Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-15 / 194. szám

10 aj Dunántúlt napló 1992. július 15., szerda Bezárnak a kistelepülések könyvtárai A szünet ezúttal halálos csönd Közvetlen kapcsolat a fél világgal A DTI kutatásai Kis- és középvállalatok szerepe a regionális fejlődésben Az új területfejlesztési törvény tudományos megalapozása A falusi könyvtárakban gya­korlatilag megszűnt az új szer­zeményekkel való gyarapodás. A csekély vásárlóerőt egyre in­kább elvonják a fenntartási és működési kiadások. Számos te­lepülésen már nem nyit ki a könyvtár a hét egyetlen napján sem - ezt írja Szenté Ferenc a Könyvtári Levelező/lap -ban. A folytatással is sokszáz könyvtá­ros ért egyet országszerte. „Visszavonulásunk egy esz­ménytől, a művelődési esélye­gyenlőség eszményétől sajnála­tos módon a demokrácia újjá­születéséhez kapcsolódik majd. és nem lesz mentségünk arra, hogy ezt tétlenül néztük, s né­mán tűrtük, hogy a visszafogott szabályozások szúrós szederin­dái a lábunkra csavarodjanak: nem kiáltottuk világgá, hogy a közkönyvtár nem az egyike a kulturális szolgáltatásoknak, hanem maga az alapszolgálta­tás, amit a művelődési esélye­gyenlőség nevében kivételezet­ten kell kezelni!” O Arról, milyen a helyzet a megyében, Kukái Rozáliát kér­deztem, a Baranya megyei könyvtár területi ellátó osztá­lyának vezetőjét. Évtizedek óta elkötelezettje az ügynek, s ami­kor a problémákig, nehézsége­kig jutunk, a hangja is elárulja érzelmi felindultságát.-A régi könyvtári hálózatot a jogszabályok szétrobbantot­ták -kezdi.-A megyei önkor­mányzat fenntartja a területi feladatokat ellátó intézményt, de a kapcsolat csak akkor lesz élő, ha a szolgáltatást a helyi önkormányzat kéri. Az igazság az, hogy könyvtárügyben érde­mes lett volna megtartani a régi szerkezetet, mert a könyvtári hálózat például jól működött! Most oda jutottunk, hogy a me­gye közel 300 könyvtárából 89 nem nyitott ki egy éven keresz­tül, 41 településen pedig egyál­talán nincs könyvtár. A zárva tartók száma óriási. Közel 40 ezer embert érint mindez, olyan helyeken, ahol a könyvtár az egyetlen művelődési, kulturáló­dási, szórakozási lehetőség, mert a legtöbb településen nincs más, még mozi sem működik. A számadatok is elszomorí­tóak. 1990-ben még 313 könyv­tár volt a megyében, ebből 26-ot a fenntartók megszüntet­tek. Új csak 4 községben léte­sült. 140 községben a fiók- könyvtári függőséget felbontot­ták, ez a legváltozatosabb mó­dokon ment végbe. Sajnos az esetek többségében az önálló­ságot nem követte az anyagi fel­tételek megteremtése. Gyakran nem elegendő az induló köny­vállomány, és a szakmai segít­ség is éppen az alacsony lélek­számú településeken hiányzik a legjobban. Jelenleg a 253 községi könyvtárból 201 önálló, csak a többi fiókkönyvtár. A siklósi, a szigetvári központi ellátórend­szerekhez tartozó fiókkönv\tá­rak jó része nem fizette be a könyvellátás fedezetét, félő, hogy ez a hálózat is felbomlik, ami kár lenne, hiszen ezek a központi rendszerek igen fejlet­tek. A falu pedig ma már nem tudja, miből megvenni az új­donságokat, s erre nincsenek felkészülve a kis könyvtárak sem. Az utánpótlás gyakran a költségvetésből nem biztosít- ható. 0 A legjobban azok a könyvtá­rak vészelték át a változásokat, melyek többfunkciójú intézmé­nyek részeként működtek. Je­lenleg 34 ilyen típusú van a tér­ségben. Változás csak két he­lyen történt. Nagypeterden az iskolában helyet kapott könyv­tárból az iskola könyvtára lett. Elméletileg ezzel a felnőtt ol­vasók elvesztették a lehetőséget a kölcsönzésre. Bicsérden más a helyzet: a faluház elkészülté­vel a községi könyvtár kiköltö­zött az iskolából, és szervezeti­leg is önállósult.-A könyvtárosokat a szak­mai tisztesség hajtja - folytatta beszélgetőpartnerem. -, sok­szor a legreménytelenebb hely­zetekben is. Most átmeneti álla­potot élünk, de nagyon veszé­lyes, ha nem lépünk. A könyvtá­rakban felhalmozott ismeret- anyag elveszik a használók számára, és bár az információ nem avul el, az állomány tönk­remehet. Addig is, míg újra hoz­záférhetők lesznek a gyűjtemé­nyek, hatalmas rés támad, óri­ási hézag! Felnő majd egy nem­zedék, ha nem több, amely nem csak hogy leszokik az olvasás­ról, az ismeretszerzésről, hanem rá se tud szokni. Nem igaz, hogy mindent az anyagiak határoz­nak meg! A gyerekekben viszont ott az igény, ez a számunkra az olvasótáborokban is kiderül. De egyébként is, minden lehetősé­get meg kell ragadni, mert nem tudhatjuk, hogy hol vetjük el a magocskát, amelyből a kultúra szeretete, az ismeretszerzés igé­nye kihajt. Bőven lehetne a könyvtárak közt válogatni a tények alátá­masztására, de a következő két példa is jól rámutat az ellent­mondásos helyzetre. O B ükkösd sorsa azért szo­morú, mert ott aránylag nagy állomány, közel 16 000 kötet volt a könyvtárban. A helyi ön- kormányzat részéről Gondos Gyuláné tudott felvilágosítással szolgálni.- Könyvtár van, helyisége is van, de se olvasók, se könyvtá­rosok - mondta - Az iskolának viszont jobban felszerelt, komo­lyabb a könyvtára. Próbálkoz­tak az egységesítéssel is, eddig nem sikerült. Nem vállalták a munkát a könyvtárban, így most már több, mint egy éve zárva van. Nincs igazi igény a szolgál­tatásra. Az 1991-ben már nem mű­ködő 89 könyvtár közül a bük- kösdi érinti a legnagyobb számú lakosságot, közel 1400 embert. Beremenden örülnek. A mű­velődési ház emeletén több te­remben felnőtteknek, gyere­keknek van olvasóterem, van feldolgozóhelyiség, raktár, sőt egy jó kis fonotéka is, melyet gy megyei pályázattal nyertek úgy tizenhat éve. Amikor Sebőkné Tanner Erzsébet átvette a könyvtárat, egyetlen helyiség­ből állt, abból , melyben ma a fonotéka van. Kétezer kötet le­téttel és kilenc felnőtt olvasóval indultak.- Ez ma egy összevont iskolai és közművelődési könyvtár - mondja Sebőkné -, egy főál­lással és egy négy órás kolléga­nővel. Minden nap nyitva va­gyunk. A körülbelül háromezer lakosból tavaly 665 olvasónk volt. Szeptemberben várjuk az újakat, az elsősöket. Jelenleg 32 ezer kötet könyvvel rendelke­zünk. 125 000 forintunk van könyvbeszerzésre, 30 000 körül pedig a folyóiratokra. Teljes egészében az önkormányzat állja a költségvetésünket. Az olvasók fele gyerek, de járnak ide egyetemisták, ipari tanulók, középiskolások is. Meglátszik, hogy eredménye­sen foglalkoznak a diákokkal, \ isszajárnak. Mostanában pedig még a nyugdíjasok is el-elláto- j.itnak a könyvtárba, olyan is jön, aki még életében nem volt. Pénze már nincs, de olvasni szeret, hát beiratkozik. És hogy mi az, ami a legtöb­bet segített a könyvtárnak?- Talán az, hogy nálunk min­dig is pozitívan viszonyultak hozzá. A vezetés mindig fontos­nak tartotta, hogy legyen könyv­tár. Amióta itt vagyok, lassan húsz éve, a C típusú könyvtárak közül mi vagyunk a legjobban ellátottak. Elmondhatom, hogy se bérezésben, se fenntartásban nem volt problémánk. O Kevés az örömhír könyvtá­rügyben, ezért a beremendi példa mindenképpen szívde­rítő. Az is reményt kelt, hogy a megyei könyvtárban tartott alapfokú könyvtárosi tanfo­lyamra harminc kisközségből érkeztek résztvevők, akik lelke­sen, hétvégéjüket föláldozva készültek fel. Lehet, hogy a Pécs-baranyai Kulturális Kamara nemrég ala­kult könyvtári tagozata is el tud érni egyet s mást. Céljuk a könyvtári rendszer működőké­pességének fejlesztése, a könyvtárakban található érték megőrzése, a szolgáltatások színvonalának emelése, a jog­szabályok és a szakmai köve­telmények érvényesítése. Lesz is dolguk elég, hiszen amikor arra a kérdésre keresték a választ, hány könyvtár felel meg a megyében az UNESCO által felállított kritériumoknak, kiderült: a nemzetközi normá­kat a 291-ből csak 39 teljesít­heti! Van tehát még tennivaló. És bár a helyzetkép elkeserítő, láthattuk, hogy vannak jó pél­dák is. Mégiscsak követni kel­lene őket. H. I. Gy. Az európai és a magyar regi­onális fejlődés sajátosságainak feltárása, a magyar regionális politika és a helyi - területi dön­tési folyamatok tudományos megalapozása a célja az MTA Dunántúli Tudományos Intéze­tében folytatott kutatásoknak. Az intézet ezen fő profilja nem változott az évek során. A Du­nántúli Tudományos Intézet hét évvel ezelőtt lett a Regionális Kutatások Központjának egyik osztálya, s akkor választotta dr. Enyedi György főigazgató Pé­cset az RKK központja helyszí­néül is. Enyedi akadémikus ta­valy lemondott, s helyét dr. Illés Iván vette át. Az RKK szerepét az ország különböző városaiban lévő tudományos osztályok, in­tézetek munkájának koordiná­lásában határozta meg, s ezzel az intézetek nagyobb önállósá­got kaptak. A DTI igazgatója dr. Horváth Gyula lett:- A Magyar Tudományos Akadémia ezekben a hónapok­ban értékelte kutatói hálózatá­nak eddigi teljesítményét. Az RKK-val elégedettek voltak, továbbra is igényt tartanak rá.- Az alapkutatások mellett Önök folytatnak külső megbízá­sok alapján is kutatásokat. Ezek hogyan illeszkednek fő arcula­tukhoz?- Olyan felkéréseknek te­szünk eleget, amelyek kapcso­lódnak az alapkutatási témáink­hoz, sőt nem egy be is épült az alapkutatásaink közé. A megbí­zásos munkákra egyébként is szükségünk van, hiszen a költ­ségvetésünk csak a bérek fede­zésére elegendő. Rendszeresen pályázunk is, például az OTKA és a PHARE pályázatokon in­dultunk sikerrel, s két, külföldi alapítvány támogatásával is ku­tatunk. A torinói Giovanni Ag­nelli Alapítvány támogatásával „Régiók és városok az olasz modernizációban” címmel olasz szerzők munkáiból tanul­mánykötetet jelentetünk meg az olasz regionalizmus fejlődésé­ről. Az innováció, a kutatás-fej­lesztés szerepe a régiók műkö­désében nálunk is érdeklődésre számot tartó témák. Az Európai Gazdasági Közösség egyik programjának támogatásával az anconai, a gdanski és a madridi egyetemekkel összehasonlító kutatást végzünk a kis-és kö­zépvállalatok szerepéről a regi­onális fejlődésben. De ránk ta­lált a Stanford Egyetem fej­lesztő intézete is, akik kezde­ményeztek egy kelet-európai modellvizsgálatot. Több dél-dunántúli felsőoktatási in­tézménnyel együtt bekapcsoló­dunk a kutatásba.-A terület- és településfej­lesztési témakörök virágkorukat élik. A tudományos megállapí­tások helyet kapnak-e a közélet­ben, a mindennapi önkormány­zati munkában, a döntésekben?- Az elmúlt évben minket kértek fel az új területfejlesztési törvény tudományos megalapo­zására. Ha elfogadják az alapté­teleinket, a tudományos ered­mények beépülnek a regionális politika gyakorlatába. Bekap­csolódtunk az önkormányzati törvény felülvizsgálatába is.-Zavartalan a kutatói után­pótlás?- Nem egészen, de most az Akadémia harminc millió forin­tot biztosít fiatal kutatók alkal­mazására, amelyből egy státuszt mi is kapunk. A fizetéseink to­vábbra sem túl vonzóak, bár a megbízásos kutatások honorá­riumainak egy kis részéből né­miképpen ki tudjuk egészíteni a béreinket.-Milyen feltételeket tudnak nyújtani kutatóiknak tevékeny­ségük elvégzéséhez?- Jók a nemzetközi kapcsola­taink, tanulmányutak, ösztöndí­jak segítik a kutatók munkáját. Könyvtárunk tagja az informá­ciós infrastruktúra fejlesztési rendszernek. Számítógépes rendszerünkkel nem csak Bu­dapest több könyvtárával és adatbázisával állunk közvetlen kapcsolatban, hanem számos külföldi egyetem, intézet könyvtárával is. Az anyagok keresése, kiválasztása, lekérése igen gyors.- Továbbra is megjelennek tudományos kiadványaik?- Sorozataink nem szűntek meg, sőt megpróbálkoztunk az egyik angol nyelvű könyvünket - az észt-magyar regionális konferencia előadásainak gyűj­teményét - külföldön is terjesz­teni. Háromszáz helyre küld­tünk ismertetőt, és ezidáig százhúszan rendeltek a könyv­ből. Ez biztató eredmény.- Mi az oka annak, hogy Pé­csen, ebben az egyetemi város­ban, szellemi centrumban a könyvesboltokban nem lehet ta­lálkozni a kiadványaikkal?- A boltok idegenkednek tő­lük, állítólag nem lenne rájuk igény. B. A. A bükkösdi könyvtár Fotó: kóródi Gábor A kisiskolák szervezése és működése - ma Új építőkre várva Új igények születnek a régi kis falukban. Ismét sok kistele­pülés szeretne iskolát, osztat­lant, vagy részben osztottat akár. A körzetesítéssel az or­szágban 1985-re alig több, mint három és félezer iskola maradt, szemben az 1970-ben működő öt és félezerrel. Baranyában ekkor csak 29 településnek nem volt iskolája, míg tizenöt év elmúltával 173 község ma­radt iskola nélkül. Nehéz eldönteni, mi kerül­jön a mérleg serpenyőjének egyik, s mi a másik oldalába. Az igaz, hogy ott, ahol az isko­lát bezárták, a falu közösségi színtér nélkül maradt. A gyere­kek már hatévesen idegen helyre kényszerültek, egy egyre zsúfoltabbá váló köz­ponti iskolába. A napközi épp csak gyermekmegőrzésre volt jó, s a vidéki kisgyerek elve­szett a gyerekseregletben. Eze­ket a gondolatokat Miksa Lajos fogalmazza meg abban az elő­szóban, melyet egy új kiad­ványhoz írt, s amely „A kisis­kolák szervezése és működése - ma” címet viseli. A Baranya megyei Pedagógiai Intézet ki­adványában arra keresnek vá­laszt, miképpen lehetséges a tanítás, tanulás az összevont osztályú tanulócsoportokban. Hogyan jutottunk idáig? „Egy, a centralizáció bűvöleté­ben fogant ostoba illúzióért, amely azt képzelte, hogy a nagy méret arányos a minőség­gel, s a kicsinek - a kis falunak, a kis közösségnek, a családnak - nem tulajdonított szerepet és jelentőséget. Megdöbbentő, hogy az oktatáspolitika is ma­gáévá tette ezt az ostobaságot, noha -ha másnak nem -, a pe­dagógusnak tudnia kell, hogy nevelni csak a szeretet légkö­rében, a kis közösségekben, a személyes kapcsolatokon ke­resztül lehet” - folytatja az elő­szó szerzője. Miközben sorolhatnánk az érveket a kisiskolák mellett, azért arról sem szabad megfe­ledkezni, hogy csak nagyon nehezen lehet egy osztatlan vagy részben osztott iskolában olyan (különösen technikai) feltételeket biztosítani, amilye­nekre nagyobb intézmények­ben lehetőség van. Az új oktatáspolitika felvette a programjába a kisiskolák visszaállítását, de mára már sok minden hiányzik: épület, pénz, szakember. És még valami, ami fontos: egy használható, gyakorlatias, jól forgatható módszertani útmutató, kézi­könyv azoknak, akik már most is kistelepülések iskoláiban ta­nítanak, s azoknak, akik újakat építenének fel, szellemi, tárgyi értelemben. Ezt a hiányt pótolja a kiad­vány, melyben országos ta­pasztalat gyűlt össze. A szer­zők, pedagógiai munkatársak, tanítók, tanárok, szakemberek három részben foglalták össze eredményeiket. Az elsőben két tapasztalatleírás olvasható dr. Páldi János és dr. Szálai Lász- lóné tollából. A kisiskolák mű­ködésének szakmai-pedagógiai tapasztalatairól három szerző írt esettanulmányt. Dr. Sántha Attiláné helyszíne Matty, Op­pelt Józsefnéé Dunatétlen, Ba­bus Ferencnéé pedig Somogy- viszló. A legterjedelmesebb részt a gyakorlati útmutató je­lenti, olyan témákkal, mint a kisikolák működésének feltéte­lei, a tanító tervező munkája, a hetes óratervek, órarendek, a párhuzamos óravezetés. Szól­nak a differenciálás, hátrány­kompenzálás, a tehetséggon­dozás lehetőségeiről is, az el­lenőrzés és értékelés kérdései­ről, de az iskola és a település kapcsolatának válfajairól is. E rész szerzői: dr. Csonka Csa- báné, Móring Márta, Hart­mann Jakab, Richter Sándomé, Karsai Józsefné, Holjevicz Fe- rencné, Szabó Elemémé és Sárvári Lászlóné. Az összeállítás nemcsak azért érdekes, mert a témát több oldalról alaposan körbe­járja, hanem mert konkrét és kézzelfogható segítséget ad a pedagógusoknak. A Baranya megyei Pedagógiai Intézet e kötettel korántsem zárta le a témát. Az érdeklődőknek lehe­tőségük lesz arra, hogy nyáron felkészüljenek (akár e kiad­vány segítségével is) arra az országos konferenciára, melyet Szigetváron rendeznek hasonló címen és témában október 1-jén, 2-án és 3-án. A cél az, hogy fórumot teremtsenek a kistelepülések önkormányzata­inak és kisiskoláinak tapaszta­latcseréjére, különös tekintettel a szervezési, működési, szak­mai, településpolitikai, financi­ális és egyéb problémákra. Az első nap témája az oktatásfej­lesztés, kistelepülés, önkor­mányzat hármas lesz, a máso­dik napé a tanítás-tanulás a kis­iskolában. Végül a sajátos pe­dagógiai, szakmai követelmé­nyekről, a tanítóképzésről lesz szó. H. I. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom