Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-27 / 206. szám

1992. július 27.. hétfő üj Dunántúli napiö Derülátó magyarok Kelet-Európábán a magyarok és a lengyelek ítélik meg a leg­derűlátóbban gazdasági jövőjü­ket - állapította meg a Mintel, egy vezető brit piackutató cég új reprezentatív felmérésében. A legpesszimistábbak pedig Oroszország európai részének lakói. Az optimizmusról szóló megállapításnak némileg el­lentmondani látszik, hogy a magyarok 70 százaléka azt gondolja, nincs meg a kemé­nyebb munka jutalma. Ez a legmagasabb arány a felmért országokban. A Mintel ezer­ezer embert kérdezett meg Bul­gáriában, Csehszlovákiában, Magyarországon, Lengyelor­szágban és Oroszországban. A bolgárok közül csak 5 százalék gondolta, hogy nem érdemes többet dolgozni a jólétért. Csehszlovákiában a legke­vésbé vállalkozó kedvűek az emberek, s a Mintel szerint en­nek az az oka, hogy a volt keleti blokkban ott a legmagasabb az életszínvonal, nekik van a leg­több vesztenivalójuk. Erőre kapott a dollár Azt követően, hogy hétfőn több európai és tengerentúli központi bank beavatkozott a valutatőzsdéken az értékéből egyre inkább veszítő dollár vé­delmében, hétfőn este erőre ka­pott a dollár. Kedden napköz­ben tovább erősödött az ameri­kai zöldhasú árfolyama a főbb valutákéhoz képest. Egyidejű­leg az arany ára némileg mér­séklődött. Turisták 20 ezer amerikai turista láto­gatott el az év első hat hónapjá­ban a volt Szovjetunió utódál­lamaiba, 27 százalékkal több, mint a tavalyi időszakban. A leginkább kedvelt kirándu­lóközpontok ugyanakkor nem változtak: Moszkva, Szentpé­tervár és az Aranygyűrű híresen szép történelmi városai mellett a transzszibériai utazások von­zották a íegtöbb látogatót. Az In- turiszt utazási iroda összesen 131 ezer külföldi turistát foga­dott, negyedével kevesebbet a tavalyinál. „Háztáji” bűnözik Már tapasztalható némi élénkülés ... Beruházási határszemle Nem meglepő, hogy a piac- gazdaságba való átmenet kez­deti szakaszában a gazdaság csaknem minden ágában meg­csappant a beruházási kedv. Az állami vállalatoknak - amelyek már jelentős piacokat vesztet­tek, de új értékesítési terüle­tekre még nemigen tettek szert - sem erőforrásuk, sem koncep­ciójuk nem volt önmaguk meg­újítására. Ugyanakkor az 1990 óta lét­rejött új gazdasági társaságok zöme olyan kis tőkével startolt, hogy abból beruházásra nem fu­totta. Pedig többségük tarsolyá­ban már ott voltak a fejlesztési elgondolások, sőt - részben új tőkeforrások bevonásával, rész­ben nyereségük bizonyos há­nyadának visszaforgatásával - hozzá is kezdtek a korszerűsíté­sekhez. A fiatal vállalkozások más része viszont még nem nye­reséges, vagy csak éppenhogy jövedelmező, ami azonban a fejlesztéshez édeskevés. S van az új vállalkozásoknak olyan csoportja, ahol a tulajdonosok a gyors megtérülésre „hajtanak", rövid távú szemlélettel gazdál­kodnak és a megtermelt nyere­séget kivonják a vállalkozásból. E három magatartásformát hí­ven tükrözik a beruházások ta­valyi és idei adatai. Figyelmet érdemlő jelenség, hogy pénzintézetek, egyes költ­ségvetési és önkormányzati szervek komoly beruházóként jelentkeztek a gazdasági élet színpadán. Az ok: az állami­gazgatásban számos új intéz­mény, testület jött létre, ame­lyeknek épület, berendezés, fel­szerelés - nem utolsósorban számítógépes hálózat - kell. így az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a költségvetési hiány nö­vekedése miatt egyik oldalon a minisztériumok, más hagyomá­nyos intézmények költségveté­sét sorra meg kellett nyirbálni, a másik oldalon az új szerveze­teknek nem csekély mértékű be­ruházások fedezetét kellett biz­tosítani. Tavaly a jogi személyiségű gazdasági szervezetek összbe- ruházásainak értéke 321,4 mil­liárd forint volt, 9,4 százalékkal több az előző évinél. Az idén az első évnegyedben már 44 milli- árdot ruháztak be, ami a tavalyi hasonló időszakhoz képest 16,6 %-os növekedést jelez. Az összképből - amelyet az inflá­ció természetesen némikép kor­rigál - bizonyos élénkülés már kiolvasható. Kivált, ha figye­lembe vesszük, hogy ezekben nem szerepelnek a 20 főnél ke­vesebbet foglalkoztató jogi személyiségű, valamint a nem jogi személyiségű vállalkozá­sok. Pedig ezek között sok olyan tőkeerős gazdasági egység van, amely kész is, képes is a beru­házási piac élénkítésére. A ta­pasztalatok szerint szívesen fek­tetnek pénzt egyebek között számítógépekbe, korszerű iro­dafelszerelésekbe, személy- és teherkocsikba és az alaptevé­kenységükhöz szükséges gé­pekbe, berendezésekbe. Bár ez a kör jórészt kívül esik a folyama­tos statisztikai megfigyelések szféráján, beruházási kedvük élénkülése több, mint közgaz­dasági valószínűség. Kitapintható az a tendencia is, hogy egyre többen vásárol­nak használt berendezéseket - külföldi cégektől. Szakembere­ink egy része kifejezetten el­lenzi az ilyen jellegű beruházá­sokat, mások azonban - aligha­nem joggal - pozitív jelenség­nek tartják. Már csak azért is, mert ezek a „levetett ruhák” még mindig jóval magasabb színvonalat képviselnek, mint a hazai átlag, s jó alapot jelente­nek ahhoz, hogy az induló vál­lalkozók egy-két éves eredmé­nyes működtetés után képesek legyenek már a korszerűbb technikát is beruházni. Az egyértelműen kedvező je­lenség, hogy az idei első évne­gyedben a fejlesztések több mint 60 %-a gépi beruházás volt. (Ilyen arányra az elmúlt évti­zedben nem volt példa!) Az élénkülés jele, hogy az idei be­ruházásoknak csaknem a fele jogi személyiségű társaságok nevéhez fűződik, s a költségve­tési és önkormányzati szervek részesedése csak 20 % körül mozog. A fejlesztések főszerep­lőivé tehát az új vállalkozások léptek elő, amelyek befekteté­seik 70 százalékát nem a költ­séges építkezésekre, hanem gé­pek vásárlására fordították, vagyis elsődleges célnak a technikai megújulást tűzték maguk elé. Ez az irányzat fő­ként a gép- és a vegyipari gaz­daságok tevékenységét jelle­mezte. Az „árnyoldal”: a beru­házásokban legkevésbé a me­zőgazdasági, a bányászati, az építőipari és az oktatási szerve­zetek jeleskedtek. A tendenciák az év hátralevő részében természetesen módo­sulhatnak - a beruházási kedv fokozatos növekedése azonban remélhetőleg nem lesz tiszavi­rág életű folyamat. (ny. v.) Nemrég valaki vagy egy csoport mintegy 32 millió fo­rintot „fejt le” orvul az OTP utcai pénzautomatáiból. Rög­tön felmerült a gyanú, hogy bennfentes, netán egyenesen OTP-alkalmazott a tettes. Vagy az automatákat készítő, szerelő illetve beprogramozó szervezetben juthatott az elkö­vető a tettéhez szükséges szak­tudáshoz. Kitűnt azonban, hogy a bankkártyákkal nem túl nehéz bűnösen pénzt szerezni. Másolásuk nem bonyolult, az ellenőrzést pedig minálunk to­vább nehezíti a telefonhiány, az ellenőrző-összekötő vona­lak hiánya. Más jelek viszont azt mutat­ják, hogy a „háztáji” avagy bennfentes bűnözés hazánk­ban egyre nő. Az egyik autó­mosóban például rendre lemá­solták a mosásra beadott, drága kocsik kulcsait, följe­gyezték az autótulajífcnosok lakcímét, utánamentek a ko­csiknak és ellopták azokat. Pár nap különbséggel bukott le az a társaság, amely egyik nagy­szállónk körül XX-es autókat kötött el. Itt ugyancsak szere­pelt a kulcsmásolás; ebben részt vett az autókölcsönző egyik munkatársa. De a szál­loda londinereinek a kezén ugyancsak megfordulnak a kulcsok. (Evekkel ezelőtt Bu­dapesten feltűnően sok olyan autónak veszett nyoma, amely egy időre vámraktárba kerül­tek ...) Természetes reflex, hogy amikor a postát, benzinkutat, raktárt kirabolnak-rámolnak, a rendőrség vizsgálja azok alibi­jét, akik korábban ott dolgoz­tak, majd kiléptek. Vagy ke­resi az ott dolgozók olyan kap­csolatát, ami bűnös összeját­szásra utalhat. Különösen ak­kor, ha a nyomok arra utalnak, hogy a tettes jól kiigazodott a helyszínen. És ez a reflex sű­rűn beválik, nyomra vezet. Sokszor azonban, ha a „ház­táji” bűnözés lehetősége merül föl, akkor a nyomozók nem földerülnek a könnyű munka reményében, hanem fölsóhaj­tanak, mert a bennfentes bű­nözőnek nem csupán az elkö­vetés során nyílnak előnyei, hanem a nyomok eltüntetésé­ben is. Egy jó fokkal emeli a „ház­táji” bűnözés veszélyküszöbét, amikor a tettes maguknak a bűnüldözőknek a sorából kerül ki. Nagy port vert föl az a du­nántúli rendőrtiszt, aki évtize­dekig volt éjszakai betörő, kasszafúró, és a mackó körül, amelyet pár órája megfúrt, nem egyszer reggel maga helyszínelt. Legutóbb pedig néhány pestkörnyéki rendőral­tiszt bukott le, akik üres for­galmi engedélyeket árusítottak jutányosán. A bennfentes bűnözés még ennél is nagyobb, általánosabb veszélye az, hogy aláássa a társadalmi közbizalmat. A ha­gyományos helyzet ugyanis az, hogy vagyunk „mi” - és van egy külön réteg, kaszt, csoport, amely kívül helyezte magát a társadalmon, megél­hetését a bűnözésre alapozva. A bennfentes bűnöző viszont nem különül el. A munkahe­lyén munkavállalóként talál­kozom vele - mossa a kocsi­mat; működteti az OTP szá­mító gépét; szereli az elromlott gáztűzhelyemet, vagy éppen a lakásomra szerel biztonsági berendezéseket. Munkaidő után viszont vagy ő maga, vagy a cinkosa ellopja a fris­sen mosott kocsimat, megrö­vidíti a pénzintézetet, ahol be­tétet tartok. A bűnüldözés persze szá­mos módozatot ismer, ame­lyekkel a „háztáji” bűn fölfed­hető. Azon túl is, amit már em­lítettem: hogy jól utánanéznek a volt vagy adott időbeni, le­hetséges belső elkövetőknek. Néha a leghatékonyabb módszer viszont az lehet, amo­lyan „kutyaharapást a szőré­vel” alapon, ha a rendőrség is bennfentessé lesz: ha beépül ebbe a különösen alattomos alvilágba. Ami persze a „titkos módszerek” egyike. Mai, kri­minális helyzetünk egyik pa- radoxona, hogy miközben a bűnözők mind gyakrabban épülnek be, lesznek valahol, valamiképpen bennfentesek, hogy ne futólag, alkalmi hely­színeken űzzék a zsákmányt, hanem otthonosan ügyködhes­senek - jogállamiságunk ha­mis értelmezése miatt a bűnül­dözők a maguk titkos eszköze- ivel-módszereivel kevésbé él­hetnek. A bennfentesség előnyét a bűnöző maga szerzi meg ma­gának. Valami előny járna a hivatásos hű bűnüldözőnek is - nem a törvényen kívül per­sze, hanem törvényesen. Lázár István Foszló Versailles? Igaza van-e dr. Milentije- vicsnek, a New York-i egyetem neve után ítélve nyilván dél­szláv származású profeszorá- nak, amikor nagyon kiélezetten így fogalamaz: „Jugoszlávia és tulajdonképpen Csehszlovákia is most fizet meg Versailesért”? Megítélés dolga. De tény, hogy az első (és gyakorlatilag a má­sodik) világháborút lezáró szer­ződések foszladozása része a vi­lágban végbement, általános zűrzavarral kisért változások­kal. S e szerződések leértékelő­désének hatása érződik Európa egész keleti térségében. Mivé lett nuíra Versail- les-Trianon? Bomlottak, bom­lanak, komoly politikai gon­dokkal küzdenek olyan orszá­gok, amelyek helyzetét a világ akkori nagyjai, hitük szerint örökidőkre, az egykori francia uralkodók kastélyaiban szabá­lyozták. Tény az is, hogy a kü­lönböző államalakulatok nem­zeti szétesése eddig nem lépte át az annakidején meghúzott nem­zetközi határokat. De ez így is marad? A kérdés - ez is kemény valóság - épp úgy a levegőben lóg, mint az, nem lesz-e folytatása annak, hogy egy sor, a második világ­háborúhoz kötődő paktum és szerződés is „halott”? Hiszen ezek nyomán lettek függetlenek a volt szovjet balti államok, s bukkant fel lehetőségként Mol­dova és Románia esetleges szo­rosabb kötődése.Vagyis: nem inognak-e már az európai status quo újabb dokumentuma, a hel­sinki záróokmány egyes tartó­pillérei is? Erről szólni lehet kényelmetlen, de nem szólni mind veszélyesebb. Mint aho­gyan arról is, hogy lesz-e erő, amely a foszladozó európai szerződéseket időben, közös akarattal újakra cseréli? S mi lesz addig az érintettekkel? „Ebben a régióban szinte minden szempontból érzékeny helyzet van. Ézért csak vissza­fogott érzelmekkel, higgadt elemzésekkel lehet hasznos ja­vaslatokat tenni” - nyilatkozta minap a magyar miniszterelnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Képes lesz-e erre mindenki, aki ilyen ügyekben illetékes? Kocsis Tamás Jobb időkben? „Viszontlátásra - jobb idők­ben!” - e szavakkal búcsúzott utolsó elnöki rádióbeszédében Václav Havel. Lemondásával immár a hét eleje óta nincs ál­lamfője Csehszlovákiának, bár funkcióit zökkenőmentesen át­vette a szövetségi kormány el­nöke, illetve a parlament elnök­sége. Alkotmányos válságról tehát nem kell tartani Prágában, ám azok, akik a „bársonyos for­radalom” kezdetétől rokon- szenvvel figyelték a neves drá­maíróból világszerte elismert politikussá lett Havel pályafutá­sát, mégis kissé rossz szájízzel figyelhetik a történteket. Jobb időkben? - mondta Ha­vel. Vagyis most rossz idők jár­nak? Kétségtelen, hogy az el­nöki lemondás a cseh és szlovák ellentétek kibontakozásával, a lassan immár alkotmányjogi síkra terelődő szakítás és kü­lönválás elkerülhetetlenné válá­sával esik egybe. Havel pedig mint sokszor kifejtette, nem akart egyfajta „felszámolóként” helyén maradni. Akkor már in­kább a tisztes távozás, saját er­kölcsi normái és elvei szerint. Legalábbis átmenetileg, hiszen az elterjedt vélekedés szerint nincs nála esélyesebb jelölt cseh elnöki posztra. Nagyobb volt a tekintélye, mint a hatalma? Közkedveltebb volt külföldön, mint saját hazá­jában? Üdvrivalgás Prágában, tojásdobálás Pozsonyban? Te­vékenységét, s ténykedésének ellentmondásait nyilván sokáig vitatják majd a szakértők. Ám az biztos, hogy a megújult Ke­let- és Közép-Európának nála nemigen volt ismertebb veze­tője a nagyvilág szemében. S az is biztos, hogy távozása nem csupán belhoni következmé­nyekkel jár. Egyrészt szomszé­dos országként, másrészt a szépszámú magyar kisebbség révén hazánkban sem mellékes, csakugyan elkerülhetetlen-e a cseh-szlovák válóper, s ha igen, milyen körülmények közt zajlik majd. Jó idők, vagy rossz idők kö­vetkeznek - rájuk s ránk? Szegő Gábor Hungary Direct Ezentúl már hívókártya segít­ségével is lehet külföldről Ma­gyarországra telefonálni, még­pedig úgy, hogy a hívó a be­szélgetés díját saját otthoni tele­fonszámlája terhére, forintban fizetheti - ismertette a Magyar Távközlési Vállalat legújabb szolgáltatását Lipp István ke­reskedelmi igazgató egy sajtó- beszélgetésen. A Matáv 1991 augusztusában vezette be a Hungary Direct szolgáltatást, melyet azóta egyre többen vesznek igénybe. A hívókártya egy újabb lehető­séget ad az igénybe vevőknek, ugyanis a kártya tulajdonosának nem kell a beszélgetés díját el- vállaltatnia, mivel ezt a lépést egy 19 számjegyű azonosító kód helyettesíti. A Hungary Di­rect hívókártyás szolgáltatást je­lenleg több mint 20 országból lehet igénybe venni. Működése igen egyszerű: a Hungary Di­rect szám feltárcsázása után a magyarországi kezelő jelentke­zik be, aki a kártyán olvasható azonosító szám bemondását kö­vetően azonnal kapcsolja a kért állomást. A beszélgetés díja azonos az adott országba folyta­tott nemzetközi beszélgetés magyarországi díjával. Hívó­kártyát bármely telefontulajdo­nos 100 forintért válthat az ügy­félszolgálatoknál. A cég azon­ban gondolt a telefonnal nem rendelkezőkre is: hamarosan megoldható lesz, hogy a Duna- banknál nyitott folyószámla szolgáljon a hívások fedezetéül. Lipp István arról is tájékozta­tást adott, hogy a Matáv május­ban megkötötte a szerződést a chipkártyás telefonkészülék szállítására kiírt tender győzte­sével, a francia Monetel céggel. Ennek értelmében 1993 szep­temberéig 12 ezer kártyás tele­fonkészülék és 12 millió chip- kártya érkezik az országba. A Balatonnál immár egy éve mű­ködő készülékekről a vállalat jó tapaszatalatokat gyűjtött, nép­szerűek, nagyforgalmúak lettek, s a 300 berendezésből egyet tör­tek össze. Budapesten jelenleg 160 kártyás készülék üzemel, ám egy éven belül a nyilvános telefonok egyharmada már e korszerű elv alapján működik majd.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom