Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-04 / 183. szám
1992. július 4., szombat aj Dunántúli napiö 9 %edvmccinlc nyara Eszenyi Enikő és Kaszás Attila lakásán hosszasan cseng a telefon, senki nem veszi föl a kagylót. A házaspár Amerikába utazott, de nem csak nyaralni. Az ambiciózus színésznő elsősorban a keleti partra kiváncsi, hiszen augusztusban kezdi próbálni a Vígszínházban a West Side Story c. musicalt, s ehhez pontosan tudnia kell, milyen a new yorki atmoszféra. Az előadást Eszenyi rendezi, férje, Kaszás Attila játssza majd Tonny-t. A librettót „egy kicsit” átírta, partnere Kern András volt Bernstein szövegkönyvének ujraköltésében. A vígszínházi West Side Story-ról tudni lehet még, hogy nem a XX.ha- nem a XXI. században játszódik, s bár a történet továbbra is Tonny és Maria szerelmének tragikus sorsát beszóli el, Eszenyi Enikő értelmezésében elsősorban „a másság toleranciájáról” szól majd, hiszen ez az, ami ma Közép-Kelet Európában legjobban foglalkoztatja az embereket. Básti Juli sem tölti Magyarországon a nyarat. Júniusban álmai netovábbja teljesült: lecserélte az öreg Skodát egy gyönyörű fekete Nissan Sunny-ra. Mindig fekete autó volt a vágya, és az, hogy az álomkocsival hosszú útra me- hessen. Július első hetében Görögországba indul a családdal: lehajt az olasz csizma keleti sarkáig, ott kompra száll, áthajózik a görög szigetekre és kibérel egy házat. Fárasztó és hosszú volt a szezon, hét darabban és két színházban játszott, s bár a napozást szívesebben cseréli föl a szoláriumra, a tengert, a pálmákat, a görög gyümölcsöket és a mediterrán éghajlatot semmi nem tudja helyettesíteni. Kovács Katit hiába próbálták lecsalni szülővárosába, Egerbe a minap: „minden hétvégém Auth Edéé”, mondta vidáman az énekesnő, aki ezen a nyáron is haknizik. Kell a pénz, persze, de Kati színpad nélül olyan, mint a partra dobott hal, s azt a szót, hogy vakáció, valószínűleg kifelejtették a szótárából. Murányi Tündét, a tavaly végzett főiskolást, a Vígszínház ifjú művésznőjét is megkérdeztük: hová utazik a nyáron. „Veronába”, mondta magától értetődő természetességgel, hiszen élete eddigi legnagyobb szerepére készül, Júliára. A Romeo és Júliát a Pesti Színház mutatja be ugyanakkor, amikor a Vígszínház tűzi műsorára a West Side Storyt. „Nem játszhatom el a világirodalom legszebb szerelmes szerepét anélkül, hogy kihajoltam volna Julia erkélyéről...”, magyarázza a törékeny Tünde, aki természetesen magával viszi a darabot - Olaszországba. Búj tor Istvánt is megkérdeztük, hol tölti a nyarat, s értetlenül nézett. „A Balatonon!” - hangzott a válasz, magában rejtve, hogy hol is lehetne másutt. A tó szerelmese természetesen ritkán tölti az időt a parton - vitorlásbajnokként viszont osztja a nyaralók százezreinek aggodalmát, hogy „senki nem törődik a Balatonnal” ... (Atlancit) Pécsről indult a Reader’s Digest főszerkesztője A negyvenegyedik kiadás A Pegazus és a Reader’s Digest felirat a világ számos országában ismert. Nemrégiben Válogatás főcímmel magyar nyelven is megjelent a bestseller kiadvány, a negyvenegyedik kiadásként nálunk is. A világ legolvasottabb magazinjának főszerkesztője az USA-ból érkezett, negyveny- nyolc esztendős, s kijárva az újságírás iskoláját legutóbb a Wall Street Journal brüsszeli szerkesztője volt. Neve Keresztes Péter. Most gerincfájdalmakkal fekszik budapesti otthonában.- Valami rámjött, de remélem, előbb-utóbb kilábalok belőle. Megrándult a derekam.- Ön érezhetően idegen akcentussal, mégis igen szépen, mondhatni választékosán beszél magyarul.- Pécsett születtem, ott is jártam az általános iskolába. Szüleim mindketten tanáremberek: édesapám kákicsi, az Ormánság szülötte. Talán kevesen tudják, hogy Kiss Géza barátja, s annak halála után ő fejezte be az ormánsági nyelvjárás szótárát. Örömöm: szüleim, bár idős emberek, mindketten élnek, jó egészségben, s időről-időre hazajönnek Magyarországra.-Hogyan kerültek a messzi Amerikába?- Mint oly sokan 1956 után. Én akkor 13 éves voltam, s szüleimmel Jugoszlávia felé hagytuk el az országot. Ma is sokat gondolkozom rajta, hiszen rengeteg menekülttáborban laktunk, szerbiai, montenegrói, horvát és egyéb táborokban, hogy milyen fintorokat vág az élet. Akkoriban minket mentettek, most meg mi nyitjuk a táborokat a déliek előtt.-USA?...- Ott nőttem fel, jártam egyetemre s lettem író és újságíró. Sajnos, nem az anyanyelvemen. Különben jó a nyelvérzékem: évekig éltem franciául Brüsz- szelben. Feleségem amerikai, gyermekeim mind felnőttek, egyetemet végzett diplomások.- Ön milyen állampolgár, Keresztes úr?- Kettős. Amerikai és magyar. Utóbbit sosem vesztettem el.-Hogyan lett a világ egyik legolvasottabb lapja magyar kiadásának főszerkesztője?- A riport mint műfaj mindig érdekelt, magam is művelem. Ismertem a pleasantville-i kiadót, s amikor szóba jött a magyar kiadás, azonnal elvállaltam a posztot. Célom vele: ameny- nyiben lehet, segítsek sajátos ezközeinkkel a magyar politikai rendszerváltásban, a demokrácia kiépítésében. Szolgálni szeretném azt. Talán kevesen tudják, a Ceausescu-féle Romániában is jártam annakidején, s én tudattam a nagyvilággal a romániai biblia-égetések kampányát, amin aztán elszömyülkö- dött a világ. Addig a nagy vezért szovjet-ellenes megnyilvánulásai miatt szerették. A cikkemet átvette sok lap az USA-ban, s lassan ejtették Cea- usescut.-A Válogatás magazin 28 millió példányban jelenik meg. Merre Keleten?- Oroszországban, illetve a volt Szovjetúnióban Magyarországon kívül. Óriási az ottani sikere: a megjelenést követően egy-egy számot azonnal elkapkodják. Szinte a nyomda bejáratánál, még melegen.- Nálunk is siker?- Úgy érzékelem, hogy igen. A múlt év decemberében startoltunk, s már közel háromszázezer olvasónk van. Ma már nem tiltott gyümölcs, mint volt egykoron. Egyébként talán kevesen tudják, a Reader’s Digest Association cég az egész világon ad ki könyveket, lemezeket, és más szórakoztató termékeket. így a magyar nyelvű magazin megjelenése csak a kezdet: a cég önmagának megismertetése, hogy aztán könnyebben hozza egyéb termékeit be az országba.- A magazin pécsi főszerkesztője mennyire pécsi?- Nagyon. Barátaim és rokonaim is élnek még ott, s talán most is lemennék, a hétvégen, ha nem vacakolna a derekam. Ne vegye messziről jött ember hízelgésének, de a város szerintem ma is a világ egyik legszebb, legaranyosabb kisvárosa. Nemrégiben is végigjártam a tettyei utcákat, melyeken annak idején édesanyámmal sétálgattunk. Számomra a kezdeteket, a felejthetetlen gyermekkort jelentik. Hiszen felnőtté talán éppen a jugoszláviai menekülttáborokban váltam. Kozma Ferenc Ozsvald Árpád: Játszani, régi kedvvel Oly távol már az Északi-sark, Húsvét-szigetek kőbálványai, tengerek mélysége, az égbolt csillagai... Ki kezdi el újra? A dallam még ismerős. A téli sárban megfagyott lábnyom, a csönd zenéje megdermedt egy ágon. Játszani, régi kedvvel - azért is! „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.. Ki kezdi el újra? „Cinege, cinege, kismadár .. Tengerek hetvenhét szigetén tovaszáll. Ha távol is ... Kinek fáj a madár zuhanása?! Tengerek sóhaja, szigetek pusztulása. Anekdotakincstár Nevető elődeink Thália szolgálatában A Nemzeti Színház megnyitó előadását 1837 augusztusában tartották. Művészei között olyan hírességek szerepeltek, mint Déryné, Laborfalvy Róza, Egressy Gábor, Megyei Károly. A nemzet színháza mellett egyebek közt Kolozsvár, Kassa, Székesfehérvár, Miskolc voltak a vidéki színjátszás neves műhelyei. Vándortársulatok sokasága járta az országot Thália, a színjátszás istennőjének a szolgálatában. Anekdotacsokrunkban a múlt század neves színészeinek történeteit elevenítjük fel. * Prielle Kornélia Kolozsvárott szerepelt Pailleron: Ahol unatkoznak című darabjában. Amikor elmondta Revil hercegnő szerepében, hogy „első szeretőm egy huszártiszt volt”, egy öreg úr büszkén felszólt a színpadra a földszint első sorából:- Az én voltam! Prielle Kornélia a nézőtéren támadt pisszegést elnyomva, pillanatnyi szünet után ismét megszólalt Revil hercegnőként: „De olyan buta volt, mint a kardja!” A nézőtéren viharos derültség fogadta a kitűnő rögtönzést, s a szellemes szöveg azóta bekerült a darab szövegkönyvébe is. * Nyárai Antal, a régi Népszínház művésze nem tudott bánni a pénzzel. Egyetlen garas sem volt a zsebében, ám ez őt nem feszélyezte, a szolgáltatásért járó fizetséget nyárspolgári hóbortnak tartotta. Egyszer egy vidéki tisztelője pesti törzskávéházában kereste Nyárait.- Jár ide Nyárai művész úr?-De mennyire - felelte a kotnyeles borfiú -, nálunk ő a favorit.- Favorit?- Igen, mindig bejön - csak nem fizet. * A múlt század végén a színházak - főleg a vidékiek - gyakran tűzték műsorukra a Já- fet tizenkét felesége című vígjátékot. A vidéket járó társulatokban mindig akadtak olyanok, akik megszöktek a színháztól, mert nem bírták a nyomort, az éhezést. így aztán megtörtént, hogy a legközelebbi állomás színlapja a darabot már így hirdette: Jáfet hat felesége. Aztán újabb szökések után Jáfet három felesége lett belőle, majd végül Özvegy Jáfet szerepelt a színpadon. * A múlt századi vidéki színészéletre jellemző párbeszéd:-Voltál orvosnál? - kérdi társától a kórista.- Voltam - válaszol a társa.- Adott gyógyszert, de sajnos, nem tudom használni.- Miért?- Mert csak étkezés után lehet bevenni. * Jókainé Laborfalvy Róza kitűnő háziasszony volt, aki nagyon szerette az étkes vendégeket. Nagy öröme telt egyek közt báró Örczy Bódogban, a Nemzeti Színház intendánsában, aki a vacsora minden fogásából alaposan belakmáro- zott, szóval végigette az étlapot.- Ilyen vendéget szeretek én! - lelkesedett a tragika, majd megkérdezte: - Mondja, kedves báró, mikor enne meg nálunk megint egy jó vacsorát?-Ha parancsolja, akár most azonnal! Bokody Antal, a múlt századi vidéki színházak kiváló Molierealakítója igazgató korában kénytelen volt az egyik szolgabíró tehetségtelen rokonát felléptetni színházában. A társulat kényszeredetten vett részt a próbán, csak a vendégművésznő ragyogott, csacsogott, kérdezgetett:- Itt lépek be? És ezt kinek mondom? És majd hol és mikor megyek ki? Bodoky haragját visszafogva válaszolt:- Ott jön be, ahol kedve van, ott megy ki, ahol akar, csak minél kevesebbet legyen a színpadon. * A Három csésze tea című vígjátékot hirdette vasárnap délutánra Kunhegyi Miklós társulata az egyik vidéki városban. A nézőtéren alig lézengett néhány ember. Ennek ellenére a színészek úgy határoztak, hogy megtartják az előadást. De hogyan? A Három csésze tea cím alatt megtartották a másnapra hirdetett Monna Vanna című vígjáték főpróbáját. S hogy az a néhány néző is megkapja a maga darabját, a főpróba végén Monna Vanna így szól a belépő lakájhoz:- És most hozzon három csésze teát! * Ivánfi Jenő, a Nemzeti Színház jellemszínésze Kolozsvárott szerepelt a III. Richárdban. Amikor szerepe szerint kétség- beesetten kiáltja: Egy országot, egy lóért! - valaki leszól a karzatról:- Szamár is jó lesz magának! Ivánfi szemrebbenés nélkül válaszol a kedélyes nézőnek:- Igaza van, jöjjön le maga! * Réthy Mihály, a Szigligeti-népszínművek szereplője a múlt század közepén egy csizmadiánál lakott. Lakásadóját egyszer csúnyán legorombí- totta, mert a mester a művész rongyos színpadi csizmáját megjavította, majd fényesre suvikszolva adta vissza. A színészt a meg nem engedett titulusok osztogatásáért kemény pénzbírsággal sújtotta a bíróság. Réthy Mihály még évek múltán is felemlegette:- Csak annyi pénzt adna a jó isten, hogy azt a bitang csizmadiát kedvem szerint még egyszer lepocskondiázhatnám! Gyűjtötte: Kiss Gy. Mihály Szkukálek Lajos grafikája
