Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-25 / 204. szám
6 aj Dunántúli napló 1992. július 25., szombat Ki kit utál? Szigetváron a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság bútorüzeme az év eleje óta magánvállalkozás keretei között működik, és Szigetfa kft. néven bérli az üzemet az erdőgazdaságtól. Ezen az egyúton tudták megmenteni csaknem száz ember munkahelyét. Néhány embernek azonban nem minden tetszik ebben az átalakulásban. Sérelmesnek tartják, hogy a szociális támogatás kevesebb és nem kérdezték meg a véleményüket, akarnak-e kft-t.- Lényegesen nehezebb a mai helyzetünk, mint eddig volt - mondja Bartha Sándor ügyvezető igazgató. - Az emberek nehezen viselik el, ha a korábbi szociális juttatásaikat nem kapják meg. Azonban ez most egy magánvállalkozás, ahol ezekre nincs pénz. A felszínen kell maradnunk. Kénytelenek vagyunk őket egy műszakban foglalkoztatni, mert a Volán megszüntette egyes járatait és nem tudnak másként munkába járni. A munkaruha maradt, az étkezési hozzájárulás is. 1991. végén választanunk kellett, - mivel a korábbi vegyesvállalati tárgyalások nem jártak sikerrel - hogy kft. keretében próbálkozunk, vagy mindenki az utcára kerül. 1991-ben a Bútorüzem már nem volt nyereséges, és a vállalatnak év végéig privatizálnia kell a hasonló üzemeket. Elsősorban azok léptek be a kft-ébe, akiknek számítottunk a munkájára és volt egy kis pénzük, amit hajlandók voltak kockáztatni. Sokan bele sem vágtak volna az egészbe, de nekünk nem igen volt más választásunk. Most megpróbálunk talpon maradni. Elsősorban az üzleti kapcsolatokat fejlesztjük, a piacainkat próbáljuk megtartani. Sok szigorító előírást is •bevezettünk, amit a dolgozók a Zsebükön is éreznek. Január óta öt embernek mondtunk fel. Jelenleg 85-en dolgozunk a kft-ben. Rendkívül nehéz a helyzetük. A nyers fából mire kész termék lesz az legalább három hónap és a legjobb esetben is még egy hónap eltelik, mire a megrendelő kifizeti és a pénzt megkapják. Akikkel hosszú ideje üzleti kapcsolatban állnak, azoknak akkor is szállítanak, ha nem tudnak azonnal fizetni. Az alapanyagok döntő részét ma már nem az Erdőgazdaságtól, hanem kisvállalkozóktól veszik, mert azok rugalmasabbak. A nagyarányú pénzügyi kintlévőség ellenére eddig igyekeztek mindent kifizetni és a dolgozók sem maradtak soha fizetés nélkül. Megrendelésük az lenne, csak a kapacitásuk kevés. A MEFAG-on kívül más partnerrel ezideig nem találtak termelést és finanszírozást könnyítő megoldást. A Mecseki Erdő és Fafeldolgozó Gazdasággal az átadott készletekre késleltetett fizetésben állapodtak meg, a felhasználás üteméhez igazodva. Konyha és különféle bútorok ajtait, fiók-előlapjait gyártják, valamint táblásított falapokat, amelyekből asztallapot, lépcsőket készítenek a megrendelőik. Ebben az évben elsősorban belföldre szállítottak. A régebbi partnereik mellett, sok újjal is tárgyaltak, kötöttek üzletet. A jelenlegi legnagyobb értéknek azt tartják, hogy sikerült egy jó piaci pozíciót kialakítaniuk. A szakmai tapasztalatok és a tudás is jelentős tőkét jelent, ami várhatóan később még nagy érték lesz. Arra várnak, hogy a termelés visszakapja a régi rangját, addig pedig megpróbálnak szinten maradni. 45 tanulót is foglalkoztatnak. Sz. K. Néhány évvel ezelőtt még féltett kincsként őrizték és megdicsőült mosollyal mutogatták egymásnak a nők a külföldről szerzett, kapott szappanokat, krémeket, testápolókat, hogy a parfümökről ne is beszéljünk. Napjaink szépségápoló termékeinek egykor elképzelhetetlenül gazdag választéka szinte kitörölte ezt az időt. Ma nem az okoz fejtörést, hogy egy-egy külföldi terméket hogyan szerezzünk be, hanem az, hogy a sokféle közül melyiket válasz- szűk. A dinamikusan fejlődő kozmetikai ipar csodái itt vannak a hazai piacon. Olyannyira, hogy nemrég Budapesten a kozmetikai ipar kirakatát jelentő Beauty-kiállí- tást rendeztek. Erre a szépség- ápolási szakfórumra elsősorban a hivatásos szépség mestereket, vagyis a kozmetikusokat invitálták, akiknek három napon keresztül folyamatosan különböző bemutatókat, termékismertetőket tartottak. Pécsről is többen részt vettek az első magyarországi Beauty kiállításon és már tervezik a következő szakmai fórumokra utazást. Szeptemberben ugyanis az ausztriai Gmundenben lesz egy nagyszabású kiállítás, októberben pedig Münchenben tartják az idei kozmetikai vásárt. Bánné Radnai Anna egyike azoknak a pécsi kozmetikusoknak, akik rendszeresen részt vesznek ezeken a szakmai találkozókon. Mint mondja, számukra rendkívül sokat jelentenek a bemutatók. Informálódhatnak a legújabb divatirányzatokról, a gyakorlatban ismerhetik meg az újabb és újabb termékeket, kezelési módokat és szakmai vélemény, illetve tapasztalatcserére is sort kerítenek a gyártók és felhasználók. A Beauty-Hungaryn több nagy kozmetikai gyártó cég, köztük a Rosa Graf nevével fémjelzett német Heitland és Petre International GmbEl és az izraeli GIGI cég is tartott szakmai ismertetőket. Valamennyi bemutató meghatározóan közös jellemzője volt, hogy természetes alapanyagú kozmetikumokat ismertettek. A GIGI cég egyik képviselője pedig azt az irányzatot népszerűsítette, amelynek lényege, hogy a sminknek nem csak a ruházattal, hanem az egész megjelenéssel, az egyéniséggel is összhangban kell lennie. Ugyancsak új irányzat a nyugtató, stressz-oldó masszírozás, kezelés. Az említett két nagy cég egyébként itt van már termékeivel a hazai piacon. Üzletfilozófiájuk szellemében ők nem egyéneknek, hanem szakembereknek, üzleteknek kínálják a termékeiket, vagyis a kozmetikusokon keresztül lehet hozzájuk jutni. Referencia szalonjaik vannak, s bemutatókkal egybekötött tanfolyamokon ismertetik készítményeik bőrtípusokhoz igazított, jellemző hatóanyag tartalmát. Ez utóbbi, illetve a felhasználhatósági idő rendkívül fontos ezeknél a készítményeknél. Jóllehet a nálunk hozzáférhető termékek jelentős része világmárka, az ellenőrzés alól ezek sem kivételek. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a megyei felügyelőségek a közelmúltban vizsgálták a vegyi és kozmetikai termékek forgalmazásának körülményeit. A vizsgálat céljáról és a tapasztalatokról dr. Bodnár Józseftől, a Baranya Megyei Felügyelőség vezetőjétől érdeklődtünk. Mint elmondta a megye öt városában és több nagyobb településén 35 egységben 160 féle hazai és 150 féle import készítményt kontrolláltak. Azt ellenőrizték, hogy meg- történt-e az adott termék előzetes minőségvizsgálata, hogy megfelelő-e a vásárlók tájékoztatása a készítmény tulajdonságairól, illetve azt, hogy betartják-e a forgalmazók a felhasználhatósági időt. A vizsgált import termékek 46 százalékánál azt tapasztalták, hogy a magyar nyelvű használati útmutató hiányzik, s jelentős részüknél hiányzott a minőségvizsgálatot dokumentáló igazolás. Összesen 157 000 forint értékű termék forgalmazását kellett feltételhez kötniük, illetve 64 000 forint értékű készítmény árusítását kellett leállítaniuk a lejárt felhasználhatósági idő miatt. Tizenegy esetben szabálysértési eljárást kezdeményeztek. Összesen 14 500 forint bírságot szabtak ki, 19 esetben pedig kötelezésre szóló államigazgatási határozatot hoztak a hiányosságok megszüntetésére. E számok alapján azonban nem nyerhetünk hiteles képet, ha nem tesszük hozzá, hogy az import termékek közül pont a külföldi kozmetikumok voltak azok, amelyek eltarthatósági, minőségmegőrzési ideje meglehetősen hosszú - általában 3-5 év -, s amelyek minőségére vonatkozóan konkrét panasz nem érkezett a felügyelőséghez. Ez természetesen nem azt jelenti hogy ilyesmi nem fordulhatott elő. Másként közelítve a kérdést, úgy tűnik, hogy a márkás import készítmények nagy valószínűséggel megbízható termékek. A gyártóik évek, évtizedek tapasztalatai alapján tudják, hogy nem csak egy termék, hanem akár az egész cég is belebukhat abba, hogy ha mást hirdetnek, mint amit adnak. Ettől függetlenül a magyar nyelvű tájékoztatás kötelező. Vagy az importálónak, vagy a forgalmazónak, vagy a kereskedőnek, de valakinek gondoskodnia kell róla. Akkor is ha kereskedelemben, akkor is, ha ügynökhálózat útján árulják. S ehhez a saját, vásárlói, fogyasztói érdekünkben ajánlatos ragaszkodni. Kit szeretne a legkevésbé szomszédjának? - ezt a kérdést tette fel húszezer európainak egy olyan tudományos testület, amely szociológusok, pszichológusok és demográfusok segítségével „kontinensünk értékeinek” (vagy értéktelenségeinek?) tanulmányozására alakult. Az eredmény a türelmetlenség térképe lett. Kiderül belőle, hogy mi, európaiak bizony nem szeretjük úgy felebarátainkat, mint lenmagunkat . .. A megkérdezettek 60 százaléka kábítószerest szeretne a legkevésbé szomszédjának, 47 százaléka alkoholistát, 36 százaléka büntetett előéletűt, 32 százaléka jobb- és baloldali szélsőségest, 28 százaléka homoszexuálist, 26 százaléka AIDS-beteget, 25 százaléka labilis idegzetüt, 17 százaléka muzulmánt, 11 százaléka bevándorlót vagy vendégmunkást, 10 százaléka más fajut, 8 százaléka sokgyermekes családot. Ez az átlag. Érdekes, hogy a németek valamennyi kategóriában ennél nagyobb arányban idegenkednek bármiféle rendhagyó szomszédtól és ezüstérmesek a tü- relmetlenségi listán. A negatív aranyérmes Portugália, amely minden vonatkozásban Európa legtürelmetlenebb országának bizonyult. Luís de Franca lisszaboni szociológus-professzor szerint ennek két alapvető oka van. Az egyik az, hogy Portugália földrajzilag „Európa legszélén” van, a másik pedig a hosszú Sala- zar-diktatúra szellemi-lelki öröksége. Figyelemreméltó a türelmetlenségi lista további rangsora: 2. Németország, 3. Olaszország, 4. Belgium, 5. Nagy-Britannia, 6. Eszak-ír- ország, 7. Hollandia, 8. Írország, 9. Spanyolország, 10. Izland, 11. Norvégia, 12. Svédország, 13. Franciaország, 14. Dánia. Amennyire nem meglepő, hogy a skandináv országok bizonyultak a legtürelmesebbeknek, annyira váratlan Franciaország előkelő helyezése. Mint a válaszokból kitűnik, a franciák haragszanak a legkevésbé még azokra is, akik parkoló kocsijukban anélkül okoznak karosszéria-sérülést, hogy névjegyüket hátrahagynák... És őket zavarja a legkevésbé, ha szomszédjuk büntetett előéletű. Ami a politikát illeti: az angolokat a baloldali szélsőségesek, a franciákat a jobboldaliak idegesítik jobban, a németeket mindkét véglet, a dánokat nem érdekli szomszédaik világnézete. F orint-kötvények Londonból A londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) körülbelül kétmilliárd forint névértékben bocsát ki forintkötvényeket Magyarországon az év vége felé, elsőként a nemzetközi pénzintézetek közül. A kötvényeket valószínűleg 5-7 éves lejáratra bocsátják ki rögzített kamatú szelvényekkel. A várható hozamot Marcus Fedder a mostani helyzet ismeretében 20 százalékosra becsülte, de hozzátette, hogy ez változhat, mert az ármegállapításig még tovább csökkenhet az infláció és a kamatszint Magyarországon, és azt is számításba kell majd venni, hogy a bank milyen feltételekkel kölcsönzi ki forintbevételét. Amióta megjelentek a vásárokon kis asztalukon, ládán tologatva három gyufaskatu- lya-fiókot, figyelem őket. Egyik alatt van a „piros” műanyag golyócska. A legkisebb tét egy ezres, kézben féltucatot is tartanak, mint biztató kínálatot. Csábító lehetőség, azonnali fizetés készpénzben. A tologatásnál, mintha véletlenül, jól látható a félig felfordult fiók alatt a golyó. A továbbtologatás elég lassú, hogy a golyó útja jól megfigyelhető. A szemek kapzsin guvadhatnak, a találat szinte biztosnak látszik. Forgalom is mutatkozik, de a „forgatókönyv” egyforma, hasonszőrűek a vállalkozók is. Csak a tenyereket váltják a „zöldek”, ha nem is egy zsebre, de közös kasszára megy a játék. Mert, játék” ez, néha feltűnően sutára sikerült mutatással megcsillantva a reményt, megcélozva a könnyű pénzt. Többször megfigyeltem, próbáltam észrevenni, hogy hol van a „svindli”. Percekig haverok közt folyik a játszma, hogy a külsők kedvet kapjanak. Nem láttam olyant, hogy valaki, aki a nézők szerint is jól választva eltalálta a „piros”-t, ne kapta volna meg az egy-két ezrest. Még gratuláltak is hozzá. Nyilvánvalóan „belső játszma” folyt. Többszöri megfigyelésnél sem láttam, hogy valaki biztosan „külső” pénzt vitt volna el. Néhány nap előtt több időt szántam rá, hogy végére járok a dolognak. Besoroltam a körbe. Biztatni kezdtek: - Próbálja meg! Nem kell fizetni, csak mutasson rá. Ellenálltam, mondtam, hogy rövidlátó vagyok. Egy idősebb férfinak még a fülébe is sugdostak, de nem állt kötélnek. Mellette idősebb asszony gyötrődött, hogy megkockáztassa ezresét, hiszen olyan jól látható volt a doboz alatt a golyócska ... Végül egy fiatal, sovány, sötét ruhás nő rászánta magát. Neki is diszkréten mutogatták a „piros” búvóhelyét. Biztatták, hogy nem kell fizetni, csak mutasson rá. Mikor ráállt, arra kérték, hogy mutassa a pénzét. Két ötszázas volt nála. A két „Ady” mellé csábítóan egy „Bartókot” helyeztek. Az asszony izgatottan figyelt. Rámutatott a dobozra, amelyre én is mutattam volna. Felemelik: üres! Megdöbbentő! Fogalmam sincs, hogyan tüntették el. Biztosan van, aki tudja a trükköt, és jól megtanulta. Kétségtelenül ügyesek, a laikus semmit sem vehet észre, csak az üres fiókot láthatja. A fiatalasszony majdnem sír. Vigasztalják, próbálja újra - ingyen! A játszma ismétlődik: a golyó jól látható, és tologatás után is biztosra vehető a helye. Rá mernék tenni akár tíz „zöldet”. Felemelik: üres! Ilyesmi a „szemfényvesztés”! Összesen három próbálkozást engedélyeznek. Ugyanaz az eredmény. Az asszony hiába panaszkodik, hogy neki azt mondták, hogy csak mutasson rá, két „Ady”-ja eltűnt a „Bar- tók”-ok között. Az íratlan szabály szerint, ha átadta a pénzt, csak „sajnálhatják”, hogy nem sikerült. Otthagytam őket. Sajnos, nem vagyok Búd Spencer, mert kedvem lett volna a „minigaleri” fejeit összekoccintani. Mint szemlélőnek szólni sem tanácsos. Hallottam, hogy múltkor egy szemlélő a vesztest szidta legjobban. Talán igaza volt... Mindezekhez a nevemet sem merném leírni, talán sok maffiafilmet láttam .. . Abban sem vagyok biztos, hogy érdemes leírni. Sokan látták, legtöbben már óvatosak, gyengül a kereslet. Mégis, talán nem hiába írtam le egy asszony „hétköznapi tragédiáját”, mert annak vehető ezer forint kidobása. Remélem, hogy akadnak, akik jobban hisznek nekem, mint a saját szemüknek.-TKülföldön is keresettek a gyár termékei Fotó: Szundi György Márkás kozmetikumokkal Szépségápolási szakfórumok
