Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-27 / 206. szám
1992. július 27., hétfő aj Dunántúli napló Korlátok a sárkánynak Tiltakozó levél jelent meg a napokban lapunkban: orfűi üdü- lőtulajdonosok egy része azt kifogásolta, hogy a Pécsi-tó melletti reptérre az önkormányzat engedélyt adott egy vállalkozónak motoros sárkányrepülővel sétarepültetésre. A fel- és leszállással, illetve a környék feletti körözéssel - állították a tiltakozók - megzavarják az üdülők nyugalmát, elűzik a pihenést szolgáló csendet. Utóbb - hallottuk Kovács Dezső orfűi polgármestertől - az érintett utcák lakói közül többen is hajlandóak voltak kompromisszumos megállapodásra. Egyúttal azt is megtudtuk: a repülés engedélyezése előtt az üdülőhelyi részönkormányzat, illetve a községi ön- kormányzat képviselői a helyszínen tájékozódtak arról: sza- bad-e az engedélyt kiadni. Akkor úgy vélték: a sárkány nem okoz akkora zajt, hogy a repülésnek akadálya legyen. Csak ezt követően kapta meg az engedélyt Drexler Péter vállalkozó, a gép pilótája. A múlt hét csütörtökének estéjén - már a tiltakozó levél megjelenése után - ismét napirendre került az önkormányzati testület előtt az ügy. Azt javasolták az üdülőhelyi részönkormányzat képviselői - tájékoztatott bennünket Kovács Dezső -, hogy korlátozzák a repülési időt. Az önkormányzat e javaslat alapján úgy döntött, hogy a narancssárga-vitorlás motoros sárkányrepülő csak délelőtt 10-12 óra, illetve délután 15-20 óra között emelkedhet a levegőbe. A vállalkozás egyébként nagyon népszerű a külföldről érkezett üdülővendégek körében. M. A. Mi lesz a házmesterekkel? Takarító részleget alapított a PIK Ki fog söpörni? Fotó: Szundi György Túl vannak az életveszélyen a román autóbusz súlyos sérültjei A Szolnoki MÁV Kórház intenzív osztályának ügyeletes orvosa vasárnap arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a péntekre virradóra Szajol és Szolnok között történt súlyos közúti baleset - egy román turista autóbusz és egy gabonát szállító pótkocsis IFA teherautó tragikus karamboljának - három életveszélyes, illetve súlyos sérültjének állapota javult. Túl van a közvetlen életveszélyen az a 16 éves román gyermek, akinek az egyik lábfejét a roncsolódás következtében azonnal amputálni kellett, és emellett kiterjedt, súlyos, többek között medence-, comb- csont-, felkarcsont-, bordatörései vannak. Javult, de továbbra is súlyos az állapota az autóbusz 34 éves hölgy utasának, aki ugyancsak sorozatos borda-, illetve medencecsonttörést és egyéb töréseket, zúzódásokat szenvedett. Az IFA tehergépkocsi vezetője, a 23 éves Orbán Attila, aki nyolc napon belül gyógyuló sérüléssel, agyrázkódással került a kórházba, csaknem teljesen rendbe jött, rövidesen elhagyhatja a kórházat. Ä súlyos közúti szerencsétlenséget valószínűleg az okozhatta, hogy az IFA teherautó gépjárművezetője elaludt a volán mellett. A tragikus szerencsétlenség ügyében a rendőrség folytatja a vizsgálatot. Az önkormányzati lakásokat sorra vásárolják meg a bérlők. A házmesterekre sok helyen nem tartanak igényt, felmondanak nekik. Mi lesz velük? Utcára kerülnek? Megvásárolhatják a lakásaikat? Kapnak végkielégítést, vagy új munkahelyet a vállalaton belül? A társasházakká átalakult egykori bérházak tulajdonosai általában felmondanak a házmesternek. Inkább összefognak, maguk takarítanak, ezzel is csökkentik a közös költséget. Máshol meg elegük lesz abból, hogy hiába van házmester, mégis rendetlen a lépcsőház, üveg nélkül tátong a bejárati ajtó és mindent maguk csinálhatnak meg. Amíg a magántulajdonú részarány, nem éri el az 51 százalékot, addig az épület kezelését a PIK látja el. Szinte naponta hívják össze Pécsett az alakuló közgyűléseket azokban a házakban, ahol a lakók több, mint fele megvette már a lakást és közös képviselőt választanak. Ezt követően a társasházi közgyűlés dönti el, hogy szüksége van-e házmesterre, vagy sem. Ha a lakóközösség nem tart igényt a házfelügyelő tevékenységére, akkor az Ingatlankezelő a munkavállalóval közösen dönt arról, hogy tovább foglalkoztatja-e az. újonnan létrehozott takarító üzemben, vagy felmond neki. Július 10 óta közös megegyezés esetén is fizetnek végkielégítést. Természetesen a házmesterek közül azok, akiknek megszűnt a munkaviszonyuk és jogosultak rá kapnak munkanélküli segélyt is.- A lakóközösségek azokat a házfelügyelőket, akiknek munkájával elégedettek voltak - és szükség is van rájuk - megtartották - mondja Szaksz Margit, a PIK megbízott igazgató-helyettese. - A legnagyobb gondunk az volt, hogy milyen munkát ajánljunk fel nekik a vállalatnál, hiszen a takarítók számát is folyamatosan csök- kentenünk kell, ahogy egyre kevesebb lesz a bérlemény. Július 15-től egy takarító üzemet hoztunk létre. Ezzel a Légszeszgyár úti kivitelező egységünk szolgáltatási köre bővült. Ezentúl itt nemcsak építőipari, gyorsjavítási munkákat lehet megrendelni, hanem a takarítást is magánszemélyeknek, kozüle- teknek egyaránt. Lényeges kérdés az is, hogy mi lesz a szolgálati lakások sorsa. A pécsi önkormányzat és a PIK a leghumánusabb megoldást választotta. A házfelügyelőnek nem kell kiköltöznie a szolgálati lakásból, a PIK lemond róla. Átminősítik önkormányzati bérlakássá, amit megvásárolhat, vagy bérlőként lakhat benne tovább. Sz. K. Bélyácz Iván könyvéről Dr. Bélyácz Iván, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem közgazdaságtudományi karának tudós tanára s az egyetem rektorának helyettese, „Tulajdonreform” címmel a Janus Pannonius Egyetemi Kiadó gondozásában 158 oldalon „a gazdasági rendszerváltás időszakából” kilenc tanulmányt jelentetett meg Pécsett, 1991-ben. A kötet az Ohio University és a JPTE közötti együttműködés keretében jelent meg dr. Debreczeni József magyar származású amerikai üzletember anyagi segítségének köszönhetően. Dr. Bélyácz Iván pécsi professzor a szaktudós magas színvonalú nyelvezetével megjelentetett kilenc tanulmánya közül az első még 1988-ban, a második és a harmadik 1989- ben, a negyedik, ötödik és hatodik 1990- ben, a hetedik, nyolcadik és kilencedik 1991-ben, valóban a gazdasági rendszerváltás időszakában készült. „A vállalati érdekeltség új centruma” címú cikk 1988-ban a társasági törvény megjelenését követően íródott s arra hívta fel a figyelmet, hogy a vállalatok társasággá alakítása nem pusztán formaváltás, hanem a vállalati működési modell gyökeres átlakí- tását is megköveteli .1989 májusában már megállapítja, hogy „a keresetkorlátozó gazdaságpolitika felváltásra érett”. Egy hónappal később rámutat arra is, hogy „a társadalom politikai és gazdasági felszabadítása együttes feltétel a szabad vállalkozás akadálytalan teijedéséhez, a társadalom alkotó energiái legteljesebb kibontakozásához”. 1991-ben megállapítja, hogy „az a szerep, amit a politika a gazdaságnak tulajdonít, méltatlan és megalázó”. Ugyanennek az évnek novemberében már arra inti az illetékeseket, hogy „felelősségei és tudatossággal nagyobb károk előzhetők meg”. Ugyanekkor azt is világosan látja: „úgy nem hajtható végre eredményes tulajdonreform, hogy az kimerül a tulajdonosváltásban”. Hamar világossá vált ugyanis, hogy „a tulajdonreform örve alatt a büroktatikus-ad- minisztratív hivatalrendszer formai metamorfózissal palástolt önátmentése zajlik”. „Költségtakarékos, piaci versenyen alapuló gazdálkodás csak akkor alakulhat ki, ha az inaktív, csak „irányítással” foglalkozó ún. „vízfejek” tömeges megszűnése elkezdődik”. A privatizációról az a véleménye, hogy az a vállalati működés „piacosításaként” fogható fel. Egyidejűleg jelent változást a tulajdonjogban (az állam kivonulása révén), a szervezeti struktúrában, valamint a működési magatartásban. Ezeket a változásokat. mind sorra veszi, majd „a tulajdonviszonyok átfogó rendezésének hiányáról” mond el megszívlelésre méltó gondolatokat (1991. októberéből), „a magára hagyott struktúraváltás zsákutcái) tekintetében idéz (1991. decemberéből) adatokat. Kissé lehangoló módon a szerző azzal fejezi be cikksorozatát: „Egy-két év elteltével hárommilió nyugdíjas és járadékélvező, kétmillió koránál fogva keresőképtelen állampolgár és egymillió munkanélküli mellett négymillió aktív polgár nem valószínű, hogy képes lesz fenntartani a nemzetgazdasági folyamatok intaktságát úgy, hogy ez utóbbiak negyede a hivatali bürokráciát alkotja”. Az egyetlen elfogadható megoldás - szerinte - csak az „előrelátó cselekvés”. Ennek hansúlyozásával a mű mégis reményt kelt. Dr. Bélyácz Iván professzor minden írása külön fejezetekre oszlik s a valódi tudós tárgyilagosságával szól hozzánk. Előnyöket és hátrányokat egyformán feltár előttünk. Egyetlen hibája, hogy rengeteg idegen szót használ. Ez azonban a könyv olvasását csak a nem szakember számára teszi nehezebbé. A cikksorozat mondanivalója feltétlenül megérdemli, hogy figyelmesen átolvassuk. Dr. Somogyi Ferenc Ne mások kárára vállalkozzunk! Első svédországi látogatásom jutott eszembe, amikor több olvasó felkeresett a szerkesztőségben a panaszukkal, s felháborodottan kérdezték: - Hát ebben a városban mindent lehet? Svédországban télen voltam először, a meghívás karácsonyra szólt. A vendéglátó rokonnal együtt mentünk megnézni kislányát, hogyan korcsolyázik a lakásukhoz közeli jégpályán. A jégpálya egy kis park közepén volt, ami nyáron játszótér, tollaslabda, mini foci és görkorcsolya pályával, télen pedig, fellocsolják és korcsolyapályaként „üzemel”. A jégpálya szélén viking sátrakat állítottak fel. ahol megpihenni, korcsolyacipőt cserélni, forró teát lehetett inni. Miközben néztük a boldogan korcsolyázó gyerekeket, a rokon mesélte, majdnem feláldozták ezt a hangulatos kis parkot a stockholmi Metró fejlesztése érdekében. Ugyanis ebben az időben új vonal kiépítése folyt éppen a városban, s az eredeti tervek szerint ennék a parknak a helyén lett volna az egyik megálló. A park fáit kivágták volna, megszűnt volna a játszótér. Amikor nyilvánosságra hozták a tervet, a lakók tiltakoztak a polgármesternél, § tüntetéssel fenyegetőztek, ha egy fát is kivágnak, ha elkezdik itt az építkezést. Pedig Stockholm a rengeteg parkjáról, sok zöldjéről híres, nem lett volna nagy katasztrófa ennek az egynek az eltűnése és végülis az új Metró vonal és állomás a környék lakóinak kényelmét szolgálta volna. Mégis inkább a kis parkhoz, játszótérhez ragaszkodtak, s mit volt, mit tenni, megtalálták a kompromisz- szumhoz a megoldást, módosították a tervet, máshová került a megálló. Szóval, ez az élmény jutott eszembe, amikor a panaszosok felkerestek. Az üdülőszálló melletti, a Károlyi Mihály út és Fenyves sor által körülhatárolt terület lakói jöttek a panasszal. Ugyanis véletlenül jutott tudomásukra, hogy itt, e két utca sarkán, az Erőmű Beruházási Vállalat volt üdülőjében egy vállalkozó panziót, éttermet nyit - ez időközben ki is nyitott - és az udvarban 60 személyes kemping üzemeltetésére is megkérte az engedélyt. A tisztiorvosi hivataltól már meg is kapta a jóváhagyást. A panaszosok háborognak. Tőlük, a közvetlen szomszédoktól senki nem kérdezte, mit szólnak ehhez. Amikor ide költöztek, azért voltak hajlandók az ingatlanokért a magasabb árat megfizetni, mert úgy gondolták, itt nyugalomra találnak, a csendes, jó levegőjű, zajtól mentes környezetben. Ha ide kemping költözik, már nem az a környék lesz, mint amiért idejöttek, az ingatlanok értéke is jóval csökkenni fog, egy zajos tábor szomszédsága miatt. A stockholmi példa pedig azért jutott eszembe, mert mint mondták, attól félnek, hogy hiába tiltakoznak, ebben a városban még nem hallottak arról, hogy hasonló panaszok meghallgatásra találtak volna. A vállalkozások szaporodásával egyre-másra születnek a jó ötletek, masszázs szalon, disco, éjszakai bár stb. Ez mind jó és üdvözölendő, csak az a baj, hogy az engedélyek kiadásakor az engedélyező nem foglalkozik azzal, hogy milyen környezetben kívánják ezeket a vállalkozásokat működtetni. Mert senkinek mines kifogása se ezen műintézmények, se újabb magánkemping ellen, csak az nem mindegy, hogy hol? Mert a masszázs szalon is, a Bálicsi út végén a disco is, a város legújabb éjszakai bárja is, s a tervezett új mecseki magánkemping is nyugodt, családi házas környezetben van, illetve lenne. Akik idejönnek lakni, egyfajta életforma miatt tették, s ez nem egyeztethető össze a dis- cók, masszázs szalonok, kempingek életformájával. Nincs semmi kivetni való ez utóbbiakban, csupán nem egyeztethető össze a kettő. S abból még soha nem született jó, ha össze nem illő dolgokat kényszerítettek egymáshoz. Legyen minél több vállalkozás, minél többen gazdagodjanak, de ne mások kárára, mások nyugalma árán. Ez ugyanis örök konfliktusokat szül, s nem hiszem, hogy erre szüksége van akár a vállalkozónak, de akár az engedélyt kiadó hatóságoknak, hivataloknak is. Sarok Zsuzsa Kárpótlási jegyekért adták A vártnál jóval több IBUSZ-részvény kelt el A vártnál nagyobb érdeklődés kísérte az IBUSZ-részvé- nyek kárpótlási jegyek ellenében való értékesítését. Az Állami Vagyonügynökségnél az MTI-t arról tájékoztatták, hogy az akció egy hónapja alatt az eredetileg tervezettnél 6,7 millió forint névértékű részvénnyel több, összesen, 36,5 millió forint névértékű IBUSZ- részvény talált gazdára a kárpótlási jegyek tulajdonosainak körében. Az átváltási arány 1:3 volt, ennek megfelelően összesen 109,5 millió forint névértékű kárpótlási jegyet váltottak át részvényekre. Az akció harmadik hetében az ÁVÜ úgy döntött, hogy a tulajdonában lévő IBUSZ-részvény ékből a tervezettnél többet bocsát az érdeklődők rendelkezésére. A legnagyobb érdeklődés a tízezer forintos címletű részvények iránt mutatkozott, emellett azonban több százezer forint névértékű részvény is elkelt. Az akció lezárását követően az ÁVÜ összegezte a tapasztalatokat. Megállapították: a szabad forgalmazásban megnőtt a kárpótlási jegyek iránti kereslet. Azok másodlagos piaci árfolyama július közepére 80 százalék fölé emelkedett. Az Állami Vagyonügynökség a kisbefektetők számára hamarosan újabb, hasonló akciót indít: augusztus 3-ától az Inter-Európa Bank Részvény- társaság tízezer forint névértékű - jelenleg még állami tulajdon- . ban lévő - részvényei cserélhetők át egy az egy arányban kárpótlási jegyekért, egy hónapon át. Ebben az akcióban összesen 22 millió forint értékű részvényt vonnak be az akcióba. A kárpótlási jegyek - hasonlóan az előző akciókhoz - a Budapest Értékpapír és Befektetési Rt. közreműködésével cserélhetők az Inter-Európa Bank részvényeire.
