Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-25 / 204. szám
8 uj Dunántúli napló 1992. július 25., szombat Rózsa Endre: Feneketlen lyuk (A Mandulástól az Üdülőszálló felé) Ez nem horhó, se szurdok. Lombból, gyökeres útból forog össze szédítő körre-kör: vízszintes kútba hullok. Nem lóg be semmi undok: vigyázva megtanulok kikerülni harmatos hálókat; ne félj, te lapuló pók. Oly könnyen visz a lábam, úgy érzem, megtaláltam a súlytalanság egy állapotát. . Élvezem zabolátlan! De így, magamba zártan, azt kell, hogy kitaláljam, mire jó ez a ritka kegyelem, s mi dolgom a világban. Végigvettem a múltam. Kiakolbólíttattam. Hogy vízszintes a feneketlen lyuk - ezt dúdolgattam dúltan. Habár egyetlen mukkban, megszólalni se tudtam. Mindegy, az. ember meddig s hol bolyong emléktelen-mély kútban. Dúsa Lajos: Út a csöndhöz Szentmihályi Szabó Péter: A fecsegés Ez itt egy költői jegyzet, ám ilyen műfaj köztudottan nincs. Jól gondolták a műfajalkotók: egy többnyire érzékeny lelkületű lírikus ne bonyolódjon prózai eltévelyedésekbe, mert bizonyos, hogy nem lesz tárgyilagos és szikár. A jó próza valóban nem ismeri az egyes szemé- lyű ömlengéseket; láttat, de látszólag szenvtelen marad. Azt hiszem, nem vagyok elég okos a prózához. Olyannyira nem, hogy még örömet is lelek ebben a fecsegő műfajtalanko- dásban. Elbizakodottságomban például most azt képzelem, hogy itthon vagyok, ráérek. Lerúgom utcai cipőmet, fölrakom a lábam az asztalra, és elter- peszkedek ezen a hasábokon. Fecsegek. Tudom, ilyet nem illik tenni, de úgy szeretnék már egyszer végre itthon lenni Magyarországon! Nem valami ellen, és nem valamiért. Csak úgyA sztori Péntek. Nyár. Nyírségi falu. Este a kultúrdában összejött mind a három irodalmár és mind a kilenc közönség. A hármak pitizni mentek. A. falu- polgármesterének mócjja van arra, hogy kiutaljon a falu szü- lettének harmincezer forintot. Akkor pedig neki könyve lesz. Mint irodalmi korelnök azonnal mértéktévesztek. A falufiát ugyanis csak irodalmilag dicsérem. Tényleg jó. Ezzel együtt iszonyúan elvont vagyok, mert én tényleg ismerem Ferencünk jónéhány írását. Mondandóm lényegéről - érzékelem - a többségnek halvány gőze nincs. Kínos. A falu becsületét a pap menti meg. Ő sem olvasott a jelenlévőktől egy sort sem, ám ezen a tényen feldühödve van mersze kioktatni az irodalmárokat. A hívek és a köz nevében ő mondja meg, hogy mit és hogyan kell csinálni az íróknak. Legutóbb egy párttitkári szentencia alatt éreztem magamat ilyen rosszul. A falu szülötte bölcsen hallgat, ám mint egykor, most is kénytelen vagyok ellentmondani. A helyzet kiéleződik, a harmincezerben érdekelt szerző feszeng. Nagyon szeretnék beolvasni a tiszteletesnek, de inkább nyelek egyet. A pályaalkalmas polgármester ügyesen elsimítja a göcsörtöket. Nyertünk. A harmincezer ki- utaltatik. A levél Leopoldom, dicső a te tetted, harcosan kiálltál József Attila mellett az irodalmi esten. Biztosra mentél. Tudtad, hogy én sem szeretem a „proletárköltő” skatulyát. Nagyon elegánsan adtad föl a labdát, hogy gólt rúghassak. De látod, Leopold, milyen léha pályatársad vagyok? Üres kapura nem szeretek játszani, szerintem Attilát nem kell megvédeni. Aki támadja, az minősíti önmagát. Belebikáztam a zicceredbe. Szerintem ugyanis minden új generációnak joga van új ideálokat választani. Nincs ellenemre, ha valaki Kassákot, Nagy Lászlót vagy Csoórit szereti jobban. Finnyásságom megbocsájtsd, nem szeretem az olcsó babérokat. Neked persze, többszörösen igazad volt, de hosszúra sikerült monológod után nem kellett kommentár. Úgy vagyok az ilyen egyértelmű igazakkal, mintha tibeti imahengerekkel. Csak meg kell pörgetni őket, és minden megy a szertartás szabályai szerint. Persze, szó sincs arról, hogy Te azonos lennél a szertartás- mesterekkel és hengerpörge- tőkkel. Nagyon is emberi voltál, amikor az irodalmi estem után a szemembe mondtad: - Azért beszéltem József Attiláról, hogy végre egy költőről is szó essék. Köszönöm, kedves Leopold, nagyon köszönöm. A csönd A fecsegés, a történet és a levél után visszalapulok a hallgatásba. A remény, hogy legalább barátaim, legalább keresztyén testvéreim nem döfnek- hátba, nos, ez a remény azonos a fel- fuvalkodottsággal. Rút béka vagyok, nem királyfi. Marad a csönd. Nem kell hozzá semmit sem csinálnom, nem kell látványosan kivonulnom sehonnan. Hiszen olyan egyszerű hallgatni. Oly egyszerű. A lakótelepi közért hűtőpultján tetszetős, fehér üvegek sorakoznak, címkéjük más-más színű, de az áruk ugyanaz: hetvenegy forint. A fél literes üvegek csábítóak, a nyugdíjasok nézegetik, elveszik, gusztálják, az egyik bácsi merészen megszólítja a csatakos magyar tejeszacskókat kirakó, mogorva elárusítónőt.-Tessék már mondani, mi ez?- Francia tej! Különféle zsír- tartalommal. Literje potom száznegyvenkét forint- vágja oda foghegyről, némi kajanság- gal a nő.- Francia tej! Már ilyet! - hü- ledezik az öregúr, gyorsan visz- szateszi a becses árut. Kíváncsian én is közelebb lépek, elvégre nem minden nap láthat az ember francia tejet. Szívesen meg is kóstolnám, biztosan lehet valami titka, valami fölsé- ges íze, tápereje, hogy a jó bornál is drágább. Hiába, a francia tehenek ... Tán még a szőrüket is divattervező írja elő, s nyilván maguk közt franciául beszélnek. Nem azt mondják, mint a mucsai magyar tehén, hogy mú, hanem azt, hogy mű. Jut eszembe, ez biztosan nem valami gyanús műtej, hanem békebeli, nyugati, kapitalista, farmertej. Szóval biztosan megéri az árát, ha már valakinek eszébe jutott, hogy a lakótelepi közértbe ezt kell importálni. Ahogy a magyar csokoládék is szépen eltünedeztek, s megjeJó lenne mindent úgy érezni, tenni mint a többiek. Leborulni, énekelni-tapsolni, ragyogni, hinni! Semmit sem ért. Ül a pádon, kezét összekulcsolva (nem imára, ez a szokása), s csak mellékesen, másodlagosan érzékeli az embereket. Teljesen maga felé fordul. Érthetetlen számára, hogy pont itt, most, mikor ennyien vannak körülötte, most érzi azt, hogy közel van, amit keresett, s hiába keresett eddig. Szinte kívülről látja önmagát: elesettségét, semmi-életét, az el- telt-elrohant évtizedeket. Szorongás fogja el. Ki az ő életének alakítója? Hol a maga- biztosság, a nyugalom, a derű? .. . Szellemi-fizikai létét érzi bizonytalannak, hiszen lentek a tévében reklámozott, méregdrága amerikai meg svájci csokik. így van ez szinte mindennel. Még van itt-ott magyar áru, de már például árulják hatszáz forintért a francia bort is. Jól van ez így: akinek telik francia tejre, igyon francia bort is. Az áruházban, lám, már itt van a Közös Piac, itt van egész Európa. De vajon mi van a magyar árukkal odakint? Rég nem jártam külföldön, nem tudhatom, de volna rá egy fogadásom, hogy a pirospaprikán, szalámin és tokajin kívül nem sok magyar áru árválkodik a földgolyó minden javával hencegő nyugati élelmiszeráruházak polcain. Az untig emlegetett-áhítozott Európa itt van - csak nem tudjuk megvenni. Végtére is nincs ezen mit bánkódnunk: a szemnek szép áruk sokasága még akkor is kellemes, ha sóvár szemünkkel csak az árcédulát nézegetjük. Csak hát az a kérdés, közben mi történik a magyar tehenekkel, meg velünk, akiknek a magyar tej is megfelelne, meg a magyar csokoládé. Hiszen ezeknek az importált csodaáruknak akarva-akaratlanul is árfelhajtó szerepe van: gőgös árcédulájukhoz igyekszik felkapaszkodni a magyar termék is. Aztán vagy utoléri, vagy hirtelen eltűnik a piacról. És az lesz a nagyon nagy baj, ha arra ébredünk, hogy a lakóteírójegyzet mindent megtett, ami rajta múlott! Próbált élni szeretetben, tisztességben, s mégis pillanatok alatt omlott össze minden, amiben addig hihetett, hinni tudott. Kiüresült... Amikor a többiek fölállnak, ő is föláll, ha leülnek, ő is, de térde még nem hajlik. Ül a pad- ban, homlokát összekulcsolt kezére hajtja: - Légy türelmes, megértő, akárki vagy! Látod, megindultam Feléd. Hinni akarok a találkozásban! De ki, ha nem Te, aki ért? Hogy hajthatnám meg a térdem, hogy nyithatnám énekre a szám? De itt vagyok, s örömmel tölt el, hogy lepi közértben már nincs választék. Csak francia tej van. Megtörtént ez már nem egy esetben, s ebben már van valami ördögi, valami felháborító. Amikor az olcsó magyar szeg helyett csak méregdrága svédet kapni, amikor az olcsó (és piszkos) gyorsbüfé helyén tiszta, de megfizethetetlen nyugati büfé nyílik. Amikor eltűnik az ezer forintos magyar cipő, és a legolcsóbb hasonló négyezer. Sopánkodunk, hogy eladják alólunk ezt a kicsi országot, s persze, főleg földre, gyárra, ingatlanra gondolunk. Pedig az ország kiárusításának ez a „nyitott” kereskedelem még gyorsabb és biztosabb módja. A védtelenül hagyott, lepusztult magyar ipart és mezőgazdaságot így is térdre lehet kényszeríteni, pedig hát ez közgazdasági paradoxon: hiszen miként lehetséges, hogy a drágább áruk szorítják ki az olcsókat? Nyilván csakis úgy, hogy a drága árun nagyobb a kereskedelmi haszon. Olcsó könyvvel, autóval, szolgáltatással nem érdemes foglalkozni, s ha ezeket sikerül teljesen kiszorítani, kezdődhet a sarc. Ha egy üzletben a legolcsóbb szemüvegkeret háromezer forint, akkor a szomszéd üzlet is gondolkodóba esik. Nem folytatom, más is láthatja, amit lát. Csak ez a francia tej..., ez bosszantott fel. De majd megszokom, s talán meg is szeretem. Ha már nem lesz magyar tej. itt lehetek, mert megnyitod előttem az ajtót, mikor már sehol sincs menedékem. Te vagy, ki házadba beeresztesz, de ne várj éntőlem imádságokat még, hisz dadogok csak, mint az újrabeszélő, aki most tanulja vissza a szót. .. Érzi, mindkét kezét megfogják, bekapcsolódik egy hatalmas áramkörbe, teste remeg, torkából akaratától függetlenül buknak elő az IMA szavai: ... szabadíts meg a gonosztól... Tömve a templom. Körülötte fiatal, ragyogó arcok ... Mi lett vele? Mit keres ő itt? . . . Nevető elődeink A boldog békeidők politikusai Az 1867-es kiegyezés után Magyarország a kapitalista fejlődés útjára lépett. Vasútvonalak, gyárak épültek, iskolákat, kulturális intézményeket létesítettek. Ezek a „boldog békeidők” az első világháborúig tartottak. E hosszas, érdekes kor jeles képviselőiről szólnak az összegyűjtött anekdoták. Szilágyi Dezsőnél, a hirtelen haragú igazságügy-miniszternél Barcsay Domokos képviselő egy fiatal jogászt prote- zsált törvényszéki bírónak. A miniszter pár nap múlva ezt a választ adta a képviselőnek:- Nem nevezhetem ki a párt- fogoltodat, mert azt hallom róla, hogy iszik és goromba.- Ettől nyugodtan kinevezheted, kegyelmes uram - vágott vissza a képviselő -, mert nem iszik többet, mint én, és nálad nem gorombább. Főúri körökben rossz néven vették, hogy Andrássy gróf még külügyminiszterként is jó barátságban volt Munkácsy Mihállyal, a világhírű festővel.- Hogy tudsz miniszter létedre barátkozni azzal a piktorral, aki néhány éve még asztaloslegény volt? - faggatta And- rássyt az egyik barátja.-Mondd csak, kérlek- kérdezte a miniszter sebző gúnnyal -, ki volt Raffaello korában a külügyminiszter?- Honnét tudjam én azt? - hökkent meg a kérdező.-No, lám, de azt még te is tudod, hogy ki volt Raffaello! Tisza Kálmán miniszterelnök egy reggel az egyik minisztérium előtt ment el, és úgy gondolta, bemegy, szétnéz a tisztviselők között. A portásnak bemutatkozott, mire az közölte, hogy a tisztviselők közül még senki nem jött be.- Nem baj - mondta Tisza -, majd megnézem a helyiségeket -, és a portás kíséretében szobáról szobára ment. Az egyik helyiségben találtak egy tisztviselőt, aki az íróasztalra dőlve aludt. A portás fel akarta kelteni, de a politikus leintette:- Az istenért - súgta a portásnak -, ne keltse fel, mert még ez is elmegy! ♦ Baross Gábor közlekedési miniszter korábban felkereste Gyulai Pált, és átnyújtott neki egy Magyarország összes vasútvonalaira érvényes szabadie- gyet. Az irodalomtudós sokáig nézegette a jegyet, majd Barosshoz fordulva így szólt:- Magyarország nem elég gazdag ahhoz, hogy engem ingyen utaztasson -, s ezzel visz- szaadta a szabadjegyet. Gyűjtötte: Kiss Gy. Mihály Áll, bekapcsolódva egy számára eddig ismeretlen erővonalba, közel az ötvenhez,s küszködik az imádsággal: ... Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség ... Az alázat, igen, az alázat hiányzik, ami nélkül nem nézhetni egy fűszálra, egy bogárra, a csillagokra ... S lám eljön, eljött a perc, amikor rá kellett döbbennie, milyen jelentéktelen, milyen pici az Egészhez, az EGYhez képest..., mint egy fűszál, bogár, vagy egy csillag, hogy történik, történjen vele bármi, egy nagy, bölcs akarat szerint kell legyen, mert csak akkor lehet élet, szeretet ezen a földön, ebben a világban: ... mindörökkön örökké. ÁMEN. Birtalan Ferenc Pater noster. . . JL X Cii X v^X d v vZ/ I
