Új Dunántúli Napló, 1992. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1992-07-11 / 190. szám

10 aj Dunäntüll napló 1992. július 11., szombat A Pécsi Orvostudományi Egyetem története 2. Sírkert-sirató Temetői maffiák? Academia Istropolitana A bűnügyi krónikák tanú­sága szerint a főváros és a na­gyobb vidéki városok temető­iben egyre nyugtalanítóbb méreteket ölt a bűnözés. Az elhunytak nyughelye egyre inkább szabad vadászmező a csapatokba verődött álvállal­kozók, csalók és más kétes elemek számára. Dombi Iván­tól, a budapesti Farkasréti temető vezetőjétől azt kérdez­tük: tapasztalatai szerint ho­gyan dolgoznak a sírkertek vámszedői, s hogyan lehetne végetvetni garázdálkodásuk­nak.-Ma már sajnos szervezett, 10-15 tagú bandák tevékeny­kednek -nyilván nemcsak ná­lunk, hanem másutt is. Jó meg­jelenésű nők és férfiak a felhaj­tok, akik temetői dolgozónak adják ki magukat. Egyikük szóba elegyedik a kiszemelt „ügyféllel”, a másik ajánlatot tesz a sírgondozásra, kőcsiszo­lásra, sírkő-állításra, felveszi a megrendelést és természetesen a pénzt. Az árut beszerzik, eset­leg napokon belül, de természe­tesen a sírkert valamely másik részéből. Semmi nincs tőlük biztonságban, ami mozdítható: koszorú, örökzöld, bronzmé­cses, kőkehely, sírkő, márvány gyertyatartó, faragott kőfigura. Aki „felbosszantja” őket, azaz visszautasítja ajánlatukat, az legközelebb esetleg feldúlva ta­lálja hozzátartozója sírját. . . Hovatovább azonban nem­csak a holtak emlékét őrző érté­keket tekintik szabad prédának a temetői bandák. Egyre gyako­ribbak a rablások, a kocsifeltö­rések és a kocsilopások. Itt Far­kasréten - amely talán az ország egyik legfrekventáltabb teme­tője - a közelmúltban egy Mer­cedest akkor loptak el, amikor tulajdonosa úgy 100 méterrel arrébb hozzátartozója sírján a friss virágot rendezgette. Varsóban nyilvánosságra hozták a vádiratot a két volt belügyi tábornok perében, aki­ket azzal vádolnak, hogy 1984-ben előkészítették és lehe­tővé tették Jerzy Popieluszko atya meggyilkolását. A bel- ügyeseket, akik a tettet végre­hajtották, még a szükségállapot idején elfogták és elítélték a gyilkosságért, de a múlt év ele­jén újabb nyomozást rendeltek el feljebbvalóik ellen. A vád szerint Wladyslaw Ciaston tá­Rendészeink a nap szinte minden órájában járják a teme­tőt, de arra nincs sem létszám, sem erő, hogy a 400 000 négy­zetméternyi terület egészét el­lenőrizzék. A rendőrség együttműködési készsége is példás, de a kialakult helyzeten így sem tudunk változtatni. Tet­ten értünk már munkanélküli mérnököt, nyugdíjas tanárt, amint virágot, örökmécsest és egyéb apróbb kegytárgyat eltu­lajdonított - de persze nem a nincstelenség szülte tolvajok a sírkerti bűnözés fővádlottai. A „nagy halak” a profik: az álvál­lalkozók és a holdudvaruk tag­jai. Sajnos, az önkormányzatok boldog-boldogtalannak kiadják a vállalkozói engedélyeket, nemigen firtatják a képzettsé­get, a szakértelmet. Egy-egy ilyen engedéllyel azután egész csoportok „dolgoznak”. Javí­taná az áldatlan állapotok elleni fellépés esélyeit, ha a temetők megkapnák az önkormányza­toktól a kezelési jogot, s ha végre pont kerülne a tulajdon körüli viták végére. A vállalko­zói engedélyek kiadásakor múl­hatatlan szükség volna valami­lyen szakmai-etikai szűrő al­kalmazására, és a továbbiakban a végzett munka folyamatos el­lenőrzésére. A temetői maffiák garázdál­kodásának visszaszorítását elő­segítené az is, ha a sírkertek lá­togatói csak a temetői dolgo­zóktól vennék igénybe a tájé­koztatókon feltüntetett szolgál­tatásokat. A sírkőállítást, a csi­szolást pedig hivatalosan be­jegyzett, megfelelő képesítésű szakemberekkel végeztetnék. Óvakodjanak attól, hogy „üz­leti” kapcsolatba kerüljenek az említett álvállalkozók ügynöke­ivel, mert higgyék el: a legked­vezőbb ajánlatnak is csak kár­vallottal lehetnek. (újvári) bomok, belügyminiszter-helyet­tes, az állambiztonsági szolgálat főnöke utasította Zénón Platek tábornokot, hogy „hallgattassák el” Popieluszkot, aki ezt ugyan­csak szóban adta tovább helyet­tesének, az első perben már el­ítélt Adam Pietruszkának. A pap elrablását és meggyilkolá­sát végrehajtó három tagú csa­pat a vád szerint az akció idején rádió-összeköttetésben volt Zé­nón Platekkel. A vádlott tábor­nokok tagadják bűnösségüket. Ha első egyetem alapító kirá­lyunkról, Nagy Lajosról azt mondhatjuk, hogy ősei ismertek jóval az emberemlékezeten túl is (hiszen magyar ősei fél évez­redet fognak át, a francia ősök pedig legalább 9 évszázadot), akkor az ugyancsak az egyete­münk előzményének tekinthető Academia Istropolitana alapító­jának, Mátyás királyunknak már a dédapja is a történelem homá­lyába vész. Azonban közös bennük: fiatalon kerültek a kirá­lyi székbe (Lajos 16, Mátyás 15 éves korában), s mindkettő nemzeti történelmünk kiemel­kedő alakja. Mátyás király dédapját alig ismerjük, apja pedig már Ma­gyarország valaha volt leggaz­dagabb főura: 4 130 000 kát. hold föld tulajdonosa. Fia, Má­tyás az első volt Szent István trónján, akit nem fűzött vérségi kötelék az Árpádokhoz, s a 47 éves korában elhunyt nagy ki­rály állami bevétele ötszörösen haladta meg a valaha volt leg­nagyobbat, s „olyan híre volt nevének, hogy az egész világ tisztelte és félte . . . s Attila óta először kényszerítette engedel­mességre a nyakas magyaro­kat”, mondja róla Bonfini. S ez a fiatalember, alig tette fejére a Szentkoronát, azonnal megtette az intézkedéseket, hogy Nagy Lajos pécsi egye­teme alapításának centenáriu­mára ismét legyen az országnak egyeteme, hiszen, írja a pápá­nak, „in regno Hungáriáé, licet amplo et fertili, non viget ali- quod Studium generale”, ezért 300 tagú fényes küldöttséget meneszt Janus Pannonius pécsi püspök vezetésével II. Pál pá­pához, s két év múlva, 1467-ben megkezdi tevékenységét Po­zsonyban az egyetem „cum quibuscunque facultatibus”. Mátyásnak az egyetemmel köz­vetlen politikai célja is van: itt­hon tartani a külföldi főiskolák felé igyekező magyar hallgató­kat és idevonzani legalább csak akkori társországaink (Cseh- és Morvaország; Szilézia, Lausitz, Alsó-Ausztria stb.) fiatalságát (Krakkó összes hallgatójából 10 és 16 % között volt magyar, míg Bécsben a Natio Ungarica a harmadik legnagyobb volt). S hogy a korabeli Európa talán leggazdagabb és legnagyobb hatalmú uralkodója nem anyagi okokból akarta itthon tartani a fiatalságot, azt mutatja a művé­szetekre és általában a kultúrára fordított bőkezű, valóban kirá­lyi támogatás. Sokkal inkább a magyar nemzeti tudat erősítése érdekében, s ezért akarta az egyetemet is. A 33 éves Mátyás azért nem fogadott el apósától lóidomárt, mert ő maga gyer­mekkorától tud bánni a lovak­kal, s népe is maga idomítja lo­vait, amelyekkel „minden szomszédságunkban lévő népet legyőztünk és semmi szüksége nincs a magyarnak arra, hogy lovai spanyol módra összehajtó lábakkal táncoljanak”. Olyan tanárokat szerződtetett az egyetem felügyeletével meg­bízott esztergomi érsek, Vitéz János, mint Regiomontanus (Müller János), akinek Tabulae directionum c. munkája két év­századon át mint nélkülözhetet­len kézikönyv lehetővé tette az újkor nagy földrajzi felfedezé­seit (1475-ös első kiadását száz év alatt 8 követte hat különböző nyelven). 25 évet töltött Regi­omontanus különböző egyete­mek katedráin, s a 41 éves ko­rában elhúnyt professzort a ró­mai Pantheonban helyezték örök nyugalomra. A facultas artiumon tanított a híres bölcsészdoktor, Ilkuszi Márton, aki megszerezte a hit- tudományi doktorátust is, de II. Pál pápa következetesen orvos­doktornak címezi (akinek - Má­tyás király kérésére - azt is megengedte II. Pál, hogy - mi­közben Rómában egyetemi ta­nulmányait folytatta - zágrábi kanonoki és goricai főesperesi jövedelmét megtartsa). Még egy féltucat professzor nevét ismerjük. A középkori egyetemek or­vosi karáról tudnunk kell, hogy egy-két tanszékkel rendelkeztek ókori orvosi művek tanulmá­nyozására (orvosi tudományok művelése csak a salemoi, ké­sőbb a montpellieri egyetemen folyt). A hallgatók közül több­nek a nevét ismerjük, így pl. Szatmári György váradi püspö­két (később esztergomi prímás) és Verbőczi Istvánét (a Triparti- tum ... Regni Hungáriáé szá­zadokig érvényben volt összeál­lítójáét). Bár az Academia Mátyás ha­lála táján megszűnt, az egyetem épülete aránylag épen megma­radt (1904-ben a félévezredes építése emlékére táblával jelöl­ték meg a Pozsony egyik főut­cájában lévő kétemeletes épüle­tet). S milyen a magyar sors! Az első pécsi egyetem alig harmad évszázadig tevékenykedett, a Mátyás alapította még addig sem, jóllehet Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás Magyarorszá­gánál alig volt gazdagabb és erősebb ország Európában, s nem akadt uralkodó, aki a tu­dománynak és a művészeteknek bőkezűbb pártfogója lett volna, mint két egyetemalapító nagy királyunk (jellemző Mátyás kor­társának, Lorenzo di Medici- nek, a Magnificonak a meg­jegyzése a magyar király halál­híre vételekor: „Meghalt Má­tyás király, olcsóbbak lesznek a könyvek Európában”). Az Academia Instropolitana (így korabeli források soha nem említik; elnevezése: universitas Histropolitana, universitas Po- soniensis) négy karú, teljes egyetem volt: mint előkészítő a bölcsészeti kar (facultas artium) létezett, továbbá a három fel­sőbb tudománykar: a jogi, az orvosi és a hittudományi. Tanulmányi rendje és sza­bályzata (az utóbbit Vitéz János érsek alkotta) megfelelt az év­százados hagyományokkal ren­delkező nagy nyugati egyete­mekének (a bolognai egyetem ismert legrégibb statútuma ép­pen a pozsonyi káptalani könyv­tár egyik kéziratában maradt fenn) azzal a különbséggel, hogy a kormányzati és bírói jo­gokat az alapító király és az en­gedélyező egyház képviselője, a kancellár gyakorolta (ez Vitéz János érsek volt, aki állandó he­lyettesének, alkancellárnak a legmagasabb rangú pozsonyi papot, Schönberg György pré­postot tette meg). Az alapító okirat a tanárok dí­jazásáról csak annyit mond: ez olyan legyen, hogy a professzo­rok ne legyenek arra kénysze­rítve, hogy a hallgatóktól elő­adásonként szedett „leckepénz- ből” legyenek kénytelenek fenntartani magukat (hanem meghatározott évi jövedelmet nyerjenek). Azt pontosan tudjuk, hogy Vitéz János bukása után Mátyás király Regiomontanust 200 aranyforintnyi fényes évjára­dékkal akatja maga mellett tar­tani mint könyvtárost (egy lovas zsoldos évi „bére” 36 forint volt). Egyébként Mátyás király bő­kezűségét a külföldi egyetemek korabeli (és fennmaradt) fel­jegyzései is bizonyítják. A fer- rarai egyetemé így: „nem került több fényes arany kezünkre máshonnan, mint az istenáldotta Magyarországból.” Nagy ösz- szegeket kapott a padovai egye­tem is, ahova Mátyás uralko­dása alatt 66 magyar hallgató járt. Benke József Popieluszko gyilkosai Siklósi Kerámia Szimpozion Egy hónap a Paradicsomban Molnár Sándor művészeti vezető (a képen balról) munkatársaival Fotó: Kóródi Gábor Évről évre visszatérnek ide, mert évről évre szükségét érzik, qhogy megmártózzanak egy ki­csit a gondtalanságban, békes­ségben, elhivatott munkában. Magyar keramikusokról van szó, akik nyaranta egy hónapot, hat hetet a Siklósi Kerámia Al­kotótelepen töltenek. Idén a Magyar Kerámia Tár­saságon belül alakult, 12 tagot számláló Terra Csoport vesz rész a Szimpozionon, és az álta­luk meghívott izraeli, német, indiai és dán vendégek. A Szinpozion egyik művé­szeti vezetője, Molnár Sándor a következőket meséli az idei összejövetelről:- A Kerámia Társaság kb. 300 tagot számlál, különféle ér­deklődésű, korú emberek, nem lehet igazán összefogni, „moz­gatni” őket. Ezért hoztuk létre ezt a frakciót, mindenfajta él nélkül, tényleg csak azért, hogy létrejöhessen egy ütőképes csa­pat. Azt volt a célunk, hogy a Szimpozionon olyanok vegye­nek részt, akik az egy hónap alatt képesek egy kiállításra való anyagot megalkotni, amit vasárnap a Parti Galériában mu­tatunk be; reményeink szerint mind a 17 magyar és külföldi művész szerepelni fog.- Mit jelent a résztvevőknek ez a Szimpozion?- Nézze, évközben rengete­get dolgozunk, én most fejez­tem be egy siklósi bank burko­latát, ami 260 négyzetméter volt. Itt egy hónap Paradicsom vár a résztvevőre. Az egész Szimpozion egy laza, entellek- tüel dolog, ahol sokat beszélge­tünk szakmai problémákról, egyes technikákról, diavetítést tartunk, de ha közben kedvünk van, megiszunk egy fröccsöt, aztán dolgozunk egy kicsit. Per­sze, egy hónap nagyon rövid idő, hisz az elkészített mű egy hétig szárad, akkor ki kell égetni, aztán lehet, hogy nem is úgy sikerül, ahogy szeretnénk, kezdhetjük újra. Mindenesetre, a technikai felkészültség, a se­gítség összehasonlíthatatlanul jobb, mint otthon, vannak kis és nagy kemencék, segédmunka, nem is beszélve arról, hogy a szállás és ellátás mellett min­dent ingyen kapunk, s mind olyasmit, amit otthon csak egy befutott művész vagy nagyon gazdag ember engedhet meg magának.- Van-e valamiféle napi­rendje, az itteni egyhónapos életnek?- Az egyedüli biztos pontok az étkezések a konyhai sze­mélyzet miatt. Különben min­denki akkor és azt csinál, amit akar. Van, aki csak kora reggel tud dolgozni, még reggeli előtt, más meg pont késő este vagy éppenséggel éjszaka - erre nincs recept. A legfontosabb az, hogy ez a Szimpozion megfizethetetlen lehetőség a tanulásra, a kísérle­tezésre.-Mi lesz az Alkotótelepen készülő alkotásokkal?- Mivel ez egy ösztöndíj, hogy valaki itt lehet - régebben szabályszerűen életrajzzal, fo­tóval kellett pályázni -, érthető, hogy a művészek alkotásainak egyharmada a Janus Pannonius Múzeum tulajdonába kerül, má­sik harmada itt marad a Sikló­son, s a maradékot megtarthatja magának a készítőjük. De ez még így is rendkívül megéri a művészeknek; mint mondtam, itt mindenki egy hó­napig a Paradicsomban érezheti magát! M. K. A Mátyás király alapította egyetem főépülete

Next

/
Oldalképek
Tartalom