Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1992-07-14 / 193. szám
6 új Dunántúli napló 1992. július 14., kedd Toliseprű Furcsa nyelvi ficamok Igazat kell adnunk a Hirdető egyik névtelen írójának, aki szerint „vigyázni kell a magyar nyelv tisztaságára, ha már százezres példányszámban jutnak el az olvasóhoz ... Ne gondolják, hogy csak a cikkekre szól a mérce, hiszen a hirdetések szövegét talán még többen olvassák.” Valóban meglepő, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban jelentkeznek a különböző sajtótermékekben az elírások, a helyesírási ficamok, sajtóhibák. Gyűjtő munkánk első példáját az „Édes Anyanyelvűnk” című folyóiratból vettük: „Tárolási hőmérséklet: max 17 C°-fok.” E közleménynek nem csak az a hibája, hogy a fokjelzés kétszeresen fordul elő, hanem az is, hogy rosszul használták a rövidített formáját: Nem C°, hanem °C! Ha tehát 17° C-kal számolunk, vigyázzunk annak helyesírására! (L. Helyesírási kéziszótár - 97.1.) Ha már a rövidítésekkel foglalkozunk, hadd említsük meg a segélykérés jelének a mindennapi életben gyakran használt rövidítését, az S.O.S.-t, amelyet többször írnak pontok nélkül, egybeírtam SOS-nak. Az Új Dunántúli Naplóban mindkét- változattal találkozunk. Az egyik cikk helyes címe: „A mezőgazdaság S.O.S. jelzései”. - Az egészségügyi szolgálat keretében értésünkre adják: (A) SOS - ÉLET telefonszolgálat) (+a) díjmentesen hívható.” Nyelvünkben a mennyiségjelző mindig a jelzett szó előtt áll: 100 forint. Néha azonban idegen rendszerű a sorrend: Ft 100.- Kimutatásokban, könyvelésben azonban ez is elfogadható, hirdetésekben, kirakatokban inkább kerüljük! És ha már a számok világába tévedtünk örömmel olvastuk, hogy a Lottó Unió Kft. tájékoztatása szerint a 25. heti Auszt- ria-lottó nyereményjegyzékében szerepel egy darab 6 talála- tos szelvény, amelyre egyenként (!) több mint tíz millió schillings fizetnek ki. (Új D.N. 1992. jún. 23.) Nem tudjuk, hogy a nemlétező többiek mennyit vágtak zsebre, de ráférne ez a nyeremény arra a fiatalemberre, aki az Expressz folyó évi június 9-i számában „tíz kisfiával családcentrikus társat keres.” Sajnos, nem tudtam megállapítani, hogy az éves szó véletlen kimaradásáról van-e szó, avagy valóban tíz kölyök vár szerető anyukára. Egy másik érdekességre is bukkantunk az Új Dunántúli Napló június 11-i (!) számában, ahol az olvasható, hogy három napig börze lesz. Ez a három nap június 3„ 4., és 5-e. Mivel 1 l-énél hamarabb nem értesülhettünk a börzéről, célszerű volna új határidőt kitűzni. Baj van a keltezéssel és a szöveg közötti raggal ellátott sorszámnevekkel: Hiába a több felől elhangzott figyelmeztetések, állandóan kezembe kerülnek olyan nyomtatványok, amelyeken ilyen téves keltezések találhatók: június 18.-án, 6-odi- kán, 1849. mártíijai - bennük a pontok feleslegesek. Ha azonban a napok sorszáma után névutó következik, a számok után (!) ki kell tennünk a pontot: 1992. július 4. és 10. között (vagy: július 4-e és 10-e között) szabadságon leszek. A fenti közlemények, sajtótermékek, tévedéseikkel néha mosolyra fakasztanak bennü- nekt, de előforudlhat az is, amit az egyik honatyáról hallottunk: ökölbe szorul az ember agya. Dr. Tóth István Száznál több színárnyalat - és amit a megrendelő kér A pirográniton nem fog az idő Hantosi György, a pécsi Zsolnay Gyárban pirogránit épületelemeken dolgozik Proksza László felvételei A termékei minőségét állandóan javítani akaró Zsolnay Vilmos új technológiai megoldások és nyersanyagok után kutatva jelentkezett 1893-ban új kerámiai anyagával, a pirográ- nittal. A Zsolnay-pirogránit összetételénél, szilárdságánál fogva fagy- és saválló, dacol az időjárás viszontagságaival. Kiválóan alkalmas épületek időtálló burkolására, homlokzatok díszítésére, tetők fedésére. Különböző színű mázakkal egyénivé, reprezentatív külsejűvé is teszi az épületeket. A Zsolnay pirogránitot kezdettől manufakturális módon készítik. S közel száz éve újra és újra felfedezik. Mázkonyha Halmos Lászlómé technológus vegyészmérnök az üzemi laborban mutatja a tégelyekben, átlátszó műanyag dobozkákban lévő réz-, kobalt, vas- és egyéb oxidokat, színtesteket, aztán a már kész, teljes színskálát. Ő a mázkonyha „szakácsnője”. Receptkönyvéből több mint százféle színárnyalatot tud kikeverni.- Új terméknél nincs különösebb gond a színekkel. A régi pirogránit pótlásánál az eredeti színt a technológia időigénye miatt gyakorta hetekig, hónapokig kell kísérletezgetnem. Mert más és más színárnyalatot kapunk, ha itt a laborkemencében, vagy a gáztüzelésű kemencében égetjük ki a mázas pirogránit termékeket. Kecskeméti sárga, levéltári zöld, banki barna ... Megtudom, a régi kecskeméti, budapesti, pécsi (stb.) pirogránitos épületek felújításához készítendő pótlások eredeti színét így azonosítják be. Kötődések Míg Hudi Józsefné művezető kíséretében indulok felfedező körútra a pirogránit üzem labirintusaiban, sok mindent megtudok. A műszaki gárda és a dolgozók többsége is több mint huszonöt éve együtt van. Az utóbbi öt évben sok formázó és masszakészítő ment a samottpor ártalom és szilikózis veszély miatt korkedvezményes nyugdíjba. Tíz év előttig még kommersz termékeket, épületburkoló mázas hasított lapokat is gyártottak. Akkor még százötvenen voltak. Mára negyvenvalahányan alig győzik a megrendeléseket.- Ha ennyi a munkájuk, miért nem vesznek fel új dolgozókat?- Ide? - mutat körbe Hudiné -. így is alig férünk el. Különben is, mire nálunk valaki belejön a formázásba, az is jóné- hány év. A most már teljesítmény után fizetett béreink miatt se lennénk nagy munkás-felvételi rohamnak kitéve.- Mégis megragadtak.- Amíg nem adják el fejünk fölül a gyárat, munkánk mindig lesz. Aki megszenvedte tanulóéveit a pirogránittal, megérezte az alkotás gyönyörét, meg is szerette ezt a kemény és mégis szép munkát, az nem is tudná itthagyni. Körülmények Az utóbbi majd száz évben a pirogránit üzem falai között mintha megállt volna az idő. Ugyanúgy a kétkezi munka a meghatározó, mint hajdanán. S a körülményeik? Alig lehet megmozdulni. Mindenütt gipszminták, régi, újragyártáshoz mintául szolgáló régi pirogránit épületdíszitő elemek, az új gyártmányaik pótlás-darabjai. A falakon itt-ott jókora foltokban mállik le a vakolat, a beázásoktól sok helyütt roggyant a mennyezet. A szigetelőüzem kemencéihez vezető keskeny út jóindulattal sem nevezhető asztallap simaságának. Az egyetlen, rozzant Multicar ezen hozza-viszi a nyers és a kiégetett, olykor többmázsás, hímestojás kényes- ségű pirogránit termékeket. A samottőrlőben, a több évtizedes pofás törő és görgős daráló melletti helyiségben dübörgő, formázó masszát keverő berendezés körül és a szitáiéban mindent vastagon lep a por. Az emberek mindezek ellenére alkotnak tovább. Saját örömükre, mások gyönyörére. Technológia és szerszámok Először a gipszmodellt kell elkészíteni a megálmodott forma, avagy a régi, behozott darab alapján. Ez lesz a munkadarab negatívja.- A gipszminta készítés ugyanúgy nem gépesíthető, mint a pirogránit késztermék formázása - mondja Marton Béta gyártmányszerkesztő. A Parlament egyik eredeti Zsolnay pirogránit figurája A szerszámok az évszázados technológia során mit sem változtak. Tengeri szivacs kell a samott-agyag-víz pirogránit massza formába döngöléséhez, léc ami mellett citlinggel (simítólemez) húzzák megfelelő vastagságúra az anyagot a formába, melyet a masszából előre kiszabott bordával erősítenek, hogy meg ne rogyjon, ne deformálódjon a késztermék. A különféle - többnyire maguknak készített - mintázófák, simító gumik és kések, fából készült kivágókések és a lyukasztók is ugyanúgy nélkülözhetetlenek a munkájához, mint a kézügyesség, a szaktudás. És még valami nagyon fontos: a szakmaszeretet. Kézi formázok Mohácsi Gáborné tizenhat éve kézi formázó. Aprólékos műgonddal tisztítja a felső futópárkány korábban általa formába döngölt, belül bordázott befejező sarokelemét.- Minél bonyolultabb egy-egy darab, annál szívesebben csinálom - mondja, anélkül, hogy leállna a keze. Hiába, ismét teljesítménybérben dolgoznak. Ahogy mondja a havi bruttója tizenhat-tizennyolc ezer forint körüli. Ez nem valami sok. Mohácsiné szakszervezeti főbizalmi.- A dolgozókat mi foglalkoztatja leginkább?- Általában a bérek és a mostoha körülmények, az, hogy nincs elég helyünk. Ez a munka nincs megfizetve, de aki szereti csinálni, örömét leli benne, annak könnyebb... Gipszmintakészítőként idén szabadult a tizennyolcadik évében járó Hengl Róbert. Falburkoló lapot simít, tisztít. Ez a második munkanapja a pirogránit üzemben. Kitüntetés, hogy mindjárt ide kerülhetett. Kettejüket választották ki a tehetségük alapján. Ő már az elején eldöntötte: itt akar maradni.- Ma döngöltem először. Igen érdekes és nehéz munka. Később már bonyolultabb dolgokat is szeretnék csinálni - sorolja, s kifejti, hogy a betanuló 60,60 forintos órabérénél rövidesen teljesítménybérben lényegesen többet akar keresni. A huszonkilenc éve formázó Hantosi György orrán végigfolyik a verejték, miközben a budapesti vásárcsarnokhoz készülő szellőzőelemet formázza. Neki - az egészségügyi korkedvezménnyel - már csak négy éve van vissza. Vékonydongájú, így könnyedén behajlik a vagy másfél méter magas és nem is túlzottan tágas formába. Csupa- izom. Kell is ide az erő, elvégre a nyers forma van vagy két mázsa, annak kibontásához egyedül amúgy is kevés.- Mi a legnehezebb a formázásban? Az emelgetés?- Erő is kell ide, de nem ez az elsődleges. Hosszú évek kellenek, hogy valaki formázóként belejöjjön. Ha ugyan megállja a helyét. Tőle is szakmai titkot tudok meg: már a gipszforma is úgy készül, hogy rátartják a hat-hét százalékos zsugorodást az anyagra. Azt nem tőle hallom először, hogy szép és változatos ez a munka, mégha nem is könnyű, és valójában nincs is megfizetve.- Milyen érzés épületen, díszkúton viszontlátni a munkáját?- Büszkén mutogatom barátaimnak, rokonaimnak: ezt is én készítettem, s túl fog engem élni. A Széchenyi téri Zsolnay kút néhány éve letört oroszlánfejét és káváját is ő formázta újjá. De sokat kellett dolgoznia! Élége- detten teszi hozzá: meg is lehet nézni! Érdemes is megtekinteni! Massza- és mázkeverés A massza- és mázkészítő Csirke Zoltán és Jankó Lajos tizenkét éve léptek be az üzembe. Tapasztalt öregektől vették át a stafétabotot, ellesve a szakma csínját-binját.- Itt tévedni nem lehet, mert vagy a massza nem lesz jó és a formázásnál, égetésnél megy tönkre az addigi munka, vagy a máz nem lesz tökéletes. Csak tiszta anyagból dolgozhatunk. A pirogránitnál ez az alapja mindennek - állítják.- Elégedettek?-Ezért a pénzért nem sokat vállalnák ezt a poros, nehéz, felelősségteli munkát havi tizenhét-húszezer forint bruttóért.-Ha mondjuk más, tisztább munkát ajánlanék havi harmincezerért, itthagynák? Egymásra néznek.- Nem mennénk el innen ... - mondja Csirke Zoltán. Huszadik éve kézimázoló Herke Jenőné. Az ólomtartalmú máz miatt három havonta kell kötelező orvosi ellenőrzésen résztvennie. Előtte hatalmas műanyag lavórban a vörösesbarna máz, melyet fándlival (kőművesserpenyő) kever meg, ráönti a cserépre, szivaccsal letörli a széleket és a „festett” cserepet a szántó állványra teszi. A barnásvörös bevonat a cserép felületén egyenletes vastagságú, a felső végén nyílegyenes. Ez a cserép a kiégetéssel „kecskeméti” sárga lesz. (Oda készül.) A „bank-barna” végső mázszínt adó keveréket hárman locsolnák fándlival a pirogránit cserepekre. Kalauzom ránéz a vöröses árnyalatú festékre, s miután közük vele, hogy az öt- venkettes fajsúlyú, ezt nem hajlandó elhinni. Próbaméréssel kiderül, hogy a máz-festék valójában csak negyvenhatos.- Huszonnyolc év után már ránézésre meg tudom saccolni - nyugtat meg Hudiné. Piac és a kapacitás-Miért nem futtatják fel a termelést, ha ekkora a pirográ- nitra az igény? - kérdem Németh Mihály üzemvezetőtől.- Számunkra is kellemetlen a munkát elutasítani, avagy mondjuk ’93-ra ígérni, de nem győzzük. A gipszformát is négyen tudják csak csinálni, s mire a két új ember is belejön, az is idő. Helyünk és főleg időnk nincs a termelés gyors felfuttatására. A tavalyi kísérlettel, hogy teljesítménybérre tértünk át, majdnem megdupláztuk a termelésünket, az meg a Zsol- nayban okozott feszültséget. Pedig ’82 óta nyereséggel dolgozunk.-A díszkerámiával sem tudnak előbbre jutni?-Az eredeti Zsolnay motívumok is reneszánszukat élnék, ha ... De említettem már, se helyünk, s főként időnk nincs. Erőnket megfeszítve dolgozunk így is. Piackutatást is kellene végeznünk, nem igaz, hogy a díszkerámiára nem lenne vevő! Fürtös György Munkácsy-dí- jas iparművész tervező három évtizednél is régebben kötődik a pirogránithoz, a Zsolnay gyárhoz. Díszkutak, reliefek, egyedi ajtókeretek, cégek emblémái és egyéb művészi kivitelezésű pirogránit termékek kerültek ki keze alól, a Zsolnay-hímévhez méltó színvonalon. Guriga (polgári nevén Deák József) volt az elsőszámú segítője, örökébe Nichter József lépett. Említhetnénk a minap nyugdíjba ment, főleg pirogránit figurákat és plaketteket készítő, ugyancsak Munkácsy-díjas Török János iparművészt, vagy díszkerámiáival a Zsolnay pirogránit hírnevét korábban öregbítő Nádor Juditot. Vajon, ha lesz külföldi tőkés vásárló, aki a Zsolnay Porcelángyár Rt.-be beszáll, netán azt megveszi, hogyan vélekedik a nagyhírű gyár jelenlegi termékeiről? Megtartja valamennyit? A pirogránitot is? Murányi László Fürtös György keramikusművész a Pécsi Távközlési Vállalat új épületére készít pirogránit domborművet
