Új Dunántúli Napló, 1992. augusztus (3. évfolyam, 211-240. szám)
1992-08-09 / 219. szám
A gondolkodó emberre hat a Balaton Beszélgetés Varga imre Kossuth- és Herder-díjas szobrászművésszel Varga Imre Kossuth- és Herder-díjas szobrászművészt némileg az is ismeri, aki nem ismeri, hisz számtalan szobrával találkozhatunk Budapesten és az ország több városában. Azt biztos kevesen tudják, hogy a művész siófoki születésű, és műveivel, művészetével is ragaszkodik szülőváro- sáhaz és a Balatonhoz. Most a Kálmán Imre Múzeumban látható egy kisebb tárlata, amit Kratochwill Mimi rendezett ritkán vagy még soha ki nem állított szobraiból. Ennek apropóján kérdeztem Varga Imrét: — A magyar művészekre, írókra, szobrászokra inkább az volt a jellemző, hogy a Balaton mellé húzódnak. Ön ott született, de elszakadt tőle ...- Elszakadtam, de természetesen vissza-vissza járok, sok rokonom él Siófokon, nekem is van egy kis házam. Az persze kétségtelen, hogy a mai Siófok gyerekkorom Siófokával ösz- szehasonlíthatatlan, hogy úgy mondjam, „kevésbé szimpatikus”. Siófok akkoriban valóságos falu volt, fejkendős öregasszonyokkal, felsöpört járdával, vasárnapi csenddel. Ennek rég vége. Ma inkább egy óriásnak szánt, de valójában soha ki nem teljesedett furcsa képződményre hasonlít. Tíz éves koromig éltem itt, s amire a legjobban emlékszem, az nem is a nyár, hanem az őszi-téli csend, amikor gyalog vagy biciklivel jártam a partot, a nádasokat.-Azt mondom: „magyar tenger". Mi jut eszébe Önnek, ha ezt hallja, s a Balatonra gondol?-Tudja, azt hiszem ez a nagy víztömeg meghatározza az ember kedélyét. Én, ha lemegyek, három napig csak alszom, olyan, mintha kábítószert vennék be. Pedig fürdeni már évek óta nem fürdőm, mióta döglött halakkal találkoztam; én még túl jól emlékszem, hogy valaha lehetett látni a víz alján a homokot. De azt tudom, hogy a víz mindig is nagy próbálkozások kihívója, színtere volt; gondoljunk csak a rómaiak építette Sió-csatornára vagy a Széchenyi-féle gőzhajózásra vagy a Georgikonra. A víz, ez az ősi elem valamiképpen szervezőerőt jelentett az emberek életében. Egy ilyen hatalmas tó partján állva bizony megszállja a szemlélőt a nagy organizmusok fölött érzett borzongás, ugyanakkor tudja, hogy a túlsó part nincs messze" hisz gyerekkoromban a parasztok, akik borért vettek vörösbe- rényi vörös homokkövet, a jégen szállították portékáikat. Akárhogy is, a gondolkodó emberre kell, hogy hasson a Balaton! M. K. Varga Imre: Alapító 1990 című alkotása a siófoki kiállításon Fotó: Läufer László Lóváltóállomás volt egykor a szemesi postamúzeum Opusztaszeren a delizsánsz Fotó: Proksza László Jegyzetek, borsos áron Változások a tankönyv- értékesítésben Himnuszunk balsorsa Az olimpián örömünkre sokszor hallhattuk Himnuszunkat, de mindannyiszor bosszankodhattunk is azon, ahogy eljátszották. Szidhatnánk a katalán zenekart és karnagyát, mondhatnánk, hogy Erkel Ferenc miattuk forog a sírjában, de ha visz- szagondolunk korábbi alkalmakra, amikor külföldi zenekarok játszották el Himnuszunkat, emlékezhetünk, hogy legalább minden második esetben fülünknek idegenül hangzó volt. Ez pedig már aligha lehet véletlen. s az sem, hogy a kottából pattogós indulót játszanak méltóságteljes fohász helyett. A feltételezhető okokról a Központi Honvéd Zenekar egyik karnagyát, Marosi László őrnagyot kérdeztük, hiszen ez a zenekar játsza legtöbbször Himnuszunkat és óriási gyakorlatuk van más országok himnuszának előadásában is.- Az a legvalószínűbb ok, hogy a régebbi, második világháború előtti kottából játszották a magy ar Himnuszt - vélekedik Marosi László.-Hát nem az eredeti, Erkel által írt módon játszák a kezdetektől máig himnuszunkat?- Erkel verbunkos tempót szabott meg, ami annyira indulószerű, hogy annak idején Horthy kormányzó - aki nagy rajongója volt a fúvószenének - a fogadási induló helyett is mindig a Himnuszt játszatta a zenekarral. A lassabb tempó a templomokban alakult ki, mert nehezen lehetett verbunkos módjára énekelni a Himnuszt, amelynek eredetileg nem volt énekelt szöveg előtti zenekari bevezetője, sem utójátéka. Ezt Harmat Artur a Szent István Bazilika hajdani karnagya írta hozzá több, mint félévszázada, s azóta szerepel a 'Himnuszunk kottáján az a tempójelzés, hogy maistaso cantabile, vagyis ünnepélyesen énekelve.- Önök hogyan készülnek fel idegen himnuszok előadására?- A Külügyminisztériumon keresztül az adott ország külképviseletétől kérünk kottát és hangfelvételt. Ezt mulasztották el az olimpián. Mindkettő nagyon fontos, mert előfordul, hogy a kettő már nem egyezik.- Volt már ilyen esetre példa zenekaruk történetében?- Egyszer régen, de nem a mi hibánkból. Ceausescu éppen magyarországi látogatása előtt íratott új himnuszt saját dicsőségére, de a követségtől mi a régi kottáját kaptuk meg, játszottuk a fogadáskor. Dunai I. Bár a jóidő tart, s nem múzeumokra kiváncsi a balatoni nyaraló, azért érdemes útközben megállni Szemesen. A főút mellett, pulpituson álló postakocsi jelzi a postamúzeumot, mely igencsak öreg épületben kapott otthont. Stílszerűen, hiszen az 1767-es esztendőtől postai Ió- váltóállomás volt itt, melyet a Hunyadi család tulajdonában álló egy mégkorábbi gazdasági épületből alakítottak ki. De a múlt nem csak az épület küllemén szembeötlő: a kiállított tárgyak többsége dédanyáink idejébe visz. Mint azt Gyura Sándorné, a múzeum vezetője elmondotta, rengetek külföldi tér be, s csodálkozik a látottakon. Míves postaládákon, egykori címereken, jelvényeken, tárgyakon. A kiállítás a 15-dik és a 20-dik század közepe között, Magyarországon használatos csomag-szállítási módokat is bemutatja: egykori dunai szállító naszádtól a vasúti mozgó postáig. Szomorúságuk, csak egy akad, hogy a delizsánsz névre hallgató egykori gyönyörű hintót Opusztaszerre vitték, s csak fényképe látható a falon. Sok kuriózum közül érdemes megemlíteni egy képes levelezőlapokat áruló korabeli automatát, amelyből a századelőn kézi tekerővei lehetett kipörgetni egy-egy üdvözlőlapot. (Becsületkasszával.) Mindenesetre a föltalálok, a kaposvári Molnár fivérek, László és Imre szabadalmaztatták annakidején. (S erről érdemes megjegyezni azt, ami ma is öröm a belátogató számára: a postamúzeumban egykori, reprint képeslapok is kaphatók. Köztük Budapest a milleniumi időkben vagy balatoni huszadik századelő.) Egyébként nemcsak a postamúlt relikviáival találkozhat a betérő, hanem a Balaton történetének egy szeletével is a postásemlékek kapcsán. Hiszen az 1802-ből való Somogy vármegye térképén közvetlen környék, a Balaton települései is számbavehetők. (Ba- latonszemes a Buda-Zágráb- Fiume postai útvonal fontos megállóhelye, pihenőhelye volt.) S megtudhatjuk, hogy a déli parton 1863-ban adták át az első vasútvonalat, melyen a haza bölcse, Deák Ferenc is végigutazott. . . Utazhatott. Kozma Ferenc írótalálkozó Keszthelyen Augusztus 16-án kezdődik - a Magyarok III. világkongresszusának részeként - a Magyar írók I. világtalálkozója Keszthelyen. A Helikon Kastélyba mintegy 250 meghívottat várnak, a vendégeknek csaknem fele határokon kívülről érkezik. A tanácskozáson két témát vitatnak meg. Elsőként Az egységes magyar irodalom szellemi feladatai az ezredfordulón címmel tartanak fórumot, majd helyzetjelentések hangzanak el a magyar irodalom egyes régióiból. Jelentős változások lesznek az új tanévkezdettől a tankönyvellátásban és értékesítésben. A legmellbevágóbb újításnak az ígérkezik, hogy az iskolai jegyzetek szabadkereskedelmi ára - augusztus 20 után már ilyen áron kerülnek a tankönyvek az üzletekbe - esetenként az 50 szerese)!) lehet annak, amit a tanulók szeptemberben az iskolában fizetnek a tananyagért. A diák pedig, ha év közben elveszti, vagy tönkreteszi a jegyzetét, már csak a magasabb áron vásárolhat újat. Ezentúl bizonyára felértékelődik a használt tankönyv szerepe is, mert például az „Anyanyelvűnk” című általános iskolai felsőtagozatos jegyzetek bolti árai 1000 forinthoz közelítenek. Van néhány olyan oktatási anyag is, amelyből eleve kevesebbet küldenek a szükségesnél az elosztó raktárakba (a Művelődési Közlöny következő számában ismertetik ezeknek a kiadványoknak a jegyzékét) számítva arra, hogy a tanítók begyűjtik az „öreg” diákoktól a hiányzó példányokat. Különösen megbecsülen- dők a nemzetiségi iskolásoknak szóló könyvek, mert ha kívülálló akar hozzájutni, akkor egy-egy jegyzetért 2300 ft-ot is elkérnek. A Dél-dunántúli régió tankönyvellátásáról a Dráva PI- ÉRT Rt. gondoskodik. A központi raktár Kaposvárott találtató, de a baranyai, zalai, tolnai elosztóhelyekre is megérkezett már az iskolakezdéshez szükséges mennyiség háromnegyed része, A társaság nem kis munkára vállalkozott (idén először végzik ezt a munkát), 600 tonna irományt juttatnak el tanév kezdésig 800 iskolába. A szállítások már megkezdődtek, de zömmel augusztus 24-e táján érkeznek a küldemények a rendeltetési helyükre. A csaknem 1500 kiadvány közül azonban még 354 féle jegyzet a raktárakba sem érkezett meg. Ugyanis az általános iskolások tankönyvei közül 15, a csökkent szellemi képességűekéből 11, a nemzetiségiekéből 46(!), a gimnazistákéból 20, a szakközépiskolásokéból 16 még ezután fog csak megjelenni, legkésőbb szeptember végéig. Ugyanakkor 9 szakközépiskolai és három gimnáziumi jegyzetnek - köztük a IV.-es két kötetes történelemkönyv - még a kézirata sem érkezett meg a nyomdába! A Dráva PIÉRT Rt. mindenesetre felkészült az utólagos szállításokra. Az évközi tankönyvárusítást is megkezdik minden megyeszékhelyen augusztus 24-től, természetesen ezt már a szerződéses árakon (Pécsett a Percei út 2, Szekszár- don a Béla tér 5, Nagykanizsán a Béke út 4 alatti PIÉRT boltokban, Zalaegerszegen és Kaposvárott pedig még ezután jelölik ki.) M. B. E. Rádió mellett... Belőlem aztán nem lenne jó tévés vagy rádiós, mert ha alkalmasint viccelődésre lenne kedvem, vagy valami szellemességgel lepném meg a né- zőt-hallgatót, bizonyára sületlen makogás lenne a vége, ám ez a tény nem gátol meg abban, hogy kárörvendően ne röhögnék fel egyes műsorok kapcsán. A minap arra figyeltem fel, hogy a tévé-reklám szövegében ez a szó hangzott el: „döglenek”. A műsorvezető fiú - akinek többek között az is feladata, hogy a két műsorszámot valamiképpen összekösse, feltehetően szellemes ötlettel - közölte velem: „Most pedig hírek következnek azok számára, akik döglenek az információért...” Én valóban „döglök” az információért, de sejtettem, hogy valami nem stimmel. Felolvasták a híreket, majd a másik műsorvezető fiatalember - nyilván gyors rendezői utasításra - helyrehozandó a durva jelzőt, megpróbálta helyesbíteni a dolgot, eképpen: „Ha most otromba akarnék lenni, azt mondanám, hogy Lavicska doktor következik, azok számára, akik döglenek ...” Ajjajaj . .. ! Való igaz, ezen a reggelen is - hogy stílusos legyek - tényleg dög- lesztő meleg volt (délben már 34 fok!) talán emiatt gabalyod- tak bele a szövegbe a képernyőn, amelyen most hirtelen egy gitáros legény óbégatott villogó, füstfelhős óriás-színpadon mindössze néhány másodpercig, amíg - gondolom - a rendező zokogva ordított a stúdióban „Mit műveltek, őrültek!” •felkiáltással. Aztán újra a műsorvezető zavart képe jelent meg és valami bocsánatkérést rebegett, de azt is „kettévágták.” Végre feltűnt Lavicska doktor a maga nyugodt modorával, és elmondotta, mit, mikor ne csináljunk, ha egészségesek akarunk maradni. így indult a napom, derűsen, jókedvűen, pedig az időjósok is ígérték, döglesztő meleg hétvégének nézünk elébe ... Igaz, amúgy sem vagyok szomorkodó, komor egyéniség - mint egyes politikusok szerint a magyar nép - így aztán egyenesen feldobott egy másik hír, amely nemcsak a rádióban hangzott el, hanem több lap hasábjain is megjelent. Emlékeznek talán rá, hogy a kora tavasz- szal - némi tatarozás után - újra megnyílt a Gellért-hegyen lévő öreg, patinás kápolna, valamelyik szerzetesrend tulajdonában, a hívők számára. Bizonyos vita is felmerült akkoriban, miszerint az egyház az egész Gel- lért-hegyre igényt tartana, amit a papság természetesen és joggal cáfolt. (Mit kezdenének ezzel a behemót szikla-rengeteggel?) Szóval most, a napokban kis ünnepséget rendezett a szerzetesrend. Meghívtak sajtót, aztán közéleti személyiségeket, még a rendőrkapitányt is(!) az ünnepi aktusra. A sajtótájékoztatón, majd az utána következő fogadáson)!) bemutatták azt a telefax-gépet, amelyet a rend kapott. Ide, a kápolnába.)?!) Ez egy olyan kis gépecske, amely írott szövegben átveszi és mindjárt ki is dobja az érkező üzeneteket. Azt is mondták, a gép óriási segítséget nyújt majd a rend egyháztörténeti kutatóinak. Világos. A technikai haladásnak nem lehet gátat szabni. Csak azt nem értettem, miért kell egy nagyjából írógép méreti! masina beszerelésének okából ekkora hajcihőt rendezni, a sajtót meghívni, aztán fogadást tartani... (tényleg, mit szolgálhattak fel a vendégeknek?) és még a rendőrkapitányt is meghívni, akinek aztán tényleg sok köze lehet az ügyhöz . . . No de . . . nem első eset. Jómagam - hivatali muszájból - már az átkosban is részt vettem - gyakran nevetséges jelentőségű - „avatásokon”, például itt Baranyában, egy kis faluban, ahol a ház falára szerelt segélyhívó kurblis telefon avatásának alkalmából negyvenkilencen ültük körül a lakodalmi étkeket kínáló asztalt. Úgy látszik, néha a papoknak is van mit tanulniuk. Holtukig. Ajándék Dán-Magyar Baráti Társaság alakult a közelmúltban Mohácson. A negyven tagú csoport még a hivatalos megalakulás előtt májusban egy hetet töltött a dániai Sla- gelse városában családoknál, s a látogatásuk alkalmával találkoztak egy ott működő baráti klub tagjaival is. A dánok ajándékot is küldtek új ismerőseikkel Mohácsra: 16 rokkantkocsit, mankókat és ruhaneműt adtak. A rokkantkocsikat, miután a DRV mohácsi üzemének dolgozói összeszerelték, a Gólya utcai, a sombereki és az újvárosi szociális otthonokba jut- taták el, s kettőt átadtak a helyi mozgássérültek egyesületének. A mankókat és a ruhákat szintén a szociális otthonok kapták. A baráti társaság a dán családokat augusztus 30-tól látja vendégül egy hétre. Faxos kánikula 4vasárnapi Régi postakocsi a kiállításon
