Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-18 / 197. szám
6 ü j Dunántúlt napló 1992. július 18., szombat Emberi jogtalanság A barbárság tömény illata Lehet-e nyugtalanítóbb, lelkiismeretet inkább ébresztő, érzéseket jobban felkavaró olvasmány, mint az Amnesty International évi jelentése? Az emberi jogokért síkraszálló nemzetközi szervezet három évtizede minden esztendőben elkészíti mérlegét. Az 540 oldalas, idei okmány tényeket sorol fel arról, hogy 60 országban 294 ezer politikai fogoly raboskodik: a biztonsági erők sokhelyütt gyilkolnak, embereket kínoznak és rabolnak, de az egyenruhás tettesek büntetlenek maradnak; egy év alatt 2086 hivatalos kivégzés történt - a legtöbb Iránban és Kínában - s egyedül az Egyesült Államokban 2500-an váiják siralomházban sorsuk alakulását. Hol sértik meg az emberi jogokat ma a jelentés szerint? A Föld országainak jó háromnegyedét, 142 államot marasztal el, bár nem azonos mértékben, a szervezet. S mert e dokumentum esetében az a kedvező, ha valaki nem szerepel a felsorolásban, örömmel nyugtázhatjuk: hazánk kimaradt a többszázoldalas dokumentumból. (Utoljára az 1990-es kötetben volt olvasható Magyarország neve, a szolgálatmegtagadók sérelmeivel kapcsolatosan.) A kihagyás azt jelenti, hogy a szervezet megbízható forrásból, ellenőrizhető módon nem értesült jogsértésről, viszont a londoni központ szerteágazó figyelmét mutatja, hogy kérdéseket tett fel a magyar hatóságoknak a kere- pestarcsai menekülttáborban történtekkel összefüggésben. Tanulság? A jelentés felveti, hogy nem egy országban, ahol messzemenően biztosítják az állampolgárok jogait, új problémák jelentkeznek, mint a menekültek vagy a bevándorlók súlyos helyzete. Az emberi jogok biztosítása terén soha sincs végük a tennivalóknak. A mai változó világban senki sem háríthatja el magától az újabb próbatételeket. Réti Ervin Leeresztett sorompók? Szívszorító jelenetek a határállomásokon, a befogadóképesség felső határához közeledő állapotok a hazai menekülttáborokban. Bár a délszláv polgár- háború hadszíntereiről érkező hírek nem váltak megnyugta- tóbbakká, az elmúlt napokban mégis egy másik „frontvonal”, a Kis-Jugoszláviából kényszerűen távozók ügye került előtérbe. Miért az aggodalmunk? Mert menekültek újabb és újabb hulláma elsősorban Magyarországot érinti, hiszen Nyugat-Eu- rópa után immár Ausztria, sőt Horvátország sem fogadja a Boszniából felkerekedő, kilátástalan jövő elé néző ezreket. Mit ér a genfi konvenció? Annyit, amennyit betartanak belőle, s Magyarország teljes mértékben tartja magát a nemzetközi egyezményhez. De nem hajlandó asszisztálni semmiféle szervezett kitelepítéshez. Ez az oka annak, hogy a magyar határőrség nem fogadja el a szerb hatóságok által kiállított, jól felismerhető „kitoloncoló útleveleket”, amelyekkel az otthonuktól erőszakkal elűzöttek érkeznek a határra. Leeresztett sorompók? Olyan értelemben igen, hogy gátat akarunk vetni minden olyan, a genfi konvencióval is ellentétes akciónak, amely révén egyes országok saját gondjaik terhét Magyarországra akaiják hárítani. Mi lehet a megoldás? Annak a magyar-osztrák javaslatnak az elfogadása, amelyet a két ország várhatóan közösen terjeszt elő a Közép-Európai Kezdeményezés hétvégére tervezett bécsi csúcsértekezletén. A javaslat szerint az ENSZ békefenntartó csapatai által biztosított területeken olyan háborúmentes övezetet kell létrehozni, hogy biztonságban lehet elhelyezni a menekülőket. Megvalósul-e ez a javaslat? Nem tudni. De annyi bizonyos, hogy az egykori Jugoszlávia népeinek súlyos gondjaira csak annak határain belül, s nem külföldön található megoldás. Szegő Gábor Afrikai AIDS-prognózis 2011-re legfeljebb 35 millió lesz a kenyaiak száma. Az ok: az AIDS rohamos terjedése. Hasonló rémisztő jövőt jósolnak a szakértők más dél- és közép-afrikai országoknak is, mint Tanzánia, Ruanda, Zaire, Burundi és Malavi. Sötétnek látják Uganda jövőjét is, amelynek 16 millió lakosából csaknem minden tizedik már ma fertőzött a Hl-Vírussal. Az évi 3 százalékos népszaporulat 2002-re nulla alá csökken. Tizenötéven belül a jelenleginél 20 százalékkal kevesebben lakják majd Ugandát. Az előrejelzéseket Roy Anderson, a londoni Tudományos és Technológiai Főiskola kutatója tette közzé. Hársfák, ne virágozzatok! És csak a hársfák? Vagy fohászkodjunk azért is: cseresznyefák, Hosszúhetény felé menet, diófák, a pellérdi út mentén - ne teremjetek? Vagy fogadjunk el egy majdani mesét: tudod, kisfiam, a cseresznyefa lombja súlyos és nagy, a hársfa virága pedig ..., na milyen, várjunk csak, milyen illatú is .. ? Meglehet, még egy két év, s a mese élni fog. Eldugott részén Baranyának, a Zselicbe szaladó lankák ölén van egy csodálatos kastély. Ez Sasrét. Hajdanában élt itt egy báró, a neve most nem érdekes. Tulajdonképpen Szigetvár közelében lakott, de figyelme - talán a táj szépsége miatt - megoszlott Sasrét felé is. S hogy minden még szebb legyen, telepíttetett Almamellék felől a völgy irányába egy fasort. Ezt ma mindenki, aki ismeri, így nevezi: Hársfás-út. Régen volt, nagyon. Csaknem 100 éve már. Elszálltak a nyarak, felhők jöttek-mentek, szél bujkált sokszor a lombok között - a hársfák időtállóan növelték törzsüket-koronájukat. Régebben hintók zötykölődtek a fák közötti földúton a sasréti tavaszi találkozókra, azután traktorok zörögtek, később már vadászok álltak meg árnyékukban. Amikor pedig eljött minden esztendőben az ideje, az immár öreg hársak fiatalos hévvel ontották virágtengerük illatát, méhészeket csaltak szomszédságukba. Béke volt errefelé. Jk Még akkor is béke, ha tulajdonképpen senki sem tudta - vagy nem vette komolyan —, hogy kié a fasor. . . Bizonyos idő múltán a terület a termelő- szövetkezet tulajdonába került. A közigazgatás azonban máshoz igazodott: a község illetékessége alá tartozott, s az álmáméi lékiek számon is tartották szépséges fasorukat. A vaskos törzsek közötti széles földu- tat azonban hosszú ideje a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szigetvári erdészete kezelte. Időnként legyalulták, hogy járható legyen. A fákhoz nem kellett nyúlni: éltek maguktól, susogó csendben állva az idő múlását.'" így teltek az évek - mígnem az egészség különös parancsot adott: fűben-fában . . . Jeles szerepet kapott a hársfavirág. Tudták ezt persze az emberek is, meghatározták tehát: csakis ujjnyi vastag ágakat szabad levágni, s megfosztani viráguktól. Hogy azután összegyűjtve megszárítsák, gusztán csomagolják, a boltokban megvásárolják, s a konyhákba visszaköltözzön a későtavasz hársfavirág-illata. Ez eddig nem volt üzlet. Ez eddig még mindig a béke volt. Schwarz József, Almamellék polgármestere egészen el van képedve. Látott ő már sok mindent, értelmetlen pusztítást, sokat. Látott barbár és ostoba embereket is, akiket nem érdekel, mi lesz a jövőben. De hogy már a következő évre se lássanak előre - ez bizony sehogy sem érthető. Nem érti ezt Könyves Kálmán, a szigetvári erdészet vezetője sem. A Hárfás-úthoz visz. Előtte azt mondta: combvastagságú ágakat fűrészeltek le ... A virággyűjtők. Nem hittem, persze hogy nem hittem: hogyan lehetne zajos fűrészelés közepette egy 90 éves, csaknem 200 fából álló fasort tönkretenni úgy, hogy közben senki sem veszi észre? Lehet.-Nem napközben dolgoztak- mondja Schwarz József -, hanem hajnalban és alkonyaikor, amikor senki sem járt arra .. . Dolgoztak - mondja, de persze mondhatott volna barbár munkát is.-Levágták a vastag ágakat, elhúzták az egyik oldalra, ott a kisebbeket lenyesték, vissza- hordták a fasor mellé, letelepedtek egy halálra sebzett öreg hárs árnyékában, s ha az ember szólt nekik, ennyi volt a válaszuk:- Mi, főnök úr?! Hiszen láthatja: apró ágak ezek! A nagyokat valaki más fűrészelte le ... Még csak el sem dugták a fűrészt ... Úgy állnak most az öreg hársak, mintha embereket csonkítottak volna meg, kezüket-lá- bukat levágva. Valóban comb- nyi ágtövek állnak ki a törzsekből, ott a fák alatt a sok hulladék, néhol pedig még a fákon lóg - elhasznált mosórongyként- a rosszul lefűrészeltek elfonnyadt lombja.-Ezt már nem tudják a fák kiheverni... - mondja Könyves Kálmán. Mutat a közelmúltból is nyomokat, amikor még csak egy-két hárs sínylette meg a barbár pusztítást, s mára már elszáradt, kirepedt, megdőlt csontvázként szürkülnek. De most - idén - az egész fasor a sír szélére került. Jövőre itt nem lesz virág. Kapkodhatjuk persze a fejünket: lak voltak? Ki nézett éppen akkor félre? Kinek a feladata lett volna a fasor elpusztításának megelőzése? A közbeavatkozás? A terület tulajdonosa? Egyéb gondja is van most a szentlász- lói termelőszövetkezetnek. Az erdőgazdaság? Eddig is szívességből figyeltek a környékre - talán mert ők valóban tudják, mekkora esztétikai érték és milyen megbecsülést érdemel egy 90 éves aprólevelü és ezüsthár- sakból álló fasor. Az almamellé ki önkormányzat? Amikor hallottak a virággyűjtő brigádokról, szóltak a körzeti megbízott rendőrnek. Más jogosítványuk nincs. A rendőrség? Ezen már érdemesebb elgondolkodni. Csakhogy hallani ilyen véleményt is: tízen-tizenketten voltak a hársfapusztítók, fejszével, késsel - ki merne nekik egymagában szólni? Talán a gyüjtetőt terheli a felelősség? Ezt is érdemes átgondolni. Az engedélyeket a különböző erdei termékek, gyógynövények összeszedésére a Herbária adja ki. A rend szerint vannak megyei megbízottaik. Csakhogy - hallottuk a pécsi boltban, ahol csak árulnak, de nem vesznek át - úgy tudják, most éppen nincsen baranyai megbízottjuk. És adtak egy budapesti telefonszámot: ott adhatták az engedélyt. Mit mond ott és annak a hivatalnoknak ez: Hársfás-út Almamellék és Sasrét között? Semmit. Pontosan annyit, amennyi maradt az öreg fákból, a jövőnek. Aláírta. Ez a mese vége. Mészáros Attila Privatizálják a külkereskedelmi vállalatokat Milliárdos ügyletek A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, illetve jogelődjei által alapított 43 külkereskedelmi vállalat közül eddig ötöt privatizáltak részben, vagy teljes egészében (közülük egy az Investor tizenkét külkereskedelmi cég értékpapírjait biztosította), 14 átalakulása még nem történt meg, a többi pedig már gazdasági társaságként, de még 100 százalékos állami tulajdonban működik. A külkereskedelmi vállalatok vagyoni értékelésénél külön gondot okoz a székházak kérdése - mondta Sándor Zsolt, az NGKM illetékese. Ezek a vállalatok többnyire igen értékes belvárosi ingatlanokban működnek. A székházak alaptőkésítése - éppen a nagy értékük miatt - általában nem célszerű, mert az oly mértékben rontaná a vagyonarányos profitrátát, hogy a befektetőket elriasztaná. Ä probléma áthidalására a gyakorlatban többféle megoldás született már. Egyes esetekben a székházat fölhalmozott vagyonba tette az ÁVÜ, máskor - például a Meta- limpexnél, vagy a Chemolim- pexnél - a székház a vállalat átalakulása során létrejött vagyonkezelő cég apportjába került. Több külkereskedelmi cég székházát az Állami Vagyonügynökség bevonta a belvárosi irodaházak privatizációs programjába. Ezek kezelői jogát elvonta, és a Belvárosi Irodaház Kft.-re bízta az ingatlanok részvényeinek értékesítését. Ez történt például az Elektro- impex, a Metrimpex, vagy a Mogürt esetében. Néhány vállalat átalakulását és privatizációját nagy mértékben hátráltatja súlyos pénzügyi helyzete. Három vállalat, az Elektro- modul, a Generalimpex és a Lignimpex áprilisban öncsődöt jelentett be. Az Elektromodul már folyamatban lévő értékesítését meghiúsította a csődbejelentés. Az osztrák Jeschek und Jeschek GmbH elállt vételi szándékától. A Generalimpex élére az ÁVÜ vállalati biztost nevezett ki. A Lignimpex válságos helyzetét a szocialista promptinkasszós fizetési rendszerből adódó kényszerhitel-ál- lomány okozza. Ä promptinkasszós rendszer terhei más cégeket is nyomasztanak: a Tech- noimpexnek és az Elektroim- pexnek szintén jelentős hitelállománya van. Ezek a kényszerhitelek általában a volt Szovjetunióból importáló vállalatoknál keletkeztek, a fizetésképtelen belföldi partnereik helyett kényszerűségből vállalt, a külföldi félnek teljesített kifizetésekből. A privatizált külkereskedelmi vállalatok közül a Phar- matrade Kft.-t 100 százalékban Palotás János vállalkozó, az Ar- tex részvényeinek 51 százalékát a Hemingway Holding vette meg. Az utóbbinak szándékában áll a 100 százalékos tulajdon megszerzése. A Transze- lektro Kft. 90 százalékát a 14 tagú felsővezetés és 130 dolgozó szerezte meg, a maradék 10 százalékot az ÁVÜ kárpótlási jegyek ellenében kívánja értékesíteni. A Kopint-Datorg Rt.-nél szintén dolgozói kivásárlás történt. A menedzsment és a dolgozók jelenleg a részvények 50,35 százalékát mondhatják magukénak. Az Investor Rt. részvényeinek 60 százalékát az ÁVÜ az angol CP Holdings cégnek értékesítette, amely további 20 százalék vásárlására kapott opciót. Az Investor értékesítésével a vállalat a portfoliójában szereplő 12 külkereskedelmi cég privatizációja is megtörtént. Jelenleg küszöbön áll a Hun- garotext, a Mogürt, a Masped, a Monimpex, a Chemolimpex, a Nikex és a Mineralimpex értékesítése. Közülük a Hungarotex és a Nikex még állami vállalatként működik, a többi átalakulása már megtörtént. Az ország legnagyobb szállítmányozó vállalata, a Masped a jól működő cégek közé tartozik. Ennek privatizációja bizonyára nem fog gondot okozni - mondta Sándor Zsolt. A cég a közelmúltban közzétett Top 200 listán a 29. helyen szerepel. A társaság alaptőkéje 2,6 milliárd forint, s tervezett éves adózás utáni nyeresége 12 százalék. A tartós állami tulajdonban maradó vagyon kezeléséről szóló törvény értelmében a külgazdasági tárca javasolta 100 százalékos állami tulajdonban tartani a Technika Külkereskedelmi Vállalatot, és a HIT In- vestcenter-Tradeinformot. 51 százalékig marad állami kézben várhatóan a Mirenálimpex, a Tesco Kft., a Mertcontrol és a Hungexpo Rt.
