltozott piaci viszonyokhoz. Az intéz­kedések szerint tilos a szeszes ital és dohányáru fogyasztásra ösztönző reklámozása. Ennek ellenére a város számos pontján és az újságokban is megjelentek a cigarettareklámok. A törvény módosítására két lehetőség van: oldani, megszüntetni a korláto­zást, vagy szigorúbb megtorló intézkedéseket hozni, hiszen sszabálysértés esetén a jelenlegi bírság mindössze 3000 forint. Az, hogy milyen irányú válto­zás várható, még egyelőre nem lehet tudni. A joganyagot fo­lyamatosan vizsgálják a szak­emberek. A Fogyasztóvédelmi Főfelü­gyelőség véleménye és törekvé­sei szerint érvényt kell szerezni a jelenleg hatályos törvénynek. Azonban a főfelügyelőség sze­rint a törvény értelmezése is ér­dekektől függően változhat. Nehéz azt eldönteni, hogy me­lyik reklám ösztönzi fogyasz­tásra a vásárlókat és melyik nem. A törvény meghatároz ki­vételeket is, melyek nemzetközi sporteseményeken, üzletek bel­területén stb. engedélyezik e ja­vak egyébként tiltott hirdetései­nek elhelyezését, így viszony­lag könnyű megtalálni a kibú­vókat. Garamszegi Gábor, a Philip Morris vállalati kapcsolatok igazgatója elmondta, a dohá­nyáruknál készek a kompro­misszumra. A reklámokat csak felnőttek által olvasott sajtóban helyeznék el, a televízió és a rá­dió nyilvánosságát is mellőz­nék. A plakátokon látható a Phi­lip Morris által elhelyezett ciga­rettahirdetések célja egy új ter­mék image-nek kialakítása, ami ellen a Fogyasztóvédelmi Főfe­lügyelőségnek egyelőre nem volt kifogása. (MTI) Repülőgépes szúnyogirtás Pécs területén A Városgondnokság ma, au­gusztus 12-én 18 órától repülő­gépes szúnyogirtást végeztet Pécs területén. A feladat végrehajtására al­kalmatlan időjárás esetén 14-én, pénteken kerül sor az idei év utolsó repülőgépes szúnyogirtá­sát Pécsett. Nem mindennapi izgalmakat éltünk át az olimpia alatt, így ta­lán vasárnap este nem is bánták sokan, hogy visszatérnek az oly előszeretettel emlegetett ,szürke hétköznapok”, s a Hír- tdó után elkezd csordogálni va- ami langymeleg krimi-féle. Viert kell ez. Eszembe is jutott sgyetemi irodalomtanárom, aki ögtön az első szemináriumon dmondta, hogy olvassunk, ol- /assunk és harmadszor is olvas­unk, de azért nem kell ám túl­zásokba esni, például még ő is neg szokta nézni a Derricket a évében— üsse kő, bocsánatos )űn. Imigyen köszöntött ránk A nilliomosnő című francia film íz idegtépő kéthetes drukkolás itán. Nem szokás egy három észes film második epizódja itán bármiféle kritkát írni; most A fenntartás megfizethetetlen Pusztulóban a szigetvári vár Fotó: Proksza László Az ősi Mexikó kincsei a Budapesti Néprajzi Múzeumban Az elmúlt évszázadok tör­téneti és építészeti alkotásait a múlt század végén létrehozott Országos Műemléki Tanács vette először számba. Ezt kö­vetően 1945-50 között készült el ismét településenként a felmérés az egyes helyeken ta­lálható történelmi, egyházi és építészeti alkotásokról. Ezt a vizsgálatot Szigetváron 1952- ben végezte el a Városépítési Tervező Vállalat. Akkor 32 műemléket, műemlék jellegű és városképileg védett épít­ményt vettek a nyilvántar­tásba.- Ezekből sok épület lebon­tásra, szanálásra került - mondja Maul József a polgár- mesteri hivatal irodavezetője - ilyenek például a Nepomuki Szent János kápolna, a Flórián kápolna, a görög-katolikus templom, a Huszár ház és a Ró­zsa köz védett épületegyüttese. A városról az utóbbi években készített valamennyi általános és részletes rendezési terv építé­szeti és művészeti értékként je­lölte meg a történelmi belvá­rost, a korabeli hangulatot biz­tosító városszerkezetet és a kes­keny - emberi léptékű épüle­tekkel határolt - utcákat. Gyakorlatilag két jelentős vá­rosi évfordulóhoz kapcsolódtak a szervezett műemléki felújítá­sok, tatarozások. Az egyik ilyen dátum 1966. a vár elestének 400 éves évfordulója, a másik neve­zetes dátum pedig 1989. a város török uralom alóli felszabadulá­sának 300. évfordulója.- A műemlékek védelmével, fenntartásával, felújításával több ízben is foglalkozott a volt városi tanács. Több éves össze­hangolt tevékenység eredmé­nyeként alakult ki a Zrínyi tér mostani képe, készült el az Ali pasa dzsámi és a Zeneiskola épületének renoválása. Szerke­zetileg teljes felújításra került a Zrínyi tér 3. szám alatti épület, a Dózsa György utcai Szily ház és a Vár utca I. alatti volt „só­ház”. A város műemléki nyilván­tartásában jelenleg 7 műemlék, 9 műemlék jellegű, 2 városképi jelentőségű épület, 1 műemléki környezet miatt védett terület szerepel, sajnálatos módon népi műemlék már nincs a városban. Az 50-es évek végén még több zsúppal fedett talpasház volt a Szabadság utca végén, azonban ezeket mára mind lebontották.- Műemlék a Basa kút, ame­lyet a XX. század elején a Basa utca végén, a Barát réten mint létező török kutat említ a mű­emlékjegyzék. Ilyen nevű török kút három is volt a városban. A is csak a kisördög bújt belém, vajon a business-krimi két, kli­sékkel, toposzokkal jócskán agyontömött, nem túlságosan sodró fejezetét ismerve - ugyancsak filmes hagyománya­inkra támaszkodva -, ki lehet-e találni az utolsó rész „tartalmát” - egyáltalán: érdemes-e még megnézni a befejezést? A jól kifundált alapszituáció szerint a milliomosnő úgy szü­letik, hogy szegénynek egy he­likopter-katasztrófában elhúny a milliomos férje, és neki kell átvénnie az anyagi, mi több, a lelki örökséget. Teljesen vilá­gos, hogy hiénák közé kerül. Ilyen ez az üzleti világ, csak a „steksz” számít (ha eddig ezt könyvkiadó-igazgatóként nem tudta volna). A milliomosnő kö­rül sok ember legyeskedik, akik közül csak egyvalaki igaz jóba­konzervgyár területén lévőt a 60-as évek gyári rekonstrukci­ója során fedték be. A Vízmű te­leptől északra 800 méterre ta­lálható egy forrásfoglalás, ame­lyet Kumilla kút néven ismer a város, indokolt lenne felújítani, védetté nyilvánítani és környe­zetét kirándulóhellyé fejlesz­teni. A Bástya utcai Török ház a középkorban épült, török lakó­ház, vagy török vándorló keres­kedők védett pihenőhelye lehe­tett egykoron a történészek sze­rint. A főbejárati lépcső javí­tásra szorul, leromlott állapot­ban van a tetőfedése. A Szily házat jelenleg lakásként hasz­nálják, kitelepítés után új köz- művelődési funkcióval lenne megoldható a végleges haszno­sítása. A Zárda utcai Ferences templom üzemeltetését a római katolikus egyház biztosítja, ko­rábban belül tatarozták és meg­oldották a fűtését is, jelenleg a tetőfedés felújításán dolgoznak. A Zeneiskola (volt Ferences­rendi kolostor) épületét teljesen felújították, üzemeltetése, fenn­tartása biztosított. A Zrínyi téri Ali pasa dzsámit 4 évvel ezelőtt újították fel, azonban teljes re­konstrukciójához még hátra van a sekrestyerész kialakítása, a Dorffmeister freskó restaurá­lása és a kórusrész festése. A Zrínyi vár kiürítését, megkuta­tását, a század elején épített ré­szek lebontását és a váron belüli valamennyi épület felújítását 1961-66 között végeztette el az Országos Műemléki Felügyelő­rát, a többiek mind a hatalmas holdingból szeretnének jókora részeket kiharapni maguknak. Ez még hagyján, elücsöröghe­tünk a szereplőkkel együtt a dö­gunalmas igazgatótanácsi ülé­seken, ahol olyan primitiv szin­ten kell komoly gazdasági ügy­leteket megfogalmazni, hogy még az a néző is megértse, aki sose járt „pol.gaz.” órára. A kép ott bonyolódik, hogy egy Wall Street-i hiéna is sze­retne felcsippenteni pár milli- ócska hasznot, egynéhány rész­vényt, és jóbarátja is, aki egy középamerikai banánköztársa­ság diktátora. Nos, a film ezen erők gigászi (sőt, mint valahol hallottam: „gigászati”) harcáról szól. Valóban ott szorongatják egymás torkát, ahol lehet, míg­nem össze kell fogniuk, hisz a ség, azonban a 25 éves haszná­lat során a kivitelezés hiányos­ságai, a folyamatos karbantartás elmulasztása miatt a várfalak burkolata életveszélyessé vált, szükséges a vártörténeti mú­zeum épületének födémcseréje. A műemlék-törvény várható módosulása, valamint gazda­sági problémák miatt az eddigi üzemeltető, az Idegenforgalmi Hivatal teljesen leállt a felújítási munkálatokkal. A vár, mint az ország 400 legértékesebb mű­emlékeinek egyike állami tulaj­donban marad, kezelői joga is a Műemléki Felügyelőség mellett létrehozandó ilyen feladatokat ellátó szervezethez kerül majd. A felújítási munkálatok érdemi megindítására csak ezt köve­tően kerülhet sor. A munkálatok nagysága olyan pénzügyi fede­zetet igényel, amely csak állami költségvetésből biztosítható. A vár körül a műemlékileg védett környezet és a szervesen hozzá kapcsolódó természetvé­delmi terület - angolpark - funkcionálisan jól biztosítja a város lakóinak és az ide láto­gató turisták pihenési, felüdü­lési igényét. A Zrínyi tér épüle­tegyüttese nem szerepel védett területként a műemléki jegy­zékben, azonban az itt lévő épü­letegyüttes akkora értéket ké­pez, hogy csak az Országos Műemléki Felügyelőség enge­délyével lehet a jelenlegi össz­képen és tömegarányokon vál­toztatni. Hajdú Zs. család egyik szépreményű ifjú tagja a „killer” Herrera tábor­nok vallatószobáiba kerül. A gonosz embernek is van­nak árnyalatai. A teljesen jók, mint a milliomosnő és szépen fésült szakállú barátja totál szembe néznek a kamerával, majdnem úgy, mint Szikszai művésznő a „Szomszédokban”; a sundám-bundámok félre pis­lognak, lesütik szemüket; de a Wall Street-i hiéna és Herrera már plyan gonosz, hogy csak összehúzott szemöldökkel, mé­lyen lehajtott fejjel, alúlról néz­het felfelé, hogy majd’ kifordul a szemük. És így fognak nézegetni a harmadik részben is. Biztos lesznek páran, akik nagyon pó­rul fognak járni. A kérdés csak az: kijár majd jól? M. K. Mexikó számára kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy meg­nyílhat a prekolumbián művé­szetnek ez a kiállítása, amely a kulturális ismeretterjesztés terü­letén újra tanúbizonyságot tesz a magyar és a mexikói nép közti baráti kapcsolatokról. Mezo-Amerika fejlődésének tanulmányozásakor három tör­ténelmi és kulturális korszakot különböztetünk meg. Páratlan szépségű figurák A preklasszikus vagy kialaku­lási korszak a Krisztus előtti első évezredekre nyúlik vissza, és a falusi mezőgazdálkodási szakaszt foglalja magába az önellátó halászok és földműve­lők csoportjaival. Ahogy fej­lődnek a földművelési techni­kák, a társadalmak egyre bo­nyolultabb szerkezetűek lesz­nek, és kialakulnak az irányító központok, amelyek ellenőrzik a gazdasági javakat. A kézmű­vesek szakosodnak; megmutat­kozik ez a szépen megformált agyagfigurákon és a preklasszi­kus kor emberének növény- és állatvilágot ábrázoló edényein. A következő, a klasszikus korszak a nagyszerű, de ugyan­akkor egyszerű építészeté, mely realista és álmodozó egyszerre. A hatalmat biztos kézben tartó csoportok irányításával nagy­szerű városokat építettek fel, amelyeknek maradványait még ma is megcsodálják a hely be­liek és az idegenek. Teotihua- cán egyike volt azoknak a váro­soknak; fénykora 600 évig tar­tott. Mexikó nyugati kultúráit szintén a különleges figyelem­mel megformált figurák jellem­zik, amelyek páratlan szépség­gel és realizmussal ábrázolják a mindennapokból vett jelenete­ket és az egykori embereket. Oaxaca gazdag vidékét ezen a kiállításon két kultúra képvi­seli: a zapoték, mely a klasszi­kus korszakban alapította meg a fővárosát Monte Albán-ban, és a micték, amely a posztklasszf- kus kroszakban szilárdul meg, és az általa uralt kisebb kisebb területekből regionális államot- alkot, magába olvasztva a zao- ték örökséget. Veracruz köz­pontjában különleges kultúrájú népcsoportok laktak, akik egyedülálló, többek között a labdajátékkal kapcsolatos agyagszobraikat hagyták örö­kül. Ezeket El Tájin városköz­pontjában találták, ugyanúgy, mint a jármokat, halotti tárgya­kat és kőbaltákat. Maják és aztékok A nagyrabecsült maja kultúra finom agyagfigurákkal van je­len a kiállításon, amelyeken megfigyelhetőek a majáknál szokásos öltözékek és arcfesté­kek. A klasszikus korszakot a posztklasszikus követi, amely­nek során a lakosság új telepü­lésekre költözött és északról más életformájú törzsek hatol­tak be, új lendületet adva az ad­dig kialakult rendnek, amelyben a kereskedelem és a hódító há­borúk egyre nagyobb szerepet játszottak. Ebben a korszakban virágzott a tolták állam, az új fi­lozófia és társadalmi berendez­kedés meghonosítója. Szob­rászmestereik kiemelkedő alko­tásaikkal megváltoztatták az addig ismert építkezési hagyo­mányokat. Késői szakaszában a posztklasszikus kor egybeesett a maxikák tündöklésével, akiket általában aztékokként ismernek; ők alapították Mexikó-Tenoch- titlán nagyhírű városát, amely lenyűgözte a spanyol hódítókat. Ez a város volt a központja egy kiterjedt adószedő államnak, amely a Mexikói-öböl partjától a Csendes-óceánig és Bajiétól Oaxacáig terült el. A mélyen vallásos mexika nép ránk örökí­tette isteneinek szobrait, és ál­lampolgárainak idealizált ábrá­zolásait. Ezek azt az életvitelt vetítik elénk, amelyet nemcsak a tenocskák, hanem az etnikai­lag sokszínű állam más népei is képviseltek és követendőnek tartotta k. A mexikói Nemzeti Antropo­lógiai Múzeum tulajdonában lévő régészeti tárgyaknak ezt a válogatását az északi kultúrákat képviselő darabok egészítik ki, melyek részben Mexikó északi, sivatagos fennsíkjairól szár­maznak, ahol a Mező-Amerikai kulturális perifériájára szorult csoportok, az úgynevezett siva­tagi kultúrák félnomádjai éltek, részben pedig az oázis-amerikai kultúrákból, melyek az Egye­sült Államok délnyugati részé­nek és Mexikó északkeleti fel­ének találkozásában terület el. Ezen a valódi oázisokkal teli vidéken alakult ki a Casas Grandes kultúrája, és hozzájá­rult olyan fontos központok fej­lődéséhez, mint amilyen Pa- quimé vág Nagy Házak volt, amelyet a sárból épített házak és a geometrikus motívumokkal díszített finom kerámiák jelle­meztek. Kiadvány a kiállításról Kiállításunk, amelynek a Bu­dapesti Néprajzi Múzeum adott otthont, nemcsak az elődök művészi ízlését mutatja be, ha­nem az előttünk élt nemzedékek élményeit és világszemléletét is visszatükrözi. Kiadványunk pe­dig a kiállításon bemutatott mindennapi használati tár­gyakra, valamint a vallási célra készült alkotásokra emlékeztet, és bizonyságul szoglál arra, ho­gyan találkozik országunk más civilizációkkal az emberiség­nek ebben a sorsfordító korsza­kában. Rafael Tovar Y. de Teresa a mexikói Országos Kulturális és Művészeti Tanács elnöke Lopott autók a határon Egy Opel Vectra 201 típusú, valamint egy Alfa Romeo 164 T típusú lopott személygépkocsit akart kivinni augusztus 10-én a nagylaki vámhivatalnál négy lengyel állampolgár az ország területéről. A két gépkocsi együttes értéke meghaladja a 3 millió forintot. Az elkövetők a személygépkocsikat Csehszlo­vákiában vették át azzal, hogy azokat megadott címre - Bulgá­riába - juttassák el. A szállítá­sért 500-500 német márkát kap­tak. A személygépkocsikat a vámhivatal lefoglalta. Ugyanezen a napon a lete- nyei vámhivatalnál T. Gy. ma­gyar állampolgár, személygép­kocsijának hátsó ülése mögé rejtve, egy Zastava típusú gép­pisztolyt, 4 hozzá való tárat, va­lamint 115 darab éles lőszert próbált az országba csempészni. A vámhivatal a fegyvert és a lőszert lefoglalta, az elkövetőt pedig a rendőrségnek átadta. (MTI) Holding a szürkületben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom