Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-18 / 197. szám

10 üj Dunántúlt napló 1992. július 18., szombat Toliseprű Vigyázzunk az elválasztásra! A Pécsi Orvostudományi Egyetem története (3.) A Pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem- Orvosi kar Sokunknak egyező a vélemé­nye, hogy az utóbbi időben az újságokban elszaporodtak a saj­tóhibák, amelyek azonban nem az újságírói munka felületessé­géből adódnak, hanem igen gyakran az új rendszerű szedő­technika „vívmányaként” je­lentkeznek. Ezek a sajtóhibák főleg az elválasztási szabályok rendszerének mellőzésével ke­letkeznek. Nem hisszük ugyanis, hogy van olyan újság­író, aki például a finnugor szót ekként választaná el: fin-nugor, vagy: éle-tútját, fél-elem, sú-lyadó; vagy a mondat végére kiteendő, de a sor végére nem férő: ! ? - jelek a következő sor elejére kerülnének, és maguk­ban álljanak. Ilyen elválasztást is láttunk, olvastunk: f-rakció. Néha hibának érzi az olvasó, ha az influenzát - egyébként he­lyesen - inf-luenzaként íiják, az inflációt pedig inf-lációnak, de találkozunk az „ugyanis” szó­nak „ugya-nis”-ként való írásá­val a helyes: „ugyan-is” helyett. A „legalábbis” elválasztás pe­dig; leg-a-lább-is. Érdemes tehát felidézni né­melyik elválasztási szabályun­kat. írás közben ugyanis nem minden szó fér ki a sor végén teljes terjedelemben, s ilyen esetben egy részét kénytelenek vagyunk a következő sorba át­vinni. Az elválasztás alapja a szótagolás. Nyelvünkben minden szó annyi szótagra bontható, ahány magánhangzó van benne: föld, ballag, szoba, fi-a-i-é-i. Ügyel­jünk arra, hogy egy betűt lehe­tőleg ne vigyünk át a következő sorba, mert hisz az elválasztási kötőjel helyén elfér az átvinni szándékolt egy betű. A hosszú Az 1920. évi XXXVI. tör­vénycikkel alapított, és a ma­gyar történelmi hagyományokra épülő Vitézi Rendet 1945-ben szovjet nyomásra kormányren­delettel feloszlatták ugyan ha­zánkban, de a rend a nyugati emigrációban tovább tevékeny- kedve, a magyar függetlenség ügyének egyik kiemelkedő har­cosaként, tekintélyét nemzet­közi fórumok előtt is képes volt növelni. Ennek elvitathatatlan bizonyítéka, hogy a Vitézi Rend már a nemzetközi lovagrendek sorai között elfogadott és meg­becsült intézmény. A hazai mű­ködését tiltó rendelkezések, jogszabályok napjainkig hatá­lyukat veszítették, hazánk al­kotmánya és az egyesülési jog­ról alkotott törvény lehetősége­ivel élve a Vitézi Szék - a Rend főkapitányságának kormányzó testületé - 1991. szeptemberé­ben Münchenben olyan döntést hozott, hogy a Vitézi Rend Ma­gyarországi Tagozata megne­vezéssel a hazai tagozat bejegy­zését kéri a Fővárosi Bíróságtól. Ez megtörtént 1992. elején, a hivatalos bejegyzés ténye egyúttal a bemutatott alapsza­bály jóváhagyását is jelenti. Ébből az alapszabályból csu­pán kiragadott gondolatokat idézve, a rend működésének céljai között szerepelnek: a ma­gyar hazához való hűség, a nemzeti érzés, a magyarságtu­dat, az európai szellem erősí­tése, a magyar haza védelmében tanúsított hősi helytállás és ál­dozatkészség elismerése, a ma­gyar hagyományok tiszteletére nevelés, a magyar haza védel­(kettőzött) mássalhangzók betű­jének egyik írásjegyét az előző sorban hagyjuk, a másik írásje­gyét pedig a következő sorba visszük át: asz-szony, any-nyi, pogy-gyász. Vigyáznunk kell a dz és a dzs betűknek az új he­lyesírás szerinti elválasztására, amikor is e betűk egymástól nem választhatók el: bo-dza, e-dzés, fin-dzsa, lán-dzsa, fo- godz-dzatok, ma-ha-ra-dzsa. Gondot okoz az összetett szavak elválasztása. Ilyen ese­tekben a lehetőség szerint figye­lembe kell vennünk az összeté­tel tagjait, tehát úgy választjuk el, hogy az összetett szó elő­tagja az első, utótagja pedig a következő sorba kerüljön. Egyébként mind az előtag, mind az utótag a szótagolás szabályai szerint választható el. Ha olyan idegen eredetű ösz- szetett szavakkal van dolgunk, amelyeknek egyik tagja sem él önálló életet nyelvünkben, egy­szerű szóként szótagolva vá­lasztjuk el: demok-rácia, prog-ram, konk-rét, ext-ra, exk-luzív. Előfordulhat azonban, hogy az előbbi szavak tudományos szakszövegekben fordulnak elő, s ilyenkor az elválasztásban idegen eredetükhöz igazodha­tunk: demo-krácia, ex-kluzív stb. Helyesírási kéziszótárunk azonban helyesírásunk egysé­gének törését látja az efféle, ré­gebben divatos írásmódban, s éppen ezért nem ajánlja ezt az elválasztási módot, bármeny­nyire is logikusnak látszik. Mi sem javasoljuk. mében kitűnt és nehéz helyzet­ben lévő volt harcosok támoga­tása, a hősi halált szenvedettek hozzátartozóinak segítése. A teljesség igénye nélkül is­mertetett szándékok érdekében a Vitéz Rend alapításától kezdve politikamentes szerve­zetként küzdött magát minden irányú szélsőségtől elhatárolva és a jövőre nézve is ehhez tartja magát, de nyitott a korszellem által diktált, a valóságos társa­dalmi igények, eszmények be­fogadására. Elutasítja a faj, val­lás, társadalmi osztályok sze­rinti megkülönböztetést, de ér­zékenyen reagál az alapszabá­lyával ellentétes magatartásra, különös tekintettel a hazánkat sújtó diktatúrák időszakában megnyilvánult tevékenységre, mentalitásra. A vitézi cím hivatalosan to­vábbra sem használható, de a szervezeti együttműködésnek jogi, államhatalmi oldalról aka­dálya nincs. A Vitézi Rend készséggel lép kapcsolatba mindazokkal, akik megfelelő erkölcsi alappal saját jogon, vagy várományosként, akár felavatott, akár felavatásra váró tagjainak tekinthetik ma­gukat; de ugyanilyen kritériu­mok mellett újabb jelentkezése­ket is fogad, hiszen 1944. utáni történelmünk is bőségesen nyúj­tott lehetőségeket olyan hősi magatartásra, amely a rend tag­jai közé történő felvételt indo­kolttá teszi. A Vitézi Rend Ma­gyarországi Tagozatát Hingyi László képviseli. (Címe: 1012 Budapest, Lovas u. 1.) Zsolnay Antal Ha Mátyás korából előrete­kintünk az időben, az újabb po­zsonyi, a Ferenc József alapí­totta egyetem sorsa talán még drámaibb, mint a korábbi ket­tőé. Az 1910-es évek elején - 444 évvel a Mátyás alapította egyetem után Ferenc József úgy érezte: alkalmas az idő az egye­temalapításra. Az Erzsébet ne­vét viselő pozsonyi egyetem azonban egyetlen évtizedet sem élhetett! Trianon után csaknem fél évtizedes fővárosi bolyongás után megérkezik Pécsre. A ta­nári kar, a város vezetősége, a kultuszkormányzat alig egy év­tized alatt szinte a semmiből va­lóságos egyetemi feltételeket varázsol. Harmadik egyetemalapító ki­rályunk - az ugyancsak tizen­éves korában (az osztrák csá­szári) trónra került - Ferenc Jó­zsef azon döntésében, hogy 21 milliós hazánk harmadik egye­teme Pozsonyban kerüljön felál­lításra, a családi hagyomány (11 Habsburgot koronáztak magyar királlyá a pozsonyi Szent Már­ton Dómban) legalább olyan szerepet játszhatott, mint a ma­gyar múlt tisztelete (a millene- umi ünnepségek során így nyi­latkoztot: „Megmutatta a nem­zet az egész világ előtt, hogy ezeréves fennállása után büsz­kén tekinthet vissza nemcsak politikai vívmányaira, hanem szellemi és anyagi fejlődésére is, s hogy ezáltal méltó helyet foglalhat el a kultúrállamok közt”). És az a jóvátétel, hogy a Mária Teréziától 1777-ben ka­pott kétkarú királyi akadémiát éppen a Bach-korszakban fo­kozták le jogi szakiskolává (majd csak a kiegyezés után, 1875-ben engedték visszaállí­tani a száz évvel korábbi két­karú főiskolát). Deák Ferenc ha­lála után harc indult a főiskola egyetemmé fejlesztése érdeké­ben és annak Deák Ferencről történő elnevezéséért. Ezt a küzdelmet csak évtizedek múlva koronázta siker: 1912. július 7-én hagyta jóvá a király a Pozsonyi Magyar Királyi Er­zsébet Tudományegyetem felál­lítását. Az oktatás 1914 őszén indult a jogi és bölcsészeti kar­ral. Az orvosi kar beindításához épületeket kellett átalakítani és emelni. Ennek ellenére Ferenc József 1914. január 1-jén kine­vezett három orvosprofesszort: Velits Dezsőt, Herzog Ferencet és Bakay Lajost. Újabb professzorokat neve­zett ki IV. Károly király 1918. április 3-án Pékár Mihály, Fenyvessy Béla, Reuter Ca­millo, Heim Pál, Entz Béla, Ve­ress Ferenc, Mansfeld Géza és ifj. Imre József személyében. A dékán Pékár Mihály lett. Az or­vosképzés az 1918/19-es tanév­vel indult III., IV. és V. éven több mint 600 hallgatóval (vagyis másfél évszázaddal az első igazi orvosi kar, a „szom­szédos” nagyszombati egyete­men 1770-ben alapított orvosi kar indulását követően.) Alig indult meg az oktatás, kitört az őszirózsás forradalom, majd 1919 január elsején megjelentek a cseh csapatok. A csehek - alig fél évtizedes tevékenység után - felszámolták Pozsonyban az egyetemen a magyar oktatást, s annak ellenére bezárták az egyetemet (letartóztatták, inter­nálták vezetőit), hogy csaknem egymillió magyar került az új államhoz. (Az első orvosi dip­lomát Pozsonyban 1919. feb­ruár 22-én az Árva vármegyei Szegő Ernő, az utolsót 1919. szeptember 20-án a Sáros me­gyei Nyemerz Elemér kapta.) Itt Pozsonyban összesen 17 orvosi diplomát adtak ki. 1919 őszétől a budapesti „száműzetés” következett. Az intézetek és a klinikák hét he­lyen voltak a pesti oldalon a Rottenbiller utcától a Gyáli útig. Itt együttműködés jött létre a második menekült egyetem­mel, a kolozsvárival. A hatósá­gok a Szegedre telepítést akar­ták, míg a debreceniek (a po­zsonyi egyetem orvosi karát) sa­ját városukba akarták vinni. De a Pekár-vezette pozsonyi tanári kar Pécs mellett döntött, s ezt az 1921. június 14-i nemzetgyűlési határozat is megerősítette. Ha nagy nehézségek árán is, de az Erzsébet egyetem mun­kája - egyelőre Pesten - bizto­sítva volt. Nehézséget jelentett az orvosi kar „benépesítése”. A tanítás csak az 1920/21-es tan­évben indulhatott a karon, ak­kor, amikor életbe lépett a nu­merus clausus. Ez azt jelentette, hogy a budapesti orvosi kar 400 első éves orvostanhallgató fel­vételére kért engedélyt, ami ak­kor annyit jelentett,hogy ez a kar a csonka ország összes első éves keresztény hallgatóját be­fogadja és emiatt a pozsonyi egyetemnek (Budapesten) nem is lesznek hallgatói (a kolozs­vári annyiban előnyös helyzet­ben volt, hogy sok erdélyi hall­gató követte). Ezért Pékár azt az ajánlatot tette a budapesti or­voskari dékánnak, hogy az esetben, ha a budapesti egyetem a felsőbb éves keresztény hall­gatóinak egy részét átengedi a pozsonyi egyetem orvosi kará­nak, ő készséggel hozzájárul a 400 első éves budapesti felvéte­léhez s ahhoz, hogy a pozsonyi orvosi karnak csak 50 első éves hallgatója legyen. A budapesti dékán ezt. meg is Ígérte, azon­ban a felsőbbéves hallgatók kö­zül senki nem akart a Budapes­ten tartózkodó pozsonyi orvosi karra átmenni. Minthogy a nu­merus clausus a szerzett jogot nem érintette, a pozsonyi kar felvette a budapestiről elutasí­tott ún. szerzett jogos hallgató­kat, ami egyértelmű volt azzal, hogy a törvény ama követelmé­nyének, hogy csak bizonyos aranyszámnak megfelelő izrae­lita hallgatót vegyen fel, nem felelt meg. Ezért a kart minden oldalról súlyos szemrehányá­sokkal illették, az ifjúság a tör­vény árulójának tekintette és Pekárt egyszer meg is verték (Az 1921/22-es tanévben ennek ellenére az orvosi kar 1204 hallgatójából 763 zsidó volt, ami csaknem 64%-nak felel meg a lehetséges 6% helyett.) Itt Budapesten az Erzsébet Tu­dományegyetem orvosi karán az első diplomát 1921. július 24-én a Bars vármegyei Sztolár Ernő kapta, az utolsót 1923. jú­lius 7-én a szolnoki Szepesi Sándor, és kiadtak még 189 or­vosi diplomát. Budapesten lett az Erzsébet egyetem professzora - többek közt - Scipiades Elemér, Tóth Zsigmond, Beck Soma, Zech- meister László. Megalakult 1921.december 21-én az Erzsé­bet Tudományegyetem Baráti Szövetsége, amelynek elnökévé gróf Apponyi Albertet válasz­tották. Az 1922/23-as tanév nagy eseménye volta negyedik kar, a Sopronban székelő evan­gélikus hittudományi kar meg­nyitása. Miután az egyetem Pécsre te­lepítésében a legnagyobb gon­dot az orvosi kar jelentette, Heim Pált választották az 1921/22-es tanév rektorává. Munkájában olyan támogatói voltak, mint gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, gróf Zichy Gyula megyéspüspök és Pécs szabad királyi város veze­tősége, élén Nendtvich Andor polgármesterrel, és végül a mi­niszteri biztosnak kinevezett Pékár Mihály professzor. A Heim-vezette egyetem első ta­nácsülésének szomorú feladata volt az egyetem nevének meg­változtatása: el kellett hagyni - az utódállamok az antant köve­telésére - a „Pozsony” szót, így a Pécsre került intézménynek „Magyar Királyi Erzsébet Tu­dományegyetem” lett a neve. Benke József A skótok királynője Az Új Dunántúli Napló jú­lius 13-i számában „Margit, a skótok királynője. A brit or­szágrész már most készülődik az eseményre” címen Mészáros György megemlékezést írt ab­ból az alkalomból, hogy Angli­ában illetve Skóciában nagy előkészületek folynak Skócia védőszentjének, szent Margit­nak halála 900. évfordulója al­kalmából. Mivel köztudott, hogy Mar­git Magyarországon, egyes fel­tevések szerint a „Terra Bri- tannorum”-nak is nevezett mai Mecseknádasd környékén, Réka várában született, szük­ségesnek tartanám felelevení­teni azt az egyébként szintén általánosan elfogadott tényt, hogy Margit Szent István kirá­lyunk unokája volt... (Ezt ugyanis a jelzett cikk írója nem említi.) Nem célom most, hogy rész­letesen ismertessem azokat a vitákat, amelyek a múlt század óta Skóciai Szent Margit szár­mazása körüli problémát fe­szegetik, azt sem, hogy az a bi­zonyos okirat Terra Britanno- rumról vagy Terra Bisinnorum- ról beszél-e, de úgy érzem, hogy akkor, amikor körülöt­tünk minden nép hatalmas szel­lemi és anyagi erőfeszítéssel igyekszik bizonyítgatni sok­szor a mesék ködébé eső törté­nelmüket, helytelen és fájdal­mas, hogy az Edinburgh-i várba látogató magyar turisták csodálkozva néznek, amikor az idegenvezető „honfitársuk haj­lékában” üdvözli a magyaro­kat. (De ha csak ez lenne az in­ternacionalista szellemű neve­lésünk következménye!!!) Most csak minden tudomá­nyos igény nélkül azt kívánom hangoztatni, hogy Margit édes­anyja Ágota, Szent István kirá­lyunk lánya volt, aki az ideme­nekült Eduard angol királyfi fe­lesége lett. Az vitán felül áll, hogy Me­cseknádasd környékén szüle­tett, illetve nőtt fel testvéreivel együtt. Innen tértek vissza Angliába 1057 tájékán. Majd Hóditó Vilmos elől menekülve az özvegy édesanya vissza akart térni Magyarországra. A vihar azonban Skócia partjaira vetette őket. Itt került kapcso­latba Malcomes skót királlyal, aki feleségül vette. így lett Margit a skótok térítője. 1206-ban avatta a római egy­ház szentté. Hivatalosan Skó­ciai Szent Margit néven ismer­jük. Ezzel különböztetjük meg az ugyancsak Árpádházi Mar­gittól, IV. Béla királyunk lá­nyától, aki Magyarországi Szent Margit néven szerepel a világegyházban. (Mi magyarok általában Árpádházi Szent Margitnak mondjuk.) Szeretném hinni, hogy a ju­bileumi ünneplés során nem feledkeznek meg Skóciai Szent Margit anyai családjáról, az Árpádházról, nagyapjáról, a mi Szent István királyunkról, és ta­lán szülőföldjéről, Mecsekná­dasd környékéről sem. Dr. Rajczi Péter Dr. Tóth István Újra legálisan tevékenykedik hazánkban a Vitézi Rend Pozsony, Orvosi Kar

Next

/
Oldalképek
Tartalom