Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-05 / 184. szám

Turistacsalogató szépség és kényelem Karintiai tópartok Három autósból kettő magyar - mondta a múlt hét végén ma­gyar újságíróknak egy osztrák idegenforgalmi szakember. Hogy dicsekvés volt-e vagy pa­nasz ez a kissé túlzó megállapí­tás, azt nem árulta el a hangja. Mindkettőre lenne oka. A Rába- füzessel szemközti osztrák hatá- rállomáás, Heiligenkreutz főut­cáján arról tájékoztatnak a táb­lák, hogy napi 24 ezer autó ha­lad át a falun; hogy az ott lakók „kegyelmet kémek” az autósok­tól, s hogy „a gyerekek vádol­nak” a zaj, bűz, füst miatt. Másfelől viszont újabban nemcsak Graz és környéke, ha­nem Klagenfurt, a Wörthi tó is egyre népszerűbb a magyarok körében - s ez siker az osztrák idegenforgalom számára. A „háromból két magyar au­tós” többsége azonban csak ke­resztül utazik Karintiának ezen a gyönyörű táján - Villachon át Olaszországba tart. Az osztrá­kok viszont azt szeretnék, ha itt letáborozna minél több hazánk­fia. S nemcsak a Wörthi tó mel­lett, hanem például a magyar tu­risták által kevésbé ismert Klo- peinersee, a Turnersee vagy Kleinersee körül. A gyönyörű hegyek között és a folyók, tavak körül a pihenés és szórakoztatás átgondolt rend­szere épült ki hosszú évek mun­kájával. Nem mondhatjuk csak azt, hogy "a gazdag német és osztrák felső tízezer" üdülőhe­lye, s azt sem, hogy „kispénzű- eknek ajánljuk”. A parasztház­ban fizetendő napi 130 shillin­ges félpanziótól a kétezer shil- linges szállodáig mindenkinek van a pénztárcájához illő lehe­tőség. Tiszta, ivóvíz minőségű tó várja a fürdőzőket, teniszpá­lyák, golfpályák sokasága, este 10-ig nyitvatartó üzletek; drá­gán bérelhető lovaskocsi és ol­csón bérelhető kerékpár - és sok-sok figyelem a kisgyerekes szülőkre, az idősekre és a moz­gássérültekre is. A hűvös napokon az üdülő­vendégek többsége a jólismert klagenfurti Minimundushoz özönlik. Holott egy-egy csepp­kőbarlang, római ásatás vala­mint kiállítások, gótikus és ba­rokk templomok egész sora is méltó még a turisták figyel­mére. G. T. A Klopeini tó madártávlatból Gyerekek a sóbányában Régiósra tervezik Kibúvót senki sem keresett. Mindannyian zokszó nélkül el- töltötték a napi négy órát a só­bányában. Egyáltalán nem vi­selte meg őket, sőt, a gyerekek fáradhatatlannak bizonyultak. Utána is volt kedvük játszani, kirándulni. Júniusban különleges úticél­lal indult Pécsről egy autóbusz- nyi kisgyermek, felnőtt kísé­rőkkel. A romániai Páráid só­bányájába igyekeztek, amely az ottani gyermek és felnőtt szak­orvosok tapasztalatai alapján endkívül jó hatással van az al- lergikus, asztmatikus betegsé­gekben szenvedőkre. A hírt az Erdélyben gyakran megforduló Varga Ferenc, a pécsi Szivár­vány Gyermekház igazgató-he­lyettese hallotta, s ennek nyo­mán született az'ötlet, miszerint miért ne lehetne pécsi gyereke­ket is ebben a természetes gyógymódban részesíteni. Először családi csereüdülte­tésre gondolt, de a pécsi szak­orvosokkal, köztük dr. Pong- rácz Kálmánnal, a Gyermek- kórház adjunktusával konzul­tálva a minden tekintetben egy­ségesen szervezett üdültetés mellett döntöttek. Már itthonról dr. Engel Miklóssal, a Gyer­mekkórház szakorvosával utaz­tak, aki kérdéseinkre elmondta, hogy több, a betegsége miatt rendszeres gondozás alatt álló gyermek is volt a csoportban. Mindannyian pontosan tudták, hogy elsősorban gyógyulni mennek, de üdülés jellege is volt a tíz napnak. Még a négy­szintes sóbányában is, amely­nek legalsó szintjét ma is műve­lik, a legfelső pedig a gyógykú- rán résztvevőké. A hatalmas te­remre emlékeztető szinten ol­vashattak, fdmet nézhettek, játszhattak a gyerekek, jól érez­ték magukat. Igaz, a tíz napot a határátlépés kellemes élménye is minősíti, ugyanis az önkor­mányzati ajánló levéllel utazó csoportot mindkét oldalon na­gyon rövid idő alatt átengedték. Az ottani orvosok véleménye szerint az üdülés kúraszerű is­métlésétől várható eredmény, vagyis a gyógyszerek csökken­tése vagy enyhébbekre való át­állás. A pécsi orvosok a követ­kező hetek vizsgálati eredmé­nyei nyomán mondanak véle­ményt a hatásról. Ha kedvező jelekkel találkoznak, úgy újabb csoportot szerveznek. A Pécsi Önkormányzat 50 000 Ft-tal támogatja a nehéz anyagi hely­zetben lévők gyógyüdültetését. A Szivárvány Gyermekház pe­dig azt tervezi, hogy a tolnai és a somogyi gyermekek részére is meghirdeti a szeptemberi utat. T. É. Mit eszünk a gyümölcsökben? A hangulatos balatonboglári kempinget a MAHART üzemelteti Fotó: Läufer László Üresek a balatoni kempingek Néhány évvel ezelőtt július­ban „teltházasak” voltak a ba- laton-parti kempingek és pri­vátszállások. Erre alapozva rengeteg panzió, étterem és kemping épült. Most, július elején üresnek mondható a balatoni kempigek legtöbbje. Hazai nyaraló el­vétve akad. Külföldiek közül is csak az igazi törzsvendégek jöt­tek vissza. A Siotour elnök-ve­zérigazgatója Dr. Kovács Mik­lós és helyettese, dr. Morvay Judit cseppet sem elégedett. A múlt év hasonló időszakához képest is jelentős a visszaesés. Igaz, a tavalyihoz képest 25-30 százalékkal kerül többe a szál­láshely a kempingekben, nyara­lótelepeken, fogadókban és a motelokban. Egy hétvégi napot szemlélve kiderül, hogy a 22 015 szálláshelyet 5283-an vet­ték igénybe. Most, hétvégén vá­logatni lehet a keresett, kedvelt kempingek között. A lengyel­tóti Kék-tó üdülőfogadóban, kempingben és a bungalóban bőven akad hely. Néhányan laknak csak az igali Hőforrás, a kaposvári Deseda és a herényi Kócsag kempingben. A szemesi Vadvirág kemping és nyaralóte­lep, valamint a bélatelepi Nap­sugár kemping negyed-félház- zal üzemel. Néhányszázan pi­henek a szemesi Hullám és Lidó, a szárszói Túra és a föld­vári Magyar tenger kempin­gekben. A siófoki, zamárdi, sós­tói kempingek is nagyon üresek még, sőt a csúcsidőkre épült és tartalékolt siófoki Gamásza, a zamárdi Autós III. és a szemesi Bagódomb kemping még ki sem nyitott. Sinkovits Gyula, a Fo- nyód-Bélatelepi Napsugár nya­ralótelep egységvezetője nyo­masztónak érzi a hazai vendé­gek hiányát. Náluk a visszatérő német törzsvendégek nyaral­nak. Mint mondta, az árak egy átlag magyar családnak igen drágák. Egy sátorhely 1 napra 116 forint. Ugyanennyi a felnőtt személydíj, míg a gyermeké ennek fele. A harmadik naptól személyenként 40 forint üdülő- fejlesztést kémek. Aki bungalót bérelne, annak 1 napra 4 fő ré­szére 4600 forintot és a pótá­gyért 600 forintot kell fizetnie. A kétágyas, pótágyazható mo­telszoba egy éjszakára 890 fo­rint. És még nem evett, nem szórakozott semmit az itt nya­raló. Úgy tűnik, hogy a szinte ugyanennyibe kerülő, egyhetes, tíznapos, önellátós olasz, spa­nyol, görög és adriai tengerparti nyaralásokat választják inkább a magyar családok. Adám E. Orvosi és természetgyógyá­szati szaktanácsok arra buzdíta­nak minket, együnk minél több egészséges zöldséget, gyümöl­csöt. Ha az áraktól el is tekin­tünk, hogyan tudjuk biztosítani legalább a mértékletes vegy­szermentességet, hacsak nem saját magunk termeljük? Az ÁNTISZ és a Növény­egészségügyi - és Talajvédelmi Állomás szakemberei ugyan kü­lön, külön és közösen is ellen­őrzik Baranyában a piacokon és a boltokban a terményeket, de anyagi lehetőségeik határain be­lül tudnak csak vizsgálatokat végezni. Vagyis többször, több helyütt kellene megfordulniuk, hogy így is hassanak a termelők olykor halványuló lelkiismere­tére. Czigány Csaba, a Növény­egészségügyi Állomás szakta­nácsadójának kedvenc kérdése a termelőhöz, az árushoz, vajon megenné-e a saját terményeit? Van aki ezen elgondolkozik, van aki nem. Czigány Csaba szerint a növényvédőszerma- radványok a vizsgált zöldsé­gekben, gyümölcsökben a leg­több esetben a magyar egész­ségügyi szabványban megen­gedett határértéket nem lépik túl. A leghatásosabb intézkedé­sek közé sorolja azt, amely csakis növényvédő tanfolya­mon megszerezhető zöld, felté­teles forgalmú igazolvány meg­szerzéséhez köti bizonyos nö­vényvédőszerekhez való hozzá­jutást. Ezenkívül a mérgező ha­tású, nehezen lebomló szerek forgalomból történő várható ki­vonása is elősegíti majd, hogy kevesebb egészségügyi károko­zás történhessen. A vizsgálatokat ők is, az ÁNTISZ is, szúrópróbaszerűen végzik. Gondot jelent, hogy a vizsgálat tulajdonképpen utó- vizsgálat, hiszen a termények egy részét már eladták, mire megszületnek az eredmények. A bírságok nagysága önmagá­ban még nem is visszahúzó, de az ellenőrzés híre gyorsan ter­jed, és másokat is megfonto­lásra késztet. Czigány Csaba, akinek tizennyolcévi tapasztalat áll a háta mögött, már tudja, hol, kit kell gyakrabban ellenőriz­niük. Felvették a kapcsolatot a növényvédő mérnökök kamará­jával is, de az együttműködés még csak most alakul. Az ellenőrzések gyakoribbá tétele, a bírságok szigorítása bi­zonyára jótékony hatású lenne, s a megfontolt, folyamatosan csökkenő növényvédőszer- használat elvezethetne az igazi biotermesztéshez. Czigány Csabának erről az a véleménye, hogy ehhez 8-10 évre lenne szükség, és csakis akkor, ha az emberek újra felfedeznék az összes növényvédelmi védeke­zési módot, például a vetés­forgó, a helyes talajelőkészítés módszerét, a fertőzött levelek, gallyak leszedegetését, ellen­őriznék az öntözővíz minősé­gét, hiszen az évtizedek óta nö­vényvédőszerekkel „agyon­bombázott” talajnak, termelés­nek csak így van esélye a bioló­giai növényvédelemre való visszatéréshez, amely még a szigorúan a szabályokat betartó, csökkentett mértékű növényvé­dőszer használatot is megen­gedhetné. B. A. Szépség-iskola Pécsett Volt, nincs - lesz egy tó? A sólymok messze szálltak... Az alapkérdés az, hogy van-e olyan nő, aki ne akarna mutató- sabb, csinosabb lenni annál, mint amilyen. Ezt az örök igényt régóta ismerik, s újra és újra felfedezik. Ezt történt nem­rég Pécsett is. Három, a szép­ségszakmában dolgozó nő, Szigmund Zsófia kozmetikus, Bánkfi Lászlóné fodrász és Ko­vács Hanna dzsesszbalett-tanár 16 órás tanfolyamot indított alapismeretek megtanítására. Hetente kétszer az Iparos Házban, illetve a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskolán jönnek össze, s részben elméleti, rész­ben gyakorlati foglalkozásokon beszélik meg a haj, a bőrápolás, a mozgás és az öltözködés forté­lyait. Az általános ismeretek mellett a személyre szólóak a meghatározóak. Az ajánlott krém, smink, frizura, az előnyös ruhaviselet, illetve a régi hol­mik kiegészítőkkel való újjá va­rázsolása a fő téma. Ez utóbbi­ban a Korona butik segít nekik, amely szintén bekapcsolódott az üzleti alapon szervezett tan­folyamba. De mindemellett szintén a megjelenéshez kö­tődő, egyéb tudnivalókról is szó esik. így például arról, hogy a különböző ruhaanyagok és par­fümök milyen hatást válthatnak ki a a környezetben, mikor mit ajánlott és illik viselni. A tanfo­lyam egyik alapvető célja, hogy a 16 óra után minden résztvevő, személyre szólóan tudja, miként tud ápoltan, előnyösen öltöz­ködve bárhol és bármikor meg­jelenni. Az első csoport tagjai már végeztek. Érdekesség, hogy vannak, akik nem nőként, ha­nem anyaként érdeklődnek az „iskola” iránt. A serdülő lányu­kat íratják be. T. É. A gaz az állandóságot su­gallja. Ez a keserű megállapítás jutott az eszembe, „körbetapo- gatva” Kőröshegyen a volt Szé- cheny Zsigmond-kasXély keríté­sét. Bemenni nem lehet, de ta­lán nem is érdemes. Voltak persze ennek a park­nak, kastélynak s ez utóbbiban a tónak sokkal szebb napjai is. Egy régi szakember mesélte: annak idején a gróf itt idomít- gatta vadászmadarait, villám- reptű sólymok szárnya zizzent a méltóságteljes fák koronái kö­zött, s tóból fel-felugró halak okozta vízcsobbanások hangja halt el a nyár békés csendjében. Csakhogy ez a szakember még egy évvel ezelőtt is abban bí­zott: ha a kastélyhoz a Balatoni Halgazdaságnak semmi köze sincsen - egy idegenforgalmi cég kezelésében van (úgy is néz ki...)-, de a tóval bizony sze­retnének valamit kezdeni. Mi több: kezdtek is. Az egyik őszön kikotorták dzsumbujtól elgyötört medrét, hogy majd a következőre tervezett lépések eredményeként horgásztavat alakítsanak ki, bel- és külföldi­eknek. Szép lett volna: a hely­rehozott épületet ölelő, ugyan­csak újjászületett parkban egy tiszta tó. Az idill azonban már a kikot­rást követően ábránddá vált: a további munkák elmaradtak, a medret ismét belepte a gaz - visszaköszönt az elmúlás. Most pedig, hogy a privatizáció idő­szakát éljük, melyik ingatlan kezelőjének a legfontosabb fel­adata a felújítás? Nem változtat ezen az a felismerés sem, hogy a balatoni déli part idegenfor­galmi gyöngyszeme lehetne a kastély és parkja, benne a tóval. Szakáll Józsefi a Balatoni Halgazdaság termelési igazga­tója sem tud más biztatót mon­dani, mint hogy „a tó a helyén van.” Inkább a gazdaság más horgászvizeire hívja fel a pecá- sok figyelmét. Ez.js valami: ré­gebben a horgászd elől ezek a tavak is zártak voltak. A fonyó- diakra (itt kettő is van), az ir- mapusztaira, a szárszóira és a Siófok közelében lévő tö­reki-útira. Aránylag olcsók: a belföldiak napi 250, a külföl­diek 500 forintért próbálhatnak szerencsét. De hát ez nem azonos a Szé- chenyi-parkkal. Ott megállapo­dott a romlás, s messze szálltak a sólymok. Mészáros A. vasárnapi 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom