Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-30 / 209. szám

1992. július 30., csütörtök aj Dunántúli napló 3 Szűkülő megtakarítási lehetőségek a lakosság számára A kereskedelmi bankok és más pénzintézetek által kínált lakossági megtakarítási formák jelentősen szűkültek az elmúlt hónapokban. Az MTI munka­társa több kereskedelmi banknál és OTP-nél aziránt érdeklődött, hol és milyen feltételekkel ér­demes pénzt elhelyezni. A pénzintézetek többségénél az állampapírok - amelyek a legmagasabb kamatozásúak - teljes egészében elfogytak. Kincstárjegyhez már április óta nem lehet hozzájutni és a háro­méves igen magas kamatozású államkötvény sem kapható. A bankok információja szerint e téren ősszel várható némi válto­zás, amikor a Pénzügyminiszté­rium újabb állampapírok kibo­csátását kezdi meg. Ezek a papí­rok minden bizonnyal jelentős mennyiségben jelennek meg a piacon, hiszen a költségvetés finanszírozása szükségessé te­szi a lakossági források terve­zettnél nagyobb mértékű bevo­nását. Nemcsak az állampapírok fogytak el, leszűkült a banki ér­tékpapírok kínálata is. Koráb­ban minden kereskedelmi bank legalább egy 30 százalékon fel­üli bruttó kamatozású értékpa­pírral volt jelen a lakossági pénzpiacon. Jelenleg a Buda­pest Bank kínál értékjegyet, amelynek nettó kamata egy évre 19,92 százalék. A papír egy évre érvényes és évközben is kiváltható. Az OTP továbbra is forgalmaz letéti jegyet, de a ko­rábbiaknál jóval alacsonyabb kamattal. A letéti jegy nettó kamata 20 százalék. Nem sokban különbözik ettől a Kereskedelmi Bank diszkont­jegye. Ennek a papírnak a bruttó kamata évi 26 százalék, ami 21 százalékos nettó kamat­nak felel meg. A Külkereskedelmi Bank részt vesz letétkezelőként az augusztus 17-én induló első magyar nyílt végű befektetési alapban. Ez azt jelenti, hogy az alap által kibocsátandó befekte­tési jegyeket a Magyar Külke­reskedelmi Banknál lehet majd megvásárolni. A Buda Alap befektetési je­gyei elsősorban rövid távú meg­takarításokra lesznek alkalma­sak, a látraszóló, vagyis le nem kötött betétek alternatíváiként. Hozama a látraszóló betétek kamatainak másfélszeresét ér­heti el. (MTI) Azoknak, akik az Amerikai Egyesült Államokba utaznak, első nagy élményük a repülőút. Sok más magyar állampolgár­hoz hasonlóan, kik a MALÉV árait magasnak találják, induló­állomásként mi is egy külföldi nagyvárost, Frankfurtot válasz­tottuk. A hajnaltól késő estig tartó, fárasztó autóút után meg­kíséreltük a pihenést a repülő­téri csarnok padjain, takarítógé­pek csattogó altatója és nálunk kevésbé fáradt utasok jókedvű trécselése mellett. E néhány órás kábult önámítás után való­sággal megváltás volt a másnap reggeli beszállás. A Londonig tartó, kellemes repülést köve­tően ismét órákat kellett vára­koznunk. A váróterem üvegfa­lain át szórakoztató látványt nyújtott a hatalmas Boeing 747-es és a karcsú, kétszeres hangsebességű Concord gépek fel- és leszállása. Aztán eljött a gyerekek által is várva-várt pil­lanata beszállás a falunyi em­bert szállító Jumbo-ba. Mintegy nyolc órás újabb repülés után, az amerikai kontinens partjai­Nem nyitott ki a sellyei idősek otthona Késik és bizonytalan a TB támogatás Hitel csúszópénzért Egymillió után 50 ezer a tarifa Egy alapos takarítás és né­hány kisebb munka után bármi­kor ide lehetne költözni. Erede­tileg július elsején nyitottak volna, ám több dolog azóta is kérdőjeles, s nagyon óvatosan mondják, hogy talán novem­berben ki tudják tárni a kapukat az idősek előtt. Feltéve, ha ad­dig meglesz a berendezés, és egyértelművé válik a működte­tés költségeinek fedezete. Sajnálom, hogy nem valósul­hat meg Tóthné Krizsán Tünde terve. A Sellyei Gondozási Központ vezetője úgy képzelte, hogy mire megszületik a máso­dik gyermeke már belakják az új, igazán minden szempontból nagyszerűnek ígérkező idősek otthonát. A jó célt szolgáló, a közös munkájukra okkal büszke em­ber örömével mutatja a hatal­mas épület minden egyes helyi­ségét, sorra mesélve, hogy me­lyiknek milyen funkciója lesz. Ä leendő egy ágyas szobák, a hatalmas társalgó, ebédlő, a kü­lön pihenő és a tágas konyha nagyon tetszik, de az igazi meg­lepetést három helyiség jelenti. Főként azért, mert azt sugallják, hogy a sellyeiek szinte minden lehetséges szituációra felkészül­tek. Ez a három helyiség a befo­gadó szoba, a kiskonyha, és az udvari, részben fedett terasz. A befogadó szoba az egész köz­ségé lesz. Pontosabban azoké az időseké, akik valamilyen okból, de csak átmenetileg akarnak itt lakni. Mondjuk lábadoznak egy műtét után és még gondosko­dásra szorulnak, de egyedül él­nek. Vagy azoké, akiknek a csa­ládtagjai távol vannak egy időre, s nem akarják egyedül hagyni a korosabb hozzátarto­zóikat. A kiskonyha a bentlakó időseket szolgálja. Arra gon­dolva, hogy hátha megkívánnak valamit, hátha szívesen főzné­nek maguknak egy teát. Függet­lenül attól, hogy teljes ellátást kapnak, de a nagy konyha az más, oda nem lehet majd be­járni, s a főző edények sem lesznek alkalmasak kisebb mennyiségek készítésére. Az épületből az udvari te­raszra lehet lépni, amelynek tá­gas, fedett része azt is lehetővé teszi, hogy akár esőben is itt ül­dögéljen az, akinek éppen eh­hez van kedve.- Leandereket; pálmákat és sok-sok futó muskátlit képzelek ide - magyarázza Tóthné - ez lehet majd a mi virágos kertünk. Itt van ez a hatalmas udvar, ezt is szebbé tesszük majd, s remél­jük, hogy lesz egy olyan terüle­tünk is, ahova vetegethetünk egy kis zöldségfélét, amit rész­ben felhasználnánk a konyhán, részben eltennénk télre. Ezek azonban egyelőre csak tervek. Azzal együtt, hogy mélyhűtőt is vesznek, mondván legyen mibe pakolni mindazt, amit nem főznek be, meg ami­hez alkalomszerűen olcsóbban hozzá jutnak. Egyelőre nem tudják, hogy a saját pénzük mellé kapnak-e támogatást ah­hoz, hogy berendezzék.- Két pályázatot adtunk be - mondja Nórántné dr. Hajós Klára polgármester, - de mint kiderült, ugyanabból az alapból kétféle célra nem kérhetünk pénzt. Ezért inkább lemondtunk a 750.000 forintos, az átalakí­táshoz, berendezéshez kért se­gítségről azért, hogy reményünk legyen a 2 100 000 forint bér- támogatásra, ugyanis hét főt szeretnénk itt foglalkoztatni, közhasznú munkásként. A leg­frissebb információink szerint ezt a pénzt meg is kapjuk. A költségvetésünkben e célra elkü­lönített összeggel, a normatív támogatással, plusz a bevétellel lényegében adottak a működte­tés feltételei, de mégsem me­rünk indulni. A nemrég átadott egészségügyi központunk fo­lyamatos fenntartásának támo­gatásához ugyanis korábban - még az előző tárca idején - kap­tunk ígéretet, s mi ezt számí­tásba vettük. Több, mint ki­lencmillió forintra lenne szük­ségünk, de az ezt sürgető a jel­zéseink eddig nem hoztak ered­ményt. Addig, amíg nem tudjuk, hogy megkapjuk-e ezt a pénzt, vagy sem, nem merjük meg­nyitni az idősek otthonát. Attól félünk, hogy akkor esetleg nem egy, hanem két intézmény mű­ködtetéséhez nem lesz elég a sa­ját pénzünk. Ä sellyeiek ezek szerint nem kalkuláltak rosszul, csak bíztak egy korábbi ígéret teljesítésé­ben, s ha ez nem így lesz, akkor az sajnos az idősek létesítmé­nyén üt vissza. A következő he­tekben tisztázódnak a pénzügyi kérdések, s talán novemberben megnyílhat a két funkciós épü­let. Ide költözik a napközi, s a jelenlegi harminc helyett negy­ven személyt tudnak fogadni, tíz embernek pedig folyamatos bentlakást biztosítanak. Az egykor szülőotthonnak, később bölcsődének használt épület most az időseké lesz. S ha a sellyeiek kimásznak ebből a jelenlegi kusza pénz­ügyi helyzetből, még mindig maradnak gondjaik. De ez már nem csak az övék. Az intéz­mény fenntartásához garantált normatív támogatás jelenlegi rendszere ugyanis nem veszi fi­gyelembe, hogy a folyamatos bentlakás biztosítása közelebb áll a szociális otthoni funkció­hoz, mint a reggeltől délutánig gondoskodást nyújtó napközié­hez. A normatív támogatások közti különbség viszont több, mint kétszeres: a bentlakásos napköziké személyenként, évente 80 000, a szociális ott­honoké 174 000 forint. Érthetet­len, hogy miközben a családias jellegű, s minden problémára helyben megoldást nyújtó in­tézmények létrehozását szor­galmazzák, aközben ekkora a különbség a két ellátási forma központi támogatása között. Török É. Az induló vállalkozások se­gítésének fontosságát most- már nem csak hangoztatni kellene, hanem tenni is érte valamit. Ha ugyanis a lehető­ségek valóban olyanok lenné­nek, mint amilyeneknek len­niük kellene, akkor az alábbi­hoz hasonló történetek nem fordulhatnának elő. Az újságírónak igazából nem lett volna szabad az ügybe ke­verednie, de mert az érintettek valami miatt úgy vélték, legin­kább a sajtó - a nyilvánosság - az, ami ügyüket segítheti, ked­den este felhívták a hírlapírót. A folytatás az alábbiakban olvas­ható. Két fiatalember a történet fő­szereplője. Örökséghez jutot­tak, egy házhoz Pécs belvárosá­ban, a Citrom utcában. Úgy gondolták, átalakítják vendég­lővé. Ehhez hitelt kellett sze­rezniük. Elkezdték járni a pénzintéze­teket, de mivel - ilyen-olyan kapcsolatokra hivatkozva - az­zal jelentkezett náluk egy úr, hogy szívesen segít, rábízták az ügyintézést, gondolván, egy-két ezer forintot rászánnak a do­logra. Annál is inkább, mert a segítőkész úriember jog vég­zettnek mondta magát, s mint kiderült, kapcsolatai is vannak. Az illető jogász szerzett is 1 milliót az egyik banknál. A pénzátvétel előtti napon viszont - akkor, amikor az újságírót felhívták az érintettek - a dok­tor úr a leendő üzletvezető ke­zébe nyomott egy gépelt papírt, melyen az állt, hogy a hitelt fel­vevők neki is tartoznak 50 ezer forinttal, s ennek kifizetésére az 1 millió forint átvételekor kerül majd sor. Tegnap reggel - a megbeszél­teknek megfelelően - az újság­író a hitel igénylőivel együtt kezdte a napot. A két fiatalember ugyanis úgy döntött: nem hagyja magát megsarcolni, s ha már így ala­kult, megpróbálnak túljárni az említett jogász eszén. Ő ugyanis azt tanácsolta, hogy az 50 ezer A margitszigeti zenélő kút felújítása hamarosan megkez­dődik és remélhetőleg még eb­ben az évben befejeződik. A nagyközönség elől jelenleg le­zárt erősen megrongálódott mű­emléképület helyreállítására mintegy 2 millió forintot költ a forintos tartozásról szóló elis­mervényt még a pénz átvétele előtt adják oda neki, mert, ha nem, akkor ahogyan elintézte, úgy le is tiltja a hitelt. Hogy hogyan, nem derült ki - mert az csak feltételezés lehet, hogy összejátszik valakivel a pénzintézetnél dolgozók közül. Nem tudni. A leendő vendég­lőtulajdonosok mindenesetre mindjárt a nyitáskor megjelen­tek a pénztárnál, ahol eleinte ugyan azt mondták nekik, hogy jöjjenek vissza, ha elkészült a szerződés, de aztán végül sike­rült elérniük, hogy helyben megvárhassák a papírmunka be- fejeztét. Ez tíz percébe sem ke­rült az ügyintéző hölgynek. Ő ugyan - mármint a hölgy - megemlítette a történetünkben szereplő jogász nevét is, de mi­vel a két fiatalember „nem kap­csolt”, végül nem forszírozta a dolgot, kifizette a kezelési költ­ség levonása utáni 940 ezer fo­rint kápét. A történet itt be is fejeződ­hetne, s hogy mégsem így van, az annak köszönhető, hogy a két fiú a pénzintézetből a jogász lakására ment - ahogyan azt előre megbeszélték. Hosszas vita után az úr elfo­gadta a neki tiszteletdíjként fel­ajánlott hétezer forintot. Az 50 ezer helyett... A fenti történet - ha bárkinek kételyei lennének - bizonyít­ható. Persze, az igazi kérdés az, hogy meddig terjed még - mert,, hogy terjed, azt lapunkban leg­utóbb egy parlamenti képviselő mondta ki - az országban a kor­rupció? Ha már egymillió forint esetében is 50 ezret kell leszur­kolni, a nagyobb hiteleknél mennyi lehet a tarifa? Ha ter­mészeténél fogva nehézkes a banki adminisztráció, s ezt ki­használva jutnak egyesek köny- nyű ezresekhez, az rossz. Még rosszabb lenne, ha mestersége­sen megnehezítenék a kölcsön­höz jutás egyenes útját. De erre gondolni sem merünk. Pauska Zsolt Fővárosi Önkormányzat. El­végzik a Bodor-kút újravakolá­sát, a kőburkolat helyreállítását, a lépcső, a fatartóoszlopok és a kupola felújítását. Ezt követően a kutat körülvevő parknak és környékének kertészeti rendbe­hozatala következik. Felújítják a zenélő kutat a Margitszigeten Vendégprofesszorként Pennsylvániában hoz közeledve egy hurrikán széle, úgy megdobált bennün­ket, mintha kis papír-repülőben ültünk volna. Egy alkalommal a gép hosszúnak tűnő másodper­cekig zuhant. Végül azonban a pilóta a gépet szépen letette Phi­ladelphiaban. Innét már csak további, mintegy másfél órás út volt hátra Pennsylvania milliós városáig, Pittsburghig. Az Indiana University zenei tanszékéről - ahova vendégpro­fesszorként érkeztem - annak vezetője maga vezette egyetemi mikrobusszal jött elénk. Másfél órai autózás után érkeztünk abba az indianai faházba, amely a következő tanévben ottho­nunkként szolgált. Jóleső érzés volt először vé­gigsétálni a campus hatalmas parkjában. Figyelni a zavartala­nul játszó mókusokat és a világ legkülönbözőbb pontjairól, Af­rikából, Japánból, Kínából, In­diából, a Távol-Kelet külön­böző országaiból és ki tudja honnan érkezett hallgatók tarka, nem ritkán népviseletes forga­tagát. Első zeneelmélet óráimon, a fejhallgatókkal ellátott elektro­mos zongorák mellett meglepe­téssel tapasztaltam a felkészült­ségben jelentkező óriási eltéré­seket. Kiderült, hogy a felvételi vizsgán az előképzettséget eb­ben a tekintetben alig ellenőr­zik. Kifejezetten a hangszeres képességekre koncentrálnak. A Kodály-szisztéma ismert relativ szolmizációját kizárólagosan alkalmazzák, anélkül, hogy a kodályi elvek egyéb alapelemeit is következetesen átvennék. Mégis meg vannak győződve arról, hogy ők a Kodály-kon- cepció szerint tanítanak. Rövid időn belül rá kellett jönnöm, hogy a tanszékvezető tőlem nem az ílymódon sajátosan kia­lakított módszernek a Kodály- szisztémához való közelítését, hanem az általuk jónak vélt ok­tatás átvételét várja. Ez annyira képtelen dolognak tűnt szá­momra, hogy attól kezdve sok nézeteltérés forrása volt. Sze­rencsére - ha olykor kisebb konfliktusok árán is - találtam módot arra, hogy a kodályi el­veket közvetítsem. Ahogyan az jó tíz évvel ezelőtt, egyéves bagdadi tanári munkám során is történt, a hallgatók ilyen irányú erőfeszítéseimet az év vége felé haladva, a beidegzések kiépülé­sével párhuzamosan kezdték egyre jobban értékelni. Az egyetemi órák hangvétele kötetlen. Előtte és utána a hall­gatók nem üdvözlik az oktatót felállással. Gyakran előfordul, hogy hiányos öltözékben vagy például a fiúk a fejükön kendő­vel vagy sapkában ülnek be a terembe. Lábukat gondolkodás nélkül az asztalra rakják, ha ah­hoz támad kedvük. A kritikát alig tudják elviselni. Sokszor úgy éreztem, hogy a tanulás bi­zonyos fokig üzlet. Fizetnek érte, méghozzá magas tandíjat. Igyekeznek tanulni, hogy a megfizetett órákon minél több ellenértéket kapjanak. Ezt a szemléletet fokozzaa credit rendszer, amely a végzett mun­kát az ösztöndíj alapjául szol­gáló osztályzatokon túl a hallga­tott órák arányában pontokkal is értékeli. Az oktatók és a hallgatók kapcsolata általán igen jó. Ezt még az is elősegíti, hogy az egyetem működési alapelveinek megfelelően a lehető legtöbb diáknak az intézet keretei közt kereső foglalkozást biztosíta­nak. Dolgoznak a könyvtárban, az adminisztrációban, sőt, ha erre igény van, akkor tanáruknak személyes segítséget is nyújta­nak (pl. magnófelvételek, fénymásolatok stb. készítésé­ben). Mindez alkalmat ad az előadásokon kívüli együttmű­ködésre. A korábban végzettek hazajövetele, a „homecoming”, nemcsak az egyetemnek, de a kis városnak is jeles ünnepe. A felvonulás, futballmeccs, a tán­cos összejövetel és számtalan, ilyenkor szokásos esemény ösz- szefogja a hasonló diáksorsot élt generációkat. Az idősebbek közt sok a magas társadalmi rangú személy és még több, aki az egyetem egyik legfőbb anyagi forrását, az alapítványt, rendszeresen jelentős pénzösz- szegekkel támogatja. Nevüket a campus területén elhelezett em­léktáblák vagy róluk elnevezett épületek őrzik. Ezek a találko­zók az összefogás nagyszerű demonstrációi. Nehéz szívvel vettünk búcsút egy szép év után Indianatól, Pittsburghtől, Philadelphiától, Baltimore-tól, Johnstowntól, New York-tól, Washingtontól és a többi várostól, a számtalan nemzeti parktól és festői víze­séstől, de legfőképpen a mindig segítőkész amerikai barátaink­tól. dr. Hegyi István „Eredetileg július elsején nyitottak volna ..Fotó: Szundi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom