Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-06 / 185. szám
1992. július 6., hétfő tij Dunántúli napló 3 Évente duplázódik az új AIDS-esek száma Baranyában idén nem szűrtek ki beteget, fertőzöttet Idegösszeroppanást kapott az a krakkói fiatal rendőr, aki egy házkutatás során véletlenül be- letenyerelt egy olyan injekciós tűbe, amellyel egy AIDS-es férfi adagolta magának a kábítószert. Az orvosok véleménye szerint 30-35 százalék annak az esélye, hogy megfertőződött. Ez a hír a napokban jelent meg a magyar sajtóban, csakúgy mint az arról szóló információ, hogy egy osztrák cég AIDS vírussal fertőzött vérplazmát szállított Portugáliába. Az ottani vizsgálatok szerint több, mint száz pácienst fertőzött meg a készítmény, s közülük többen meghaltak. Korunk talán legfélelmetesebb fertőző betegsége egyelőre sajnos feltartózhatatlanul terjed. Ez tűnik ki abból a statisztikából, amelyet az Egészségügyi Világszervezet legfrissebb adatai alapján dr. Vass Ádám, a Népjóléti Minisztérium főosztályvezető főorvosa, a hazai AIDS Bizottság elnöke ismertetett. Európában az első negyedév végéig 71 570-en betegedtek meg, a fertőzöttek számát legalább fél millióra becsülik. A legtöbb megbetegedést (18 926) Franciaországból jelentették, majd Spanyolország (13 261) és Olaszország (12 754) következik. A szomszédos országok közül Románia 1876, Ausztria 750, Jugoszlávia 270, Csehszlovákia pedig 28 megbetegedést jelzett. Hazánkban ez év júniusának végéig 101 beteget tartottak nyilván, közülük 50-en meghaltak. A fertőzöttek számát 1500-ra becsülik, akik közül 309-nél a vizsgálatok igazolták a HÍV vírus jelenlétét. Közülük 246 magyar, a többi külföldi. A magyar fertőzöttek meghatározó többsége (188) homo-biszexuális férfi, de 17-en már heteroszexuális kapcsolat révén fertőződtek. Jóllehet ezen adatok alapján Magyarországot az enyhén fertőzött országok között tartják nyilván, a főorvos ismét hangsúlyozta, hogy az új betegek számának évenkénti duplázódása a járvány terjedését jelzi. A védekezésben rendkívül jelentős az egyén szerepe. A fer- tőzöttséget megelőző oltóanyag, illetve a betegséget meggyógyító gyógyszer híján igen fontos a meggondoltabb szexuális partnerválasztás, az óvszer használat, vagyis a biztonságosabb szexuális életre való törekvés, amit most nyáron, a nagy utazások, üdülések, az új ismeretségek, kapcsolatok idején különösen ajánlott figyelembe venni. Az egyetlen bíztató hír, amit az ANTSZ-től kapott információ alapján az AIDS-sel kapcsolatban el tudunk mondani az, hogy Baranyában idén nem szűrtek ki sem beteget, sem fertőzöttet. Ez azonban sajnos nem jelenti azt, hogy nincs is. T. E. Nagyméretű Zsolnay-váza, és kupolamakett az épületkerámia üzemből Fotó: Läufer László Zsolnay épületkerámiák kiállítása Tizenöt SH-atlasz Lófej a könyvespolcon A „sakkozó” Springert nem szabad összetéveszteni névrokonával - figyelmeztet az 1842-ben alapított és elsősorban tudományos könyvekre szakosodó családi vállalkozás. A Springer Hungarica a nagy múltú Springer-Verlag, a legpatinásabb német tudományos könyvkiadó egyik legfiatalabb tagja: 1991 óta Magyarországon is találkozhatnak az emblémájával, a sakkbábuk sorából kiválasztott lófejjel. A Springer Hungarica most készíti elő atlaszsorozatát. A tizenöt kötetből ebben az évben három jelenik meg. Ezek témái: a biológia, a világtörténelem, illetve a csillagászat. A kiadó nem rejti véka alá: „úgyszólván a lehetetlenre vállalkozik: a tudás univerzumát igyekszik felölelni.” A kötetek használatát azonban nagyon megkönnyítették: az atlaszokat kézikönyveknek tervezték, kevés kísérőszöveggel, rengeteg adattal, különleges, rendkívül szemléletes egyedi ábrák, grafikonok, térképek, táblázatok segítségével, mégpedig - állítja a Springer Hungarica - SH, azaz: saját használatra. Az SH-atlaszok 15 kötetét a Springer Hungarica az elkövetkező három év alatt jelenteti meg, és folyamatosan megújítva piacon tartja. Témái közül megemlítjük még a filozófiát, az élettant, a zenét, az atomfizikát, az ökológiát, a matematikát és a kémiát. M. A. A két kis elefánt némán tűri, hogy a betérő gyerekek, de lopva még a felnőttek is meg- paskolják. Kiállítási tárgyak a pécsi Nemes Endre Múzeumban, ahol a hétvégén nyűt meg a Zsolnay épületkerámiák bemutatója. A kiállítás darabjai most kerültek először a nyilvánosság elé, mert eddig raktárakban és adattárban őrizték őket. Párkányok, frízek, kerti vázák, templomi szobrok, fotók, vázlatok láthatók többek között, történeti útmutatót adva a nevezetes épületkerámiák gyártásáról. 1853-tól Zsolnay Ignác vezetésével tíz éven át készítették Pécsen a különböző, ám igen jellegzetes épületkerámiákat. Zsolnay Vilmos az 1860-as évektől vette át ezt a munkát, és az építészeti kerámiákkal a bécsi kiállításon szerepeltek. Bécsbe és több ausztriai városba szállítottak is rendszeresen épületkerámiákat, de a kiegyezés után az építészeti konjunktúra következtében Magyarországon is nagy volt irántuk az igény. A század végén Zsolnay Vilmos Lechner Ödönnel is dolgozott, s a gyár a századfordulón érte el csúcspontját. Zsolnay Vilmos fia, Zsolnay Miklós a század elején jelentős megrendeléseket szerzett, és több világkiállításon is bemutatkoztak. Az épületkerámiák iránt később csökkent az érdeklődés, majd az államosítás után szűnt meg a gyártásuk, de a mai pécsi építészetben a színes, posztmodern díszítésekben újjáéledt a hagyományuk. A kiállítás, melyet Kovács Orsolya művészettörténész mutatott be, szeptember 20-ig látható, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. B. A. A tekintet (tekintet nélkül) Szurtos, maszatos göncökben kis fekete gyerek áll elém a metrón, s ákombákom betűkkel írott, rongyos táblácskát dug az orrom alá: román kisfiú, az egész család Magyarországra menekült, de betegek, nincs pénzük, ő tartja el őket adományokból... Annyi mindent hallott már az ember az „ilyesfélékről”, megedződött az utóbbi időkben, a koldusokból is „kirafi- nálódott”; koldus és polgár olyan csavarosán gondolkodik már a másik mivoltáról, a másik gondolatairól, hogy az már egy egész gombolyag. Félrenézek, de a szemem sarkából látom: a gyerek nem tágít. Nem szól, csak néz. Vissza kell fordulnom: az a tekintet. Katasztrófa sújtotta vidékekről érkezett képes tudósításokban, éhező afrikaiak fényképein annyiszor láttam már ezeket az olajos, öklöm- nyi fekete szemeket. De így harminc centiről más. Hihetek még? Nem is arról a tíz-húsz forintról van szó. Akár százast is adhatnék, én se halnék éhen. De átver, gondolom rögtön. Cigarettát vesz rajta, bort. A gyerek néz. A bestia, érzi, hogy meginogtam; hisz van énbennem irgalom. Csak azért se, pukkadjon meg! Néz. Megtehetem-e magammal, hogy hagyom végülis elsom- fordálni? Mit veszítek vajon vele? Tényleg felírják ezt valahol, hogy „jót” cselekedtem? Megéri ez? Az önemésztés? Mint aki nem tudja, mit tesz, kezdek kotorászni a zsebemben. M. K. A megoldás keresése Sellyén Minden részterületre kiteije- dően elemezte az ifjúság helyzetét Sellye önkormányzata legutóbbi ülésén, amelyhez hozzájárult, hogy az utóbbi időben jelentősen megnőtt a fiatal munkanélküliek száma. A jelenleg regisztrált 1444 fő fele 35 év alatti, közülük a település lakosságának 10%-át kitevő 14-20 év közötti fiataloknak pedig harmada maradt kenyér- kereseti lehetőség nélkül s közöttük 48 a pályakezdő. Az ön- kormányzati ülést megelőzően többszáz sellyei fiatal kapott levelet, amelyben kötetlen beszélgetésre invitálták őket. A találkozóról, az ott szerzett tapasztalatokról Nóránt Lászlóné dr. Hajós Klára polgármestert kérdeztük.- Tragédia az Ormánságban, hogy itt semmilyen szervezett munkalehetőség nem jöhet ösz- sze. Ipar nincs, úgy látjuk, hogy csak a magánszféra lehet az, amely némileg enyhítheti a gondokat. Eddig egy cipőfelsőrész készítőt sikerült idetelepíteni, aki 20-30 embernek ad munkát, de az igazság az, hogy rendkívül szűk a mozgásterünk. A találkozó az első lépést jelentette, s magam is meglepődtem, hogy milyen sokan eljöttek a beszélgetésre. Ezen azt kívántuk feltérképezni, hogy a fiataloknak milyen várakozásaik vannak az önkormányzattól. Eddig is működött egyfajta kommunikáció, de talán kevesebb eredménnyel. Két összejövetelünk volt, hiszen más problémája van a tizenéves és megint más a huszonéves korosztálynak. Nehezen indult a beszélgetés, de hálistennek sok olyan javaslat hangzott el, amelyek nagyon hasznosnak bizonyultak. Több olyan is volt, amelyekről személy szerint én nem gondoltam volna, hogy problémát jelent. Pici, apró dolgok, amelyeket meg kell szívlelnünk, és amelyekből kiindulva talán előrébb léphetünk. Kótány Hitet a legsúlyosabb betegnek is... Alapítvány a gyógyíthatatlanokért Göncz Árpádné a fővédnök Mindannyian tudjuk: ez a legtöbb, amit kaphatunk, vagy ami bennünk él! Régóta mondják: a hit hegyeket mozgathat meg. De mi ez ahhoz képest, amikor egy már-már gyógyíthatatlannak tartott beteg hisz abban, hogy egyszer mégiscsak meggyógyul, elmúlnak a szenvedések, ismét „teljes értékű” embernek tudhatja magát! Ezt vallja céljának a Lázár Alapítvány elsősorban, és minden lehetőt meg is tesz érte! Dr. Gyeney Mária, az Alapítvány kuratóriumának elnöke így beszél erről:- Szinte nem is akad már olyan köztünk, aki ne tudná, mekkora hatással lehet a hit a gyógyulásra, mennyire fontos: a beteg segítsen orvosának, nemcsak abban, hogy betartja utasításait, hanem abban is: akarjon gyógyulni, tegyen meg mindent, higgyen benne: maga mögött tudhat kórházat, hosszú gyógyszeres kúrát, a másokra utaltság kényszerű kompromisszumát.- Úgy értsem, e célból hozták létre a Lázár Alapítványt? Feltételezem a Jézus által életretá- masztott Lázár emlékére ...- Valóban, mindkettő így igaz - válaszolja Gyeney Mária -, bár igazán „magasra ámítottuk a mércét” ahhoz, hogy mindehhez elég legyen néhány rövid mondat. Mint valószínűleg ön is tudja az egyik legfélelmetesebb ilyesfajta - szinte egyöntetűen gyógyíthatatlannak tartott - betegség a rák. Alapítványunk céljául tűzte ki a gyógyíthatatlannak ítélt daganatos betegek támogatását, rehabilitációját, illetőleg a nehezen karbantartható betegségekkel küszködök életviteléhez is rendkívül sok külső segítség szükséges. Szeretnénk elérni többek között azt is, hogy a rákkutatásban elért, de el nem terjedt módszerek ötvözése új, az orovostudománnyal még nem egészen találkozó • eljárások - mint a természetgyógyászat, polgárjogot nyerjenek! Kitűztük azt a célt is, mely szerint jó lenne egy olyan kutatóbázis felállítása, ahol a különböző módszereket objektiven anyagi felelősség nélkül ítélik meg, és a kutatások eredményeit mindenki számára elérhetővé teszik.- Gondolom, ezek mind hasonló alapítvány célkitűzései lehetnek...- Természetesen. De a miénk annyiban különbözik a többitől, hogy elsősorban távlati céljai vannak: a legsúlyosabb beteggel is el kell hitetni, hogy gyógyulásuk legelősorban saját magukon múlik! A „First Lady” - Göncz Ar- pádné az Alapítvány fővédnöke.- Mit gondol, ezek a célok nem optimisták kissé?- Hiszem, hogy nem! Az ember gyakran nem is képzeli: mi mindenre képes a belső erő. Tudjuk milyen fájdalmakatkell elviselnie egy rákbetegnek, mégis tudjuk azt is: lehetséges elfogadhatóvá tenni az élet utolsó szakaszát - ha már semmiféle orvosi beavatkozás és a szenvedő gyógyulni akarása sem segíthet!- Valóban. Néhány évvel ezelőtt nagy port vert fel a „rákellenes” szérumnak ismert Cella- dam nevű készítmény forgalomba hozatala, aztán egyszer csak nagy csend támadt körülötte! Ön szerint mi ennek az oka?- Megmondanám, ha tudnék bármit is, de sajnos fogalmam sincs róla! Nem tudom, hogy áll most a Celladam-ügy.- Tudjuk, hogy a betegség utolsó szakasza iszonyú fájdalmakkal jár - segíteni pedig amúgy igazán már úgysem lehet. Nem lenne jobb ilyenkor valamifajta „kíméletes” eljárás? Mi a véleménye az euthanáziá- ról?- Nézze, íbben borzasztó nehéz akárhogy is állást foglalni. De egy dolgot biztos tudok: az én nagyanyám 91 éves korában halt meg, és a végén már valóban rettenetesen szenvedett, mégis ragaszkodott az élethez! Én azt hiszem: neki volt igaza. A sorsunk nem tudhatjuk miképpen alakul, de én azt hiszem az életet mindenképpen és minél tovább őrizni kell! Fried Alice/HT Press
