Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-20 / 199. szám

8 ü j Dunántúli napló 1992. július 20., hétf Külpolitika Az első pápa, aki a falakon kívül kezelteti magát II. János Pál műtét után Félmilliárd európai Milliárdos csalások Csaknem 7 milliárd márkát csaltak el Németországban a két évvel ezelőtti egyesülés óta tör­vénytelen pénzügyi tranzakciók során - jelentette be a berlini ál­lami ügyészség. Jelenleg 353 pénzügyi csalási esetben foly­tatnak vizsgálatot, s ezekben összesen több mint 6,8 milliárd márka után nyomoznak - idézi a hivatalt az amerikai UPI hí­rügynökség. Az illegális tran­zakciók egy része a volt kom­munista országokba tartó fiktív exportból áll. Mint az ügyész­ség illetékese elmondta, 12 esetben vádat emeltek már. Ez 715 millió márkát érint. „Behívólevél” Borisz Jelcin orosz elnök rendkívüli küldötte csütörtökön a prágai várban átadott Václav Havel csehszlovák elnöknek két, 1968-ból származó „behí­vólevelet”. Ezt maga Havel je­lentette be nemzetközi sajtóér­tekezleten. Az egyik levelet Alois Indra, Drahomir Kolder, Oldrich Svestka, Antonin Ka- pek és Vasil Bilak írta alá. A nevezettek arra kérték benne Leonyid Brezsnyev akkori szovjet pártfőtitkárt, hogy nyújtson segítséget minden ren­delkezésére álló eszközzel. A másikat egy bizonyos Antonin Kapek küldte. Szupergyors Kínában Kétmilliárd dolláros szerző­dést ír alá Kína japán cégekkel, amelyben megbízást ad a szi­getországiaknak az első kínai szupergyorsvasút fölépítésére. A 280 kilométeres vasútvonal Fucsou tartományi főváros és Hsziamen között vezet majd. Új Volga Rövidesen legördülnek a Nyizsnyij Novgorod-i autógyár futószalagjairól a legújabb tí­pusú Volgák. A modell jelenté­sek szerint jóval nyugatiasabb, mint elődei voltak, habár egye­lőre ugyanazzal a 2500 köbcen­timéteres, négyhengeres motor­ral készül. A Volgát egyébként egyre inkább a BMW-k, Mer­cedesek és Volvók váltják föl a minisztériumok előtt. Azóta, hogy II. János Pál a vatikáni palota erkélyéről sze­mélyesen közölte az összesereg- lett hallgatósággal, hogy „Ma este a Gemelli klinikára me­gyek, kivizsgálásra" már az egész világ értesült arról is, hogy sikeres műtétet hajtottak végre a Szentatyán. A klinika híres betege fekete, lenyitható Mercedesén érkezett, s a szemé­lyét övező szereteten kívül is­merősként fogadták, kísérték fel a tizedik emeletre. Ugyanoda, ahol korábban ápolták. A gon­dosan kiválogatott 15 tagú sze­mélyzet is zömében azokból áll, akik akkor is mellette voltak. A műtétet ugyanaz a sebész, Fran­cesco Crucitti végezte, aki 1981 májusában, a merénylet után operálta. Karol Wojtyla, a római Szent Szív Katolikus Egyetem Orvos­kara Gemelli klinikájának 72 éves páciense, természetesen egyszemélyes szobát kapott a kórháznak azon a szárnyán, me­lyet illusztris magánbetegeknek tartanak fenn. Két különszobát nyitottak a közvetlen munkatár­sainak. /A kórházba Sodano bí­boros, valamint lengyel magán­titkára kísérte el./ Egy kis sza­lonban pedig televíziót, rádiót és telefaxot helyeztek el. Műtét a pápai lakosztályban Bármeddig is lakja a Gemelli klinikát, orvostörténeti esemény részese: ő az első pápa, aki „fa­lakon kívüli orvosokkal”, köz­kórházban gyógyíttatja magát, kezeléséhez elhagyta a Vati­kánt. Először 1981. május 13- án, Ali Agca merényletekor. Hamarosan távozott ugyan, de június 20-án, fertőzés miatt is­mét a kórház lakója lett. Ezalka- lommal 55 napig kellett marad­nia. Túl a világot sokkoló té­nyen, hogy a pápa életére tör­tek, hogy súlyos beteg, a közvé­lemény tanúja lehetett egy ko­rábban elképzelhetetlen maga- tartásforpiának is: a pápa en­gedte, hogy lefényképezzék a betegágyban, az operatőrök megörökíthették a folyosói lá­badozását. Öltözéke szerint sem különbözött a kórház többi be­tegétől. Mit mutat a pápák kórlapja? Az orvosi közleményből ki­derült, hogy az eltávolított vas­tagbél-daganat nem volt rossz­indulatú. Mindazonáltal a gyó­gyulást is gyorsítja, hogy ennek érdekében alkalmazhatják az orvostudomány minden vívmá­nyát - ellentétben az elődeivel. Minthogy harmadszor műtöt­ték, háromszor el is altatták. Ezt, korábban mindössze egyet­len alkalommal tehették, VI. Pál esetében. Őt a lakosztályában berendezett műtőben altatták el 1967. november 4-én. I. János Pál - aki mindössze 33 napig ülhetett Péter trónján - érdeké­ben, sajnos, semmiféle mód­szerre nem volt idő, hirtelen halt meg. De ő volt az első pápa, akinél felmerült a bonco­lás igénye. A bíboroskongregá­ció döntött úgy, hogy egy há­romtagú orvosbizottság vizs­gálja meg a testet és készítsen jelentést arról, hogy szükséges- e a boncolás. Két orvos felesle­gesnek ítélte, ezért a bíborosok többsége is úgy látta jónak, ha nem kerül rá sor. A döntéssel alapot adtak a későbbi fantáziá- lásnak arról, hogy a pápát vol­taképpen megmérgezték. A mérget Mussolini rendelte De ez a feltételezés más eset­ben is felmerült, akkor, amikor az egyházfőt váratlanul érte a halál. Mint például XI. Pius ese­tében is; 1939-ben arról suttog­tak, ' hogy Mussolini utasította méreg beadására Petacci dok­tort, aki egyébként Clara Pe­tacci - vagyis a Duce szeretőjé­nek - apja volt. (/A pápa, 1939 februárjában, betegen készült egy Mussolini ellenes beszédre, melyét a lateráni egyezmény évfordulóján szándékozott el­mondani a püspökök előtt. "Kövessen el mindent, hogy életben maradjak szombatig" - mondta az orvosának. Pénteken meghalt. . . XXIII. János /elhunyt 1963 júniusában/ rákbetegségét any- nyira előrehaladott állapotban fedezték fel, hogy az orvosok már kizárták a sebészi beavat­kozást. Végre nem hajtott mű­tétről beszélnek XII. Pius élet­rajzírói is, őt rekeszizom-sérv­től kellett volna megszabadí­tani. Pacelli pápa ezenkívül idegbetegségben szenvedett,le­soványodott, az orvosok az in­jekció beadásához is nehezen találtak helyet. Isten atlétája IX. Piust élete végén epilep­szia kínozta. Elődje, XVI. Ger­gely halálát /1846/ arcdaganat okozta. VII. Pius combtöréssel végezte életét, 1823-ban. Felje­gyezték, hogy XIII. Ince, pápa­ságának utolsó két évében, a krónikussá vált kőbántalmai miatt folyamatosan agonizált, ez arra késztette az egyházjogá­szokat, hogy a lemondatás lehe­tőségét is vizsgálják. Korábban, 1572-ben, V. Pius testéből ugyancsak köveket kellett volna eltávolítani, ám „a Szentatya ezt, elszánt szemérmetességé- vel, elutasította.” Az első pápa, akinél való­színű, hogy sebészi beavatko­zást alkalmaztak, II. Pius volt; 1503. szeptember 27-én orvosa két vágással felnyitotta a bal lá­bán lévő daganatot. II. János Pál, „Isten atlétája” - ahogy Mitterrand francia köz- társasági elnök nevezte a fárad­hatatlan erejére és főpásztori utazásaira célozva. (MTl-Panoráma) - Egy nép­számlálási statisztikákkal fog­lalkozó amerikai intézmény, a Population Reference Bureaut adatai szerint 511 millióan lak­ják az európai kontinenst, le­számítva az egykori Szovjetu­niót és Törökországot. A térsé­genként megoszlás a követ­kező: Eszak-Európa (skandináv országok, balti államok, Nagy- Britannia és Írország) - 92,8 millió; Nyugat-Európa (Német­ország, Franciaország, Bel­gium . ..) - 178 millió; Ke- let-Európa- - 97 millió és Dél-Európa (Görögország, Spanyolország, Olaszország, az egykori Jugoszlávia) - 144 mil­lió. Egyébként az egykori szovjet köztársaságokban 67 millió ember él, Oroszországban 149,3 millió és Törökországban 59,2 millió. A statisztikai adatokból az is Senki nem hiszi, hogy aki az osztrák hadseregbe bevonul, az lángoló hazaszeretetből teszi ezt. Aligha lesz változás ebben, annál is kevésbé, mert a napok­ban elhatározott reform nem kí­ván változtatni a sorköteles rendszeren, s továbbra is ez fogja az alaposan karcsúsított osztrák hadsereg alapját ké­pezni. Nem változika kiképzési idő sem: nyolc hónapot köteles minden egészséges ifjú a sereg­ben tölteni. Annyi változás van, hogy akiket közülük nagyon ügyesnek találnak, azok beke­rülhetnek a közeljövőben felál­lítandó gyors-mozgékonyságú erőkbe: ez utóbbi 15 ezres össz- létszámából mindenkor ötezer lesz a sorkatona. Ez az újonan felállítandó - kapkodásról nincs szó, a reform végrehajtása 1993-től kezdődik és eltart vagy 2-3 évig - gyors­hadtest mindenesetre tökélete­sen jelzi, mi a célja és értelme az osztrák hadsereg átalakításá­nak. Ausztriában egyre inkább úgy vélik, európai egyesülés ide, kollektív biztonság oda, nem árt kicsit jobban védeni a határokat. Amely határok túlol­dalán, ijesztő közelségben igazi háború dúl, s amely határokon soha nem látott embertömeg szeretne áthaladni. Ilyen felada­tokra a nehézkes, rosszul felsze­relt 200 ezres osztrák hadsereg kitűnik, hogy az asszonyoknál átlagban 1,6 gyermekük var lényeges eltérésekkel - Török országban 3,6; Lengyelország ban és a balti államokban 2; íz landon 2,3; Franciaországbai 1,8 és Németországban 1,4. Az európai kontinensen a la kosság 20 százaléka 15 évei aluli fiatal, míg a 64 évnél idő sebbek aránya 14 százalék Ezen a téren is igen nagy az el térés az egyes országok között A „legfiatalabb,, nemzetek: ír ország (27 százalék 11-gye szemben); Izland (26:11); a; egykori Jugoszlávia, amelyei belül Bosznia-Hercegovin; 28:6, Macedonia 29:7 és Mon tenegro 27:9 aránnyal szerepel továbbá az egykori Szovjetünk (Moldávia: 28:8, Fehéroroszon szág: 23:10). Az élen Törökőr szág áll a népszaporulat terén - a 15 évnél fiatalabbak aránya 3í százalék.(AFP) nemigen vethető be. A létszám- csökkentés amúgyis adott - ép­pen Bécsben dolgozták ki az erre vonatkozó nemzetközi megállapodást -, akkor viszont a megmaradó 120 ezernek kell használhatóbbnak lennie hangzik hétköznapira lefordítva az ítélet. Mellesleg van, aki ez­zel sem éri be: a Szabadságpárt profi hadsereget követel, zsol­dos-rendszeren alapuló hivatá­sos állománnyal, mert úgy véli, csak egy ilyen fegyveres erő képes szembenézni a legújabb kihívásokkal. Erről döntés egyelőre nem született, de az elgondolást nem is vetették el, és számítani lehet heves vitákra. Addig is a teljes átszervezés köti le az erőket. Mivel a lét­szám 120 ezerre csökken, nyil­vánvaló, hogy kaszárnyákat fognak bezárni, s egészen más rend szerint tagolják a hadsere­get. Az adminisztrációt 12 szá­zalékkal építik le - de aki azt hiszi, hogy mindez megtakarí­tást eredményez, az mindössze annyiban téved, hogy a pénznek ezer helye van. Főként korszerű hadfelszerelést készülnek be­szerezni - mondja Wemer Fass- labend védelmi miniszter. Semmi nem fontos, csak az, hogy Ausztria biztonságban le­gyen - teszi hozzá a katonai ve­zetők megszokott érvét. Szászi Júlia Milyen lesz az osztrák hadsereg? llite ¥v .\:y. Göbbels-napló A katonatisztek merényletkísérlete (MTI Panoráma) Joseph Göbbels, Hitler propagandami­nisztere naplójával árasztják el brit lapok olvasóikat ezekben a napokban. A The Sunday Times vasár­nap kezdett sorozatát az egykor üveglapokra fotózott és a moszkvai központi levéltárban márciusban fölfedezett teljes Göbbels-naplóból. A Daily Mail azonban pénteken elron­totta a vasárnapi laptárs siker­élményét, mert megkezdte saját sorozatát az eddig ugyancsak kiadatlan Göbbels-napló részle­tekből, amelyeket a müncheni Kortárs Történelmi Intézet bo­csátott a rendelkezésére. A pénteki Daily Mail-ben közölt Göbbels-napló részletek érdekesen színezik az eddigi történelmi ismereteket. Kiderül belőlük, hogy a konzervatív ka­tonatisztek 1944. július 20-i Hitler elleni merényletkísérlete után a Führer közvetlen kör­nyezete maga is fontolóra vett valamilyen burkolt hatalomát­vételt, csak éppen ellenkező céllal. Felismerték, hogy a há­ború frontjain összeomlás fe­nyeget, és már nem tartották Hitlert és a Führer tekintélyét elegendőnek a bukás elhárítá­sára. • A merénylet után a legfonto­sabb náci vezetők összeültek és Hans Lammers, a kancellári hi­vatal vezetőjének elnökletével értekezletet tartottak. 1944. jú­lius 23-án Göbbels följegyezte: „A résztvevő uraknak mind az a véleményük, hogy a Führer adjon korlátlan felhatalmazá­sokat, elbánni a Wehrmachttal egyfelől, s az állami és a közé­lettel másfelől. Himmlert (az SS és a belügyi szolgálatok fő­nökét) javasolják a Wehr- machthoz, engem pedig az ál­lami és a közélethez. Bormann (Hitler náci pártbeli helyettese, pártügyi miniszter) hasonló ha­talmat kapna, hogy betagozza a pártot ebbe a totális folya­matba. Speernek (fegyverke­zési és haditermelési miniszter) már megvan a hatalma a fegy­verkezés fokozására. Vasárnap beszélünk erről a Führerrel. Ha sikerül megszerezni beleegye­zését, akkor megnyitjuk az utat a hazai hadidiktatúrához. Elég erősnek érzem magam erre a szerepre, és arra, hogy a lehető legnagyobb háborús erőfeszítés kiváltására használjam ezt a ha­talmat ... Mindenki nagyon nyájas velem. Ha tényleg meg­kapom a megfelelő hatalmat, akkor a jelenlegi helyzetben - úgy érzem - rendkívül könnyű lesz vezetnem. Ennek az az oka, hogy nincs senki, aki ne félne nagy válságtól, sőt esetleg katasztrófától a háborúban.” Göbbels ezek után mások társaságában fölkereste Hitlert kelet-poroszországi főhadiszál­lásán. A Daily Mailben közölt naplórészietekből nem derül ki, fölvetették-e a Führernek, hogy gyakorlatilag adja át a hatalmat. A dokumentum szerint a meg­beszélésen mindenesetre részle­tes terveket dolgoztak ki a vér­bosszúra, a régóta ingadozónak tartott tábornoki kar megrend­szabályozására és a tömegek lelkesítésére. Ám Göbbels aggodalma nem csökkent: „Komoly kétségek merülnek föl bennem, látva, hogy milyen nagyon megöre­gedett a Führer. Á (merénylet­kísérletben) elszenvedett fáj­dalmaktól törékenynek tű­nik ... Mégis, egész személyi­sége kivételes jóságot és benső meleget sugároz. Muszáj őt szeretni. Ő korunk legnagyobb élő történelmi géniusza, és vagy győzünk vele, vagy együtt bukunk, mint hősök”. Ez utóbbi kitétel talán arra utal, hogy Göbbels és társai nem merték fölfedni tervüket a hatalom hivatalos megosztá­sára. Más kérdés, hogy a fe­gyelmező bosszúhadjáratot et­től függetlenül - és Hitler jóvá­hagyásával - természetesen megindították. Néhány hé^alatt kivégeztek több mint 200 kato­natisztet és másokat, köztük régi nácikat, akiket a merény­letkísérletben való részvétellel gyanúsítottak. A közölt naplórészletekből arra is következtetni lehet, hogy miért nem sikerült a Göbbels- féle hatalomátvételi kísérlet. „El vagyok képedve, hogy Kei­tel (a Wehrmacht vezérkari fő­nöke), aki több mint száz száza­lékig támogatja nézeteimet, kész egyszersmind óriási ha­talmat adni Himmlemek a Wehrmachtban, kész megen­gedni, hogy Himmler és a Waf­fen SS kitisztogassa a hadsere­get” - írta Göbbels. Néhány ol­dallal később pedig azt jegyezte be: „Göring, mint mindig, megpróbálja megtorpedózni politikánkat, mert fél, hogy csökkenne a hatalma. Pedig már az is elég lenne, ha a meg­lévő hatalmát használná, de nem teszi. Az ő elve ez: - én nem csinálok semmit, de mások se csináljanak semmit. így nem lehet háborút vezetni, hát még megnyerni.” Mindez arra utal, hogy a ter­vezgető náci hatalmasságok végül egymás közt sem tudtak megegyezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom