Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-23 / 202. szám
1992. július 23., csütörtök uj Dunántúli napló 3 Még működnek a klinikák (Folytatás az első oldalról)- Az állami ellátmány havonta érkezik, a pénz viszont gyorsabban fogy, mint bármikor - mondja a rektorhelyettes. És nem azért, mintha bárki is Persillel mosná a folyosók kövét, mint az Veress Pálma minisztériumi szóvivő szájából a szombati 168 óra című műsorban elhangzott, amikor a hölgy Surján miniszter véleményét - egy meg nem nevezett egyetemi klinika gyakorlatáról szólva - ismertette. Nem erről van szó. Egyszerűen gyakorlattá vált, hogy az Egyetem bankszámlájáról az energia-költségek minden további nélkül azonnal le- emelhetők, míg az Egyetem - lévén költségvetési intézmény - csak akkor jut újabb pénzekhez, ha a fővárosból küldenek neki. S ha olyan helyzet alakul ki - dr. Tekeres hasonlatával élve - mint amikor egy családban egyszerre kopik, vagy szakad el az összes zokni, nos akkor...- Még egyszer mondom, nehogy pánikot keltsünk: akkora baj még nincs, betegfelvételi korlátozást nem kellett elrendelnünk - így a rektorhelyettes. - De remegünk minden új héttől, s ha valami tartja még a lelket az intézményekben akkor azok mi magunk vagyunk: orvosok, nővérek és a kiszolgáló személyzet. Mint dr. Tekeres mondja, a kormány is látja, hogy ez nem sokáig mehet így, hiszen egyes információk szerint a kabinet számára készített felmérések konzekvenciája: a magyar egészségügy rendbe tételére 5 éven keresztül 13 milliárdot kellene fordítani. De honnan vesznek ennyi pénzt? Hiszen - megint a rektorhelyettest idézve - most sem drámaibb a helyzet, mint az utóbbi hónapokban bármikor, az Egyetem válságtervének első pontját mégis be kellett vezetni. Bizonyos segédcikkek vásárlásánál óvatosabban nyúlnak a kasszához már Pécsett is. Emlékeztetőül: az önkormányzati felügyelet alá került kórházakban - erről Sarok Zsuzsa kolléganőm e hasábokon már nemegyszer írt - ugyancsak sötétek a kilátások. A Pécsi Orvostudományi Egyetemhez pedig szintén jó néhány klinika tartozik. * Még szerencsés kívülállóként is, ki eddig a kórházakat - hál'Istennek - újságíróként sem igen látogattam, sok minden furcsáitok az egészségügy finanszírozásában. Az összes anomáliát - vagy általam annak vélteket - nem írhatom le, egyszerűen mert nem lenne elég rá egy oldalnyi terjedelem. Egy dolgot viszont megemlítenék. A fenti cikkben idézett 168 óra című műsorban dr. Botos József, az Országos Társadalom- biztosítási Főigazgatóság főigazgatója azt találta mondani, hogy - idézem „A magyar polgár összeteheti a kezét, hogy nem a román, a szlovák és az ukrán polgárok helyében van. ” Nos, ha a tisztelt főigazgató úr így gondolja, ám legyen, lelke rajta, ő mondta. Csak azt ne feledje, amit - nagyon sokan - mi se felejtettünk még el. Nevezetesen, hogy társadalombiztosítás címén havonta több, mint a fizetésünk felét befizetjük (illetve befizeti munkaadónk) az államnak, ami ugye azt is jelenti, hogy az, hogy nem ott tartunk ahol a románok, szlovákok, vagy ukránok, nem másnak, mint saját magunknak köszönhető. Magam is azt mondom: összeteszem a kezeim, hogy még Kézműves esték Pécsett, harmadszor is, a Káptalan utcában Újjáélednek a népi mesterségek A néptánc fesztivál mellett: régi vásárok idézése Bálint Péterné a népművészet mestere Fotó: Proksza László Hétköznapi esetben ritka, hogy az ember nyomon követheti egy rendezvény sorsát az első pillanattól kezdve. Pécsett, a Káptalan utcában nyaranta megrendezett „estvéli forgataggal” ez kétszeresen is sikerült. Két évvel ezelőtt még nem lehetett tudni, meddig tart a kezdeményezés sikere. Tegnaptól újra kézművesmesterek települtek ki a csendes, hangulatos múzeumutcába, a belváros szívébe, hogy szombatig délután 5-től éjfélig bemutassák munkáikat. Volt elég alkalmam a készülődés szakaszait alaposan megfigyelni, háromszor is jártam az esemény helyszínén, míg végül késő délutánra ki-ki elfoglalta a helyét a lila ponyvák, fehér sátortetők alatt. A Kézműves esték című program szervezőjét, Kerényi Gábort a munka sűrűjéből raboltam el:-A vásár egyben kulturális rendezvény is. Nem szakítható el a nemzetközi néptáncfesztivál, a Magyarországi nemzetiségek kulturális hete eseményeitől. Arra törekedtünk, hogy helyet kapjon itt Baranya kézművessége, de igyekeztünk kiszűrni a giccset. Az igényesebb termékek felé próbáljuk terelni a közönség figyelmét. Van számos szakma, mely nem tud bemutatkozni lehetőség és támogatás nélkül. A nemzetiségek hetének programjai mellett a kézműves bemutató és vásár életben tartása a Kisszínház óriási érdeme. Az esemény már a kezdetekkor is több volt, mint a Szentistván- napi búcsú elődíszlete. Idén a nemzetközi néptáncfesztiválhoz is illeszkedik, amit megtapasztalhattak azok, akik fesztivál tegnapi nyitóelőadása előtt sétáltak végig a Káptalan utcán. Bálint Péterné Szászvárról érkezett, de a háború előtt Erdélyben élt. Szövőszékén is éppen egy moldvai minta készül.- Már nemigen szeretek utazni, 78 éves vagyok - kezdte. -De ide szívesen eljövök. Azt, hogy a népművészet mestere lettem, szintén Pécsnek köszönhetem, a néprajzi múzeum egykori igazgatója buzdított arra, hogy dolgozzak a népművészeti szövetkezetben. Akkoriban éjjel szőttem, nappal a tsz-ben voltam. Egyszer felkértek, hogy pályázzak egy országos kiállításra, ott aranyérmes lettem. 1973-ban volt ez. Már harminc éve szövök. Ezt, ha az ember megszerette, már nem tudja abbahagyni. . . A pécsváradi Hujder Vendel a hetvenes évek közepétől, két szívinfarktus után kezdte a fafaragást. A kés, a fa nem volt idegen a számára, s amikor megtudta, hogy már nem dolgozhat, először elkeseredésében fogott hozzá a faragáshoz. Szerencséjére, mert munkái, használati tárgyai szépek, tetszetősek. Az orfűi műhely tagja ő is, de vele együtt más társait is megtaláltam a vásárban. Közel félszázan érkeztek a Kézműves estékre, elsősorban Baranyából. Van keramikus, drágakőcsiszoló, szövő, faesztergályos, csipkeverő, ötvös, borász, pék, kötő és teknővájó, érkezett könyvterjesztő, fajátékkészítő, bőrékszerkészítő és gyöngyfűző is. Bejelentkezett tímár és kovács is.-A régi mesterségek iránt újra érdeklődnek a fiatalok- mondta el a mohácsi Divy Ot- tóné, kéziszövő.- A természetes, egyszerű, eredeti anyagokat is szívesen látja az ember a lakásában, ha megvenni nem is mindig tudja őket. Mi a férjemmel ketten dolgozunk, ő elsősorban fonalat készít. Náluk ez családi hagyomány. Reméljük, hagyomány lesz a Kézműves estékből is, és szervezői, létrehozói nem kényszerülnek arra, hogy valaha is, pénz hiányában, lemondjanak róla. Hodnik I. Együttműködés a megyei rendőr-főkapitányság és a biztosítók között Gyorsabbá válik a kárrendezés Ha valaki karambolozik, némi vigaszt jelenthet számára a gyors ügyintézés, a javítási költségekhez való mielőbbi hozzájutás. A nagyobb biztosító cégek és a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság között több mint egy éve „él” az az együttműködés, amely éppen az ügyfelek mielőbbi kárrendezését szolgálja. A képlet természetesen akkor a legegyszerűbb, ha a koccanó felek között azonnal megszületik a megegyezés, ha egyik fél sem vonja kétségbe, hogy kit terhel a felelősség. Dránovits Páltól, a megyei főkapitányság közlekedési osztályának vezetőjétől azonban azt az információt kaptuk, hogy az utóbbi időben (különösen a bonus-malus rendszer életbelépése óta) a gépkocsivezetők mind gyakrabban kétségbe vonják, hogy hibáztak volna. Ha pedig vitatott a helyzet, mindkét fél a rendőrségtől várja a baleset körülményeinek tisztázását. A rendőrségi vizsgálat, a tanúk felhajtása időigényes, ám szerencsére az esetek többségé- -ben (különösen, ha casco-val is rendelkeznek) a tulajdonosoknak nem kell hosszú heteket várniuk káruk megtérülésére. A baleseti szituáció legfontosabb elemeinek tisztázását követően, a rendőrségi információk alapján már fizethet a biztosító.- Mi a teendő, ha mégis lassúnak találják az ügyintézést? Amennyiben az ügyfél mégis elégedetlen lenne a tempóval, a rendőrség közlekedési osztályán megfelelő tájékoztatást kaphat - mondotta kérdésünkre az osztályvezető. Bagó Ottó alezredes, a főkapitányság gazdasági vezetője ugyancsak jónak értékelte a biztosító cégekkel való együttműködést. Nem titkolta azt sem, sokszor ők is ügyfelek. Havonta egy-két autójuk sérül meg munka közben, s nem titok a felelősségi arány sem: az esetek 40 százalékában a rendőrségi kocsi pilótája a vétkes, 60 százalékban pedig az ütköző fél.- Mekkora az eddigi legnagyobb káresetük?-A rekord két héttel ezelőtt született, éppen egy fokozott közúti ellenőrzés idején. A hatos úton, Somogy és Baranya határán egy Lada futott bele a főkapitányságunk egyik 525-ös BMW-jébe. Több mint egy millió forint volt a kárérték. Mivel mi az Állami Biztosítónál, az ÁB-AEGON-nál kötöttük meg a kötelező biztosítást járműveinkre, a kárrendezést ők intézik. Szerencsére nem pénzt kapunk tőlük, a karosszéria teljes cseréjével, saját szerződéses javító- hálózatuk vállalta a BMW mielőbbi felújítását. így az rövidesen munkába állhat. B. N. Műtét a pécsi 400 ágyas klinikán Mi lesz a társasházi lakásokkal? Minden baljós jel alapján úgy tűnik, hogy rövid időn, úgy 3-5 éven belül a rohamos elszegényedés és fizetőképtelenség miatt kiderül: a társasházak is ugyanúgy tönkremennek, mint tulajdonosaik. Ugyanis az épületek felújítására, karbantartására egyre nagyobb összegeket kell fordítaniuk, s valószínű, hogy idővel ez csak bankkölcsön felvételekkel oldható meg. Hogy miért ez a borúlátás? Mert jónéhány társasház közös képviselőjével beszélgetve szavaik nyomán kiderült, rendkívül kevés az a felújítási alap, amiből az épület karbantartását és egyre időszerűbbé váló javítását kell megoldaniuk. Ez az összeg a társasházi lakások területének függvényében változik, 3 és 8 forint között mozog négyzetméterenként havonta. Es az eddig összespórolt pénz egy esetleges nagyjavítás - tetőszigetelés felújítás, liftcsere - költségeinek töredékeire sem elég. S akkor még nem beszéltünk azokról, akik a jelentős kedvezmények csábítására megvették 20-25 éves tanácsi, azaz önkormányzati lakásukat, és a boldog tulajdonosi érzésből ocsúdva feltették maguknak a kérdést: ezekre az elhasználódott épületekre hol a felújítási alap? Ugyanis ők ebből a szempontból nulláról indulnak. Kései ez a kérdésfelvetés, mivel pontosan a leromlott műszaki színvonal miatt vehették meg lakásaikat meglehetősen mélyen a piaci árfolyam alatt. Kérdésünkre Engert Miklós, a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat főmérnöke elmondta: a társasház közgyűlése dönti el, hogy képeznek-e a lakók felújítási alapot, vagy nem. Mindenesetre igencsak meggondolandó az elutasítás, ugyanis szerinte az eddigi közös vagyon sem fedezi a tényleges felújítási költségeket. Élesen jelentkezik ez a probléma az újonnan létrejött vegyestulajdonú épületeknél, ahol mondjuk a lakók nagyobb hányada megvette otthonát, a kisebbség viszont nem volt képes erre. Ez esetben várhatóan hiába kezdeményezi majd a többség mondjuk a lift felújítását, mert a kisebbség költségeit az önkormányzatnak kell biztosítani, és köztudomású, hogy az önkormányzat nem rendelkezik kellő pénzügyi forrásokkal. Az elmondottakhoz Fodor Tamás, PIK Kivitelező Egységének vezetője hozzátette, a probléma lényegét abban látja, hogy mind a közös költségek, mind a lakbérek teljes mértékben elszakadtak a realitásoktól. Szerinte a ráfordításokhoz mérten a jelenlegi befizetett összegek többszörösére lenne szükség a folyamatos karbantartás, hibajavítás érdekében, ám egy ilyen mértékű költségemelés a mai bérviszonyok mellett elképzelhetetlen. A Kertvárosi Lakásfenntartó Szövetkezet pénzügyi vezetője Pénzes Gáborné szerint a kérdést úgy oldották meg, hogy a befizetéseket bankoknál helyezik el, így a kamat összege nagyjából fedezi az infláció mértékét. Ahol nagyobb felújítási munkára van szükség, ott már előre kémek a lakóktól visz- szapótlást, azaz a havi befizetéseken kívül általában 500 forintot, mivel tudják, hogy az emberek többsége nem tud annyi pénzt előkeríteni hirtelenjében, amennyi fedezné a munkálatok költségeit. Ezért is minősítette úgyszólván „öngyilkosságnak” azt, hogy akadnak társasházak, amelyeknek nincs, vagy meglehetősen alacsony a felújítási alapjuk. Mint mondta, ha a lakók nem tudnak megegyezni, elvállalják OTP társasházak jogi, műszaki és pénzügyi felügyeletét is, de csak akkor, ha azok hasonló feltételek mellett működnek, mint a szövetkezeti épületek. A pénzügyi vezető sem tudott semmi biztatót mondani beszélgetésünk végén. Megemlítette, hogy a közelmúltban négy vegyestulajdonú épület kezelését átvettek ugyan, de ezeknek nemhogy felújítási, hanem még üzemeltetési alapjuk sincs. S hogy ezekután mit hoz a jövő? Egyelőre az illetékesek sem tudják. De valószínű, hogy a háttérben a bankemberek már elégedetten dörzsölik a kezüket: eljön még az idejük. Ruzsinszky Tibor így állunk, ahogy állunk. Csak azt ne akarja Botos úr, hogy ezt az ő hivatalának, vagy bármely felsőbb szervnek megköszönjem - amikor a saját pénzemről van szó. Pauska Zsolt
