Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-10 / 220. szám
8 aj Dunántúli napló 1992. augusztus 10., hétfő Külpolitika Antall József miniszterelnök a Parlamentben fogadta Franjo Greguric horvát miniszterelnököt Milan Panic, Kis-Jugoszlávia miniszterelnöke, Varady Tibor, a Panic-kormány igazságügy-minisztere és Cornelio Sommaruge, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának elnöke a Parlament folyosóján Megállapodás aláírásával értek véget augusztus 7-én Budapesten Milan Panic (jobbról), Franjo Greguric (balról) és Cornelio Sommaruge közötti tárgyalások Európa palesztinjai? Panics belgrádi kormányfő váratlan bukaresti és szófiai villámlátogatása, javaslatai egy balkáni csúcsértekezlet megrendezésére, elkeseredett harcok Szarajevó környékén, elrabolt bosnyák gyerekek szerb fegyveresek fogságában, s elkeserítő hírek a szűnni nem akaró menekültáradatról; sajnos, jelek szerint az idén elmarad a nyári politikai uborkaszezon a polgárháborúba süllyedt ex-Jugoszláviában. Sőt, a kudarcba fulladt újabb londoni konferencia, majd a vasárnapi Tudjman elnök sikerét jelentő horvát választások is arra utalnak, hogy nem számíthatnak déli szomszédságunkban hullámvölgyre az események áradatában. Kibontakozáshoz vagy tökéletes patthelyzethez vezet a lázas diplomáciai tevékenység? Milyen eszközök állnak még rendelkezésre, ha az ellenségeskedés elfojtásába az ENSZ békefenntartóinak is beletört a bicskájuk? S hol mutatkozik megváltás az otthonukat vesztett, menekülésre kényszerült százezreknek? Hogy mennyire súlyos kérdések ezek, jól mutatta a bosnyák közösség egyik vezetőjének tragikus megállapítása; a harcok elől elmenekült, az európai határsorompókat maguk előtt sorban lezáródni látó bosnyákok lassan „kontinensünk palesztinjai” lesznek. Csakugyan az erőszak marad az egyetlen lehetőség? A külső beavatkozás? A „korlátozott csapásmérés” a boszniai szerb erőkre, ahogyan az osztrák alkancellár javasolta? Csakhogy a szerb fél is a fegyverek erejében bízik; abban, hogy - míg a diplomaták teszik dolgukat - ők már elfoglalták a kiszemelt boszniai területek 90 százalékát. Márpedig ha az így teremtett kész helyzet állandósul, az ide-oda hányódó „európai palesztinok” nem is reménykedhetnek a hazatérésben. S akkor kezdhet el igazán fájni a fejünk: nem reagálnak-e ugyanúgy a hazájuktól megfosztott bosnyákok, ahogyan azt évtizedek óta a Közel-Kelet igazi palesztinjai teszik? Ha pedig igen, akkor hol, mekkora területen, meddig - és milyen eszközökkel? Szegő Gábor Szarajevó: Egy kicsempészett árva (MTI-Panoráma) Nagy-Bri- tannia egyik legismertebb tévériportere embercsempész lett: igaz, ezért a tettéért egyöntetűen magasztalja őt a brit sajtó. Az 55 éves Michael Nicholson, a független ITN televíziós társaság tudósítója legutóbbi szarajevói útján kicsempészett az ostromlott boszniai fővárosból egy kilencéves kislányt. „Elkövettem az újságírók főbenjáró bűnét: részese lettem a sztorinak” - mondta ezúttal riportalanyként Nicholson, aki a falklandi, illetve az Öböl-háborúból küldött tudósításai nyomán lett rendkívül népszerű Nagy-Britanniában. Nicholson stábjával egy szarajevói árvaházban forgatott, ahol meglátta és azonnal a szívébe zárta a kislányt. A lányt, akinek nevét nem hozták nyilvánosságra, elhagyta édesanyja, az apáról pedig nem tudott senki semmit. A brit újságíró a „gyermekrabláshoz” azt a módszert választotta, hogy a kislány nevét egyszerűen beírta saját útlevelébe. Szerencséje volt, sem a boszniai, sem a horvát hatóságok nem voltak kiváncsiak arra, hogy a gyereklány vajon miért kisérte el „apját” egy ilyen veszélyes útra. Nicholsonnak már van két felnőtt gyermeke. A feleségét Splitből hívta fel, amikor már túlestek az utolsó hatósági ellenőrzésen. „Azt mondtam neki, emlékszel, még a boszniai út előtt arról beszéltünk, milyen csodálatos lenne, ha megmentenék egy kisbabát. Nos, ez sikerült, igaz a gyermek már kilenc éves” - emlékezett vissza az újságíró. „A feleségem először döbbent hallgatással fogadta a hitt, de amikor elmondtam neki, hogy milyen csodálatos a kislány, csak azzal törődött, hogy miként fogunk épségben hazaérni”. A kislány azóta Nicholsonék londoni otthonában él. A brit hatóságok ideiglenes tartózkodási engedélyt adtak neki, de az árvaház már jelentkezett. Kérték az újságírót, hogy az iskola- kezdetre küldje vissza a lányt, de legalább akkor, amikor Boszniában véget ér a háború. Az „elrabolt” gyerek egyelőre ezzel nem törődik, angolul tanul, imádja az ötórai teára kapott tortákat és búzgón ismerkedik a krikett rejtelmeivel. Esténként azonban - bármennyire is meleg az idő - bezárja hálószobájának ablakát, gondosan elhúzza a függönyt: nehogy fény szűrődjön ki az utcára. (Reuter) Miért nem visel jegygyűrűt a brazil elnök? | Korrupciós lavina, politikai botrány, sok szereplővel Feltételezések szerint, házassága három évig tart Brazília politikai lavináját, amely az elnököt is elsodorhatja, a Folha de Sao Paulo hasábjain megjelentetett pénzügyi bizonylatok indították el. A lap - állítólag - névtelen levélben kapta meg az okmányokat, de hát a feladó kiléte nem túl érdekes, amikor a bankszámla-kivonatok valódiságát senki nem cáfolta, s az első leleplezéseket újabbak követték. Először arra derült fény, hogy három évvel ezelőtt, Fernando Collor de Mello megválasztását megelőzően, számos nagyvállalat jelentős pénzösz- szegekkel támogatta az elnök s a Nemzeti Újjáépítési Párt kampányát. Ugyanezek a cégek az elnök beiktatása után busás állami megrendeléseket kaptak. A brazil kommentátorok szerint ez önmagában még botrányt sem robbantott volna ki, any- nyira megszokott a módszer a 160 milliós dél-amerikai országban. Rövidesen azonban kitudódott, hogy a pártnak szánt adományok tekintélyes része három bank hamis adószámmal rendelkező „kísértetszámláira” jutott, s a nyomok az elnök közeli barátjához, kampányának kincstárnokához, Paulo Cesar Farias-hoz vezettek. De nemcsak hozzá, hanem az államfő titkárnőjéhez, Ana Aciolihoz is, aki igencsak takarékos lehetett, mert havi teljes jövedelmének harmincszorosát fizette be bankszámlájára. Ma- gántitkámőként ő kezelte az elnök személyes kiadásait is, miután jó egy esztendeje megromlott a 42 esztendős Collor de Mello, s tizenhat évvel fiatalabb felesége, Rosane Malta viszonya. A csinos és ifjú First Lady a politikai vizekre evezve megalakította a Jótékonysági Hadtestet, 9400 alkalmazottal és évi 65 milliárd forintnak megfelelő költségvetéssel. Csakhogy a szegények helyett elsősorban családtagjai és barátai húzták a sápot. Az elnökné bátyja, Joao Alvino az egyik legaszályosabb északi tartományban óriási pénzeket kapott a vízellátás javítása céljából, amiből magának építtetett luxusvillát úszómedencével. A brazil elnök pedig felkérte argentin, kolumbiai és paraguayi kollégáját, ha korábbi meghívás alapján országába látogatnak, feleségüket ne hozzák magukkal, nehogy protokolláris gondot okozzon saját neje távolmaradása. Amikor televíziós beszédében elítélte a jótékonyság álcájában történt korrupciót, a kamerák előtt tüntetőén felemelte gyűrűsujját - amelyen nem volt ott a szokásos jegygyűrű. Most azonban magát az elnököt vádolják súlyos anyagi visszaélésekkel. Egy parlamenti vizsgáló bizottság szakértők bevonásával negyvenezer dokumentumot tanulmányoz át, s Collor de Mello augusztus 11 -ig kapott határidőt, hogy tisztázza magát. Amennyiben ez nem történik meg, a képviselők 62 százaléka leváltására kíván szavazni. Az államfőt ugyan közvetlenül a nép választotta, mégis kérdéses, hogy Collor de Mello letölti-e az eredetileg 1995-ig szóló megbízatását. Házasságának sem adnak még három évet. Réti Ervin A négyek bandája (MTI-Panoráma) A hét elején meghalt Vang Hung-ven, a „négyek bandájának” egyik tagja, a kínai „kulturális forradalom” egyik vezetője - közölték szerdán a kínai lapok. Az 1981-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Vanggal a jelentések szerint májbetegsége végzett 58 éves korában. Vangot a „kulturális forradalomban” játszott szerepéért ítélték börtönbüntetésre. Életfogytiglani szabadságvesztést szabtak ki a „négyek bandájának’ többi tagjára, Csiang Csingre (Mao Ce-tung özvegyére), valamint Csang Csun-csiaora éí Jao Ven-juanra is. Közülük mái csak az utóbbi kettő él, Mao öz vegye tavaly májusban öngyil kos lett. A most elhunyt Van; Hung-ven politikai karrierje i „kulturális forradalommal' kezdődött, és annak. bukásává végződött. 1966-ban, a „kultu rális forradalom” kezdő évébei gyári segédmunkásként tömeg tüntetéseket szervezett a gyár dolgozók körében Sanghajba! az ottani mérsékelt városi elől járóság megbuktatására. Ezzé hívta fel magára a központi ve zetőség figyelmét. „Érdemei nek” elismeréseképpen röviddé később Mao Ce-tung személye sen fogadta őt Pekingben. Ette kezdve Vang politikai karrierj rohamosan ívelt felfele 1973-ban jutott delelőjére: el kor a Kínai Kommunista Pá alelnöke lett, s egy ideig Mao í tekintette politikai örököséne és utódjának a hatalomban. Gyermekbandák kóborolnak Szentpétervár utcáin Viktor és Vladimir szerencséje Szentpétervár utcáin elhagyott gyermekek bandái kóborolnak. Legtöbbjük árva, aki megszökött a túlzsúfolt állami gyermekotthonokból, mások szerencsétlen sorsú családot hagytak ott, ismét másokat kalandvágy vitt az utcára. A városi hatóságok, mint mindenütt Oroszországban, itt is zavarban vannak. A szociális szolgáltatásokat megbénítja a pénzhiány és a belső vita arról, hogy mit kell tenni egy átalakuló társadalomban. Kevésnek jut olyan szerencse osztályrészül, mint Viktor Szavinovnak, aki ma 18 éves. - Gyerekek voltunk - magyarázza a Reuter brit hírügynökség tudósítójának -, nem tudtuk miből tartsuk el magunkat, ezért lettünk alkalmi tolvajok. Nem azért loptunk, hogy eladjuk és pénzhez jussunk. Éhesek voltunk és nem akartunk mást, mint enni. Viktor két évvel ezelőtt szökött meg az árvaházból. Öt hónap múlva a rendőrség elfogta, s olyan börtönbe csukta, ahol 575 fiú várt bírósági tárgyalásra. Viktort azzal vádolták, hogy süteményt lopott. Celláját azonban meg kellett osztania kemény bűnözőkkel, akiket gyilkossággal, nemi erőszakkal és más súlyos bűncselekményekkel vádoltak. Egy évvel szabadulása után még mindig gyötri szenvedéseinek emléke.-Nem múlt el nap verés nélkül. A börtönlakók egy részének élvezetet okozott kínzások kieszelése. Havonként legalább egyszer megerőszakoltak egy gyereket. Az ilyent „érinthetetlennek” nevezték. Ha más cellába helyezték is, ha egyszer már „megesett”, nem volt semmiféle esélye, hogy ugyanaz ne történjék meg újra. Viktor két gyilkoságnak is tanúja volt cellájában. Egy szívbeteg fiút halálra vertek, s egy ellenálló „érinthetetlent” megfojtottak. A börtönhatóságok persze azt mondták, hogy a fiúk természetes halállal haltak meg. - Nem tudom hogyan magyarázták meg a testüket elborító zuzódásokat. A 16 éves Vlagyimir Login azért szökött meg, hogy elkerülje a pszichiátriai kórháza Ő 19 hónapig várt a börtönbe bírósági tárgyalásra, Viktor 1 hónapig. Szerencséjük volt. Alel szander Rogyin, egy jó szí\ városi tanácsos felkarol ügyüket, s múlt szeptembe ben felmentették a két fit Ma saját lakásban lakna amelyet a bíróság, kivételi eljárással, utalt ki számukra. Ha Rogyin nem segít mondja Viktor - még mindig börtönben várnánk tárgy lásra. Valerij Abramkin, aki „Börtön és Szabadság” című 1 pót szerkeszti, hét ezerre fc csüli a fogva tartott fiúk szám - Az ifjúsági börtönök vezet sége - írta - hallgatólag eltűr terrort, mert így könnyebb i lenőrizni a fogva tartottak Egyes fiúk két évig is a bort lakói, bármily csekély is ; amit elkövettek. A nyomoz munkája igy könnyebb.
